Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-10 / 187. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 10. Hasznos szépség Ifj. Fazekas Lajos: öblös váza Az országos fazekas pályázat legjobb alkotásaiból nyílt kiállítás a közelmúltban a siklósi vár kiállítótermében. A résztvevők között örvendetesen nagy a fiatalok száma, sokan jelentkeztek első ízben pályamunkáikkal. Többségében nem apáiktól örökölték ezt a mesterséget, hanem tudatosan választották és tanulták meg, vállalva a népi iparművészeti alkotómunka legfontosabb alapelveit: a népi hagyomány követését, és a művészeti érték létrehozását. Ezen a pályázaton a fazekasok a magyar fazekasság használati edényeinek formakincséből merítettek elsősorban. A pályamunkák zöme edénykészlet, amelyek nemes és egyszerű formáikkal éppúgy felhasználhatók a háztartásban és étkezésnél, mint ahogy alkalmasak lakásdísznek is. Kiállítás 1973-ban alakult a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, amely a legutóbbi közgyűlés óta már „csak” Művészetbarátok Egyesülete névre hallgat, és mintegy hétszáz tagot számlál. 1985 óta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csoportja is van, melynek vezetője az alakulás óta Horváth Jánosné. Iparművészeket, képzőművészeket, szobrászokat, éremművészeket tömörít az egyesület, célja a kortárs művészek felkarolása. Tagjai lehetnek alkotóművészek, de pártolók is, akik maguk ugyan nem gyakorolják a művészeti ágakat, de szeretik a szépet, s szívesen találkoznak alkotókkal. A megyében több mint 40-en tagjai az egyesületnek, minden hónap második szerdáján rendszeresen találkoznak a megyei művelődési központban, ezenkívül ellátogatnak műtermékbe, kiállításokat szerveznek és rendeznek a megye különböző településein. Főként külföldi adományokból tartja fenn magát a művészetbarátok csapata, ugyanis az évi tagdíj minimális. Belgiumban rendszeresen állítanak ki alkotásokat, s talán már úton van az a csaknem kétszáz zsűrizett alMegjelent a Nyírségi ősz 1990. programfüzete, benne a „Kelet ünnepének” egy olyan színes eseménysorozatával, amellyel ország-világ számára bemutatkozhat Szabolcs-Szatmár-Bereg. A programok emlékeztetnek a „táj jellegzetességére és különlegességére, az itt élők szorgalmára. Egyben figyel- mezteti a formálódó, megújuló Magyarországot, hogy a keleti végek is szót, esélyt kérnek, lehetőséget a felzárkózáshoz, az átlaghoz, az európai mércéhez.” kotásból álló tárlat, amelyet a közeljövőben Hollandiában mutatnak be. Köztük tűzzománcokat, festményeket. A messzi évszázadok titkai mindig vonzották az embert. Különös módon a legrégebbi idők művészettörténetével foglalkozó tudomány meglehetősen újkeletű, s valójában csak korunkban kezdjük sejteni a barlangfestmények állatainak jelentését, a dús idomú „Vénuszok” szépségét. E kötet az őskor, Egyiptom és Mezopotámia, végül a pre- kolumbián Amerika kultúráinak művészeti emlékeit mutatja be. A programelőzetesben olvashatjuk; szeptember 1-jén, szombaton délelőtt gyű-' mölcskarnevállal indul a nagyszabású rendezvénysorozat. Délelőtt a külföldi népi tánccsoportok bemutatója, a „Nyírségi erős” versengés büszke címért, színé- szek-újságírók összecsapása és még sok más érdekes rendezvény várja az érdeklődőket. Délután nemzetközi díjugrató és fogatversenyt tartanak, majd tűzijáték és megyebál zárja a napot. Az október 2-ig tartó programok közül kiemelkedik még a nemzetközi gyermekdalos találkozó, kisgép és farmer- gazdaságok bemutatója, a Wesminsteri apátság kórusának hangversenye, a blues mise a nyíregyházi evangélikus templomban, a II. nyírségi dixieland fesztivál. A megye többi városa sem marad ki a rendezvények szervezéséből: Kisvárdán szövőházat nyitnak a Rétközi múzeumban, Nyírbátorban gépek és növényvédő szerek bemutatóját tartják, Vásá- rosnaményban az üveggyár ólomkristály kelyheinek kiállítása lesz, Tiszavasvári- ban a Mihály-napi vásár, Nagykállóban a Kállai-napok a fénypont. Nyírbátori Zenei Napok A nyírmihálydi műemlék református templomban nagyzenekari hangversenyt hallhatnak az érdeklődők augusztus 11-én, szombaton 19 óra 30 perctől. A műsorban Mozart, Vivaldi és Csajkovszkij művei csendülnek fel. Közreműködik a XIV. Nemzetközi Zenei Tábor zenekara. Hegedül Kovács Dénes. Vezényel Déri András. A koncert előtt 19 órától toronyzene hangzik fel a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rézfúvós együttesének előadásában. A csoport művészeti vezetője Kämmerer András. Augusztus 13-án ugyancsak Mozart, Vivaldi és Csajkovszkij művei zengenek a nagykállói műemlék református templomban este fél 8-tól. A karmester itt Kovács László lesz. A következő esemény a 15-én 13,30-kor kezdődő pro- menád hangverseny. Helyszíne a nyírbátori Csepel Szerszámgépgyár. Kovács László és Déri András egyaránt a pulpitusra áll majd. Másnap Máriapócson a görög katolikus bazilikában lépnek fel zeneművészek. Az egyiptomi piramisok, a titokzatos szfinxek, a maszta- bák sírépítményeiben talált szobrászati emlékek és a későkori Théla temetőjének festményei elvezetnek e művészet rituális-vallásos hátteréhez. Mezopotámia egykor hatalmas uralkodóinak kegyetlen háborúiról kapunk képet palotáik fennmaradt domborművein. A ragyogó színű keleti mázas kerámiadíszítést példázza a babiloni István-kapu. Díszítményeinek mitikus lényeiben a figyelmes szem a keresztény szimbolika előzményeit fedezheti fel Amerika prekolumbi- án kultúrája egészen más világot tükröz. A szent körzetek piramisai, labdajáték-terei és istenségeket ábrázoló szobrai megfejtetlen szertartások emlékeit őrzik. A kötet egyes fejezeteit nemzetközi tekintélyű kutatók írták, amelyhez bőséges képanyagot válogattak. Tüzesvas- próba, török adó Az „Üjfehértói füzetek” újabb kötete jelent meg a napokban. Mint korábban is hírt adtunk róla, a nagyközségi tanács támogatásával helytörténeti sorozatot készít Sipos Ferenc. A legújabb, 3. kötetben régi iratokat találunk Bolt, Micske, Szegegyháza történetéből. Jó szem, és türelem kellett ahhoz, hogy a szerző a rengeteg dokumentum közül kikeresse és közreadhassa a sokszor csak néhány soros, de helytörténeti szempontból különösen becses részleteket. A Váradi regestrum- ból például 1214. és 1221-beli tü- zesvaspróbákat idézi, majd a pápai tizedszedők 1332—35. közötti években készült számadásaiba tekinthetünk bele. Az oklevélkivonatok többsége a Kállay-le- véltárból származik és a kötet címében szereplő települések 1321—1370-beli történetéhez szolgáltat adalékokat. Érdekesek a török kincstári defterek adatai: kik fizettek adót a töröknek. A szakmai értékek mellett nem elhanyagolható az sem, hogy a mai micskeiek. szegegyháziak őseik nevével találkozhatnak a töb mint négy évszázados iratokban. Az első látásra meglehetősen szakmainak tűnő füzetek — immár sorozattá összeállva — olyan vállalkozást mutatnak, amelyet érdemes a mecénásoknak támogatniuk. Nem kimondottan nyári strandolvasmányok, inkább elmélyült tanulmányozást igényelnek. Egy régi, nagy település múltjának titkait ismerhetjük meg belőlük — s mint a sajtószemle mutatja —, tisztázó hely- történeti viták kiváltója is lett. (m. s.) A művészet kezdetei Nyírségi Ősz 1990 Álom és valóság Hit ér a munkás, ha ifjú? Mit vártak és mit találtak első munkahelyükön? Ezt kérdeztem három fiatal lánytól. Jobban viszonozzáfc a szeretetet A gyerek azt hiszi, tűzoltó lesz, s katona. Meg vadakat terelő juhász. Aztán — tíz, tizenhárom év múlva — ezer más szerepbe álmodja magát. A felnőttkor küszöbén egyesek beváltják ábrándjaikat, mások nem. Érdekes, hogy a hivatásukra hosszan készülőket és a korrekciót végrehajtókat egyaránt éri csalódás és öröm. ^ vili 10 Láng Erzsi mély. barna szeme hamar megtalálja az enyémet. Gesztusai könnyen követhetővé teszik szavait. Hamar ki lehet találni, hogy pedagógus. — Egy év tanítok a deme- cseri Vary Emil Gimnáziumban — mondja. — Tizenhat éves koromban határoztam el. hogy történelem-földrajz szakos középiskolai tanár leszek egyik példaképemhez. Nádorvári tanár úrhoz hasonlóan. Második nekifutásra vettek fel a bölcsészkarra, Debrecenbe. Aztán lakóhelyemtől. Nyíregyházától huszonöt kilométerre találtam állást. Az ott élő gyerekekben nem csalódtam. Vidéken jobban viszonozzák a szeretetet. és őszintébbek is. de hozzánk nem a legjobb képességűek érkeznek. Olyanokkal is találkozunk, akiket azért vettek fel. hogy feltöltsék az iskolát. Ottlétük nekik is. nekünk is sok kudarcot. fájdalmat hoz. Megértem én azt is, hogy a De- mecserben letelepedett kollégák nem vennék szívesen a munkahelyü(n)k felszámolását. De hogy lehet így rangot szerezni egy gimnáziumnak? Falun is dolgoznak felkészült. okos szakemberek. De egy községben lassúbb tempójú az élet. Számomra a kijárás tovább nehezíti a helyzetet. Ezért mondom, hogy a munkámat nem cserélném el soha. de a munkahelyemet — alkalomadtán — talán igen. Kemény az élet Donka Éva. a Megyei Költségvetési és Elszámoló Hivatalban bérszámfejtő. Mosolygós és beszédes. — Két éve dolgozom. Előtte kereskedelmi és vendég- látóipari szakközépiskolába jártam. At érettségi és a szakmai képesítés megszerzése után nem lettem élelmiszer-kereskedő, mert úgy gondoltam, nem tudnám vállalni egy középvezető felelősségét. En biztos annyi kenyerét ‘ rendelnék, hogy a fele rám száradna. Olyan munkát szerettem.volna, amiben van logika,'de nem nyomja agyon dolgozik a nyíregyházi konzervgyár csomagolóüzemében. Tele van ambícióval. — Eredetileg Mátészalkán akartam tanulni a mezőgazdasági szákközépiskolában, mert ez segített volna ahhoz, hogy állatokkal foglalkozzak. Nem volt bátorságom oda beadni a papíromat, mert általánosban nem nagyon jeleskedtem. Most a jelenlegi munkámhoz vonzódom, mert élvezem, hogy rajtam is múlik. lesz-e mit enni egy ismeretlen embernek. Gondoskodni jó. Levelezőn vagy estin tovább akarok tanulni. Szeretném elvégezni az élelmi- szeripari technikumot, esetleg a kecskeméti főiskolát Is. A vállalat jövő szeptembertől talán hozzájárul. Most még nincs rá mód. Afféle próbaidős vagyok. Csak egyetlen dolog miatt kínlódom. mióta munkába álltam. Nehéz fél ötkor felkelnem. Ahhoz, hogy otthonról. Őrösről beérjek a hat órai műszakkezdésre. el kell érnem az 5,10-es buszt. Egyesek azt mondják, könnyű a fiataloknak. Csak azt nem értem, honnan veszik? Gyüre Agnes Menekültek egyesülete Kilépni s passzivitásból A tisztesség kétélű dolog. A Romániából átkerült embereknek sokkal inkább vigyázniuk kell a tisztességre, becsületre, mint az itt élő magyaroknak, nehogy támadásra, megvetésre adjanak okot. Napjainkban mindenki érzékenyen reagál a sok-sok apró méltánytalanságra. Nem lenne szabad éreztetni és érezni sem a „megtűrtség” állapotát. A román—magyar natáron megyénkbe körülbelül tízezren jutottak át, s vagy kétezren maradtak Szabolcsban Közülük 1200 embernek a megélhetése viszonylag stabil, van munkájuk, szükséglakásuk, így hozzájutottak a végleges letelepedési engedélyhez. Kezdetben sokkal nagyobb volt a Romániából érkezők segítése, a rászorulóknak élelmiszert, ruhát, pénzt gyűjtöttek. De ma már a nemzetközi támogatás is csak csurdogál, s ha érkezik is valami, azt kijuttatják Erdélybe. Látták ezt a problémát az áttelepültek is, ezért tavaly novemberben létrehoztak egy egyesületet, amely képviseli a tagok érdekeit, s intézi az ügyes-bajos dolgokat. Most körülbelül 50 állandó tag jár össze minden hónap utolsó keddjén Nyíregyházán az Árpád u. 41/A. szám alatti klubhelyiségbe, ahol keddenként ügyeletet tartanak és ruhákat is osztanak. Ide várják azokat a jelentkezőket, akik a még mindig érkező áttelepülteknek tudnának segíteni. Így például elfogadnának kiselejtezett bútorokat, ruhákat, vidéken pedig eladó házakat keresnének. A Báthory István Egyesület tagjai és az áttelepültek lassan beilleszkednek a magyarországi viszonyokba. De nemcsak a megélhetési gondjaik megoldására szeretnék fordítani energiájukat, hanem ki akarnak lépni a Romániában megszokott pasz- szivitásból. Nemrég szerveztek egy nyelvtanfolyamot, ahol elsősorban a magyar nyelvtan szabályait akarják átvenni, egy őszre tervezett kiránduláson pedig a megye történelmi, kulturális hagyományaival, emlékeivel ismerkednek. Bojté Gizella Egy híján száz Forradalmi elnök voltam Kelemen Józsi bácsi sok mindent megélt Szatmárcse- kén és a világban. Ma is friss emlékezettel bír, s szinte naprakész pontossággal idézi élete egy-egy fordulópontját. Itt volt gyerek Szatmárcse- kén, s itt hallotta szüleitől, nagyszüleitől a Kölcseyvel kapcsolatos híreket is. Szerinte méreg végzett Kölcseyvel. Nem bírta tovább az udvar mesterkedéseit, s maga vetett véget életének. Az 1891-től leélt évek, no meg Józsi bácsi határozottsága tiszteletet érdemelnek. Már 1911-ben besorozták. Ott volt Szarajevóban, amikor a trónörököst meggyilkolták. (Nagyon rossz a véleménye Ferenc Ferdinándról.) Tüzérként megfordult Európa I. világháborús hadszínterein. Ügy járt Lembergbe, Tar- nopolba; mint Ungvárra, Munkácsra, vagy Tirolba. Évtizedek távlatából is bizonyossággal idéz eseményeket, neveket (ahogy ő látta). Hozzátartozik Szatmárcsekéhez, a nevezetességekkel együtt. A kultúrházzal szemben lévő portájuk lócáján bárkivel szívesen beszédbe elegyedik. Mindenről volt, van véleménye. Nem is olyan régen még el-elsétált a helyi italboltba, hogy elbeszélgessen a vendégekkel. A gyerekek is nagyon ismerik, szívesen * kérdezgetik a közelmúlt eseményeiről is. 1956-ban ott volt a változtatást sürgetők között. „Én voltam a forradalmi elnök. Rá is fizettem. Ha nem Fecske Jóska a rendőrünk, talán nem is élnék már. Pedig csak zászlóval a kézben énekeltük a Himnuszt, s hogy: Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! Nem nagyon csatlakoztak hozzánk. Számítóak voltak akkor is az emberek.” Józsi bácsit ma gyermekei adják kézről kézre. Nyárra „hazajön”. Fia — aki ugyancsak fájó emlékekkel gondol vissza a közelmúlt eseményeire — és családja is nagy szeretettel, s az idős ember szokásaihoz alkalmazkodva fogadja. Mint elmondja, az is jó érzés, ha láthatja, amint a lovak befordulnak a szénával megrakott szekérrel az udvarra. Bár az az igazság, hogy sokszor inkább érzi, mint látja. A szeme ugyanis már nem a régi. Másra nem panaszkodik, s még ma is különösebb gond nélkül elviseli a Budapestről való hazautazást. Figyeli a világ folyását, a hazai változásokat, s tele van bizakodással. Azzal viszont nincs kibékülve, hogy mint egykori járadékos, igen alacsony nyugdíjat kap. az embert. A barátnőm ezt a céget ajánlotta. Ha a leendő feladatomról lett volna fogalmam, talán be sem lépek. Minden számfejtő karton mögött egy ember, annak családja, megélhetési gondiai vannak. Ha valakinek a béréből több adót vonok le, természetesen tiltakozik. Ez az első tévedések után belevésődött az agyamba. Ma már tudom, mit csinálok és miért. Itt szeretnék maradni, de tervezem, hogy még egy szakmát tanulok. Mondjuk a fodrászt. Olyan kemény az élet. és én nem szeretnék hoppon maradni... Gondoskodni jó Illés Mária tizenhét évss. Életkora szerint még nem számít nagykorúnak, gondolkodásmódja szerint igen. Jdén végzett a megyeszékhely élelmiszeripari szakmunkásképzőiében. Már egy hónapja
