Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-21 / 222. szám
1990. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 Erkölcsi, jogi elégtétel ksüiefe a Kárpótlási Hivatal vezetőjével Dr. Titis Sándor, a Kárpótlási Hivatal vezetője 44 eves. nőBiki alapáepn jogász. Nyolc éven át oktatott a Miilíotri Egyetem Államigazgatási Karán. 1989. au- gmztos 1-jóa kapott megbízatást a Belügyminisztériumi Titkárság jgiigilái Osztályának a vezetésére, valójában a tiftSvia«1 *k Kárpit Hefeay IB g g|| jK fpfmud-pi* ÜAiAaiifatiai rjg'ény IfeidégíKc&c.' m, frlariata? A sáreünnrt szenvedettek tíégtétrii igénye nyíltan akkor «eietkraetJ. amikor 1989- Isea politikai tényezőként megjelenti a közéletben az ePemzéki esők. A több mint negyvenéves elfojtott haliga - tás tatán robbanásszerűen je- leattkezefit a rehabilitációs 'kérdem. — Az eRmmSIt fél évszázadban a magyar lakosság egy- megyediét érte valamilyen sé- idemn. a jeeméípes szabadság megsértésétől az egyes ingóéi imgmMmm vagyonok jogta- tmm eUmlmidamtmaÓM keresztül ez egyének életpályáját befóllyistM intézkedésekig. V tlágaasuü látszott már tavaly is. fisfijgy mindem sérelmet re itoiniiaiStádhmi kell, de anyagi elégtételt csak a jogsértések igen szűk körében, elsősorban a személyes szabadság- korüáttozástt elszenvedettek esetében lebet nyújtani Az ő «ráírnunk ícszont alacsonyabb, alig éri el a százezres nagy sáffrerndielL. Minden egyes erimttetit a sérelmet szenvedett jdásaaktőJ függetlenül egységeset! 300 forint nyögd!jeme- Msbest részesüli — Ez az intézkedés azonban nem tesz különbséget az egyhetes, egyhónapos, nem ritkán 10 éves esetenként 18 éves jogsértések között. Most igyekszünk jogszabályban megffingaltmaznl egy olyan osztályozási rendszert, amely alapján a sérelmet szenvedettek az eütöMött évek szá- mátái függném részesülnének nymgdíjjeiraeSéstoen. Vegyünk egy példát A sérelmet szenvedettet öt évre a Szovjetunióba hHurcolták, majd haza- (térte ntán mint. megbízhatatlan embert még 3 évre internálták, ige összesen nyolc évre ffosztották meg a személyes szabadságtól A kidolgozás alatt áJQó rendelet alapján dbqudisemk szerint ő havi 2100 forint nyugdíjemelésben részesül. Ez reméübetSBeg sokat javít majd az életkörülményeim, ami kárpótlást rqrújt a szenvedésekért, az életpálya ketáéttöréséért. Bended tehát a nalnisoiy beszámítását a qjugdqba. Más kérdés, bogy a fogvatartás időtartamára 'kiesett egy hatalmas mennyiségű fizetés. Ennek összegét, pontosabban az ezért járó kárpótlás összegét a kárpótlási tön vény, egy később megalkotandó normatív jogszabály alapján 'keil majd rendezni. Hosszá távon ez a törvény hivatott szabályozni a Kárpótlási Hivatal működését is. — A Kárpótlási Hivatal az óltaimi bürokrácia része, tehát működése feltétlen igény ffi a társadalmi ellenőrzést, animál is inkább, mert államkérdést kell kezelnie. Szeptember eiső napjaiban létrejött a hivatal meöett működő Társadalmi Kollégium. Elnöke Menczer Gusztáv, aki közel 10 évet töltött elítéltként a Szovjetamátian, alelnöke Hegedűs B. András, a TBrté- n»(m» Igazságtétel Bizottság tagja. A. kollégium tanács(ZG&J-. JdVCLSUZZZ^'ÜO CS ÜCírRlcnyezó szerv, valamint olyan egyedi ügyekben kérjük az állásfoglalását, amikor a hivatal nem tud dönteni. Közösen dolgozunk a kárpótlási törvény megalkotásán, melynek tervezete előreláthatólag 1991 nyarán kerül az Országgyűlés elé. — Hány panasz, kérelem ér- késett be a mai napig? Hány évig tart majd ez a rehabilitációs munka, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint is elengedhetetlen velejárója a diktatúrából demokráciába való átmenetnek? — Jelenleg 180 ezer kérelmet tartunk nyilván, ezeknek most végezzük a számítógépes feldolgozását. Ez azonban nem lezárt szám, jelenleg is napi 500—600 levelet kapunk. Korábban úgy éreztük, hogy az internáltak és a kitelepítettek körét lezártnak tekinthetjük. Nem így van, az utóbbi időben újabb internáltak és kitelepítettek jeletkeznek, akik eddig féltek, hogy ismét nyilvántartásba kerülnek, és ebből újabb sérelmük származik. A rehabilitációs munka, azaz a hivatal tevékenysége előreláthatóan öt évet fog igénybe venni, bár az európai országok gyakorlatában sokszor 14—16 évig is eltart a teljes rehabilitáció. A hivatal mintegy 70 dolgozójának átlag életkora 25 év, sokuknak most jut a tudomásukra, hogy ilyenek megtörténhettek az elmúlt rendszerben. Az Országgyűlés nyújtott már némi erkölcsi, politikai és jogi elégtételt, kifejezte a bocsánatkérését is, én osztom a sérelmet szenvedetteknek azt az igényét, hogy az a szerv, amelyik a testi-lelki sebeket okozta, elnézést, bocsánatot kérjen az érintettektől. Hogy a sebek végre behegedjenek. Nyíregyházán, a Búza utca árnyas fái alatt szép új épület húzódik meg. A Művészeti Szakközépiskolát a Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat építette. (E. E.) felv.) Hát nem azt hittem, hogy az agronómus feleségét látom — bizonytalanodik el egy tűnő pillanatig Papp József. Csak nem hagy cserben a szemem, most, mikor még annyi mindenre kíváncsi vagyok?! Nem újkeletű ez az érdeklődés Papp Józsefben. Bejárta a Szamos környékét és úgy ismeri a dűlőket, tagokat, mint a tenyerét. Arra született, hogy hozzáértő gazda módjára minél többet szerezzen meg a termőföldtől. Azt hitte, a lova. a kevéske föld és a hozzáértés elég lesz a családja megélhetéséhez. A 60-as esztendőben azonban már majd mindegyik szomszédja aláírt a tsz-szervezőknek. Úgy látta, még nem is köszönnek vissza annak a faluban, aki kilógott a sorból. Nosza, akkor ő is belép, nehogy ferde szemmel nézzenek rá. A tétova léptekkel induló közös gazdaságban igazi mindenesként tisztelték Papp Józsefet. Hol takarmányos- nak osztották be, hol állat- gondozónak. mindig oda, ahol a legtöbb munka adódott. Történt egyszer, hogy az irinyó-pirinyó Szamostatár- falváról három deli legény — köztük ő is —, elhatározták: elmennek világot látni. No persze munkával kötötték volna össze a nagy kalandot. Papp Józsefet egy ismerőse beajánlotta segédraktárosnak Pesten, éjszakánként vagont raktak volna ki és reggel már számolták volna neki a keresetet. A két legény már előre dörzsölte a I-gaz 4 nyíregyházi állomás központi csarnokában heverésző hátrányos helyzetű kitaszítottak között csodálkozva ismertem fel a neves ókori filozófust, Diogenészt. A nagy bölcs, aki egész életében, fényes nappal is az igaz embert kereste égő olajlámpással, dugába dőlt hordója maradványai mellett egy zseblámpa szentjánosbogámyi fényénél meditált. Amikor meglátott, a maga megfontolt módján feltápászkodott, és átpréselve magát alvó társain, odajött hozzám. Diogenész, vagy ahogy baráti körben neveztük, „Dió” egész életében nagy vállalkozó volt. Az ötvenes években hatalmas „T” betűket gyártott vezetői adottságokkal és jogosítvánnyal nem rendelkező kiemelt közép- és felsőszintű vezetők számára, de ezek a kutyának sem kellettek. Sem a nagyoknak, sem a kicsiknek. Pedig mennyi koccanást, karambolt, totálkárt meg lehetett volna előzni velük! „Mizújs?" — kérdezem tőié, csak úgy megszokásból. Mivel foglalkozol mostanában? — Természetesen táblákat gyártok. Igaz, eddig nem sok szerencsém volt velük. Nem kelendők a balekok számára készített „B” és a palimadaraknak ajánlott „P” betűk. De úgy tűnik, végre megtaláltam a megoldást. Évek óta hallgatom a nyilatkozatokat a magyar rádióban és a tévében, olvasom az önvallomásokat az újságokban. Ezekből csupa tisztességes, makulátlan, igaz embert ismertem meg. Végre megtaláltam, akit kerestem, ráadásul tízmillió példányban. Már le is gyártottam tízezerszer ezer „I” betűt. j*e hisz akkor te máris ff többszörös milliomos vagy! — ütöm hátba lelkesülten Diogenészt. — Sajnos, nem — szomorko- dik el a nagy filozófus. Ebben az országban, ahol az igaz embert a gazembertől szóban ez az egyetlen ..1” betű különbözteti meg (ott a szó elején!), a sok igaz ember még csak most tanulgatja a pontosságot. Az „I” betű pont nélkül nem ér semmit. Arra pedig még hosszú ideig kell várni, hogy minden „1” betűre feltehetjük a pontot. Szilvási Csaba tenyerét, szépen keresnek majd a nagyvárosban. Ám Jóska bácsi hiába győzködte a feleségét, nem akarta elengedni. Míg végül az anyja és a neje könnyekben tört ki. Mondták is. Pest ‘ nekik már a világ vége. Megsajnálta a fehérnépet és kicsomagolta a tarisznyát. Kerek harminc esztendő telt el és azóta esze ágába sem jutott búcsút inteni a szülőfalunak. Inkább a 24 órából húszat dolgozott, hogy a három szép lánya ne szenvedjen hiányt semmiben. Megérdemelték, mert azóta sok örömet szereztek az öreg szülőknek. Erzsiké férjhez ment, irodán dolgozik, Mária református lelkész lett és paphoz ment nőül, Ilona gyógyszertári asszisztensnek tanult és az ő párja is lelkész. — Végül megbékéltünk a sorsunkkal itt Tatárfalván. Előbb még csak-csak törekedtünk másfelé, úgy voltunk, mint a kiscsikó. S ahogy múlt egyik nyár a másik után, lassan rájöttünk, mindent megtalálunk itt magunk körül. A boldogságot nem a messzi idegenben, hanem környezetünkben és önmagunkban kell keresnünk, ha képesek vagyunk ..örülni az apró dolgoknak. Az idős ember azért ad hálát az istennek, mert nem verte le a betegség. _ Igaz, egyszer ráijesztett a doktor a tüdőszűrőn. Szedni kellett volna az almát, ő meg a kórházi ágyat nyomta. Még a műtétre is rábeszélte a családja. Igaz, nem a legjobban Indult az operáció. Papp József háromszor ébredt fel a műtőasztalon, s nem a legkellemesebb élményekkel gondol vissza a debreceni napokra. De amilyen borzasztóan kezdődött, olyan hamar gyógyult a betegség. A műtét után nyolc nappal már zsákolt. S mi több. végképp megfeledkezett a bajról. Dehát kit érdekelnek a doktorok, amikor annyi a tennivaló a portán! Az első napsugarak rendszerint talpon találják, s szerencsére az unalmat nem ismeri. Tóth Kornélia A biciklis Tétován lép be a szerkesztőségi szobába. Fekete kalapját kérges kezében gyűrögeti. Hetykén áll a bajusza, de cseppet sem látszik hetykének, öltözéke különös. Modern ing, de lovaglónadrág és fényesre bokszolt fekete csizma. Csontos, szikár arc, naptól barnított. Lassan, kimérten rakja a szavakat. Mert kevés beszédhez szokott. Előadja, hogy Besenyődről jött, foglalkozására nézve juhász. Csak úgy bejött beszélgetni, tanácsot kérni. Egy kis panasza is lenne. Mivel hogy neki, illetve juhainak nem jutott legelő. Ahogy előadta mondandóját, megkönnyebbülten áll fel a keskeny fotelból. Körbejártat ja tekintetét, majd ezt mondja: „A táskám. Biztosiul a biciklin hagytam a szerkesztőség előtt”. Csodálkozásunkra előadja, hogy az ősidőkben a juhászok szamárháton jártak, de ő csak a biciklihez szokott és nem is mond le róla, hiába túl van az ötvenen. Biciklivel jár ő mindenhová. Bekarikázott már Debrecenbe, sőt egyszer a távoli Kecskemétre is elpedálozott. Egészséges, csontos ember, semmi pocak. Jó levegő, csend, kevés beszéd-bosz- szúság és a pedál rendszeres taposása. Ez a titka. Vajon tudja-e, hogy pár évvel ezelőtt kereken száz százalékkal emelték a vasúti jegyek árát? S pár hónapja drágább a busz. Tudja, vagy nem tudja, restellem megkérdezni tőle. N. L. r Ujcuker Kábáról Csütörtökön megkezdődött a cukorrépafeldolgozási kampány a kábái Hajdúsági Cukorgyárban. A gyár 13,5 ezer hektáros termőkörzetéből 600 ezer tonna répára számítottak, a rendkívüli aszály miatt azonban ennél 100 ezer tonnával kevesebbet kapnak. A répa cukortartalma viszont magasabb a vártnál. A nyolcvan—nyolcvanöt naposra tervezett kampány során 62—64 ezer tonna cukrot állítanak elő a kábái gyárban. Az új hajdúsági cukor a jövő héten kerül az üzletekbe, s mint azt a termelési igazgatóhelyettes elmondta: a cukor jelenlegi alacsony világpiaci ára miatt nem kell attól tartani, hogy az exportszállítások következtében cukorhiány keletkezne hazánkban. Hozzátette azonban: a kábái Hajdúsági Cukorgyár október elsejétől 11 százalékkal emeli termékeinek termelői árát. Egy szakma dilemmái Próféta helyett profi „Hogyan tovább művelődés?” címmel szakmai vitára hívta a megye népművelőit a Magyar Népművelők Egyesületének megyei szervezete a közelmúltban. A rendezvény vendége volt Hidy Péter, a Művelődéskutató Intézet igazgatója, akinek a „Próféták helyett profik” című írása szolgált a beszélgetés alaptémájául. A közművelődési évad indításánál számtalan ellentmondással és bizonytalansággal találkoznak a szakemberek. Nehéz megszokni, hogy a kultúra értékeit a piac függvényeként kezelik. Megszűnt a központi irányítás. a népművelők munkáját helyben az állampolgárok minősítik majd. Valóban „profik kellenek a közművelődésbe és nem próféták” — állapították meg a résztvevők. Bíznak abban, hogy az alkotó és a befogadók közötti kultúraközvetítőkre mindig szükség lesz. s talán ezért sincs oka a népművelőknek egzisztenciális félelemre! Nem kezelhetik az önkormányzatok a művelődést, a kultúrát tizedrangú feladatként A meglévő intézmény- rendszer lerombolása katasztrofális veszteséget okozna. A művelődés dolgozói remélik, hogy egyre nagyobb értéke lesz a tudásnak, mely az ő feladatukat is megnöveli. és új formák kialakítására készteti. S mi az, amit még a népművelők tehetnek? . A jelenlévők összegző véleménye szerint: a kultúra „munkásainak” elsősorban a helyi társadalmat kell szolgálni. „beleszólni” a gazdálkodásba. új pénzügyi szabályzók kialakítására ösztönözni. és javaslatot tenni a szakemberképzéssel kapcsolatos feladatokra. D. M. Hz ember teszi a dolgát , A tatárfalvi „mindenes” napjai
