Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

Nyílt vita A lassan megvalósuló rendszerváltás az iskolát sem ke­rülheti el- Ennek a folyamatnak még meglehetősen az elején tartunk, hiszen azt sem tudjuk minden részle­tében hogy milyen a jelenlegi iskolarendszer. A politikai jel­szavak, a pártérdekek — bármennyire praktikus és logikus színben tűnnek is fel — nem vonulhatnak be az iskolai élet mindennapjaiba, hiszen a pedagógiai munkához alkotói csend­re van szükség. A szeptember elején induló új tanév minden bizonnyal annyi változást hoz majd, mint a megelőző néhány év együttvéve. Hogyan látják a rendszerváltás esélyeit, irányait a szakem­berek akikkel szerkesztőségünkben a nyílt vita keretében ta­lálkoztunk? Dr. Fekete Károly belvárosi református lelkész, a j; debreceni teológia professzora. Leskovics József, az oktatá­si főfelügyelőség vezetője, Gégény János a 110 Sz. Szakkö­zépiskola és Szakmunkásképző igazgatója. Beszterczey Pé­ter a Jósa András általános iskola igazgatója. Lapunkat Nagy István Attila újságíró képviselte. KM ■ Azt javasiom, hogy jel- sújtotta a gyenge általános isko­A társadalomnak úi iskolára van szüksége iemezzük az elmúlt négy évti­zed iskolarendszerét! Milyen volt, milyen most, vegyük számba az eredményeket és a folyatékosságokat, hogyan működött mindaz, amit most tel keli váltani? B P.: Az utolsó 10—15 évet ér­demes vizsgálni, mert a hatvanas évek történelemszámba mennek Az elmúlt 10—15 esztendőt az jel­lemezte hogy a szovjet típusú oktatási struktúra érvényesült, ami az jelentette, hogy egységes voit a követelményrendszer. A tanu­lóifjúságot homogén közegnek képzelték el. Ezt a célt szolgálták á központi tanterv, a kötött óra számok és tantárgyak stb. Ezek­től eltérni nem lehetett, s ma sem lehet. A tanártársadalom zöme az elmúlt években' már észrevette, hogy valami nincs rendién. Meg­próbálta egyéni kezdeményezé­sekkel finomítani a helyzetet, de ez nem volt veszélytelen Ahol túlságosan erős volt az újba vetett hit (ezekben a kezde­ményezésekben), ott hamarosan megjelent az inkvizíció. Hol mű­ködött ez az inkvizíció? A minisz­tériumi, a megyei, a városi szaki­gazgatási szerveknél. Sokszot intettek bennünket türelemre, hogy majd az idő kiforrja a dolgokat, dehát a türelem elerőtlenedett szén vedély, amelybői hiányzik a tűz. az akaraterő a tenniakarás. L. J.; Sok. mindenben igaza lehet a kollégának, de azt is tudni kell, hogy a centralizáció az eivi irányi fást végző párt utasításainak a megjelenésé a művelődési kor mányzatbari. Ez érvényesült a tovább- szinteken is. Ha errői az egységes típusú irá­ny ításrói van szó akkor azt is el kell mondani hogy az uniformi- záltság egyértelműen érvényesült ebben a rendszerben. Ennek szá­mos jegyét magán fogja viselni a rendszerváltás után is az iskola- rendszer. Az államhatalmi szer­vezetben a szakigazgatási szer­veknek mini az áiiamot kiszolgá­lóknak tudomásul kell venniük a központi utasításokat azokat kell érvényesíteni az alsóbb szinte­ken is. F. K.: Az eímúlt évtizedekben a humán tárgyak háttérbe szorulá­sát, illetve az általános erkölcsi oktatás helyett egy bizonyos Ideo­lógia oktatását tapasztaltam. Az oktatás előtérbe került a nevelés rovására G. J.: A szakképzés a nagyvál­lalatokra épült ami egy évtizeddel í ezelőtt még megfelelt az igények- j nek a gazdasági struktúrának. I A reformok nem hozták meg az j oktatás színvonalának kívánt i emelkedését. Ezek a reformok job- blíd szándékuak voltak, de az eredmény elmaradt A szakmun­kásképzést rendKívüli módon lai beiskolázási lehetőség A szak­munkásképzőbe a ,,megmaradt” gyerekek jöttek, pedig a gazda­ság szempontjából ez nagyon káros volt, s az ma is Ez a be­iskolázási lehetőség magával hozta a szakmunkásképzés összes gondját. Sokat ártott a statisztikai szem­lélet, a bukásmentesség illúzió­ja. Az iskolát az alapján értékel­ték, hogy mennyien buktak, illet­ve morzsolódtak le. A testületek hamar alkalmazkodtak ezekhez az „igényekhez', de ettől nem lett jobb az oktatás színvonala... A gazdasági, technikai fejlő­déssel nem tudott lépést tartani a tanterv tartalmi része, elmarad­tak a jó és a korszerű tanköny­vek. Túlzottan erőteljes volta vi­lágnézeti, politikai nevelés, ami nem hozta meg az eredménye­ket, nem Vált igazán előnyére ennek a képzési formának. A rendszerváltás egyik következ­ménye minden bizonnyal a szak­mai, a tartalmi oldal erősödése lesz. K. M. Mi az. ami megőriz­hető a régiből a rendszervál­tás után? 1. J. ■ Hihetetlen nagy eredmé­nyeket hozott a tömegoktatás. Jó lenne megőrizni az iskolai okta­tás viszonylagos ingyenességét. Azzal mindenki tisztában van — elsősorban a szülők —, hogy ez az ingyenesnek nevezett oktatás nem éppen az. Én egyetértek az állam monopóliumának a megtö­résével az oktatásban is, de az olyan magániskolák, amelyekbe a belépő százezer forint, a havi tandíj pedig háromezer fordított kontraszelekciót eredményeznek. Ezzel én nem tudok azonosulni. Aztán: megmarad-e a gyermek- társadalom negyvenhat százalé­kának a napi egyszeri, kétszeri étkezés, a délutáni pedagógus­felügyelet? Ha még egy ötéves terve lett volna ennek a rendszernek, az általános iskolai ellátás tekinte­tében az országos színvonalba emelte volna ezt az elmaradott térséget Az új rendszerben is minden magyar gyermeknek 14— 16 éves koráig el kell jutnia a tan­kötelezettség teljesítéséhez. Minden gyermeknek társadalmi hovatartozása és anyagi lehető­ségei ellenére elérhető kell hogy legyen a továbbtanulás, a felsőok­tatás. F K.' Az iskolai oktatás nem­zeti teladat kell hogy legyen Minél több terhei le kell venni a szülők válláról, hiszen a gyermekneve­lés az egész nemzet ügye is. G. J.: Felbecsülhetetlen az a képzési tapasztalat, ami az el­múlt időszakban felhalmozódott. Nagy értéknek tartom azt a kap csolatrendszert. ami az iskola és a vállalatok között kialakult Ag­gódom, hogy a jövőben ez a kap­csolat meglazul vagy szétesik. Nagy érték volt a sport és a kultú­ra támogatása, a diákélet elkép zelhetetlen a sport és a kultúra nélkül. K M.- Milyen elképzelések ismeretesek a változás irányát, tartalmát tekintve? F K.: Szeretném, ha szapo­rodnának a nyolcosztályos gim­náziumok. Akik ma „loholnak" az 50 éves érettségi találkozóra, mind nyolcosztályos gimnáziumba jár­tak Nyolc év alatt jobban kialakul a kötődés, a diákok magukba szív-, hatják az iskola szellemiségét L J. Az egész oktatási rend szerben mélyreható változásoknak kell lezajlani, de ez hosszú folya­mai lesz Az iskola nem tűri el a drasztikus mozgásokat. Nem ér­tek egyet azzal, hogy az iskolák­ban korábban nem volt lehetőség a kísérletezésre. A rendszervál­tás nem most kezdődik, hanem 1985-ben indult az I. törvény meg­jelenésével. Szabadabbá vált az iskola belső élete, a bürokrácia nem gátolta az iskolai kezdemé­nyezéseket, lehetett tankönyve­ket írni. szabad volt az igazgató- választás. az irányítás nem szólt beie az iskola szakmai munkájá­ba. B. P.: Szerintem az oktatás te­rületén sem történt meg a rend­szerváltás. Hogy az iskola el tud­ja-e viselni a hirtelen változáso­kat, vagy sem, nem tudni, hiszen erre még nem volt példa. A gyors változtatás nem pénz kérdése, a struktúrát kell kicserélni. De je­lenleg ki bírálja el a kísérleteket? Az, aki a változások ellen volt eddig Is. Amíg az oktatást nem tekintjük nemzeti nagy beruházásnak, addig nincs mod az előrelépésre. Ma az új miniszternek két dologra van gondja: a hitoktatásra és a nép­tánc tanítására. Mindkettő nagyon fontos, de egyik sem oldja meg az iskola számos gondját Szabad kezet kell adni az iskolában dol­gozó pedagógusoknak. Központi irányításnak természetesen len nie kell de ekkora vízfejre, mint most van, nincs szükség G. J.i A szakmunkásképző in tézetekben a rendszerváltás né­hány eleme már korábbat >. megje lent. Szorosabb a kapcsolat a gazdasággal, ezért ez az iskolatí­pus érzékenyebben reagál a vál­tozásokra. Ahogy a gazdaságban beindultak az új folyamatok, az iskoláknak is lépniük kellett. A jövőben a szakmunkásokat a tech­nikusokat fel kell készíteni a vár­ható változásokra. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a kisiparo­sok és a vállalkozók igényeinek a kielégítésére. JC M.: Mit vár a társadalom az iskolától? B. P,: Olyanok kerüljenek ki az általános iskolából, akik képesek a magasabbrendű tudás befoga­dására. Ezt elérhetjük egy bizo­nyos tananyag elsajátításával, de személyiségformálással is Ebbe nagyon sok minden belefér. F. K.: Az általános iskolától azt várom, hogy szerettesse meg a tanulást, a tudniakarást. A gimnáziumtól egyéniségek neve­lését várom, adjon belső tartást az érettségizőknek. A szakisko­láktól pedig azt, hogy a manufak­túrának is neveljenek gyereke­ket, ne csak a nagyiparnak K. M.: A hittanoktatás eddig olyan lehetőség voit, amellyel alig éltek a tanulók. Felké­szültek-e az egyházak a meg­növekedett igények kielégíté­sére? F. K.: Lélekben feltétlenül Igen. Az elmúlt években az egyházak­ban intenzívebb gyermekmunka folyhatott Ez felszította a vágyat sok minden másra is. Oktató sze­mélyzetben, hittankönyvekben nem olyan jó a helyzet. A refor­mátus egyház az elmúlt eszten­dőben a hittankönyvek egész so­rát nyomtatta ki. A többi egyház­zal együtt sok mindent megte­szünk: pl. nyugdíjas pedagógu sok számára „gyorstalpaló” tan­folymokat szervezünk, egy há­romesztendős kateketaképzó in­dul Debrecenben. A többi egy­házban hasonlóan keresik az oktatók szamának a növelési le­hetőségét A hitoktatás nem kötelező az iskolában Nem akarunk az orosz nyelv sorsára jutni Ezért be kell iratkozni annak, aki hittanra akar járni Az órákat vagy az iskolá 'ban, vagy gyülekezeti teremben tartjuk a jelentkezők létszámától függően A hitoktatás az általá­nos rendszerváltás egyik jelképe, A nemzet egy része most azt kéri, hogy a hitoktatás vonuljon be az iskolába. Lehet, hogy ebbe bele fogunk bukni, ma még ezt nem tudni, Nyíregyházán ötven iskola van, három református, négy evan­gélikus, három katolikus lelkész működik Mire futja az erejükből? De csinálniuk kell, mert az embe­rek most azt kérik, hogy legyen hitoktatás az iskolákban. L. J.: A vallásoktatásnak, a hit­oktatásnak a társadalmi megbé­kélésjegyében a kölcsönös biza­lom és tolerancia szellemében kell történnie. Az iskolában is helyet kaphat a vallásóra A körlevél — ami eljutott az iskolákba—felhív­ja a figyelmet a kölcsönös tiszte­letre. Az őre a tanrendbe is beil­leszthető. és minden zavaró kö­rülményt meg kell szüntetni. B. P.: Nagy kérdés, hogy hitet oktassunk-e vagy vallástörténe­tet. Én azzal értek egyet, hogy a hit az misszió, azt nem lehet taní­tani, de belekóstolni lehet. Az általános műveltséghez pedig hozzátartozik bizonyos vallástör­téneti ismeret. G. J.: A szakmunkásképzők­ben nincs tantermi garancia a be­vezetésre. A napi hétórás tanítá­si nap irreálissá teszi, hogy a nyol­cadik órában még hittan is le­gyen. A lehetőséget kell először biztosítani. Az iskola 80—85 százalékos vidéki beiskolázottság­gal dolgozik, a gyerekek az órák után rohannak haza. Őket a lakó­helyükön lehetne eredményeseb­ben hittanra oktatni. K. M.: Ha az oktatási rend­szer megváltoztatásában az önkormányzati választások eredményére várunk, mikor történik valami lényeges? V marad a régi struktúra a régi tartalommal? L. J.: Egyelőre lényeges válto­zások az irányításban várhatók. A bürokratikus vonások megszűn­nek. Az alapfokú oktatás működ­tetéséért, fenntartásáért a helyi önkormányzat lesz a felelős. A többi változás most még nem lát­ható. G. J.: Szeptember 3-án meg­kezdjük a tanévet. A gazdasági változások, az új igények már meg­jelennek a tanévben. Azokról is gondoskodunk, akik az átszerve­zés miatt vállalatok nélkül marad­tak, mert a szakmát valahol el kell sajátítani. Tanácstalanság, zavar azért van a pedagógusok köré­ben. Hiányzanak az új tantervek, a könyvek. K M.: Önök szerint mikor fejeződik be a rendszerváltás az iskolában? B. P.: A rendszerváltás akkor fejeződik be, amikor lehetőség lesz arra, hogy a különböző iskolatí- , pusok belső struktúrája úgy ala­kuljon, hogy a felszabaduló idő­ben a gyerekekből képességük, tehetségük legjavát hozzák ki a pedagógusok. F. K.: A rendszerváltásnak van­nak látható jelei. Tankönyvcsere, személycserék a vezetésben, tantervmódosítások, de van szem­mel, időponttal nem jelölhető változás: a belső rendszerválto­zás ideje mérhetetlen. Ehhez hosszú esztendők kellenek. Tü­relemre van szükség. G. J.: A rendszerváltásnak nem szabad értékeket tönkretenni, a folyamatokhoz kellő türelemmel szabad hozzányúlni. L. J.: Csendet, nyugalmat sze­retnék az iskolák életében. A pártvillongások ne zavarják a belső munkát Ezektől legyen mentes a szeptember 3-án kezdődő tanév. »nt. <, r u f, ZsiCm & „Az iskolától az állam voltaképpen egy dolgot követelhet meg, nevezetesen. a tanuló képességeinek és készségeinek továbbá a ieljesítményképes tudásnak olyan fejlesztését, amely lehetővé teszi a felnövekvő nemzedék számára az önálló ismeretszerzes képességeinek és készségeinek szilárd birtoklását, az iskola- rendszeren való végighaiadáshoz szükséges tárgyi ismeretek bir­toklását. a személyes adottságok és képességek optimumhoz közelítő fejlesztését ” (Gazsó Ferenc) ,,Magyarországon végérvé­nyesen zsákutcába jutott az elmúlt négy évtized nagy kísér­lete, az államszocialista r end- szer. Hazánk a rendszerváltás küszöbéhez érkezett, s a kö­vetkező években várhatóan olyan folyamatok bontakoznak ki. amelyek szükségessé te­szik az iskola egész tevékeny ségenek, a pedagógiai folya­mat tartalmának, az iskolában közvetített értékek rendszeré­nek, egyszóval az iskolarend­szer minden területének mély­reható átalakítását. Miközben elmondhatjuk, hogy a társadal­mi változások máris megériel- ték az iskola mélyreható átala­kításának igényét, rögtön meg kell állapítanunk azt is, hogy az oktatási rendszer fejlesztéséhez s gyökeres átalakításához szük­séges feltételek a lehető legkor- iátozottabb mértékben állnak ren­delkezésre. A helyzet kiélezett ellentmondása, nogy a társa­dalmi rendszerváltás az iskola gyors fejlesztését igényelné, a rendelkezésre álló feltételek azonban csak kisebb léptékű változásokat tesznek lehetővé. ” (Gazsó Ferenc) 1990. szeptember 1. tá ^‘e* s M—MEgfEna—BM———yHTnti i "TWi W in i W>— A HÉTVÉGI MELLÉKLETE ■ii—i ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom