Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-24 / 224. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 24. A főiskola polgárai lettek Kirakatban? Munkatársaink ielefonjelentése Csak vidáman! (B. A. felv.) Vendéghallgatók a szenszédhól Boldog reményekkel kezdte el az az 557 hallgató a tanulmányait a nyíregyházi tanárképző főiskolán, akiket tizenkét év szorgalmas tanulás után nappali tagozatra felvettek. Közülük is talán a legboldogabb az a határon túlról érkezett húsz magyar diák, akik közül 19 Romániából, egy pedig a Szovjetunióból jött i nem tudja. Jövőjük bizonytalan, lehetőségeik alig vannak. Mónika magyar—történelem szakos tanár szeretne lenni, de rengeteg pótolni valója van. Hiszen a történelmet másképp tanították ott. Magyarország történelméről pedig alig hallottak valamit. Van tehát mit tanulni, de reménykedik, hogy behozza a lemaradását, s négy év múlva magyar gyermekeket taníthat Romániában magyarul. Bartha Katalin magabiztosabb, úgy tűnik hányatott kisebbségi sorsa ellenére is — vagy talán éppen ezért — -rT-. a legnehezebb körülmények között is meg tud állni a talpán. Romániában gyakran hallotta, hogy ha a magyarok román egyetemeken román nyelven tanulnak tovább, az csak nyelvi nyomorékokat szül. Szomorú tapasztalatai ellenére kétszer is megpróbálkozott a temesvári egyetembe bejutni matematika- fizika szakra, de mind a két esetben elutasították. Magyar- országon végre sikerült. Az évnyitón könnyes szemmel meghatódva ismételte az eskü szavait. (Persze meglehet, hogy a felvételi itt könnyebb volt számára, hiszen mint meséli, pokoli erőfeszítést igényelt a magyar nyelvű érettségire való felkészülés után román nyelven felvételizni.) Ám Katalin akár a sudár fenyő, dacos és kitartó. Bár az álma neki is teljesült, gyanítom szorongásait ő is nehezen és sokára fogja magában legyőzni. A sikeres felvételi után nagy boldogságában június óta nem is mert hazautazni, félt, hogy a román hatóságok nem engedik vissza, s nem kezdheti el Boros Mónika Két beszélgető partnerem közül Boros Mónika a meg- illetődöttebb. Most sem akarja elhinni, hogy sikerült neki, hogy valóra vált a régi álma, egy magyar főiskola hallgatója lehet, s magyarul tanulhat tovább, tanár lesz. A Bihar megyében lévő Margitén magyar nyelvű osztályban érettségizett. Osztálytársai közül kettőt, vagy hármat vettek fel valamelyik román felsőfokú intézetbe. Hogy a többiek sorsa mi lesz, Bartha Katalin tanulmányait. Biztos ami biztos, nyáron inkább Nyíregyházán maradt, s alkalmi munkával egy kis pénzt keresett. (A cikkhez tartozik az is, hogy mint a tanárképző főiskola főigazgatójától megtudtuk, a húsz diák létszámon felüli, tehát nem a magyar felvételizők keretének terhére vették fel őket.) (bodnár) M egannyi újságcikk, rádió- és tévériport foglalkozott már a napjainkban eltúlzott szer- Oriilet, a nyitott házasságok, a pornó, a homoszexualitás velünk élő, számos vitát kiváltó kérdéseivel. Kinek és mire jó ez, az Immáron számlálhatatlanná vált magazin, kiadvány és képregény, amikkel teletömik az újságárus pavilonok kirakatát? Fejlődőben lévő társadalmunk hosszú huzavona után végre elérte hönvágyott célját. hogy amit eddig Nyugatról hozhatott be hazánkba, ma már az utcán is megvásárolhatja? Nagy és sokak által nagyra- becsült vivmány, hogy gyerekeinket már nem kell pironkodva felvilágosítani arról, hogy nem a gólya hozza a kisbabát és néhány testrészünk másra Is alkalmas, mint aminek eddig hittük. Legyen szex és legyen pornókiadvány. A nemrég nyílt új szexbolt ellen sem tiltakozom, mert tudtommal van rá igény (és miért ne volna). De az utcán járó gyerekek elé (tizennyolc év alattira gondolok) azért mégsem kellene kirakatot rendezni a nemiség intim, érzéki megnyilvánulásaiból. (csacsa) A SZÁÉV dolgozói tető alá hozták az épülő mátészalkai -gyermekvárost. Átadására azonban csak jövőre kerül sor. (Ni. L. felv.) Pénzalap biztonsági lerendezésre Garázs kantra játszótér „Zöldek” küzdelme a betontengerrel Lehet, a GMK. így próbál bizonyos népszerűségre, reklámra szert tenni, mindenesetre lép, próbát tesz, bemutat, propagál. Látja, eredmény csak így érhető el. Csupán-a siránkozás ma már kevés. A vagyonvédelemben ki-ki tegye meg a tőle telhetőt. S talán egyszer elérjük azt, hogy lapunk Forró nyomon című rovatában betörésekről nem kell beszámolnunk. (cselényi) Vagyonvédelmi bemutatót tartottak a héten a nyíregyházi rendőrkapitányságon. A különböző vállalatok és intézmények témával foglalkozó szakemberei megismerkedhettek a budapesti Antevill GMK. által alkalmazott tűz- és vagyonvédelmi, valamint betörésgátló-eszközök- kel, műszaki módszerekkel. Tizenegyen írták alá azt a levelet a Nyíregyháza, Ady Endre utca lakói, melyben a házuk előtt tervezett garázsok gondjairól számoltak be. Az engedélyeket beszerezték, s a kivitelezés elkezdéséhez csak a tanács hozzájárulása hiányzik. Félnek, az új önkormányzat másképp fog dönteni a terület eladásáról, ezért szeretnék, ha még most pont kerülne az ügy végére. Az egyik lakó elmondta: tavaly a lakógyűlésen elhatározták, hogy a kisgyermekes anyák igényét is figyelembe véve, a rendelkezésre álló terület egyik felén játszóteret létesítenek, a másik felére pedig tíz garázs építését tervezték. A játszótér már elkészült, de a garázsok ügyében még nem történt semmi. Ezt különösen sérelmesnek tartják, mert a korábban épült gépkocsitárolókból nekik már nem jutott. S mint kispénzű pedagógusoknak, nem mindegy, hogy az autók milyen hamar mennek tönkre. Az sem érdektelen, a szervizúton parkírozó autók nem zavarnák az ott játszó gyerekeket. Veress István városi főépítészt kerestük meg a problémával. Válaszából kiderült: két évvel ezelőtt a tanács, a lakók kérésére engedélyezte a kétszer húsz garázs építését. Akkor az aláírók közül sokan tiltakoztak a zöldterület elfoglalása ellen. — Én, mint szakember nem helyeseltem a beruházást — mondja a főépítész. — Elsősorban azért, mert így is egy „betontenger” már a városnak ez a része. Ha kiszámolnánk, az ottani lakásokban hány ember él, az egy főre jutó zöldterület körülbelül 6—7 négyzetméter az ideális 30-cal szemben. Ennek a tíz garázsnak sem helye, sem értelme nincs itt. Inkább a szabad zöldterületet kellene növelni. Közben kiderült, hogy az ott élők között is többen ellenzik az építkezést. Talán ez is befolyásolta a végrehajtó bizottság döntését. Felvetődik az a gondolat, hogy Nyíregyházán mennyire nincs megoldva a gépkocsitárolók gondja. Csak fájó szívvel gondolhatunk arra, milyen zsúfolt egy-egy városrész, és a zöldterület lecsípésével lehet valamilyen építkezésbe kezdeni. összességében igaza van a lakóknak, mert nem mindegy, hogy hány évet bir ki a több száz ezer forint értékű autójuk, de igazat kell adni a főépítésznek is, mert mi lesz a várossal, ha össze-vissza beépítenek minden játszóteret, sétányt és parkot. D. M. A kereskedelmi egységek képviselői főleg a nagy üvegfelületek, például kirakatbetörések megakadályozásáról érdeklődtek. A vagyonvédelmi bemutatót a vártnál kisebb érdeklődés kísérte. Ügy látszik, a vállalatok, intézmények érték- védelemmel foglalkozó szakembereinek jórésze még- csak óhajtja a biztonságot, a betörések és más bűncselekmények megakadályozását, de ha azért tennie is kell valamit, mindjárt csökken a lelkesedése. Szerintem a hőn áhított tulajdonosi szemlélet még sok helyen nem nyert kellő teret. Hogy itt nem babra megy a játék, annak érzékeltetésére nézzünk néhány adatot. A megyében idén nyolc hónap alatt 7866 vagyonelleni bűncselekmény történt, mellyel több mint 165 millió forint kárt okoztak. E hatalmas összegből mindössze 15 milliónyi térült meg. Gervai József, a nyíregyházi rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályveze- zetője elmondta, ív v e tanácskozáson az cintevíJJ GMK. érdekes bejelentést tett, miszerint a közeljövőben létrehoz egy pénzalapot, melynek nyomán a rendőrség véleményének kikérése után olyan helyekre, ahová gyakran betörnek, de a tulajdonosnak nincs pénze biztonsági beredezést felszereltetni, oda bizonyos időre ingyen helyeznek el riasztókészülékeket. Optimisták klubja i kedély állapotunk, a Jk humor és a bizakodás hiánya volt a témánk az elmúlt napokban. Azért is, mert kereken 20 éve annak, hogy Belegrád tanyáról egy család beköltözött'Nyíregyházára egy ideiglenes lakásba. Férj és feleség az éppen akkor alakuló KEMÉV-nél állt munkába. Az évforduló jegyében pénteken a raktárosként dolgozó asszony ezt nyilatkozta az újságírónak: „A háztartásból jöttem és nagy bizodalommal álltam munkába. Takarítottam, majd raktáros lettem. Tudtam, hogy felépül majd a nyíregyházi lakásunk és épül a megye. Belkes és optimista volt az új vállalatnál mindenki. Én most is optimista vagyok." Derűs, szinte optimista hangulatban ültem a tv elé. A Híradó komoly tudósításban közölte, hogy hazánkban létezik és bővül az Optimisták Klubja. A kamera viszonylag sokáig mutatta a klubtagokat. A színes képernyőn jól látszott, hogy a hölgyek szinte mindegyikén drága ékszer csüngött, az urakon divatos öltöny feszült. Unott arcú, munkától meggyötört, kopott ruhájú ember nem volt a klubban. S hétfőn reggel ezt hallottam pesszimista ismerősömtől: „Mától megint drágább néhány élelmiszer. A nyíregyházi konzervgyár uborkája is drágább lett”. Áremelés ide, vagy oda, elmondható: régen minden új kezdetén (nemcsak a KEMÉV-nél) lelkesebbek. összetartóbbak voltak az emberek. Minden sorsforduló után olykor „kincstári”, olykor őszinte optimizmus töltött el bennünket. Még a finom falatokat nélkülöző emberek ajkán is el-elcsattant a jóízű politikai humor poénja. Most hiánycikk a friss humor, a jókedv, a bizakodás Pedig már klub is van a jókedvhez ... Vagy ez nem minden? (nábrádi) Turista szemmel Bulgáriában Bulgáriát most ugyanúgy a gyors változások jellemzik, mint Magyarországot. Az új összetételű parlamentben heves szócsaták zajlanak, szerdán például éjfél tájban ért véget a vita, ám az utca embere ebből csak a szócsatát érzékeli (a BKP utódja, a szocialista párt kényelmes többségben van), de az üzletek polcai üresek, sok mindent csak jegyre lehet kapni, állandóak az áram- és víkorlátozá- sok, röviden: nehéz az élet. Testvérlapunk, a cserno- vorszki Far szervezésében sok érdekes beszélgetésen vettem részt, amiről később szeretnék majd beszámolni. összefoglalóan azonban mindezekből kitetszik: Bulgária új utat keres. Ez itt nehezebbnek látszik, mert az ellenzék sokkal fiatalabb, mint nálunk, kevés a politikai tapasztalat. Az emberek viszont sürgetik, mert mint mondják, szóból már volt elég, tettek kellenének. A nagy probléma, hogy az ország egyszerűen „elöregedett”, sokat építettek ugyan, de nem fordítottak gondot a karbantartásra és most sok minden egyszerre romlik le, csődtömeg veszélyzeteti az országot. Kitűnő ötletek vannak, de megvalósításukhoz hiányzik a pénz. Természetesen szóba került, hogy a magyar turistáknak rengeteg gondjuk volt az idén Bulgáriában. Hozzáértő szakemberektől tudom: a szervezett turistacsoportokat nagy áldozatok árán is ellátták (Nyugatról is sok árut hoztak be emiatt), de az egyénileg utazót nem tudták kellően segíteni. Nagyon sajnálják az elmaradt magyar vendégsereget (akiket ugyan főleg Jugoszláviából pótoltak), s jövőre megpróbálták visszaszerezni a bizalmat. A Fekete-tenger partján, Burgaszban most nagyon jó az idő, a tenger 20 fokos, szerencséje van annak, aki az utószezonban választotta úticéljául a Napos-partot, így annak a 160 IBUSZ- vendégnek is, aki a hét végén itt napozott. Mindez azonban aligha feledteti: a rendszerváltás megkezdődött Bulgáriában is. Itt, Burgaszban szombaton és vasárnap is sokféle párt agitációs tábláit lehetett olvasni az utcán, mindenki híveket akar szerezni, és közben megy a társadalmi vita arról is, hogy főiskola, szálloda vagy irodaház legyen a hajdani vezető BKP reprezentatív székházából. A turistákat persze igyekeznek távol tartani az erősödő helyi politikai vitáktól, amelyek most kétségtelenül megpezsdítették a létező szocializmus egyik utolsó bástyájának életét. Burgasz, 1990. szeptember 23. Marik Sándor
