Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

1990. szeptember 22. Kelet-Magyarország 3 Iránytű a szerkezetátalakítás MA A MEGYÉK KÖZÜL csak Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest. Hajdú-Bihar és Bács- Kiskun megyékben képeznek több szakmunkást, mint Sza- bolcs-Szatmár-Beregben. A pályaválasztás motivá­ciói között szerepel a gyor­sabb pénzszerzés lehetősége, a családi hagyomány, a szü­lői befolyás. az ismerősök pályaválasztása, a szakisme­ret iránti igény, s a gyengébb tanulmányi eredmény. A megye iparának megké­sett fejlesztése, a korszerűt­len összetételű gazdasági szerkezet, a könnyűipar túl­súlya, a nem természetes úton kialakult, hanem ide telepített gyáregységek léte rányomta bélyegét a szak­munkásképzésre. a szakmák összetételére. A hatvanas évek közepétől, a nyolcvanas évek végére megduplázódott a szakmunkástanulók száma, miközben mindig magas volt a gépipar, építőipar területén tanulók aránya, a nyolcva­nas években nőtt a ruhaipa­ri. kereskedelmi szakmákra felkészített szakmunkások száma. A MEGNÖVEKEDETT ta­nulói létszám fogadására az elmúlt egy évtized alatt há­rom új szakmunkásképző is­kola épült — Mátészalkán, Nyírbátorban és Vásárosna- ményban — 51-gyel nőtt az osztálytermek száma, alig változott a pedagógusoké és a szakoktatóké. Az országban oktatott 180 szakma közül a megyében 79 választható. Nincs alapos is­meretünk arról, milyen té­nyezők motiválják az általá­nos iskolát végzettek szak­maválasztását. az azonban tény. hogy néhány szakmára igen nagy a túljelentkezés, míg másokat alig választa­nak. A szakmunkástanulók 30%-a a gépgyártás és -kar­bantartás. szerelőipar terüle­tén tanult az 1989—90-es tan­évben. Magas volt a ruhaipa­ri (11%). az építőipari (10%) és a kereskedelmi (9%) tanu­lók aránya is. Több mint két­száz elsőéves tanulta az esz­tergályos, a géplakatos, a mezőgazdasági gépszerelő, a kőműves szakmát, s a kötő­ipari konfekció, a férfiruha­készítő. az autószerelő, a könnyűszerkezet-lakatos. a szobafestő-mázoló (tapétázó) tanulók száma is meghaladta a százat. Amennyiben a megye szakmunkástanulóinak szak­ma szerinti összetételét vet­jük össze az országossal, szembetűnő, hogy az építő­anyag-kerámia és üvegipari szakmák 12%-át. a vegyipar 11%-át. a kohászat 10%-át (elsősorban hegesztőket), a bőr-szőrme és cipőipari tanu­lók 8%-át, a ruhaipariak 7%- át a megye szakmunkásképző iskoláiban képezik. AZ IPARBAN HASZNO­SÍTHATÓ szakmák túlsúlya jelzi a megye megkésett ipar­fejlesztésének anomáliáit, va­lamint azt. hogy a képzés a gazdasági szerkezet kiszolgá­lását és nem a társadalmi, egyéni igény kielégítését igyekezett teljesíteni. Miköz­ben az anyagi ágakban fog­lalkoztatottak arányát vizs­gáljuk, kiderül, hogy az ipar­ban foglalkoztatottak aránya 34%, a szakmunkásképzés ipari jellegű szakmákból 72%-os. az építőiparban fog­lalkoztatottak aránya 6%, míg a képzés 10%-os. Mivel a szakmunkásképzés elsősorban a nagyobb üze­mek igényeinek kielégítését szolgálta a kis- és középüze­mek, valamint a vállalkozá­sokban. szolgáltatásokban hasznosítható szakmák hiá­nya vélhetően kihat a gaz­dálkodóegységek termék- szerkezetének átalakítására, a polgárosodás ütemére. A kva­lifikáltabb. vagy a kézműipar hagyományaira alapozott szakmákat csak más megyei városokban lehet találni, ezért a szükségesnél keve­sebben vállalják 14 éves ko­rukban a távolsági ingázást. az elműlt Évtizedben a szakmunkásképzés, a szak­mák struktúrája alig válto­zott, pedig a piac igényeihez alkalmazkodó képzés, a mo­bilizálható munkaerő meglé­te a termékszerkezet váltását is elősegíthetné. Az is tény azonban, hogy egy-egy új szakma bevezetése több évet igényel, és függ a társadalom igényétől, az anyagi feltéte­lek és szakoktatók lététől is. A képzés, a szakmák szer­kezetének rugalmasabb vál­tásához olyan tanulókra len­ne szükség, akik a változá­sokhoz képesek alkalmazkod­ni. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy az 1986—87-es tanévben első évfolyamos hallgatók számához viszo­nyítva 3 évvel később 25%- kal kevesebben tettek ered­ményes szakmunkásvizsgát. A sikeres vizsgát tett fiata­lok 36%-át szövetkezetekben, 4%-át a magánkisiparban, a többieket állami vállalatok­nál foglalkoztatták. Napjainkban a Megyei Foglalkoztatási Központban nyilvántartott munkát kere­sők 29°,'o-a szakmunkás. A tavalyi esztendő első feléhez viszonyítva 11%-al magasabb a szakmunkásképző intéze­tekben végzett állást keresők aránya, létszámuk pedig 3,5- szeresére ugrott. Jelenleg 3545 munkát kereső szakmun­kást tartanak nyilván a me­gyében. A jelenlegi szakmunkás- képzés és -foglalkoztatás helyzetének javítása a me­gyében is elkezdődött, át­képzéssel. továbbképzéssel, tanfolyamok szervezésével enyhíthetők a jelenlegi fe­szültségek. Mindezek mellett a vállalatok további önálló­sodása. a kis- és közepes mé­retű üzemek gyarapodása, a gazdálkodás sokszínűsége, a vállalkozói réteg térhódítása, a tulajdonosi érdekeltség megvalósítása, a mobilizálha­tó szakmák iskolában történő megszerzése elősegítheti egy olyan munkavállalói réteg kialakulását, amely nem csu­pán bérmunkásként, hanem vállalkozóként lesz része a társadalomnak. Végh Béla KSH megyei igazgatósága mindig baráti népnek tekin­tettük a magyarokat. A re­formfolyamat megkezdésével egyre több japán érkezik ide. — Milyen élményekkel, emlé­kekkel távozik a megyéből? — Hasznosnak ítélem meg a programot. Az első napon a Váci Mihály Művelődési Központban megtartott elő­adásokon jó közönség volt. Valóban érdekelte őket a téma, ezt azokkal a kérdé­sekkel is bizonyították, ame­lyeket az előadások után fel­tettek. Nagyon fontos volt számomra, hogy megismer­kedhettem néhány vállalat tevékenységével. Külön örü­lök annak, hogy eltölthettem az este néhány órát egy ked­ves nyíregyházi családnál. Kellemes élmény volt szá­momra a mátészalkai múze­um és a művelődési központ megtekintése. Szeretném megismerni az országot, ezért fogadtam el szívesen a meg­hívást. — Tanácsos úr, köszönöm, hogy a meghívást elfogadta, magyarországi munkájához pe­dig sok sikert kívánok. Érezze jól magát nálunk. Kocsí9 András Konténerben utazik az alma. sa* iJiíííK*»^Sokba"*^; nagy méretű szovjet konténert raktak meg almával. A nyitott vasúti kocsikon lévő konté­nerek irányvonattal mentek Záhonyon át a Szovjetunióba. Jövő héten újabb 60 konténer érkezik Mátészalkára, így a gazdaság a szovjet exportját idén először korszerű szállítási eszközökkel teljesíti. Ennek a szállítási módnak kettős haszna van. Nem kell várni a hi­ányzó szovjet fedett kocsikra, s a gazdaság teherkocsijainak a tuzséri telepről nem kell üresen visszajönni a telephelyre. Eddig minden évben teherautóval vitték a szatmári kertekből az almát a tuzséri telepre. Képünkön: berakodás egy konténerbe. (N. L felv.) Urai­Mtttás Az eset megdöbbentő, de sajnos, nem egyedi. Egyik olvasónk szinte az infarktus határáig jutott, megpillantva villany- számláját: körülbelül öt és félszeresét kellene fi­zetnie a szokásosnak, 12C0 helyett 6800 forintot. Pe­dig sem új műszaki cik­ket nem vásároltak, se meghibásodás nem tört- tént. Mint a vizsgálat megállapította, a villany­órájuk is jól működik, így hát semmilyen meg­oldást nem találnak problémájukra, GYED- ből és munkanélküli-se- I gélybői élve pediig nagyon megterhelő a majd 7000 . forintos számla kifizeté­se. Arra is gondoltak, va­laki más orvul használta az általuk fizetendő ára­mot, de erre bizonyítékot szerezni, főleg visszame­nőleg, szinte lehetetlen. Kiszolgáltatottak va­gyunk? Sokszor úgy tű­nik. Hiszen hány és hány olyan ember van. aki ha­sonló helyzetet él át, le­gyen szó villanyszámláról, telefondíjról, vagy más egyébről. S a reklamáció­kat a „hivatal” többnyire meglepő fölényességgel utasítja el. Gyakran hall­juk: számukra a tények (vagy amik annak látsza­nak) egyérteműek. S mit tesz az állampolgár? Rendszerint, mivel mást nem tehet, vagy nincs ereje, türelme — esetleg pénze — végigjárni a kál­váriát, belenyugszik és fizet. Helyes-e? Van-e meg­oldás, jogorvoslat? Kell, hogy legyen. Nem lázíta- ni akarok, de mégis arra buzdítok, ne hagyjuk annyiban! A hasonló ese­tekben kérjünk szakértő­ket. próbáljuk bizonyítani igazunkat. ’ Nemcsak az a megoldás, hogy jegyzetel­jük, mikor mennyi a vil­lanyóra állása, hányszor, hová, mennyi ideig tele­fonálunk, és így tovább, hanem ha kell, fordul­junk a bírósághoz. Ott objektiven döntenek. S talán nem leszünk kiszol­gáltatottak. Kováts Dénes Masam Honma, a Japán Nagykövetség gazdasági tanácso­sa a napokban megyénkbe látogatott, itt tartott előadást a japán bérezési és érdekeltségi rendszerről és a magyar—ja­pán gazdasági kapcsolatokról, majd értelmiségi körben be­szélgetésen vett részt. Másnap Mátészalkára utazott, ahol többek között a MOM-ban járt. Ezután szívesen vállalko­zott egy rövid beszélgetésre. — Honma úr, a sajtó, a rádió és a televízió gyakran foglal­kozott „a japán csodával”. Vi­lágszerte meglepődve vették tudomásul, hogy az ön népe viszonylag rövid idő alatt je­lentős gazdasági, technikai fej­lődést ért el. Mivel magyarázza ön a gyors sikert? — Ennek több oka is van. Az egyik és egyben a legfon­tosabb az, hogy a japán nép lelkiismeretesen, becsülete­sen dolgozott és dolgozik. Második oknak azt mondha­tom, hogy az elmúlt évtize­dekben több új, korszerű technológiát, technikát kísér­leteztünk ki, fejlesztettünk tovább. Az 50-es években vi­szonylag olcsón vehettünk energiahordozót. Ugyancsak ebben az időszakban megin­dult Japánban egy demokra­tizálódási folyamat, sikerült széttörni néhány csoport gaz­dasági monopóliumát, kiala­kultak a gazdasági fejlődés szabad versenyfeltételei. Új termékekkel tartósan beju­tottunk a világpiacra. De még egyszer hangsúlyozom: legfontosabbnak azt tartom, hogy a japán nép lelkiisme­retesen. becsületesen dolgozik. — Jóllehet, ön még csak né­hány hete tartózkodik Magyar- országon, de ilyen rövid idő után is, mint gazdasági, pénz-, bankpolitikai és tőzsdei szak- értő, hogyan ítéli meg a ma­gyar gazdaság helyzetét, külö­nös tekintettel a magyar—ja­pán gazdasági kapcsolatok jö­vőjére? — A magyar munka jó mi­nőségű. A piacgazdaság fel­tételei Magyarországon adot­tak voltak már korábban is (tőzsde, kötvény), míg más hasonló berendezésű ország­ban nem. Probléma azonban, hogy az ország 20 milliárd dolláros adósságállománnyal rendelkezik. Ezt a gondot igyekezni kell saját erőből megoldani. Tudomásom sze­rint kereskedelmi aktívum­mal zárták a legutóbbi idő­szakot, ezt az aktívumot fel kell használniuk az adósság- szolgálat teljesítésére. A szovjet—magyar kereskede­lemben a dollárelszámolásra való áttérés nagyon szüksé­ges, de ez egy-két évig növel­ni fogja a nehézséget. A ja­pán—magyar kapcsolatok ed­dig nem nagyon fejlődtek. Jelenleg vizsgáljuk, hogyan lehet bekapcsolódni a ma­gyar gazdaságba — az együtt­működés bővítésére lesz le­hetőség. — Mit tudnak a japánok ró­lunk? — Tekintettel arra, hogy Magyarország eddig a volt szocialista blokkhoz tartozott, ezért kevés ismeretük volt. Azt mindenki tudta, hogy az önök országa az Osztrák— Magyar Monarchia része volt. Ázsiai eredetük miatt is Nagyrészt elkészült az újfehértói 4-es számú iskola bőví­tése négy tanteremmel, tornateremmel, szertárakkal, ami­vel valóra válhatott a tanárt és diákot jobban kímélő egy műszakos tanítás. Képünkön: a már délben hazatartó diá­kok. (B. A. felvétele) Jogfohftonos lennék Ó én már oly sok min­denki szerettem vol- ) na lenni! Mozdony- vezető és Csapajev, Sándor Csikar és Mick Jagger, el­lenzéki politikus és Bova- ryné... Tudom, nem vagyok ép­pen egy kimondott történel­mi párt, mégis igyekszem megtartani a jogfolytonos­ságomat. Vagy szerényeb­ben: megszüntetve meg­őrizni önmagamat ebben a fene nagy összevissza nyüzsgésben itt, a damasz­kuszi úton... Hogy miért fontos ez ne­kem annyira? Mondok egy példát, kettő lesz belőle. Nézem a televíziót, N. nyilatkozik. Okosan érvel, magyaráz, frissen manikű­rözött mutatóujjával bök- dös Európa felé. Rendben. Ám sajnos emlékszem teg­napit érveire, sőt, a tegnap­előtti kézmozdulatára is. Az utcán megállít bará­tom Z., lelkesen agitál, lépjek be én is. Oda?! — hüledezem. — Jaj, nem, inkább emide, hiszen majd egy éve már, hogy ő is ott KÜZD a többiekkel. Eh, most veszem észre, kitértem a saját kérdésem megválaszolása elől. Tudni­illik, hogy valójában miért is szeretnék önmagam lenni. Egyetlen dolog miatt csu­pán: mert nagyon utálok bo­rotválkozni. Naponta ismét­lődő reggeli kín odaállnom a fürdőszobában a falitü­kör elé, és pengével kapa­rásznom az arcomat. Ráa­dásul rém ügyetlen vagyok. Nos, a hátam borsózik a puszta gondolattól is, hogy nekem minden áldott nap egy idegen arcot kelljen birizgálnom ott a tükörben. Azzal a pengeéles izével. Még összekaszabolnám! S akkor az á pacák ott a tü­körbe mindig tele volna sebhelyekkel. fis ha, tegyük fel, gye- ftj rekei születnek? Hogy megrémülné­nek azok a kis ártatlan csöppségek, amikor eléjük toppan az apjuk azzal a randa tekintetével. Na, ezt tfnár végképp nem szeretném... Legalább a gyerekekre legyünk tekintettel! Walter Béla Japán szakértő hazánkról Szakmunkásképzés a szazak tukrebei Jó minőségű a magyar munka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom