Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLETE Életképek a régi Mátészalkáról Apáczai Csere János Alapítvány A maradók méltósága Gyönyörű könyvet lapozgatok. Nemcsak páratlan szellemi kaland, ritka esztétikai élmény is. A szerzőpáros a Kalota­szeg című két pompás kötetért nemreg Székesfehérváron, a könyvtárosok nyári nemzetközi vándorgyűlésén vette át a Fitz József-díjat Híres volt egykor a kisvárosban a Kepets-Testvérek ruhaáruhá­za. Igaz, a jó bornak nem kell cégér, ám Kepetsék a Szatmár és Seregben fizetett hírekkel, igazá­ban hirdetésekkel öregbítették ne­vüket. A húszas évek eiején a fél megye derült az alábbi verseze- tem Édes, édes anyám Csak egy a kérésem, Kepets-ruhát, Kepets-ruhát Csináltasson nékem. Kepets-ruhát, édes anyám, Szürke prémet rája. Mert ez illik, illik, illik, Csak ez illik, illik az Elegánciára. Ugyancsak hír a lapból: ,,Nagy feltűnést keltett a má­tészalkai korzón a sok szép őszi új divatú női és férfi felöltő, amit a Kepets-Testvérek ruhaáruházaiban métert jelző 712-es táblára. Túlnanról harangszót hoz az esti szellő, aTarpa. S köztünk a folyó, az örök igyekvő, a titok­zatos. Sokat adtál nekem... Sok rángató kapásom van, apróságok tépkedik a csalit, nem tudom megfogni őket. A kukori­cával csalizott horogra hirtelen vad, rántó húzásom van. Bevá­gok, megvan. Vadul ficánkol, de aránylag könnyen jön ki egy jó kilós domolykó. Beteszem a zsákba, visszadobom a horgot csalizva, s figyelek tovább. Nagyar felől előbukkan a feli- hold a fák tetején, s ahogy Ti­vadar felé tovahalad, fényes ezüsthidat von a vizen. Egy macskabagoly kíváncsian meg­látogat, előbb nem tudom mit akar, de négyszer-ötször is két- három méterre libben át a fe­jem fölött. Azután rájövök, hogy a kérészálcák a száraz tartóe­dényben olyan motoszkáló han­got keltenek, mintha az egér matatna a lehullott levelek kö­zött. Erős rándulás az egyik boton, odakapok, de rájövök, hogy a spicc oldalra leng, nem lefelé. Egy denevér vágódott a zsinórnak, a műanyagot nem észlelte a fedélzeti radarja. Néha töri meg a csendet egy-egy halugrás csobbanása. de az is ritkán. A túlpart felől egy sötét pont közeledik, „V” betűt húz­va maga után. Pézsmapocok. Soha nem tudom meg, miért kell neki átjönni erre az oldalra. Lehet, hogy náluk is mindig a szomszéd kertje a zöldebb? Alig érzékelhető rezgés fut át a kérésszel csalizott boton. In­kább megérzés ez csak, mint szemmel látás. Évtizedeken át jutányosán lehet beszerezni s ahoi rengeteg ízléses és divatos felöltő áll a közönség rendelkezésére." A másik hír, a blöffök blöffje: „ Bimbula Mátészalkán. Bimbu- lc: sürgönyileg értesítette a Ke- Íiets-Testvérek ruhaáruházát, hogy 6 és b. neje ruhavásárlás céljából ide érkezik, mert úgy tudják még Franciaországban is, hogy Kepets a legízlésesebb és legolcsóbb.” Végül egy hirdetés: ,,Köpenyegfordítók! Ajánljuk a Kepets-féle kifordítható fregoli felöltőt. Jelszó: Biztos siker. Kap­ható Mátészalkán a Kepets-Test- véreknél." Ez utóbbit mindenki úgy értel­mezi, ahogy akarja... Ilyen is voit a békebeli Szalka hangulata. kialakult reflexszel nyúlok a nyél alá. Jó a megérzés. Igazam van. Egy rövid ütés, majd nyu­godt tempóban mégis energi­kusan hajlik a botvég a víz fölé, ahogy mondjuk, két gyűrűig. Erős szívdobbanás kergeti fe­jembe a vért, a nyaki ütőerek majd elpattannak, suhog a bot, bevágtam. Persze mindezt másodpercnyi idő alatt megél­ve. Valami kemény és nehéz van a zsinór túloldalán. A Su­per Főnix karikába hajlik. Egy pillanatnyi nyugalom, mintha gyökérbe akadtam volna. Csak­hogy tudom, itt semmiféle gyö­kérakadó nincs. Legalább is öt hónapig nem volt. Most sincs, mert az a valami elindul a vízzel szemben, nem túl gyorsan, és érezhetően rázva magát. A fék jó! van beállítva, a 30-as Super Climax egyenletesen zizeg le a dobról. Az ujjammal megpró­bálok oldalról óvatosan ráfé­kezni, annyi az eredmény, hogy a bot jobban hajlik, és a keze­met is húzza a víz felé. Enge­dek neki, s közben a másik botot kifektetem a partszélre, hogy a damil feküdjön le a meder fenekére, nehogy összeszedje ez a víz alatti erőművész. Na, így öt perc múltán már látom, kevés az esélyem, a hal csak megy tovább, most áthúz a túloldalra, és a sodrásba tart," ahol sokkal mélyebb a víz. Az orsó dobján meg alig van már a 200 méterből. Nincs mese, meg kell próbálni megfordítani. Szokott módszerem szerint kézzel fékezem a dobot, a fék­rendszerhez nem nyúlok. így jobban érzékelem, mikor jut kritikus ponthoz a szakítószi­Laczkovits Emőkétől, a Bakony Múzeum osztályvezetőjétől tudom: Borbély Anikó és Várady Pál számtalan nehézséget legyűrve, az éberséget kijátszva örökítették meg, hozták magukkal a kalota­szegiek üzeneteit, gazdátlan és keserves bizodaímukat. A Körös és Kalota vize által közrefogott háromszög alakú táj­egység negyvenegy, többségében magyarok lakta falujában szinte páratlan kultúrát őriznek. Kalota­szeg művészeti fogalom.Gazdag folklórja eleven, teremtő szellemi­ségű népről vall. A tájegység első tudományos néprajzi monográfiáját Jankó János írta a múlt század végén. így jellemezte az ott élő­ket: ,,jó gazda, szorgalmas mun­kás, aki idejét kitűnően tudja beosz­tani... mozgékony eszű, eleven vérű, nem röghöz tapadt. Hagyo­mányaihoz való szívós ragaszko­dásával távol tart magától minden idegen befolyást... nyugodt, mér­sékelt gondolkodású, tiszta, erő­teljes, egészséges és szép faj”. V, Nehéz a hegyet járni A szerzők nem véletlenül vá­lasztották kiindulási pontnak Kós Károly Régi Kalotaszeg című, 1911­lárdság. Már majdnem sikerem van. Mondom, majdnem. A hal, bár erősen húz, nem megy tovább, hanem azonos hosz- szúságon túlfelé halad, s egy pillanatig feszesen beledűlve, de megáll. Azután egy szokat­lan erőteljes rántás, a botvég felpattan, nincs tovább teher a zsinór végén. Lehangolva, remegő kézzé! csévélem a damilt. Abban atudatban, hogy ellenfelem letépte a horgot. De amikor előkerül az ólom, meg­lepetten látom, a horog a he­lyén van. Csak rosszul akadt, vagy nagyonaszéjszélkkirbe. Az életben nem tudom meg, ki volt az ellenfelem ésmekkora. Az átélt izgalmakra gyorsan iszom egy korty tarpai szilvát. A zután már csend van, csak bennem rezeg az élmény to­vább, s nagyon szá­raz a szám. Kapás nincs több, egy órakor lefek­szem. Álmomban összehúzott szemmel hajlok a botok fölé, s várom a lent búvó nagy hala­kat. Most már pakolgatok, az időm lejárt. Nagy élménnyel búcsúztál tőiem Tisza, s én magammal viszem csodás szépséged. Amikor jöttem, még nem volt levél, s most már sok Ián megint nincs. Igazodtam hozzád, és azt hiszem, mellet­ted elfogadott, befogadott a ter­mészet. ...a Tisza vízhőmérséklete Ti- szabecsnél 21,2 fok, a vízállás — 246 I % alatt. Nagyar, Szabó-rekesz, 1990. szeptember 2. Romvári György ben fogalmazott vallomását: „Valamikor nem régen még töb­ben járták ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind, de megapadtunk. Többen más utakra fordultak, Könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz a hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt, és hosz- szú esztendőkön át körülfújt fa­gyos szél és perzselt a nap... De iesznek, akik utánam jönnek, az én maradékaim. És nem szálla­nák le a hegyről, hogy láncos rabjai iegyenek hírnek, dicsfénynek és idegen kultúrának. Mert erősék lesznek. Hatalmasok és magya­rok...” — Kós Károly mostani maradé­kai erőtlenek, elesettek, segítsé­gért kiáltanak. Munkájukkal kiket támogatnak?—kérdezem a Kalo­taszeg című album egyik szerző­jétől, Borbély Anikótól. — Létrehoztuk az Apáczai Csere János Alapítványt a romániai magyar közoktatás támogatásá­ra, hogy segítséget nyújtsunk a szülőföldön maradó, ott helytálló pedagógusoknak. Az Országos Pedagógiai Intézet kuratóriuma gondozza az alapítványt, amely­nek száma: 41.157-2 számú csekkszámla, MNB 218-98055. Cím: 1052 Budapest, Deák Fe­renc u. 9—11. Az alapítvány postacíme: ahol meg lehet rendel­ni a két kötetet: Várady Pál, 8220 Balatonalmádi, Pf.: 504. Szabadságukat is kockáztatták A Magyar Néprajzi Társaság alapításának 100. évfordulójára- készült reprezentatív album mun­kájában lektorként és szakmai tanácsadóként dr. Kresz Mária is részt vett. Az idén megjelent második kötetet már nélküle ké­szítette Lackovits Emőke. Jeles néprajzkutatónk már csak az égi páholyból szemlélhette a könyv sikerét. Várady Pál és társa nem mu­lasztja el, hogy köszönetét mond­jon a Zrínyi Nyomda munkatársai­nak, akik szívügyüknek tekintet­ték ezt a munkát, minden lapjáról sugárzik az odaadás, az ügysze­retet. — Köszönettel tartozunk Kalo­taszeg református lelkészeinek és mindén adatközlőnek, akik gyűj­téseink során sokszor személyes szabadságukat kockáztatva, ér­tékes információkkal segítették munkánkat. Több éves gyűjtésünk­ben állandó támaszunk volt Kor- pos Albert és családja, Bakó Lász­ló és Kismíhály Erzsébet pedig kalotaszentkirályi felvételekkel járult hozzá könyvünkhöz, mivel a helyi hatóságok félbeszakították ottani gyűjtésünket — készített gyors leltárt Várady Pál, aki 1985-től napjainkig fotózott, gyűjtötte tár­sával a népélet dokumentumait az év minden napjában, évszakjá­ban. Majdnem teljes leltárt készí­tettek az ott élők tárgyi kultúrájá­ról, hagyományaikról, balladás sor­sukról. A bibói parancs Nehéz védeni magukat, szülő­helyüket, anyanyelvűket, menteni a szikrát a tűzből, a cseppet a folyóból, a töredékeket eltört mondatokból, megtépázott, meg­tiport hitekből. Mégis menteni, védeni kell a megmaradt keveset! A könyv szerzői, munkatársai, az alapítványban és körülötte buzgólkodók mintha Bibó István parancsát követnék: „aki olyan társadalomban akar élni, amely az ő és hozzátartozói emberi méltóságát minden sérelem ellen biztosítani tudja, annak legelső dolga az emberi méltóság min­denféle sérelmét a maga ügyévé tenni". Zágoni Erzsébet Konczek József: A dióbarna délutánnak.., A dióbarna délutánnak földutat rejtő mélyeit már eltakarják lusta árnyak, \ koromsötét és zöld-szelíd törzsek meg bojtos új hajtások, mint puha és nehéz szövet, s a ragacsos-hús vadcsapásor, jönni látom az őzeket, az erdőalji rozsvetésben még süt a nap, szokott helyen megrezzenő fül-felütéssel legelnek együtt csendesen. Ég, ha dörren, megszokott zaj, még hirtelen vihar előtt is változatlan nyugalommal állnak a szélborzolt mezőt, csak a legnagyobb nyári csendben, ! a feledtető alkonyon kapkod fejük. Tán puska esetten, ' s telik vérrel a patanyom? Az első kötet címlapja (nyéki) Kristó Tibor Nem jut szerep a madaraknak úgy bomlanak az ég szürke valami görcsös nyavalyák lepedőjéből vén ház hullatja így akár a bűvész kalapjából régi zsindelyeit a madarak leiárt megrázintja egy Ioszló felleg az ég fölöslegéből szélét pattant lények ideje az átmeneti szél formájuk sem változik s hullanak varjak már ki tudja mióta verebek csókák léprigók rájuk ismer minden még a fecskék is mint madárijesztő 1990. szeptember 29. _______________________________________________ manvaPnfHI7án . - - _____________________________________________________________________í A alUl JlZdü HFTVFfil MFl í FKI FTF II Kelet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom