Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-24 / 224. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 24. A főiskola polgárai lettek Kirakatban? Munkatársaink ielefonjelentése Csak vidáman! (B. A. felv.) Vendéghallgatók a szenszédhól Boldog reményekkel kezdte el az az 557 hallgató a tanul­mányait a nyíregyházi tanárképző főiskolán, akiket tizenkét év szorgalmas tanulás után nappali tagozatra felvettek. Kö­zülük is talán a legboldogabb az a határon túlról érkezett húsz magyar diák, akik közül 19 Romániából, egy pedig a Szovjetunióból jött i nem tudja. Jövőjük bizony­talan, lehetőségeik alig van­nak. Mónika magyar—történe­lem szakos tanár szeretne lenni, de rengeteg pótolni va­lója van. Hiszen a történel­met másképp tanították ott. Magyarország történelméről pedig alig hallottak valamit. Van tehát mit tanulni, de reménykedik, hogy behozza a lemaradását, s négy év múlva magyar gyermekeket taníthat Romániában magyarul. Bartha Katalin magabizto­sabb, úgy tűnik hányatott kisebbségi sorsa ellenére is — vagy talán éppen ezért — -rT-. a legnehezebb körülmények között is meg tud állni a tal­pán. Romániában gyakran hallotta, hogy ha a magyarok román egyetemeken román nyelven tanulnak tovább, az csak nyelvi nyomorékokat szül. Szomorú tapasztalatai ellenére kétszer is megpró­bálkozott a temesvári egye­tembe bejutni matematika- fizika szakra, de mind a két esetben elutasították. Magyar- országon végre sikerült. Az évnyitón könnyes szemmel meghatódva ismételte az es­kü szavait. (Persze meglehet, hogy a felvételi itt könnyebb volt számára, hiszen mint meséli, pokoli erőfeszítést igényelt a magyar nyelvű érettségire való felkészülés után román nyelven felvéte­lizni.) Ám Katalin akár a sudár fenyő, dacos és kitartó. Bár az álma neki is teljesült, gyanítom szorongásait ő is nehezen és sokára fogja ma­gában legyőzni. A sikeres felvételi után nagy boldog­ságában június óta nem is mert hazautazni, félt, hogy a román hatóságok nem enge­dik vissza, s nem kezdheti el Boros Mónika Két beszélgető partnerem közül Boros Mónika a meg- illetődöttebb. Most sem akar­ja elhinni, hogy sikerült ne­ki, hogy valóra vált a régi álma, egy magyar főiskola hallgatója lehet, s magyarul tanulhat tovább, tanár lesz. A Bihar megyében lévő Mar­gitén magyar nyelvű osztály­ban érettségizett. Osztálytár­sai közül kettőt, vagy hár­mat vettek fel valamelyik ro­mán felsőfokú intézetbe. Hogy a többiek sorsa mi lesz, Bartha Katalin tanulmányait. Biztos ami biz­tos, nyáron inkább Nyíregy­házán maradt, s alkalmi mun­kával egy kis pénzt keresett. (A cikkhez tartozik az is, hogy mint a tanárképző fő­iskola főigazgatójától meg­tudtuk, a húsz diák létszá­mon felüli, tehát nem a ma­gyar felvételizők keretének terhére vették fel őket.) (bodnár) M egannyi újságcikk, rá­dió- és tévériport fog­lalkozott már a napja­inkban eltúlzott szer- Oriilet, a nyitott házasságok, a pornó, a homoszexualitás ve­lünk élő, számos vitát kiváltó kérdéseivel. Kinek és mire jó ez, az Im­máron számlálhatatlanná vált magazin, kiadvány és képre­gény, amikkel teletömik az új­ságárus pavilonok kirakatát? Fejlődőben lévő társadalmunk hosszú huzavona után végre el­érte hönvágyott célját. hogy amit eddig Nyugatról hozhatott be hazánkba, ma már az utcán is megvásárolhatja? Nagy és sokak által nagyra- becsült vivmány, hogy gyere­keinket már nem kell piron­kodva felvilágosítani arról, hogy nem a gólya hozza a kis­babát és néhány testrészünk másra Is alkalmas, mint ami­nek eddig hittük. Legyen szex és legyen pornó­kiadvány. A nemrég nyílt új szexbolt ellen sem tiltakozom, mert tudtommal van rá igény (és miért ne volna). De az ut­cán járó gyerekek elé (tizen­nyolc év alattira gondolok) azért mégsem kellene kirakatot rendezni a nemiség intim, ér­zéki megnyilvánulásaiból. (csacsa) A SZÁÉV dolgozói tető alá hozták az épülő máté­szalkai -gyermekvárost. Át­adására azonban csak jövő­re kerül sor. (Ni. L. felv.) Pénzalap biztonsági lerendezésre Garázs kantra játszótér „Zöldek” küzdelme a betontengerrel Lehet, a GMK. így próbál bizonyos népszerűségre, rek­lámra szert tenni, minden­esetre lép, próbát tesz, be­mutat, propagál. Látja, ered­mény csak így érhető el. Csupán-a siránkozás ma már kevés. A vagyonvédelemben ki-ki tegye meg a tőle telhe­tőt. S talán egyszer elérjük azt, hogy lapunk Forró nyo­mon című rovatában betöré­sekről nem kell beszámol­nunk. (cselényi) Vagyonvédelmi bemutatót tartottak a héten a nyíregyhá­zi rendőrkapitányságon. A különböző vállalatok és in­tézmények témával foglalkozó szakemberei megismer­kedhettek a budapesti Antevill GMK. által alkalmazott tűz- és vagyonvédelmi, valamint betörésgátló-eszközök- kel, műszaki módszerekkel. Tizenegyen írták alá azt a levelet a Nyíregyháza, Ady Endre utca lakói, melyben a házuk előtt ter­vezett garázsok gondjairól számoltak be. Az engedé­lyeket beszerezték, s a kivi­telezés elkezdéséhez csak a tanács hozzájárulása hiány­zik. Félnek, az új önkor­mányzat másképp fog dön­teni a terület eladásáról, ez­ért szeretnék, ha még most pont kerülne az ügy végére. Az egyik lakó elmondta: tavaly a lakógyűlésen elhatá­rozták, hogy a kisgyermekes anyák igényét is figyelembe véve, a rendelkezésre álló te­rület egyik felén játszóteret létesítenek, a másik felére pedig tíz garázs építését ter­vezték. A játszótér már el­készült, de a garázsok ügyé­ben még nem történt semmi. Ezt különösen sérelmesnek tartják, mert a korábban épült gépkocsitárolókból ne­kik már nem jutott. S mint kispénzű pedagógusoknak, nem mindegy, hogy az autók milyen hamar mennek tönk­re. Az sem érdektelen, a szervizúton parkírozó autók nem zavarnák az ott játszó gyerekeket. Veress István városi fő­építészt kerestük meg a problémával. Válaszából ki­derült: két évvel ezelőtt a tanács, a lakók kérésére en­gedélyezte a kétszer húsz ga­rázs építését. Akkor az alá­írók közül sokan tiltakoztak a zöldterület elfoglalása ellen. — Én, mint szakember nem helyeseltem a beruhá­zást — mondja a főépítész. — Elsősorban azért, mert így is egy „betontenger” már a városnak ez a része. Ha ki­számolnánk, az ottani laká­sokban hány ember él, az egy főre jutó zöldterület kö­rülbelül 6—7 négyzetméter az ideális 30-cal szemben. En­nek a tíz garázsnak sem he­lye, sem értelme nincs itt. Inkább a szabad zöldterüle­tet kellene növelni. Közben kiderült, hogy az ott élők között is többen el­lenzik az építkezést. Talán ez is befolyásolta a végrehajtó bizottság döntését. Felvetődik az a gondolat, hogy Nyíregy­házán mennyire nincs meg­oldva a gépkocsitárolók gondja. Csak fájó szívvel gondolhatunk arra, milyen zsúfolt egy-egy városrész, és a zöldterület lecsípésével le­het valamilyen építkezésbe kezdeni. összességében igaza van a lakóknak, mert nem mind­egy, hogy hány évet bir ki a több száz ezer forint értékű autójuk, de igazat kell adni a főépítésznek is, mert mi lesz a várossal, ha össze-vissza beépítenek minden játszóte­ret, sétányt és parkot. D. M. A kereskedelmi egységek képviselői főleg a nagy üveg­felületek, például kirakatbe­törések megakadályozásáról érdeklődtek. A vagyonvédelmi bemuta­tót a vártnál kisebb érdeklő­dés kísérte. Ügy látszik, a vál­lalatok, intézmények érték- védelemmel foglalkozó szak­embereinek jórésze még- csak óhajtja a biztonságot, a betörések és más bűncselek­mények megakadályozását, de ha azért tennie is kell va­lamit, mindjárt csökken a lelkesedése. Szerintem a hőn áhított tulajdonosi szemlélet még sok helyen nem nyert kellő teret. Hogy itt nem babra megy a játék, annak érzékeltetésére nézzünk né­hány adatot. A megyében idén nyolc hónap alatt 7866 va­gyonelleni bűncselekmény történt, mellyel több mint 165 millió forint kárt okoz­tak. E hatalmas összegből mindössze 15 milliónyi té­rült meg. Gervai József, a nyíregy­házi rendőrkapitányság gaz­daságvédelmi alosztályveze- zetője elmondta, ív v e ta­nácskozáson az cintevíJJ GMK. érdekes bejelentést tett, miszerint a közeljövő­ben létrehoz egy pénzalapot, melynek nyomán a rendőrség véleményének kikérése után olyan helyekre, ahová gyak­ran betörnek, de a tulajdo­nosnak nincs pénze biztonsá­gi beredezést felszereltetni, oda bizonyos időre ingyen helyeznek el riasztókészülé­keket. Optimisták klubja i kedély állapotunk, a Jk humor és a bizakodás hiánya volt a témánk az elmúlt napokban. Az­ért is, mert kereken 20 éve annak, hogy Belegrád ta­nyáról egy család beköltö­zött'Nyíregyházára egy ide­iglenes lakásba. Férj és fe­leség az éppen akkor alaku­ló KEMÉV-nél állt munká­ba. Az évforduló jegyében pénteken a raktárosként dolgozó asszony ezt nyilat­kozta az újságírónak: „A háztartásból jöttem és nagy bizodalommal álltam mun­kába. Takarítottam, majd raktáros lettem. Tudtam, hogy felépül majd a nyír­egyházi lakásunk és épül a megye. Belkes és optimista volt az új vállalatnál min­denki. Én most is optimis­ta vagyok." Derűs, szinte optimista hangulatban ültem a tv elé. A Híradó komoly tudósítás­ban közölte, hogy hazánk­ban létezik és bővül az Op­timisták Klubja. A kamera viszonylag sokáig mutatta a klubtagokat. A színes kép­ernyőn jól látszott, hogy a hölgyek szinte mindegyikén drága ékszer csüngött, az urakon divatos öltöny fe­szült. Unott arcú, munkától meggyötört, kopott ruhájú ember nem volt a klubban. S hétfőn reggel ezt hallot­tam pesszimista ismerősöm­től: „Mától megint drágább néhány élelmiszer. A nyír­egyházi konzervgyár ubor­kája is drágább lett”. Áremelés ide, vagy oda, elmondható: régen minden új kezdetén (nemcsak a KEMÉV-nél) lelkesebbek. összetartóbbak voltak az emberek. Minden sorsfor­duló után olykor „kincstá­ri”, olykor őszinte optimiz­mus töltött el bennünket. Még a finom falatokat nél­külöző emberek ajkán is el-elcsattant a jóízű politi­kai humor poénja. Most hi­ánycikk a friss humor, a jó­kedv, a bizakodás Pedig már klub is van a jókedv­hez ... Vagy ez nem min­den? (nábrádi) Turista szemmel Bulgáriában Bulgáriát most ugyan­úgy a gyors változások jel­lemzik, mint Magyarorszá­got. Az új összetételű par­lamentben heves szócsaták zajlanak, szerdán például éjfél tájban ért véget a vita, ám az utca embere ebből csak a szócsatát érzékeli (a BKP utódja, a szocialista párt kényelmes többségben van), de az üzletek polcai üresek, sok mindent csak jegyre lehet kapni, állandó­ak az áram- és víkorlátozá- sok, röviden: nehéz az élet. Testvérlapunk, a cserno- vorszki Far szervezésében sok érdekes beszélgetésen vettem részt, amiről később szeretnék majd beszámolni. összefoglalóan azonban mindezekből kitetszik: Bul­gária új utat keres. Ez itt nehezebbnek látszik, mert az ellenzék sokkal fiatalabb, mint nálunk, kevés a poli­tikai tapasztalat. Az embe­rek viszont sürgetik, mert mint mondják, szóból már volt elég, tettek kellenének. A nagy probléma, hogy az ország egyszerűen „elörege­dett”, sokat építettek ugyan, de nem fordítottak gondot a karbantartásra és most sok minden egyszerre romlik le, csődtömeg veszélyzeteti az országot. Kitűnő ötletek vannak, de megvalósításukhoz hiányzik a pénz. Természetesen szóba ke­rült, hogy a magyar turis­táknak rengeteg gondjuk volt az idén Bulgáriában. Hozzáértő szakemberektől tudom: a szervezett turista­csoportokat nagy áldozatok árán is ellátták (Nyugatról is sok árut hoztak be emi­att), de az egyénileg utazót nem tudták kellően segíteni. Nagyon sajnálják az elma­radt magyar vendégsereget (akiket ugyan főleg Jugosz­láviából pótoltak), s jövőre megpróbálták visszaszerezni a bizalmat. A Fekete-tenger partján, Burgaszban most nagyon jó az idő, a tenger 20 fokos, szerencséje van annak, aki az utószezonban választotta úticéljául a Napos-partot, így annak a 160 IBUSZ- vendégnek is, aki a hét vé­gén itt napozott. Mindez azonban aligha feledteti: a rendszerváltás megkezdődött Bulgáriában is. Itt, Burgaszban szomba­ton és vasárnap is sokféle párt agitációs tábláit lehe­tett olvasni az utcán, min­denki híveket akar szerezni, és közben megy a társadal­mi vita arról is, hogy főis­kola, szálloda vagy irodaház legyen a hajdani vezető BKP reprezentatív székhá­zából. A turistákat persze igye­keznek távol tartani az erő­södő helyi politikai vitáktól, amelyek most kétségtelenül megpezsdítették a létező szocializmus egyik utolsó bástyájának életét. Burgasz, 1990. szeptember 23. Marik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom