Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

K ét héttel ezelőtt Nyíregyházán járt Baráth Etele államtit­kár az 1995-ben megrendezendő Budapest—Bécs Világ- kiállítás kormánybiztosa. Nyíregyházán a Tudomány és Technika Házában a műszaki hónap megnyitása alkalmából pódiumvitára került sor. Ezen meghívottként részt vettek ország­gyűlési képviselők, valamint megyénk minden tájáról számos érdeklődő. Mai nyílt vitánk éppen ezért rendhagyó. Az elhangzott kérdéseket csokorba szedtük, és az államtitkár válaszait úgyszin­tén. Ennek szerkesztett változata tehát mai nyílt vitánk. Budapesttől földrajzi­lag távolodva minden valószínűség szerint arányosan csökken az a haszon, amiből az ott élők részesülhetnek. Az is ismert, hogy 150 kilo­méter annak a sugár­nak a hossza, amely leírja azt a kört, ahol a világkiállítás rendezvé­nyei lezajlanak, illetve az ide látogatók ez idő alatt laknak. — Nem értek egyet ezzel a mi­nősítéssel. A földrajzi távolság va­lóban Nyíregyháza és Szabolcs- Szatmár esetében a legnagyobb országunkon belül. Mégsem elha­nyagolható az a haszon, amely a világkiállítás alkalmából a térség­ben maradhat. Azt is lehetne mondani, hogy Szabolcs-Szatmár turisztikai vonzereje van olyan, hogy az országba érkezők érdek­lődését felkeltse, gazdasága pedig az éledő vállalkozások révén jó haszonnal bekapcsolódjon. Ösz- szefoglalva: a különbség az or­szág más részeivel összehasonlít­va tagadhatatlanul megvan, a ha­szonból való részesedés azonban semmiképpen nem lesz ilyen ará­nyú. 0 Nem késtünk-e el máris az előkészületekkel? A világban másutt megrendezett világ- kiállítások felkészülési ideje lényegesen hosszabb volt. Ráadásul Magyarországnak éppen erre az időszakra esik történelmi léptékkel mérhe­tő társadalmi és gazdasági átalakulása a maga feszült­ségeivel. — Valóban kezdhettük volna hamarabb az előkészületeket, még­sem futottunk ki még az időből. A pen most vágjunk bele ebbe a rendkívül költséges vállal­kozásba? Nagyon sokba ke­rül, de még a többszörösé­nek is ezer helye lenne leron­gyolódott gazdaságunkban. —Sajnos, sok téves információ kering a köztudatban arról, hogy mibe kerül nekünk a világkiállí­tás. Valóban nem kis összeg, ám egyszer és mindenkorra tisztázni kell, a költségvetés részvétele jel­képes lesz. Az előkészületek alatt, amelyekben javában benne vá­gyónk, éppen a pénz megszerzése az egyik legfontosabb feladat. A milliárdokat nemzetközi pályáza­ton akarjuk bevonni, nem pedig magyar forrásokból. Az expó elad­ható. Ha arra gondolunk, hogy a korábbi világkiállítások belépője­gyei és egyéb közvetlen bevételei után valóban veszteségesek vol­tak, tényleg mi is csak erre szá­molhatunk. Azonban mi nemcsak ezzel kalkulálunk, hanem számos egyéb jövedelemforrással is. És mivel ez a kalkuláció emigyen bő­séges jövedelemmel kecsegtet, nincs kétségünk afelől, hogy a nem­zetközi tőke érdeklődése nagy lesz. Olyan nagy, hogy a teljes rendezé­si költséget, valamint az előké­születekét is megveszik annak re­ményében. hogy a hasznon velünk osztozva is jó profithoz jutnak. A tendertárgyalások megkezdéséhez azonban égetően sürget a gazda­sági liberalizálás és a koncessziós törvény meghozatala. Ameddig ezek nincsenek meg, egyszerűen lépni sem tudunk. # Mi az értelme egyáltalán a világkiállításnak, mi a tar­talma? Kulturális lesz, nem­zeti lesz? Akármelyik is, miként kapcsolódik szelle­miekben tájegységünkhöz? —Nem olyan világkiállítás kell nekünk, műit amelyek a nagy álla­mokéi voltak, ahol a város és az Akár lesz világkiállítás, akár nem. Nyíregyháza és Buda­pest között a különbséget így is, úgy is fel kell számolni. Én ezeket nem is kötném össze a világkiállítással. Valóban nem szabad késlekednünk abban, 'hogy ötleteket szállítsunk arra, amik azok, amik ide vonzhatnak az országból és a világból ér­deklődőket. Felvetődött például, hogy filmet forgatnánk a honfoglalásról. Erre az évre esik az 1100. évforduló, és ugyebár a honfoglalás rajtunk keresztül zajlott le. (egy városi vezető) ország bemutatkozása volt a leg­főbb cél. Fordítva. A látogatók egymás közötti kapcsolatát, kié­pítésének lehetőségét kell megte­remteni mindamellett, hogy a kiál­lítás maga is nagyon fontos. Nemzeti találkozót akarunk. Kis népek, kis nemzetek kultúrájának viszonyát megmutatni a világnak. Mi az, ami ezeregyszáz év alatt viharos történelmünk eseményei ellenére is fenntartotta nemzetün­ket hogy mi az, ami hányattatá­saink ellenére is erőt adott forra­dalmainkhoz. Tizenegy nyelv, ti­zenegy nemzeti kisebbség él a Kárpát-medencében körülöttünk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyszerűen kikerülhetetlen, ha ezt az eszmét bevesszük a világkiállí­tás rendező elveként. 0 Vajon Magyarország éppen minket akar megmutatni a világnak? Lehetne ugyan fa­lusi turizmusunk, emlék­rákészülést azonban meg kell gyor­sítani annak érdekében, hogy ne valljunk szégyent. Legfontosabb jtnnak felismerése és tudatosítása, togy mai infrastruktúránkkal nem négy az ügy. Nyelvet, szakmát cell tanulrii'azoknak, akik a lebo­nyolításban részt vésznek, és még Számos mást. Számításaink sze­rint 450 ezer ember kerül majd kapcsolatba - a világkiállítással munkája révén. Felkészülésükre egyes esetekben néhány nap is elég, más' csoportoknál öt év is lehet. Tehát már most meg kell kezdeni tanulmányaikat az arra alkalmas felsőoktatási intézmé­nyekben. A mai helyzet az, hogy november közepéig van időnk, mert a parlamentnek akkor kell meg­tárgyalni és reményeink szerint elfogadni a világkiállítási törvényt. 0 Szükség van-e arra, hogy üres zsebbel, húszmilliárd dollá­ros nemzeti adóssággal ép­Kell-e nekünk világkiállítás? helyekben azonban kevésbé bővelkedünk. És hát azon a 150 kilométeres sugarú kö­rön kevés része marad ki teljes mértékben. — Fordítsuk ki a bundát. Azt szeretnénk, ha a turizmus több mint 60 százaléka v idékre irányul­na. Nem tartom elképzelhetetlen­nek, hogy az idegenek majd éppen vidékről jöjjenek Pestre és nem fordítva. Százötven kilométeren belül csak a szállodai férőhelye­ket osztjuk el, ez az a távolság, ahonnan akár naponta ingázni lehet. De nőjünk már ki abból a tudatból, hogy Magyarországon nagy távol­ságok vannak. Ha az autópálya Nyíregyházán keresztül a határig elkészülne, akkor Szabolcs-Szat- már-Bereg megye is karnyújtás­nyira kerülne a fővárostól. Ennek az autópályának az elkészülte pedig a belátható időn belül valószínű. Annál is inkább, nfiiVel délnyuga­ti szomszédaink; Jugoszlávia, Olaszország ottani vállalatoknak, ottani hitellel megrendelést adnak erre, mivel a nagy szovjet piac kö­zelebb hozása számukra fontos ér­dek. A tájegységnek nincs oka szé­gyenkezésre azzal, hogy fejlettsé­ge egyelőre nem éri el az ország más részeiét. Látnivaló itt is bő­ven akad, az pedig különösen ku­riózumnak számít, hogy három országgal határos. # Van-e valami, ami mégis konkrétan ide kötődik majd? — Hat hónap alatt ötven világ- rendezvényt tart az EXPO. Közöt­tük kiemelkedő jelentőségű lesz a tokaji bor-világkiállítás. Ez az, ami legközelebb esik a megyéhez. • A vállalkozók tartanak at­tól, hogy tulajdonképpen nem is Budapest és vidék harca a döntő, hanem az, hogy kül­földi, vagy magyar vállalko­zó jusson hozzá a várható megrendelésekhez és a ha­szonhoz. — Számításaink szerint óriási fellendülést hozhat a vállalkozók számára a világkiállításra való fel­készülés. Harminchatmilliárd forint nettó személyi jövedelemadóra szá­mít az állam pusztán azoktól, akik ebben a munkában részt vesznek. Ez a pénz több, mint amibe az egész kerül. Nagyjában, egészé­ben kiszámítható, hogy ennyi jövedelemadó mennyi jövedelem­ből vonható le. A magyar beszál­lítások az összes beruházások 45- 75 százalékára rúghatnak majd, attól függően, hogy mennyire lesz­nek élelmesek a magyar vállalko­zók. Gyakorlatilag minden mun­kálatban részt vehetnek, leszámít­va azokat, amihez nincsen meg a felkészültségük és technikai ellá­tottságuk. Ez utóbbi azonban olyan szűkkor, hogy az ötcsillagos szál­lodák felépítésén kívül hirtelen nem is tudok mást mondani. A Vállalkozók Szövetsége nagyon sokat segíthet abban, hogy ráirá­nyítja a figyelmet: sem mi, sem más nem szállít ötleteket, az jár jobban, aki maga áll elő velük. # Elképzelhető-e, hogy egyes térségek megvehessenek bi­zonyos beszállítási koncesz- sziókat? Szabolcs-Szatmár- Bereg például abban a hely­zetben van, hogy megvehet- né a világkiállítás sült krump­lival való ellátásának jogát. Ez csak egy példa. Mi itte­niek nyugodtan végig gon­dolhatjuk, hogy miben va­gyunk még erősek. — Ez kapcsolódik az egyik előbbi válaszomhoz. Nemcsak a sült krumpliban „utazók”, hanem mások is jó lesz ha máris riadóz- tatják saját magukat, és mire a törvény kijön, már meg is indítják munkájukat az engedélyek beszer­zésére. 0 Sokat hallani a hongkongi tőke és tőkések érdeklődésé­ről. Mennyire komolyak ezek az ajánlatok? És mennyire járnánk mi jól, ha esetleg bennünket részeltetnének abban a szerencsében, hogy itt telepszenek le. — A világkiállítással ez a kér­dés nem függ szorosan össze, mégsem választható el tőle. Az érdeklődés megvan. Nálam is jár­tak emberek, akikről semmi okom azt hrnni, hogy komolytalan az ajánlatuk. Bizonyíthatóan azon­ban egyikük sem képviseli a Hong­kongból kivándorolni szándéko­zó polgárokat. A titkolózásuk részben érthető, ajánlataik komoly­ságát azonban csak a szükséges referenciákkal bizonyíthatják. Az viszont tény, hogy a kis városál­lamban a milliárdok halmaza vár „kivándorlásra”. Akik nálunk, illetve nálam érdeklődtek, nemi­gen zabolázzák fantáziájukat. Tíz- milliárd ide vagy oda nem számít, mesterséges szigetet is el tudná­nak képzelni a Balatonban. Mi viszont azt nem tudjuk elképzeni, hogy az idetelepülök ne a magyar törvények szerint éljenek. Az sem biztos, hogy hasznos lenne, ha a tizenegy nemzet mellé hirtelen egy tizenkettedik is kerülne. Ez a mo­mentum arra bizonyíték, hogy pénz van, mi vagyunk egyelőre politi­kailag és gazdaságilag felkészü­letlenek. 0 Miként lehetne az egyes tele­pülések lakóit és vezetőit meg­győzni arról, hogy nekik is érdekük a világkiállítás meg­rendezése?-- Ami eddig elhangzott, annak a megvalósulása valójában komp­lex területfejlesztést igényel. Te­lepüléseink jövője saját magukon múlik az önkormányzatok kiala­kulása után. Mégsem lehet ma­gukra hagyni őket. Területfejlesz­tési és közmunkák tanácsa felállí­tása várható a közeljövőben. Ennek legfontosabb célja kiegyenlíteni a különbözőségeket. A tanácsban részt vesznek a leginkább érintett ágazatok képviselői, az önkor­mányzatok szervezetei és maguk az önkor mányzatok. A közvetlen pénzbeni segítség idáig is hozzá­férhető volt, bár kétségtelen, hogy a források elapadóban vannak. Nem mindig érték el azonban céljukat. Az újrakezdési hitelek hetven szá­zalékából sokszor szobabútor lett és autó. Sokkal hasznosabbak len­nének célzott, a hátrányos helyze­tű térségeknek kedvező adó és egyéb preferenciák. # Főként a fiatalok szkeptiku­sak a világkiállítás előkészü­leteit illetően, sőt szükséges­ségét is megkérdőjelezik. — Én magam is szkeptikus va­gyok, de mégis azért küzdők, hogy ez az érzésem elmúljon. A haszná­val kapcsolatban azonban más a véleményem. Nemcsak ez a szer­vezet, de mások is „Bős-Nagyma­ros komplexusban” szenvednek. Megismétlem: nincs költségveté­si pénz, nincs beruházás. Nem lehet veszteséges az EXPO. Maga a ren­dezvény nyilván nem hozza be a ráfordított összeget, mint ahogy erről már szóltam, de okulva a korábbi, másutt megrendezett ex­pók tanulságain, olyan tervezet ké­szül, amely kizárja, hogy az elő- és utóhasznosítással ne legyen jócs­kán nyereséges. Az előhasznosí- tás az a tényező, ami éppen a mi esetünkben törhet előre, mert ko­rábbi világkiállításokon még az utóhasznosításon volt nagyobb a hangsúly. Q Amikor régebben ilyen egész országot érintő kérdések el­döntésére került sor, leg­többször elhibázott volt a dön­tés, hiányzott körülötte a tisz­tesség és a megyének hátrá­nyára vált. — Amit nem lehet mentegetni, azért én most egy szót sem ejtek. De így is túlzásnak érzem ezeket a szavakat. Azonban ahogy Nyír­egyházán és a megyében járok-ke- lek nem látom azt, hogy kizárólag hátrányról lehet csak szó. Ez a gyönyörű épület, amely ennek a pódium vitának ad helyet, valamint a megyeszékhely épülő, szépülő formálódó arca nem erről tanús­kodik. A kétségtelenül hibás gaz­daságpolitika következményeként válságba sodródott vállalatok nyil­ván gondokat okoznak, de ezek sem lehetnek“örök életűek. 0 Lehetne-e arról szó, hogy Nyíregyháza és a megye a vi­lágkiállítás lehetőségeit ki­használva közelebb kerüljön Európához azáltal, hogy a nemzetközi expresszvonatok innen induljanak. Gondolha­tunk itt a Liszt és Lehár nevet viselő gyorsokra, amelyek­hez ma még előző nap el kell utazni tőlünk. — A kérdés jogos és kivihető. 0 A vállalkozók megyei szer­vezetének az a véleménye, hogy Szabolcs-Szatmár-Be­reg megye lakossága diadal­masan fog menetelni a világ- kiállítás jelszavában szerep­lő hídon keresztül Európa felé. A szakadékot azonban, ami ma még megvan, mindenkép­pen el kell kerülnünk. —Ennek eszköze lehet a kiépü­lő infrastruktúra, és nem lehet kizárni, hogy húsz-harminc szá­zalékos magyar beszállítás legyen feltétele a külföldi pályázóknak. 0 A híd fel kell, hogy épüljön a vidékiség és a városiasság kö­zött is. — A centrum és periféria kér­dése nemcsak ebben a tekintetben érett meg behatóbb tanulmányo­zásra. Kétségtelen, hogy a me­gyén belül is nagy fejlődési kü­lönbségek vannak, mondjuk Nyír­egyháza és Szabolcs-Szatmár- Bereg távolabb eső részei között. Fontos azonban tudni, hogy ugyan­ilyen különbség van nemcsak Nyír­egyháza és Budapest, valamint Budapest és Bécs, Bécs és Párizs között, de például Budapest és Budapest között is. Magyarország értelmiségének fele Buapesten él és ez az állapot nemigen változ-"— tatható meg. Ez az ötven százalék Budapesten belül nagyobb életkö- rülményekbeni eltérések között él, mint ami Budapest és vidék között feszül Fejlett Budapest nélkül nincs felzárkózás. Fejlett Budapest nél­kül nem jön hozzánk Európa. Egy nagy pénzügyi központ nem Má­tészalkára igyekszik, de a Buda­pesttel és Béccsel se sokáig alku­dozik. ha Prágában ingyen telken fejlett infrastruktúrával csalogat­ják. Esik Sándor A „hídon” egész Magyarország keresztül akar menni, de — és ez az érdekes — egész Kelet-Európa is. Ilyen összefüg­gésben máris látható a helyünk. Ezért készültek el a megye el­képzelései, amelyet a kormánybiztos már megkapott. Ezek­ből említésre méltó a Felsö-Tisza -vid,ék idegenforgalmi kon­cepciója, ojóstói gyógyszálló már aláírt dokumentuma, a ja­vulásnak indult telefonhelyzet, a repülőterünk bekapcsoló­dása a belföldi járatokba. A megpályázott és a remény szerint Nagykálló mellett felépülő nemzetközi repülőtér, a megyé­ben máris nemzetközi érdeklődésre számottartó rendezvé­nyek. (egy megyei vezető) 1990. szeptember 29. lwQiillQ|tlM»g jón 5 — a nrdyya»»»^ hétvégi melléklete —^ U Kelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom