Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-18 / 219. szám
1990. szeptember 18, Kelet-Magyarország 3 Önkormányzati maturandusok f ontos dátum után vagyunk: lezárultak a jelölések a szeptember 30-i önkormányzati választásokra. most már valamennyi körzetben ismertté váltak azok a személyek, akik küzdelembe indulnak a választópolgárok voksai- ért. Bár hallani hangokat passzivitásról, arról, hogy az emberek sok helyütt közömbösen szemlélik a készülődést, a teljes igazság nem ez. Aki figyelemmel kíséri a készülődést, tárgyilagosan megállapíthatja, hogy a választók számottevő része jelentőségének megfelelően tekint a jövő hét végi eseményre, amikor várhatóan kiderül: végül is kik azok, akik a nép bizalmából felvállalhatják egy-egy település jövőjének formálását. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni az előbbi véleményt sem, mert egy esetleges tartózkodás. távolmaradás meghiúsíthatja a régen dédelgetett reményt, s előfordulhat — ami megtörtént tavasszal az országgyűlési képviselő-választáskor —, hogy több körzetben azért kell megismételni a szavazást, mert nem vettek részt elegen az első fordulóban. Elcsépelt frázisnak tűnik talán, de sok igazságtartalma van: a szavazás, bár állampolgári jog, de a hozzáfűződő felelősség sem személytelen. Ezért, aki eddig hangosan vagy csendesen követelte a beleszólást a helyi ügyekbe, nyilvánvalóan nem marad otthon, nem lesz puszta szemlélője a rendszerváltás utolsó aktusának. El ne kiabáljuk: eddig különösebb atrocitások, botrányok, ízléstelen plakátháború nélkül zajlott megyénkben is a választási készülődés ; lényegesen kevesebb a „technikai probléma”, nem forrósodnak föl a hivatalokban és a szerkesztőségekben a telefonok annyiszor, mint tavasszal — mondván, hogy itt is. ott is lépten-nyomon megsértik a választási törvényt. Ez jó dolog, még akkor is, ha feltételezhető, hogy a hátralévő szűk két hétben megélénkül a korteshadjárat, és semmiféle biztosíték nincs arra, hogy olykor durván is összecsaphatnak áz indulatok, itt-ott személyeskedésbe torkollhat a szavazatokért folyó verseny. Sok múlik e tekintetben a jelölteken, a mögöttük felsorakozó támogatókon, legyenek azok pártok, vagy egyesületek, kisebb csoportok, vagy csupán egy-egy utca népe. Az acsarkodás, a dühödt szó, a vádaskodás épp úgy visszataszító, mint az, ha a jelöltek csak a múltat csepülik, — bár sok okuk van rá —, s ezzel palástolják. hogy nincs elképzelésük a jövőre. Szerkesztőségünk ebben úgy akar segíteni, hogy nem ad teret a névtelen leveleknek, melyek szerzőinek semmi sem drága, s így igyekeznek lejáratni a tisztességes szándékú embereket is. Sok a képviselő-testületi maturandus (jelölt), ezért nagy küzdelemre van kilátás, hogy végül is a legmegfelelőbbek kerüljenek ki győztesen. Tapasztalni azt is, legtöbb helyen ennek ellenére az a fő kérdés, hogy ki lesz a polgármester, s hogy milyennek kell lennie a település most már valóban első számú vezetőjének. (Szerkesztőségünkbe is több levél érkezett ez ügyben már, némelyik közlésére reményeink szerint sort kerítünk.) Itt most csupán egy, a politikától jórészt távolabb élő ismerősöm szavait idézem: szerinte olyan polgármesterre volna szükség, mint amilyen most a Magyar Köztársaság elnöke, aki élvezi a legkülönfélébb pártok bizalmát, éppen azért, mert józansága, mértéktartása, bölcsessége példaértékű. „Sok kis Göncz Árpád kellene nekünk” — zárta szolid javaslatát az említett egyén, ami óhaj csupán, s valószínűleg kivihetetlen, mégis okos tanács. Akárcsak a köztársasági elnök, vagy a miniszterelnök, a kisebb és nagyobb települések első számú vezetői is rendkívül nehéz helyzetben vállalják fel tisztségüket; az öröklött nehéz gazdasági viszonyok, a sok „kellene” a legszebb vágyakat, terveket is elakaszthatja. Ezért talán helyénvalóbb, ha azt mondjuk: sem az önkormányzati képviselőtől, sem pedig a polgármesterektől nem várhatunk csodákat. Azt viszont joggal támaszthatjuk velük szemben, hogy minden szavukkal, tettükkel, személyes példamutatásukkal a városok és a falvak közösségének egybekovácsolá- sára, a jó elképzelések cselekvő támogatására hívják majd magukkal azokat, akiknek a bizalmát elnyerik. Angyal Sándor Az elmúlt napokban megkezdték az üzempróbát a nyíregyházi Elekterfém Ipari Szövetkezet csőgyárában. Az üzemet a nyíregyháziak egy nyugatnémet céggel közösen hozták létre, így érthető, hogy az automatizált gépsoron világszínvonalon termelnek majd. A szövetkezet az elmúlt években, hónapokban az NSZK több városában dolgozott, az ottaniak megelégedésére. Így jött létre a kapcsolat, amelynek révén megalakították a Német—Magyar Csőtechnika Kft.-t. A korlátolt felelősségű társaság 26 millió forintos összvagyonnal kezdte működését. A szövetkezetnek egyébként is szüksége volt szerkezetváltásra, így az egyik régi csarnoka éppen üres volt. Idehozták az NSZK egyik világhírű cégének korszerű, automatizált Hódító csőkígyó Türelem kft.-t terem? Lapunkban tett ígérete alapján a napokban Budapesten a Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat megbízott igazgatója, Homok Béla a nyíregyházi üzemigazgatóság kft.-vé való átalakulásáról tárgyalt Varga Zoltán üzemigazgatóval és Hegyes István munkástanácselnökkel. v Homok úr a megbeszélésen elmondta, hogy egy hónapon belül a pályázatok alapján kinevezik a SZÖVAUT igazgatóját. Ezután elkezdik egy új szervezeti forma kialakítását, mivel a jelenlegi struktúra a következő évben élet- képtelen. A részvénytársaság és a kft. lehet az elfogadható a vállalat számára és egyik lehetséges módként számba- veszik a nyíregyházi üzem- igazgatóság javaslatát egy közös kft. alakítására. Ezt a tervezetet a vállalat jogászai vizsgálják. Év végéig elkészül az átalakulás menete, addig türelmet kértek a nyíregyházi üzemigazgatóság dolgozóitól. Hegyes István kérte, hogy ne a dolgozók feje felett döntsenek és egy utasításban határozzák meg a tennivalókat, hanem a tervezetet széles körben ismertessék és kérjék ki az üzemigazgatóságok véleményét. Ezenkívül abban is megegyeztek, hogy az igazgatói értekezleten a szakszervezet mellett az üzemigazgatósági munkástanácsok képviselői is részt vehetnek. A múlt héten rögtönzött munkásgyűlésen ismertették a megbeszélés részleteit. csőgyártógépsorát. A gyártáshoz az alapanyag több országban (keleten is) beszerezhető. A német gépsor percenként 40 méter csövet tud előállítani, különböző vastagságban. A varratos csövek tompa- hegesztéssel készülnek és univerzálisan felhasználhatók. A nagy szilárdságú, minőségi csöveket hazánkban főleg bútor- és kerékpár- gyártásnál használják majd. Ha beindul hazánkban a személygépkocsi-gyártás, ott is lehet majd használni a Nyíregyházán készült csöveket. A termékek belföldi értékesítéséről a szövetkezet gondoskodik, a külföldi értékesítés a németek feladata. Az üzempróba után néhány hét múlva megkezdik a próba- termelést. Januártól teljes kapacitással termel a csőgyár, ami azt jelenti, hogy naponta 20 kilométer csövet gyártanak. (n. L) Kötelező a tévénézés Külföldön már slágercikk Svájci tőke és magyar szaktudás Munkaidő alatt egyfolytában tévét néz. Igaz. a „műsor” egyhangú, monoton. A kis monitor azt mutatja: hogyan megy be a faforgács a présbe, s nincs-e üzemzavar. Persze, a tévénézés mellett a műszereket is figyeli, a kapcsolókat kezeli. Az automata gépsor teszi a dolgát. A közelben méretre szabott elemek sorakoznak a szivárvány minden színében. Gyöngyfehér, mahagóni, korálpiros. szaharasárga. natúrtölgy. Mindez a svájci érdekeltségű Interspan vásá- rosnaményi üzemében. Ezek a termékek most kezdenek „divatba jönni” szerte a hazában. A nyugati országokban már régóta igen elterjedtek a forgácslapelemek — kezdi tájékoztatóját dr. Kelemen Miklós igazgató. Elöljáróban hangsúlyozza: esztétikus, könnyen kezelhető, viszonylag olcsó a forgácslap. Bizonyításul hozzáteszi, hogy a nyugati színekkel ellátott elemek — mint az egy prospektuson is látható — a lakóházak belsejében igen dekoratívak. S a forgácslap mintegy ötven százalékkal olcsóbb, mint a fűrészelt fenyő! Tűz-és gombaállá Hozzátehetjük: olcsóbb a házgyári beton válaszfalaktól is. A szürke és rideg betonfalak vakolást, festést Téli betéleléshez készülnek a méhészek. Mindez bő élelemellátással és megfelelő hőmérséklettel való biztosítással jár. Képünkön Szabó Árpád vajai méhész 50 méhcsaládot takar be télére. (Foto H. P.) jm lmomban a Pluraliz- Jk mus kisvendéglő egyik ellenzéki kerékasztalánál üldögéltem egy át- dorbézolt éjszaka után. Előttem feszület két gyertyával, körülöttem a búsmagyar komorság. Már majdnem elszundikáltam, amikor lóháton, zeneszerszámmal, dalosán be- rúgtatott az ajtón ösmagyar elődöm. Napkelet felől jött, bíbor palástban, amelyből valaki ollóval egy sarlókalapácsos címer és egy ötágú csillag formájú lyukat kivágott. A kacagányon már kissé megkopott a büszke párducköröm, de viselője még mindig a régi volt. A jó öreg Os Kaján. Időtlen idők óta cimborám, apám, császárom, istenem. Miután a pulthoz kötötte hollófekete ménjét, harsány hangon köszöntött. Megveregette a váltam. Szent, lanyha csömöröm látva egy „mi újság, öcsém?”-mel ereszkedett le hozzám. Pénzem nincs, hitem elinalt, erőm elfogyott, megKaján-álom halok — mondtam neki. Fölhorgadt benne az indulat. Nagy szemei felparázs- lottak, s úgy az asztalra csapott, hogy megrepedt a kemény farostlemez. Az úr a pokolban is úr, a magyar különösen. Azért még nem vagy a pokolban, mert mulattál egy kicsit. Te, ha úri kedved úgy diktálja — mutasson bármit is a világpiaci barométer — bármikor megengedheted magadnak, hogy, mint most is. Hajmási Pityke Péter Pálként beugorj a nagybőgőbe. Hogy közben jól elhúzzák a nótádat? Kinek mi köze hozzá? Kire tartozik az, hogy kinek a vonójába húztad bele, hová szórtad el a több száz milliót?! Vagy kinek adtad kölcsön, netán örökbe? Ne foglalkozz utólag ilyen apróságokkal. A magyar úrnak mindenki barátja. A magyar nagy gavallér. Hogy el vagy adósodva? Hogy üres az erszényed? Oda se neki. A magyarnak, legyen török, tatár, német, tálján vagy ánglus, mindenki szívesen ad. Hiteled van náluk mindenkor. Csak szólnod kell, úgy kinyitják a bugyellárisukat, mint a pinty. Hogy lassan ktfeslik a mentéd, hogy néha már éhezik a családod? Fájjon emiatt a család feje. Mert az enyém, szép öcsém, sose fáj. Mit érdekel engem a gyalázatos jelen és a kicifráit ködjövendő? Azzal felpattant a táltosára, mert szólította a víg hajnal, repítették Nyugatra, vidám, nagy tornákra a boszorkányos, forró szelek. £ Imént, itt hagyott egyedül. Hogyha felébredek, ne fájjon a fejem a gyalázatos jelen és a kicifráit ködjövendó miatt. Szilvás! Csaba vagy tapétázást is igényelnek. Ezek az elemek viszont variálhatók, színtartóak. meszelés. vagy tapétázás helyett néha száraz ronggyal kell letörölni őket. Így érthető az igazgató érvelése: ezt az európai színvonalú terméket jobban kell hasznosítani hazánkban is. S úgy tűnik, e termék elterjesztése nemcsak a gyárnak hasznos. Megtudjuk az igazgatótól, hogy építésztervezőket. kivitelező építőipari vállalatokat, belsőépítészeket és természetesen bútorgyártókat győznek meg mostanában a forgáoslapelemek hasznosságáról. Az építészeknek nem csupán reklámjelleggel hangsúlyozzák: vízálló, tűzálló és gombaálló forgácslapokat is tudnak gyártani, s még idén új burkolóanyagok gyártását kezdik el. Az itteni termékfelfutás szembetűnő. Az igazgató sorolja. hogy a svájciakkal kötött „házasság” előtt évente 80 ezer köbméter színtelen forgácslapot gyártottak, tavaly 130 ezer köbméter volt a teljesítményük, idén várhatóan 150 ezer köbméter lesz. s jövőre 170 ezer köbmétert szeretnének gyártani. Ez a felfutás kiiktathatja a színes forgácslap importálását. Valutamegtakarító szerepe is van a fejlődő naményi gyárnak. A szivárvány színei Örömmel halljuk Nagy Gergely kereskedelmi igazgatótól. hogy ennek a hatalmas mennyiségnek kezd kialakulni a felvevőpiaca. Kezd. mert a forgácslapnak hazánkban nincs még hagyománya. A hagyományteremtés érdekében a gyár a közelmúltban részt vett hazánk valamennyi kapcsolódó kiállításán és vásárán, valamint kialakítottak egy bolthálózatot is. Lágymányoson újabb boltot nyitnak november 1-jén. Külön figyelmet érdemel a kereskedelmi igazgató információja. amely szerint szeptember 25-én Budapesten országos szemináriumot rendeznek a svájciakkal közösen. Ezen a fórumon építészek. belsőépítészek. formatervezők és más szakemberek vesznek részt és ismerkednek a naményi termékek előnyeivel, azok felhasználhatóságával. Nagy Gergely a gyár területén lévő bemutatótermükbe kalauzol. Mindjárt közli a hihetetlennek tűnő adatot: száz színben, illetve színárnyalatban készítik a forgácslapot. A mintadarabok itt önmagukért beszélnek. A néhány bútordarab praktikus és divatos színekben pompázik. — Ezeket kell eladni, erre állítottunk be pár hónappal ezelőtt három üzletkötőt — mondja végül a kereskedelmi igazgató. Hulladékból pénz — A kislakáséoitők. vagyis a lakosság körében is terjeszteni akarjuk ezeket az elemeket. Ezért járom a fél országot, főleg a szomszédos megyéket — mondja a három üzletkötő egyike. Sári Zsolt. Az erdőmérnökd diplomával rendelkező üzletkötő magyarázza, hogy az elemek nagyszerűen használhatók gyermekszobák kialakításánál. polcrendszerek készítésénél is. Ami még igen lényeges : barkácsolhatok, kisgépekkel is könnyen vághatok A gyár hosszú csarnokában a gépsor mellett kísér végig Sári Zsolt. Folyamatában láthatóvá válik, hogy a hulladékfából. favégekből, rönkdarabkákból miként lesz forgácslap. a méretre szabott lapokra az ügyes nyugati gép miként préseli rá a színt. A csarnok mellett egy új. hatalmas gép beszerelése most van folyamatban. Kísérőnktől megtudjuk: ez az idei újabb százmilliós gépi beruházás egy része, az aprítógép. Végül azt kérdezzük az üzletkötőtől: mostanában volt-e sikerélménye? Válasza: Nemrég Egerben a házépítők boltjában bemutattam termékeinket. Nagy volt az érdeklődés. nyélbe ütöttük az üzletet. Nábrádi Lajos
