Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 8. Alapítvány innál Máriapócs község — úgy is. mint vallási zarándok- hely — szellemi, kulturális, gazdasági fejlődésének elősegítésére alapítványt létesített a máriapócsi születésű, de onnan már régen elkerült Tárbály István juhász. Százezer forint induló összeget ajánlott fel. amelyhez magánszemélyek és kö- zületek egyaránt csatlakozhatnak. Az első év kamatait és valamennyi bevételét a pápalátogatással összefüggő tennivalókra szánják, később kuratórium dönt a kamatok felhasználásáról. Az alapítvány képviseletét dr. Helmeczy László ügyvéd vállalta el — díjmentesen. Az alapítványra a nyíregyházi OTP-nél vezetett 13010—7 sz. számlára lehet befizetni, a nemes ügy támogatására. — Szeretem szülőfalumat, ahol idős szüleim most is élnek — mondja az alapítványt tevő Tárbály István. — Megtetszett az az ügyszeretet. ambiciózusság. amit a tanácselnök asszony vezetésével az utóbbi években ott tapasztaltam. Tudom, kevés a pénz. s a magam szerény lehetőségeivel szeretném támogatni a település fejlődését. Azt remélem, hogy mások is segítenek. mivel Máriapócs nem egy község a sok közül, hanem nemzetközi hírű vallási zarándokhely. Minden évben Szent István- nap előtt kíván dönteni a kuratórium az alapítványi pénz felhasználásáról. Vásárfia a Nyíregyházi Szabadidő és Sport- csarnokban. E. E.) Garancia a választások tisztaságáért Nyíltan, titkosan, személyesen, levélben Polgármester-választás • Mi az a kislista? A gyógyító-megelőző intézetek szervezetének és vezetésének továbbfejlesztéséről megjelent rendeletből következően esedékessé váló kórházi orvos-igazgató választások kapcsán számos félreérthető információ kering emiatt szükségesnek látjuk leszögezni az alábbiakat: Naponta több olvasónk fordul hozzánk, s kéri, hogy segítsünk: túl bonyolultnak vélik az önkormányzati választás módját, még mindig nem látnak tisztán a jelölésben és a választásban. Lapunkban rendszeresen igyekszünk közérthető módon válaszolni, ezt tesszük ezúttal is, meglehet, helyenként ismétlődésbe is bocsátkozunk. Egyik legfontosabb kérdés: miként ajánlhat helyi képviselőt és polgármestert a választópolgár. Mint köztudott, erre szeptember 12-ig, szerdáig van lehetőség. A jelölés 3 féle formában történhet: Az első: úgy, ha a választópolgár megy a helyi tanácsra és ott aláírja a neki szimpatikus és megfelelő helyi képviselőjelölt ajánlóívét. Ezen a jelölőnek fel kell tüntetnie a saját nevét, lakcímét, a személyi számát és aláírásával kell hitelesíteni az ajánlást. A második lehetőség: az állampolgár levélben ajánl valakit, pontosan megnevezve a levélben az ajánlott személy nevét, az ajánló lakcímét, személyi számát, s mindezt sajátkezűleg aláírja. (Mint köztudott, az Országos Választási Iroda a választójogi törvény értelmezése során lehetővé tette, hogy a pártok, társadalmi szervezetek, független jelöltek, illetve állampolgárok begyűjt- hessék az ilyen ajánlásokat. Az egyetlen feltétel az, hogy pontosan meg lehessen állapítani a jelölt és a jelölő személyét.) Végül harmadik módszer az ajánlásra az, ha valaki a már kikézbesített kopogtatócédulával együtt megkapott ajánló cédulát veszi igénybe. Ezzel titkosan is lehet ajánlani a helyi képviselőt, mégpedig úgy, hogy a választópolgár a megjelölt rubrikába beírja az általa ajánlott személy nevét, a települést, hol ajánlja, és az egyéni választókerület sorszámát. Ha ezt megtette, ezzel a cédulával kell bemenni a tanácsra, ott a szelvényt be lehet dobni egy urnába. így tehát senki nem tudja, ki kit ajánlott, persze az ajánló személy adatait egy másik listán nyilvántartásba veszik, csak azért, hogy más módon ő már ne ajánlhasson helyi képviselőt. Többen kérdezik olvasóink edzül: végül is mi a feltéte- e annak, hogy valaki jelölt- é váljék. Ennek két feltétele Az egyik az, ha az adott egyéni választókerület polgárainak egy százaléka jelöltnek ajánlott valakit. (Tehát egy tízezer választópolgárt magába foglaló kerület esetében 100 ajánlás szükséges.) Polgármester-jelölésnél — ami az elmondottakhoz hasonló módon történik — ez az arány 3 százalék. Tudni kell azonban, hogy a közvetlen polgármester-választást csak a tízezer lélekszámnál kisebb településeken teszi lehetővé a választójogi törvény. A jelöltállítás másik feltétele, hogy a helyi tanácson a pártok, társadalmi szervezetek, illetve állampolgárok ajánlóívet nyissanak. Ezen meg kell jelölni az ajánló, illetve a támogató párt, társadalmi szervezet nevét és erre kell — a helyi választási bizottság kijelölt tagja jelenlétében — rávezetni a különféle módokon beérkezett ajánlásokat. Amennyiben egy-egy párt vagy társadalmi szervezet az adott település egyéni választókerületeinek negyedében jelöltet tudott állítani, akkor listát indíthat. Ez is természetesen csak a tízezer lélekszámnál nagyobb településekre vonatkozik. A kisebb helységekben — amelyekből a mi megyénkben igen sok van — ugyanis úgynevezett kislistás választási rendszer érvényes. A kislistás rendszerben az egész település választópolgárainak egy százaléka ajánlhat helyi képviselőt, illetve 3 százalékuk polgármesterjelöltet. A választópolgár ilyen településeken, két szavazócédulát kap majd kézhez szeptember 30-án. Az elsőn annyi képviselőjelölt neve mellé kell X-et, vagy keresztet tenni, ahány tagja lesz majd a helyi képviselő- testületnek. Ezt a számot a szavazatszedő bizottság ismerteti a választópolgárokkal. A polgármester-jelöltek neve mellé pedig — értelemszerűen — csak egy jelet kell tenni, akit a választó polgár- mesternek szeretne. — Mivel a választásokat megelőzően a jelölteket a Magyar Orvosi Kamara véleményezi. ez kizárja azt. hogy szervezetünk jelöltet állítson, a jelöltek közül bárkit megkülönböztetett támogatásban részesítsen. Szervezetünk a választásokat megszervezi és lebonyolítja, annak tisztaságáért garanciát vállal. Ennek érdekében kérjük kollégáinkat. hogy a már ismert jelöltekkel kapcsolatos észrevételeiket. véleményüket juttassák el a Kamara elnökségéhez. Az osztályvezető főorvosok megmérettetését is kívánatosnak tartjuk, a jelenleginél demokratikusabb feltételek mellett. A Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének elnöksége Dr. Kovács Attila alelnök, Dr. Balogh Gábor, Dr. Zádori Zoltán, Dr. Losonczi János titkárok ISMÉT JELENTKEZIK ZSEB!! Kicsi a kocsiban Veszélyes üzem az autó! — hallani úton-útfélen. De vajon mit teszünk annak érdekében, hogy a „veszélyes üzemben” utazók életére, testi épségére jobban vigyázzunk? Ezúttal nem általánosságban vártunk választ kérdésünkre, és szerencsére a konkrét íeleletet a témában nem először jelentkező intézménytől kaptunk. Elöljáróban tudni kell, hogy a Hungária Biztosító Részvénytársaság kerek egy évvel ezelőtt „hozta világra” — a gyerekek nagy örömére — a zsebigazolvá- nyos kenguruját. A cél: általában felkelteni a figyelmet a gyermekek biztonsága iránt és a legérdekeltebbek, a kicsik azonosítása érdekében olyan dokumentumot adni a kezükbe, ami a legfontosabb adataikat tartalmazza. A Hungária Biztosító akciójának népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy közel másfél millió zseblgazolványért jelentkeztek a gyerekek a biztosító egységeiben. A siker második lépcsőfoka a Hungária által kiírt névpályázat volt, amelyre több mint százezer javaslat érkezett be. A győztes névadók — akik ajándékot kaptak — által Zsebi-re keresztelt figura most újra életre kel, méghozzá konkrét segítségét nyújtva a kiskorú utazóknak, akik — még a legkörültekintőbb utaztatás mellett is — leginkább veszélyeztetettek. Éppen a fenti tapasztalatból kiindulva döntöttek Zsebl újabb — matricán való — jelentkezési formája mellett. A kengurus „Vigyáz rám!” feliratú matricának az autó hátsó ablakára történő kiragasztásával — remélhetően — nemcsak a gyermekkel utazó vezető, hanem az autóját követő is óvatosabb lesz. A több száz ezer példányban készült „életmentő” matricából minden gyerek, iUetve autótulajdonos szülő kaphat, ha bemegy a Hungária Biztosító Rt. valamelyik fiókjába. — Eszerint semmilyen üzleti feltételhez nem kötik az akcióban való részvételt? — kérdeztük Nógrádi Pálnét, a HBRt. propagandaosztályának vezetőjét. — A zsebigazolvány akciót annak idején teljesen önzetlenül Indítottuk el, és nemcsak azok a gyerekek kaphatták meg a kedvelt Igazolványt, akinek családja a Hungáriánál van biztosítva. Nem tagadjuk, hogy ezzel az Újabb matricás akciónkkal Is kapcsolatot kívánunk teremteni a legifjabb generációval, miközben igazi célunk, hogy segítsünk a szülőknek és védjük a kicsiket. Ennek megfelelően Zseb! most Is minden emberpalánta Iránti önzetlen gondoskodás jegyében jelenik meg — nem véletlenül éppen az Iskolakezdés Idején. (X) Útilapu a nevelő talpára Mit tehet az a pedagógus, aki augusztusban tudja meg, hogy az adott intézmény vezetője a továbbiakban nem számít rá? Előbb csodálkozik, majd megrémül, szalad fűhöz, fához. Végül — már-már törvényszerűen — eljut a szerkesztőségbe, de akkorra nagyjából tudja, itt sem kaphat sok segítséget. Legfeljebb abban reménykedhet. hogy Itt legalább meghallgatják, s a közvélemény Is megismerheti a pedagógusok — pláne a politizáló pedagógusok! — kiszolgáltatott helyzetét. Ajánlott levél Néző László a berk eszi nevelőotthon dolgozója, levelező tagozaton végzi a tanárképző főiskolát, negyedéves történelem—népművelés szakos hallgató. Képesítés nélküli nevelőként három esztendeje került Bertceszre, a felesége is itt pedagógus. Egészen a legutóbbi időkig abban a hiszemben voltak, hogy nyugodt évek várnak rájuk, ám három hete a lehető legnagyobb bizonytalanságban élnek. Az asszony maradhat, de a férjnek más falu, vagy állás után kell nézni. — Augusztus elején kaptam egy ajánlott levelet, melyben az intézet vezetője tudatja velem, nem hosszabbítja meg a szerződésemet. mehetek, ahová akarok — foglalja össze a lényeget Néző László. — Gondoljon bele: nap mint nap találkozunk, s még csak arra sem érdemesítettek, hogy figyelmeztessenek: a nyáron keress magadnak másik munkahelyet, mert nem tartunk rád igényt. — Valami előzménye csak lehetett ennek a döntésnek. — Én avval tisztában vagyok, hogy jogilag támadhatatlan az intézmény vezetőinek lépése. Arra hivatkoznak, hogy csökkent a gyermeklétszám, s több pedagógustól meg kell válniuk. Elküldték két másik képesítés nélküli pedagógust is, de ón mind a mai napig nem értem, a levelező úton tanulók közül miért pont rám esett a választás. Pontosabban értem, de ennek semmi köze az iskolához, az otthonhoz. Az MDF-tagságomnak iszom most a levét. S annak, ha visszásságot láttam, korábban is mindig szóvá tettem. Befkeszem a múlt év decemberében alakult meg a demokrata fórum helyi szervezete, a magot az intézet nevelőinek egy csoportja alkotta. Varga Dezső. Magyart Sándor és Néző László volt köztük a legaktívabb, s ahogy állítják, soha nem nézték jó szemmel egyesek az intézetben az ő közszereplésüket. — Pedig higgye el, kínosan vigyáztunk arra. hogy csak az intézmény falain kívül politizáljunk — mondja Varga Dezső. — Az MDF helyi csoportja egyetlen egyszer sem szólt bele az itteni munkába, pedig lett volna miért. Am mi komolyan vettük, hogy a politikát ki kell rekeszteni a munkahelyekről... sajnos, nem mindenki gondolkodik így. ■bba belerokkanna... A berkeszi kártyák mögé, sajnos, mi nemigen láthatunk, a három fiatalember azonban egyöntetűen állítja, társuknak azért kell mennie, mert közelednek, a helyhatósági választások, s az Intézmény vezetői attól tartanak, hogy a faluban az MDF-esek győznek majd. Akkor pedig az ő vezetői státusuknak lőttek. Mert ha a faluban valóban az MDF-re szavaznak a legtöbben, akkor a párt „természetesen” a saját embereit ülteti majd az otthon irányítói székeibe is. — Hibátlan a logika, csak éppen már a kiindulóponttal baj van — vélekedik Magyart Sándor. — Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy Ilyen hatalmas intézményt az önkormányzatra bízzanak, hiszen abba a megfelelő anyagiak híján belerokkanna. Alaptalan tehát az Intézmény vezetőinek félelme. Bár az igaz, hogy a hírek szerint, ha a parlament úgy dönt, nálunk is vezetőségválasztást kell majd tartani. S annak kimenetele valóban bizonytalan. Jobbnak látták hát, ha Néző Lászlót még annak előtte eltávolítják a tantestületből, s ezzel méregtelení- tlk az MDF helyi csoportját Is, a többieket pedig enyhén szólva elgondolkodtatják ... — Miért pontosan Néző Lászlót szúrták ki? — Hát mert talán nekem volt a legnagyobb szám. — feleli az érintett. — Az Igazgató azt állítja, hetedik éve végzem a főiskolát, s még mindig nincs diplomám. Ez persze butaság, meg tudom mutatni az indexemet, négyesnél Is Jobb az átlagom. A következő indok: februárban kaptam egy fegyelmit, mert ütöm a gyerekeket. Ehelyett az történt, hogy az Intézmény egyik fizikai dolgozója megverte az egyik tanítványomat, s ezt én szóvá tettem. Erre megkérdezték tőlem: Laci, te nem szoktál néha kiborulni? Dehogynem, mondtam. Ez egy baráti beszélgetés volt, másnap már meg is kaptam a fegyelmit. A harmadik Indok pedig az volt, hogy az utóbbi időben elhanyagolom a munkámat. Engem évek óta nem ellenőriztek, a foglalkozásaimat nem látogatta senki. Honnan tudják hát, hogy hanyagul teszem a dolgom...I? Ügy látszik, itt az dolgozik jól, aki tartja a száját. Aki nem veszi észre, hogy pörkölt helyett gyakran csontot kapnak a gyerekek, hogy még novemberben Is tornacipőben kénytelenek járni, hogy fáznak a kicsik, miközben energiatakarékosság címen jutalmat kap az intézmény. Miért a nevelőt? A berkeszi nevelőotthonról eddig csak jót lehetett olvasni az újságokban, meglepve hallom hát az iménti kritikát. Az igazgatónak, Lengyel Lászlónak most is fővárosi újságíró vendégei vannak, ám készségesen áll a Kelet-Magyarország rendelkezésére is. — No látja, ettől tartottam, hogy politikai ügynek állítják majd be a döntésemet. Pedig ennek semmi köze nincs a politikához. Arról van szó, hogy az idei tanévet alig százhatvan gyerekkel kezdjük, jóval kisebb létszámmal, mint a tavalyit, s kevesebb nevelőre van szükség. Igaz, Néző László mellett három főiskolára járó munkatársunk is van, a négyőjük munkáját mérlegre téve Néző távozása mellett döntöttem. A kívülállónak mégha furcsa is, a nevelőotthon fizikai állományban lévő alkalmazottai — szakácsok, karbantartók, kertészek, portások, sofőrök, moso- dások — jóval többen vannak a nevelőknél. Magától értetődő tehát a kérdés, ha már mindenképpen csökkenteni kellett a létszámot, miért nem közülük engedtem el egy embert, miért egy nevelőnek kellett útilaput kötni a talpára. — A szerződések értelmében a fizikai munkásoknak a naptári év utolsó munkanapján szűnik meg a megbízatásuk. A velük szerződéses munkaviszonyban álló nevelőknek viszont augusztus derekán. Mégegyszer hadd szögezzem le: szóban forgó kollégámnak nem azért kell mennie, mert MDF-aktivista, hanem azért, mert nincs szükség a munkájára. Egyébként önök előtt járt már nálam két MDF-es országgyűlési képviselő is, elmondtam nekik is az előzményeket, tudomásul vették, s elmentek. Fogalmam sincs, a két képviselő a beszélgetés után hová ment, ám mindenesetre nem hallgathatom el a kételyeimet. Miféle légkör uralkodhat ott, ahol az igazgató levélben értesíti a beosztottat, hogy ki van rúgva, miközben naponta tízszer is találkoznak, a lakásuk húsz lépésnyire van egymástól. Miért nem lehetett már korábban szólni, pajtás, időben keress magadnak új helyet, mert két-három hét alatt egy gyermekes pedagógus házaspár aligha képes új otthonra lelni. Pláne úgy, hogy mindkettőjük szereti Ber- keszt, az apátlan-anyátlan intézeti gyermekeket. Akik természetesen mit sem tudnak a felnőttek közti ellentétekről. Legalábbis... reméljük. Balogh Géza
