Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-13 / 215. szám

1990. szeptember 13. Kelet-Magyarország 3 EZT AZ ESZTENDŐT MÉG KI­HOZZUK valahogy. Lesz elegendő hús a boltokban, kiabálja az informá­ciós cikk címe, de az apróbetűs szö­vegben már ez áll: .......az ellátás­ban vélhetően csak a jövő év első fe­lében mutatkozik hiány.” Megnyug­tató!? Néhány hónapig tehát nem kell attól tartanunk, hogy üresek lesznek a húsboltok, a mészárszékek. De mi lesz azután? A Falurádióban nyilatkozó sertés­tartó tizenkét anyakocáját fogta hí­zóba, jószágait eladja, a pénzt taka­rékba teszi és fial számára a pénz 26 százalékos kamattal. Jobb mint a veszteség, hiszen ma a kocatartás, amikor nincs ára a választási malac­nak, amikor a takarmány ára megfi­zethetetlen, mikor nincs kukorica és ha van is, akkor méregdrága, nos ilyen gazdasági környezetben a ko­catartás egyenlő a ráfizetéssel, a le­égéssel. A sertéstartó magatartása, gondol­kodásmódja ésszerű és érthető. Piac- gazdasági körülmények között se nagyüzem, se kisárutermelő nem tarthat és nem is tart fent olyan ter­melési módot, amely nem gyarapít­ja, de fogyasztja az eredeti tőkét. Hát ki kötelezhető szép szóval arra — a társadalom iránti felelősségér­zetre apellálva —, hogy a teljes el­BÖJTELŐ szegényesedésig, anyagi csődig ser­tést tartson, húst termeljen. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a nagy­üzemi és a kistermelői szféra, bár­mennyire is szeretnénk, nem jóté­konysági intézmény. Ha a társada­lom, pontosabban a kormányzat és a tárca nem ismeri el, vagy nem tud­ja elismerni, értékén mérni a mező- gazdasági tevékenységet, úgy a kö­vetkezményeken nem lehet megle­pődni. A NAGYÜZEMI ÁLLATTARTÓ TELEPEK lassan de fokozatosan le­épülnek, a háztáji ólak kiürülnek. Ez a folyamat nem most — a katasztró- fális aszály hatásaként — kezdődött el. Bő évtizede már, hogy az állat­számláló statisztika, a sajtó arról tu­dósít, hogy csökken a szarvasmarha-, a juh- és a sertésállamány. Hús­hiány, tej- és tejtermékhiány eleddig ebből nem adódott. A termelés úgy ahogy szinten maradt, a raktári kész­letek nem apadtak, a boltok polcai tele voltak, de a viszonylag kedvező helyzet alakulásában az is közreját­szott, hogy a bolti árak miatt drasztikusan csökkent a fogyasztás. Most a tartalékok felélése követke­zik. Ezen az őszön már nem az állat- állomány lassú apadásának vagyunk tanúi, hanem a gyors és azonnali fel­számolásnak. A már említett sertéstartó a rádió­ban kategorikusan kijelentette, nincs takarmány és nem is lesz olcsó ta­karmány. Véleménye szerint a kilá­tásba helyezett importkukorica na­gyon drága lesz, mert amíg a terme­lőkhöz jut, sok kéz nyúl hozzá, és mi­nél több a közvetítő, annál inkább megfizethetetlenebb az áru. ö mint termelő nem vár, be nem következ­hető csodára. A PÉNZT INKÁBB A TAKARÉK­BA TESZI. Jövőre legfeljebb ő is sorban áll húsért. Ilyen egyszerű ez. Érthető és tiszta a sor. így alakul a közeli jövőnk képe. Aggasztó csak az, hogy nem tudjuk, vajon minden­ki hallgatja-e a rádiót? Vajon min­denki érti és átérzi-e a gazdák, a me­zőgazdaság nehéz helyzetét? Vajon tényleg nincs egy olyan megoldásra mód és lehetőség, hogy az istállók, ólak ne ürüljenek ki? Ezekre a kér­désekre előbb-utóbb valakinek vá­laszt kell majd adni. Seres Ernő Tengernyi fonatán l Az iskola „házhoz” jön Vállalkozáslioz szakképesítés Termelni ugyan még nem, de kereskedni egy­értelműen érdemes ma Magyarországon. Isme­rik fel mindtöbben megyénkben is. Különösen csábító a különféle termékek export-importjá­val foglalkozni, hisz a kereskedelemhez pénzes vevő szükségeltetik, amiből egyelőre külfödön található több. A külkereskedés viszont nem kis felelősséggel jár a benne részt vevők számára, s ha valahol, hát ebben a szak­mában tényleg vérre megy minden. Ezért nem mindegy, hogy milyen szakmai felké­szültséggel rendelkezik az. aki ilyen területen szeretne boldogulni, ebből akar meg­élni. Stratégiaváltás Sok kisvállalkozás, magán- személy kezdi meg a keres­kedést és nem egy régi kül­kereskedelmi cég szembesül — ha eddig nem, hát jövő évtől biztosan — eddigi mód­szerei. stratégiája megújítá­sának igényével. Az elenged­hetetlenül szükséges ismere­tek megszerzéséhez járul hoz­zá. ad megfelelő jogosítvá­nyokat a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft., amelynek célja, minél több olyan felkészült külke­reskedő képzése, aki gazda­sági ismereteivel, nyelvtudá­sával öregbíti cége és oktatói hírnevét. Az iskola (a KOTK) a Deb­recenben nemrég létrehozott irodája révén házhoz jön me­gyénk külkereskedelem után érdeklődő lakói számára is, mivel oktatás-szervezői al- centrumot szándékszik kiala­kítani Nyíregyházán, a KPV- DSZ Művelődési Házban. Együttmüködts a MTESZ-szel A különböző tanfolyamok szervezésével, a szükséges tankönyvek, szakirodalom, idegennyelvi szakmai hang­anyagok forgalmazásával is foglalkozni szándékozó al­központ mellett, az egyre na­gyobb érdeklődésre való te­kintettel továbbra is együtt­működnek majd a MTESZ megyei központjával, amely korábban is szervezett tanfo­lyamokat és jelenleg is fut az égiszük alatt három külke­reskedelmi középfokú szak- tanfolyam. A Nyíregyházán és vonzáskörzetében élők szá­mára a megyeszékhelyen a KPVDSZ-nél és a MTESZ- székházban, de kellő számú jelentkező esetén bármelyik megyei városban indítanak tanfolyamokat, melyek Zebo- nyolításában rugalmasak akarnak lenni (rövidebb idő­tartamú. de intenzívebb for­mára is lehetőséget adnak), viszont a magas színvonal tartásában következetesek óhajtanak maradni. Ez utób­bit azzal is szeretnék elérni, hogy -a vizsgáztatás és a jo­gosítványok kiadásának jogát a KOTK debreceni „csápján” a Külker Info Oktatási és Továbbképzési Kft.-n ke­resztül —. melynek megyei bázisa a KPVDSZ Művelődé­si Házban lesz — továbbra <s kezében fogja tartani. Könnyebb elhelyezkedés A jelenleg Debrecenben számon tartott 600 jelentkező jelentős része Szabolcs-Szat- már-Bereg megye lakója, akik a széles kínálati palet­tán lévők közül elsősorban a közép és felsőfokú külkeres­kedelmi és áruforgalmi, és a vámügyi szaktanfolyamok hallgatói szeretnének lenni. A kínálatból azonban továb­bi olyan, még ezután divatba jövő területekre is lehet kép­zési, formát választani, mint a nemzetközi szállítmányozás, vagy a külkereskedelmi pro­paganda. Különösen hasznos lehet a későbbiek során a gimnáziumi érettségivel elhe­lyezkedési nehézségekbe üt­köző fiatalok számára, akik­nek az ilyen irányú szakkép­zését — természetesen ön­kéntes alapon — akár a gim­názium befejező évében is meg lehetne kezdeni, ahogy azt már Nyírbátorban meg­próbálják a következő tanév­től kezdve. — Jól működő vállalkozás­hoz. jól képzett vállalkozók kellenek, melynek lehetősége szélesedik ki ezután a Nyír­ség, Szatmár és Bereg polgá­rai számára. G. B. A Ság vári Tsz vajdasi üzemegységében Ne­mes Gábor növényvé­dő főmérnök technoló­giája alapján , kiváló minőségű almát sike­rült termelni az idén. Az átlagtermés hektá­ronként 450—500 ton­na alma, amelynek egy része belföldön kerül értékesítésre, más ré­sze külföldi piacokra megy. (H. P. felv.) m mra minden főúttól tá- MJ vol esik. Ezt a hát- rányt a község egész történelme során kényte­len volt eltűrni, ám bele­szokni talán soha nem fog. Bulyáki Gyula bácsi, aki a bal lábát a műtőasztalon hagyta az érszűkülete mi­att, s azóta két hónalj­mankóval tud csak járni, életével példázza, hogy nem szabad minden csip- csup dolog miatt, mint például egy láb elvesztése, feladni. Hiszen a kukori­cát és a krumplit úgy is meg lehet kapálni, hogy az ember leül egy almáslá­dára, és körbekapálja azo­kat a töveket, amiket így elér. Utána a ládát odébb­húzza és tovább kapál, amíg van még kapálatlan tő. övé a faluban az egyik legjobban gondozott kert ma is. Bevallom őszintén, nemcsak a kapanyélcsiná- lás, a sarlóélezés, a kutya- nyakörv-készítés fogásait lestem el tőle, de az élet tiszteletéhez szükséges em­beri tartást is erősíti ben­nem. A lápi föld a krumpli szanatóriuma. Így hallot­tam az apámtól — mondja Gyula bácsi. — Bizony a kotuban az Ella krumpli két öklömnyire is megnőtt. A máié pedig emberi kar- nyira, könyöktől az ujjhe­gyig nagyságú csöveket ho­zott. A kukoricát és a krump­lit úgy vetették, hogy a so- rozóval meghúzott sorokba a sarkunkkal egy kis göd­röt nyomtunk a földbe, eb­be dobtuk a kukoricamagot vagy a krumplit, és a tal­pes. Nem is csoda, hogy rögtön terjeszkedik, ha a gazda nem figyel oda. Amikor az egyik tavaszon szántani mentünk, az apám a kezembe nyomott egy ki­hegyezett vasrudat, olyan hosszút, mint ott a man­kóm. Rámparancsolt, hogy Makacs rózsabokrok púnkkal földet húztunk rá. Ha az egyik saroknyomban lévő magra a földet ráhúz­tam, már léptem is tovább előre és már a másik sar­kam csinálta nyomot is bevetettem, betakartam, így a tövek távolsága min­dig azonos volt. A sorozó három foka 70—70 centi­méterre volt egymástól, szép, áttekinthető sorok lettek. így könnyebb volt kapálni, gazolni és a lófo­gattal feltölteni. — Engem az apám, pe­dig még alighogy vissza­vonult a láp vize, küldött ki gazolni. Legnagyobb el­lenségünk volt a muhar, azt szinte folyamatosan ir­tanunk kellett. Nemrég ol­vastam valamelyik újság­ban, hogy a muharmag még 150 évesen is csíraké­a szántásban menjek utá­na, és amikor ő szól, ott nyomjam a földbe a ru­dat. Ahol a hegye kemény­be ütközik, oda szúrjak le egy jelzőbotot. Így is tet­tem. Amikor már lehetett, felástuk ezeket a megjelölt helyeket, és onnan egy fo­gatra váló egérfatörzset vittünk haza. Ha éhesek lettek, sza­lonnát sütöttek, tüzet gyújtani csak a dűlöúton, vagy az árokban lehetett. Az árokban azért, mert az oldala és az alja agyagos volt, ha a földön sütünk, kigyulladhatott volna a láp. — A lápon van salét- romos terület is, és ezt a salétromot meggyújtják. Egy gazdának két tehene ott pusztult el. Megijedtek valamitől és berohantak az égő salétromos földre. De a járom a nyakukon volt, nem szabadulhattak, így mind a kettő ott veszett. Utána sokáig járta is a mondás: úgy ne járj, mint Sarkadi a teheneivel. Ha távol is esik Ura mindentől, azért előnye is van ennek. Hogy nem fi­gyelnek rá. A nagy iskola- körzetesítési kampányból is kimaradt. A Börvely úti iskolát viszont meg­szüntették — a tyukodi tanács tavaly eladásra 40 ezer forintért meg is hir­dette, és 149 ezerért el is adta — és a Börvely úti iskola igazgatója lett az urai iskolaigazgató. Mond­ják, hogy amikor átvette, akkor ennek az iskolá­nak az udvara egy kopár puszta volt. ö telepített ide lucfenyőket, a bejára­ti út mellé rózsabokro- kat, az udvarra gömbaká­cot és három szomorúfű­zet. ö már elment nyug­díjba, és hazaköltözött szü­lőfalujába, Hermánszegre. Azóta két fűzfa kiszáradt, ki is lett vágva, a rózsa­töveken is kezd elural­kodni a vadhajtás. De a rózsabokrok azért maka­csul mégis virágoznak. Cserbakőy Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom