Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

XI, VII. évfolyam, 205. szám ARA: 5,30 FORINT 1990. szeptember 1., szombat Egységes Németország Péntektől Az NDK és az NSZK kép­viselői pénteken délben alá­írták a két német állam egyesülési szerződését, amely a Népi Kamara, illetve a szö­vetségi gyűlés és a szövetségi tanács jóváhagyása után emelkedik jogerőre. Ezáltal jogilag is szabaddá válik az út Németország egységének október 3-ra tervezett hely­reállítása előtt. Az aláírási aktusra a kelet­berlini Unter den Linden su­gárúton levő palotában ke­rült sor, abban az épületben, amely egykor a porosz, illet­ve a német trónörökösök re­zidenciája volt. A kelet- és a nyugatnémet rádió- és tv-ál- lomások által egyenes adás­ban közvetített esemenyen jelen volt mindkét német ál­lam számos vezető politiku­sa. A dokumentumot Wolf­gang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter és Günther Krause keletnémet parla­menti államtitkár írta ala. AZ ÉSZAKI PÉLDA Finn—magyar csúcstalálkozó A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről és az európai fejleményekről folytatott esz­mecserét pénteken Helsinki­ben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszter- elnök. A kormányfői megbeszélés utáni sajtóértekezleten An­tall József nagyon hasznos­nak minősítette a két ország gazdasági együttműködését, és magyarországi beruházó-, sokra biztatta a finn befek­tetőket. Ügy vélte, még két nehéz esztendő után fellen­dülést várhatunk a magyar gazdaságban. Holkeri elmondta, hogy hasznos információkat ka­pott a magyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzetről, hanem a Varsói Szerződés Szervezetének át­alakulásáról és a magyar- szovjet viszonyról. Mint An­tall is megerősítette, megbe­szélésükön tapasztalatcserét folytattak a Szovjetunióhoz fűződő viszonyról, hiszen mindkét ország sok szállal kötődik e világhatalomhoz. — Magyarország számára fontos tanulmányozni Finn­ország belső fejlődését, de nemzetközi kapcsolatait is, hiszen az északi ország mind a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyát, mind a nyugati kap­csolatait jól tudja hasznosí­tani. Egészségügyi kongresszus Nyiregybázán Diplomás ápolónő és menedzser Hamarosan diplomás nővérek is tevékenykednek a kórházakban, mivel az egészségügyi főiskolai képzés átalakítása nyomán az eddigieknél nagyobb figyelmet fordít a tárca az ápolás minőségére — egyebek közt ezt is mondta dr. Csaba Károly, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője a minisz­ter nevében az egészségügyi szakdolgozók III. or­szágos kongresszusán, amely tegnap Nyíregyhá­zán a tanárképző főiskolán nyílt meg. A közel 900 résztvevő Győr és Debrecen után ezúttal Sza­bolcsban tanácskozik. A ren­dezvényen dr Vágvölgyi János, a megyei kórház főigazgató A szén ára A kormány csütörtöki ülésén tárgyalta meg az energiapolitikai koncepciót és a szénbányászat szerke­zetátalakítási programját. Ennek kapcsán íogiulkozc.í az energiahordozók 1991-től bevezetendő új árrendszeré­vel is, ezen belül az új szén- árrendszerrel. Az Ipari Mi­nisztérium szerint félreveze­tő az a megfogalmazás, hogy 1991-től a szénárakat felszabadítják. A szabad szénát ugyanis nem azt je­lenti, hogy az eladók bár­milyen árat felszámíthat­nak a szénféleségekért. Az eliogadott koncepció szerint a szén termelői árát jövőre a helyettesítő ener­giahordozó. a nehéz fűtő­olaj importbeszerzési árá­ból levezetve alakítják ki, figyelembe véve a kereslet és kínálat alakulását, vala­mint a tüzeléstechnikai és környezetvédelmi szempon­tokat. főorvosa, mint a kongresszus elnöke hangsúlyozta: az egészségügyben végbemenő reform érezteti hatását a szakdolgozók létszámának emelkedésében és emellett a minőségi munkára is nagyobb figyelmet fordíthatnak. Az egészségi irányítás át­szervezésével egyes státusok megszűnnek, a fennmaradók új tartalommal telítődnek. Üj fogalomként ismerhetjük meg az egészségügyi mene­dzsert. A hamarosan sorra ke­rülő választások alkalmával az ápolási igazgatói funkciók betöltésénél minden bizony­nyal a felsőfokú végzettségű, szakmájában jártas dolgozó­kat bíznak meg irányítási feladatokkal. Szekcióüléseken vitatják meg az ápolás, a szociális gondozás, az időskorúak ellá­tása, a finanszírozási rend­szer működésének kérdéseit A kongresszus ma fejezi be munkáját. T. K. Fél milliárd márka Magyarország 500 millió márka, korábban már kilá­tásba helyezett hiteit kap nyugatnémet bankoktól, rész­ben szövetségi kezességválla­lással — jelentette a Frank­furter Allgemeine Zeitung pénteken exkluzív értesülés­ként. A tizenkét hónap­ra szóló hitelt a Deutsche aBnk vezetésével nyugatné­met bankkonzorcium nyújtja a Magyar Nemzeti Banknak. Mint a frankfurti lap írja, Magyarország J.ikividítási gondjainak enyhítésére kap pénzügyi segítséget. Az or­szág devizaszűkében szenved. A Szovjetunióval szem­ben behajthatatlan követelé­sei vannak Magyarországnak, a bolgár Külkereskedelmi aBnk pedig leállította kifize­téseit. S záz nap, amely Ha nem is rengette meg ha­zánkat, de jelentős változásokat hozott. Ennyi türelmi időt kért az An- tall-kormány, hogy ezalatt az idő alatt kialakítsa a jövőre szóló koncepcióját. A kormánykoalíció nem, vagy csak belülről, az el­lenzék viszont sorozato­san kritizálta a kormányt különböző felvetésekkel, javaslatokkal, indítványok­kal. A több mint három hó­napban csodákat nem vár­hattunk, de fontos átalaku­lások zajlottak. Az alkot­mánymódosítás, az önkor­mányzati választásról szóló törvény, a privatizációs '■s a földtörvénytervezet .idolgozása, hogy csak né­hány fontosabb módosítást "agadjunk ki, amelyet a jarlament megtárgyalt. ( Nem unatkozott a közvé­lemény, hiszen szinte min­den napra jutott a kül- és belpolitikánkban számotte­vő esemény, és ezzel együtt sorozatos botrányok meg- szellőztetése. A honatyák inden hét kezdetekor he- " es szócsatákkal tarkított léseken vitattak meg •rámtalan kérdést. Egy év múlva az ország ép a Varsói Szerződés- ól, a KGST-tagságunk m él tovább várhatóan, gyre jobban nyitottunk a Nyugat irányába. A több­szörösére nőtt a dolláraktí­vumunk, ugyanakkor visz- szaszorítottuk a rubelex­portot. Utóbbi lépést csak akkor értékelhetjük meg­felelően, ha az a bizo­nyos dollárelszámolás meg­valósul a Szovjetunióval. Akkor láthatjuk majd, hogy megérte-e nekünk vagy pedig számottevő piacveszteséget kell el­könyvelnünk. Lépéseinket a Közös Pi­aci országok sorban res­pektálták és folyamatosan szavaztak meg hazánk szá­mára jelentős hiteleket. A mindennapi változásokhoz tartozó inflációemelke­dést, életszínvonal-csökke­nést, a napi megélhetési gondokat viszont már ke­vésbé díjazta a lakosság. A lassan, de biztosan nö­vekvő szűk elitréteg mel­lett egyre többen szakad­nak le a középmezőnyből azok közé, akik hó végéhez közeledve rettegnek, hogy miből fedezik a család na­pi étkezését. Nem beszél­ve a többi kiadásról. Az eddig papíron nagyszerűen prosperáló nagyvállalatok sorra kerülnek a csődlis­tára és hosszú hónapokat várnak a csődeljárásra, il­letve egy pénzes külföldi partnerre. Alkalmazottaik pedig a bizonytalanságban saját sorsuk iránt érdek­lődnek, sokszor hiába. Ezt a száz napot — mely pillanatnak is kevés a tör­ténelemben — nehéz volt türelemmel megélni és az elkövetkező száz napokat még jobban nehéz lesz. Az áremelések bejelentés nél­kül is állandósultak, a ka­matköltségek nehezedtek. A kormány kétségtelen erőfeszítései ellenére las­san elérkezünk Jugoszlá­via gyakorlatához, ahol ir­tózatosan elszabadultak az árak, az infláció három­négy számjegyű lett és csak nagyon kemény intéz­kedéssel lehetett mindezt megállítani és bevezetni azt, hogy a dinár szabadon váltható valutára. Nincs könnyű helyzet­ben a kormány, hiszen na­ponta érik vádak: nincs kialakított koncepciója, megkérdőjelezik többen a most kinevezett vezetők hozzáértését. A törvények­kel, rendeletekkel szem­ben még mindig nagyon sok a kiskapu, amely az ügyeskedők vagyonát nö­veli, a közrend-közbizton­ság helyzete sok kívánni valót hagy maga után, nincs megfelelő ösztönzés az ipari és a mezőgazdasá­gi termeléshez, a bürokrá­cia még mindig hihetetlen dolgokra képes. Letelt a száz nap és nem rengette meg hazánkat. Kormányunk — úgy tűnik — lojális minden irány­ban, azt a liberális vonalat képviseli, amely* akkor lenne ésszerű, ha gazdasá­gunk legalább a hollandé­val vagy a finnével meg­egyező szinten lenne. A szereposztás Európa szín­padán még nem zárult le, sürgető, hogy ne csak epi­zódokat kapjunk. Ennél többre lennénk képeseik. Máthé Csaba Megnyílt a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár Megyénk vállalatai a díjazottak között Pénteken a kőbányai vásárvárosban megnyílt a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági Élelmiszeripari Ki­állítás és Vásár (OMÉK). A BNV fellobogózott fő­terén az alkalomból rendezett ünnepségen jelen volt a hazai társadalmi, politikai és gazdasági élet számos kiemelkedő képviselője. Megnyitó beszédet Göncz Árpád köztársasági elnök mondott. Hangsúlyozta: hazánk fej­lődésében, népünk boldogu­lásában a mezőgazdaság meg­határozóan fontos szerepet tölt be. Nemzetgazdaságunk egykori sikerágazata napja­inkban a pusztító aszállyal és az átalakulással járó gon­dokkal küszködik, ám sok a felszínre hozható lendítőerő is. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek igazából, ha az ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításon is látható hazai és külföldi biológiai anyagok­hoz, műszaki eszközökhöz, technológiákhoz, valamint a tudományos világ kínálta leg­korszerűbb ismeretekhez és módszerekhez. külföldi kiállító vizsgázik szeptember 9-éig az OMÉK zárásának napjáig a szakma és a nagyközönség előtt. Az OMÉK első napján több vállalat tartott szakmai be­mutatót és sajtótájékoztató­kon is ismertették munkáju­(Folytatás a 4. oldalon) — _______„______!__________________________________ Tovább fogyott az ország Bizonytalan dollárkilátások (3. oldal) ________ . .. ......... --­SZÁZ NAP A vendégek ezután megte­kintették a vásárvárost, amelyben 611 hazai és 178 Pénteken sajtótájékoztatón ismertették az 1990. január 1-i — tíz évenként esedékes — népszámlálás előzetes ada­tait. E szerint a 80-as évti­zedben az ország népessége 3,1 százalékkal csökkent, ja­nuár 1-jén 10 millió 375 ez­ren éltek határainkon belül, 334 ezerrel kevesebben, mint tíz évvel korábban. A csök­kenés új jelenség, mert bár a 70-es években meglehetősen mérsékelt volt már a népes­ség számának növekedése, csökkenést a második világ­háború utáni évtizedekben most először regisztrált á népszámlálás. Mindez vissza­vezethető a lakosság kifeje­zetten rossz egészségügyi helyzetére. A konkrét okok között továbbra is első he­lyen állnak a szív- és érrend­szeri, valamint a daganatos betegségek, ezt követik a bal­esetek és az öngyilkosságok. A népszámlálás előzetes adatai képet adnak az ország lakásállományáról is. Az el­múlt tíz év alatt 300 ezerrel — 8,5 százalékkal — gyara­podott a lakások száma, ez a növekedés azonban 120 ezer­rel kevesebb, mint az előző évtizedben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom