Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-01 / 179. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 1 Vezetőváltás négy vállalat élén Gondolatok a földtörvényről (1.) Üj vezérigazgatók veszik át augusztus 1-től a MA­LÉV, a MÁV, a Magyar Távközlési Vállalat és a Ma­gyar Műsorszóró Vállalat irányítását. Ezzel kezdetét vette a vezetőváltási folya­mat, amelyet Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter röviddel hivatal­ba lépése után rendelt el. Ennek lényege egyébként az, hogy a tárca felügye­lete alá tartozó vállalatok élére pályázati úton, folya­matosan új vezetőket ne­veznek ki. Az első — egy hónappal ezelőtt kiírt — pályázat eredményét ked­den, sajtótájékoztatón is­mertette a miniszter. Mint elmondta, a tárca részéről — a kormánnyal egyetértésben — a követ­kezők kaptak bizalmat az állami irányítás alatt álló nagyvállalatok vezetésére: -a Magyar Államvasutaknál Csárdái János 52 éves okle­veles közlekedési és gazda­sági mérnök, a MÁV buda­pesti igazgatóságának eddi­gi vezetője; a MALÉV-nál Déri Tamás 42 éves villamos üzemmérnök, idegenforgal­Új utakon a (Folytatás az 1. oldalról) gél, tanulmányutak szervezé­sével, társadalombiztosítási ügyek intézésével. A küldöttgyűlés nyílt sza­vazással megerősítette az ed­digi vezetőséget, majd ezt kö­vetően a szövetség második fél évre vonatkozó költségve­tési javaslatát vitatták meg a résztvevők. Ismét felizzott a hangulat, a küldöttek felhá­borítónak nevezték a költség- vetési tervezetet, mivel az előre betervezett fedezethi­ánnyal számolt. A felszólalók szerint alaposan meg kell mi szakközgazdász, a Ma­lév Air Touris igazgatója; a Magyar Távközlési Vál­lalatnál Horváth Pál 41 éves villamosmérnök, aki 1973 óta a posta dolgozója; a Magyar Műsorszóró Válla­latnál Bartha József 48 éves villamosmérnök, a Műsor­szóró Vállalat eddigi fej­lesztési vezérigazgató-he­lyettese. Letette a hivatali esküt a miniszterelnök előtt július 31-én, Hankiss Elemér a Magyar Televízió elnöke. Gombár Csaba a Magyar Rádió elnöke és Csépi La­jos. az Állami Vagyonügy­nökség ügyvezető igazga­tója. kisiparosok vizsgálni a bevételeket, s azokhoz kell igazítani a ki­adásokat. A közgyűlés úgy döntött, megbízza az elnök­séget egy új, részletes és re­ális költségvetési tervezet összeállítására. Szeptemberben alakul meg az Ipartestületek Országos Szövetsége, amelynek elnök­ségébe Huray Gábort (Épí­tők Ipartestülete, Nyíregyhá­za) választotta a küldöttgyű­lés. A tanácskozás végül ki­tüntetések átadásával fejező­dött be. (A kitüntetett kis­iparosok nevét lapunk 5. ol­dalán találhatják olvasóink.) Részvénytársaságként mű­ködik tovább a Népszabad­ság. Az ország legnagyobb példányszámú napilapja hét­főn a német Bertelsmann AG- val kötött „házasságot”. Az rt. további tagjai: a Szabad Sajtó Alapítvány — a lap ko­rábbi tulajdonosa, amely a lappal kapcsolatos összes jo­got átruházta az rt.-re; — az Agrobank, az Általános Ér­tékforgalmi Bank, valamint a Láng Kiadó. A vállalkozás hátterét Eötvös Pál főszer­kesztő, egyben az rt. igazga­tótanácsának elnöke, vala­mint Kereszty András felelős szerkesztő és Gunter Thielen, a Bertelsmann AG igazgató- tanácsának tagja kedden saj­tótájékoztatón ismertette a Magyar Sajtó Házában. Eddig csak veszteség termett (Folytatás az 1. oldalról) zik a cég neve sem. marad a Heiner Művek. A kollektíva az elmúlt hé­ten még úgy tudta, hogy egy olasz cég vásárolja meg az üzemet, amely elektronikával foglalkozik. A lakatosmű­helyben történt beszélgetés során az ott dolgozók el­mondták. hogy Heiner Jenő sorozatosan ígérgetett, amiből egyetlen apró momentumot tartott be. mégpedig egy sze­rény 5 százalékos bérfejlesz­tést. A munkások szerint 3— 4 ezer forinttal kevesebbet kerestek márciustól, ami an­nak tudható be, hogy a veze­A z Országgyűlés hétfői munkanapja Antall József miniszterelnök zárszavával ért véget. Sza­vaiból arra lehetett követ­keztetni, hogy jövőnk ér­dekében be szeretné fejez­ni azt a polemizálást, szó­párbajt, ami az állami ve­zetés és a sajtó egyes kép­viselői között kialakult. Ügy hiszem, toleranciáját kívánta hangsúlyozni ak­kor, amikor kifejtette: ha­zánkban a sajtószabadság olyan méretű, mint sehol a világban. Ezt azzal indokol­ta, hogy semmilyen ellenlé­pés, retorzió nem követte azokat a cikkeket, kom­mentárokat, amelyek az ideiglenes köztársasági el­nököt, a kormányfőt, vagy a kormány tagjait támad­ták. Valóban, az újságokban, rádióban, televízióban el­hangzottak olyan vélemé­nyek, melyek nem kímél­ték az említett vezetőket. De ez is a sajtószabadság velejárója, s az is termé­szetes, hogy az újságírók, V __________________ tők munkát csak úgy tudtak szerezni, hogy a konkurenci­ához képest csökkentett áron vállalták a munkát, ami vi­szont nem volt nyereséges. Végleges szám még nincs, de a néhány hónap alatt több milliós a veszteség. Azt is szemére vetik a Heiner úr­nak az ott dolgozók, hogy a Medicor kifizette volna a fel­mondási időre járó bért. mi­vel az új tulajdonos vállalta a tovább foglalkoztatást, er­re nem került sor. Most meg nem akar senkinek felmonda­ni. kéri a kollektívát, hogy ők mondjanak fel. A hitel fel­vételekor a dolgozókkal ke­zességi nyilatkozatot íratott pártállásuktól, elveiktől, né­zeteiktől függően más és más álláspontot képvisel­nek. De ezt tudomásul kel! venni, nem felejtve azt sem, hogy a tolerancia a másik oldalnak sem mindig volt erénye. Bíztató számomra az, ahogyan békejobbot nyúj­tott a kormányfő, mondván: „Fejezzük be ezt az áldat­lan állapotot, háborúsko­dást, hogy szabad sajtó mellett korrekt közéletünk legyen.” Fontosnak tartom a két jelzőt. A szabad sajtó és a korrekt közélet biztosíték lehet arra, hogy a jobbítás szándéka vezesse az újság- - írót, amikor a kormányza­ti munkát, vagy annak elő­készítését bírálja. Ezt a szándékot kell érzékelnie a kormánynak is, amikor egy-egy sajtóorgánum, vagy szerző álláspontját olvassa. Ha az korrekt, tárgyilagos. Mert most erre van szük­ség. Kováts Dénes _______ J alá. maid amikor megkapta a pénzt, mindezt semmisnek tekintette. Palicz Zoltán egy másfajta szerződést kínál a kollektívá­nak. Elmondása szerint olyan nyereséget vár az üzemtől, mintha a pénzét bankba tet­te volna és a mindenkori ka­mat 60 százalékát kézhez kapná. Mindezt december 31- ig tartja, azután ez a száza­lék változhat. Az ügyvezető igazgató koordináló szerepet kap és segít lebonyolítani a vállalkozásokat. Ugyanis Pa­licz Zoltán vállalkozási cso­portokat hoz létre, amelyek önállóan megszerzik a mun­kát. legyártják a terméket, eladják és behajtják a pénzt, amelyből 50 százalék az övé, a másik 50 százalék a cso­porté. Az új tulajdonos a le­hetőséget adja a munkákhoz, tehát az épületeket, a szociá­lis létesítményt, a felújítást, épületkarbantartást, az ener­giát, telefon-telefaxszámlát fizeti, viszont a dolgozók 50 százalékából kell kifizetniük a társadalombiztosítási járu­lékokat. a fogyóeszközt, a javítási költséget. Várhatóan a munkásruhát és az utazási költséget közösen állják. Pa­licz úr szerint a költségek nagy részét eddig az vitte el, hogy a dolgozók nem gaz­dálkodtak megfelelően a rá­juk bízott eszközökkel. A táv­lati tervek között egy olyan termék gyártása lehet, ame­lyet jó áron, megfelelő pia­con lehet eladni. I — A kollektívát, ha vál­lalkozik. meg szeretném tar­tani — mondta kedden Palicz Zoltán. — Ha nem írják alá a szerződést, akkor akár a végső esetben krumplit vagy valami mást fogok tárolni az üzem területén. Nem kíván­hatja tőlem senlji, hogy — az előrejelzés alapján — ha­vi 800 ezer—1 millió veszte­séget lenyeljek. Az üzlet azt kívánja, hogy ez a vállalko­zás nyereséges legyen.- Máthé Csaba tt tulajdonlás problémái A rendszerváltás kritikus ponjához érkezett. Most dől el, hogy a kővetkező társadalmi gazdasági rendszer hogyan működik majd, illetve működőképes lesz-e egyáltalán. Most következik az igazi minőségi változás a tulajdonviszonyok átalakítása a privatizáció. Amely akkor lesz megfelelő, ha a gazdasági mechanizmus műkö­dőképesebbé válik. Az e téren elkövetett hibák nemcsak az eddigi „békés átalakulás” eredményét dönthetik romba, hanem katasz­trofális hatásúak lehetnek a jövőre nézve is. Az ideológiai-politikai szem­pontok által eltorzított gazdasági racionalitás igen nagy árat köve­telt már tőlünk eddig is, ezt a hibát nem követhetjük el még egyszer. Már pedig úgy tűnik, az új földtörvény kapcsán hasonló veszély fenyeget. A törvény alapkoncepciója az „igazságtétel”, a jogsérelmek or­voslása. Tisztán a jog aldaláról közelítve a 45-ös földosztás sok­kal inkább jogtipró volt, mint a kollektivizálás, hiszen itt legalább formailag a parasztság tulajdoná­ban maradhatott a föld, illetve ha névleges összeggel is, de megváltották tulajdonát, vagy tartós földhasználattal bizonyos mértékben kárpótolták. Természetesen nem a nagybir­tok-rendszer visszaállításáért szeretnék itt érvelni, csak a jog és az igazság értelmezésének szubjektivitására utalnék. A pa­rasztság valóban nyomás, elsősor­ban politikai nyomás hatására lé­pett be a tsz-be, de nem verés és fizikai kényszer alatt, mint ezt gyakran lehet hallani. (Itt első­sorban a kollektivizálódás máso­dik szakaszára gondolok (1957— 1961-ig). Nem helytálló az az állítás sem, hogy a parasztságot elűzték föld­jéről. A parasztság jelentős ré­sze a kollektivizálás után hagyta el a falut és a földet, hogy vá­rosban keressen megélhetést. A 60-as évek közepétől pedig a mezőgazdaság iparosodása kö­vetkeztében feleslegessé vált munkaerő távozott el, főképpen a fiatalok. Az otthon maradottak — középkorú és idősebb korosz­tály — napi 15 Ft-ért dolgoztak 14—16 órát, amit nyugodtan ne­vezhetünk hősies helytállásnak is. Ezek az emberek nagyrészt már eltávoztak közülünk és fiaik, unokáik dolgoznak ma a mező- gazdaságban. Ha igazságot akarnánk szolgál­tatni, akkor az elsősorban őket illetné meg, semmint azokat, akik az iparban, városban sok­kal jobb körülmények közé ke­rültek, s teljesen szakítottak a mezőgazdasággal. A leszárma- zottaikra ez fokozottan igaz. Az igazságtevés másik gyengéje, hogy nem terjedt ki az iparban, kereskedelemben működő koráb­bi tulajdonosok kártalanítására, mivel nincs rá pénz és egyéb­ként is megoldhatatlan feladat /lenne. Ezek után adódhat a következ­tetés, hogy a kisgazdapárt igaz­ságtétele kevésbé az ország és a parasztság valóságos érdekeiből, mint inkább pártpolitikai érdek­ből táplálkozik. Még akkor is, ha feltételezzük a párt jóhiszeműsé­gét. Nem véletlen, hogy a vá­lasztások előtt a legtöbb párt el­vetette ezt a megoldást. A föld azé, aki gondoskodik megműveléséről, hangzik a párt — mostmár koalíció — jelszava. Ebbe minden belefér. A külső tulajdonosok, akiknek így ölébe pottyant 8 milliárd forint, amely jövedelem a mezőgazdaságból áramlik ki, ahol most is tűrhe­tetlenül alacsony a jövedelmező­ség. (Hogy miért? Magyarázat­képpen csupán két adatot az árakkal kapcsolatban. Ma .,egy Rz irodalom hajléka... Az 1990. június 23-1 Kelet-Ma­gyarország hétvégi mellékletében megjelent „Mint megyénk legdí­szesebb kúriája” „AZ IRODA­LOM HAJLÉKA LEHET” Tóth László cikkére a következő ész­revételeket teszem. Az utóbbi időben mindenki nagy figyelemmel és érdeklődés­sel figyeli az országban végbe­menő változásokat és az ezekke! összefüggő irodalmi-kulturális haladást. Az észrevételezett cikket már 1963. március 24-én a Magyar Nemzetben megelőzte Ruffy Pé­ter cikke, mely Jókai regényé­nek, „A KÉT NÁBOB” címmel igen érdekfeszítően elemezte a Szabolcs-Szatmár megye Kótaj községben lévő Ibrányi (Jókai hősének) kastélyát, mely később dr. Tahy Endréné birtoka lett. Ebben a cikkben a kastélyra vo­natkozóan adatokat és a jelenle­gi ismeretek bővítését is az ak­kor még élő utolsó tulajdonos, özv. dr. Tahy Endréné szolgál­tatta. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képekben Szabolcs- Szatmár megyei kötetéből is ki­tűnik, hogy az Ibrányi-kúriának több tulajdonosa volt, így ezek közül csak az utóbbiakat emlí­tem : Körmendi, Mandel csalá­dok. Ez utóbbitól vette meg 1919- ben Fráter Zoltánná (Csuha Mal­va). Nekik nem volt gyermekük, így még életében testvére (Csuha Sarolta) lányának, Tahy Endré- nének adta át. Tehát az utolsó tulajdonos Tahy Endréné, melyet két dolog bizonyít; — az egyik az 1963-as cikkben említett,'akkor még élő utol­só tulajdonos, — a másik, az ő halála utáni közjegyzői végzés. mely megtalálható a jelenlegi te­lekkönyvi birtoklapon (4544 sz. telekkönyvi betéten) ez az említett birtok két egyenlő részben oszlik meg a két élő gyermekörökös között; azaz dr. Tahy Imre és Pillémé (és nem Tiller) Tahy Eszter között. (Bp.-i kjö. VII. 8909 1970. sz.) Ebből következik, hogy a kas­tély vagy Ibrányi—Tahy-kúria, vagy a Magyar Államé, illetve a kastély nem rendeltetésszerű használójáé, a kótaji Üj Erő Mg. Termelőszövetkezeté, mely a köz­ség szégyenére és szeme láttára pusztította és hozta ilyen álla­potba ezt a történelmi jellegű műemléket. Itt kívánom megjegyezni, hogy az örökös dr. Tahy Imre azonos azzal a Tahy Imrével, aki 1944- ben berni magyar ügyvivő volt, és tömegesen mentette a magyar állampolgárokat, több ízben hoz­tak tőle származó levéltári idé­zeteket is, melyeket a magyar állampolgárok megmentésére jelentett. (Pl. 1966/18. sz. a Ma­gyarország c. lapban „A múlt le­xikona”, 1981-ben a História e. lap, 1986. jún. IPM.) Mindezekért a Szálasy-kormány „In-effigie” felakasztotta. Az észrevételezett cikkhez még annyit, hogy Ignác József éjjeliőr elmondása (úgy tűnik, az emlí­tett cikk írója tőle származó in­formációk alapján írta cikkét) igaz, hogy addig, míg régen gyö­nyörű kerítésen, kapukon ke­resztül lehetett a kastély udva­rára bejutni, most minden szét­hordva, védelem nélkül áll (volt, amikor még a műemléktáblát is lelopták róla, hátha nem figyel fel rá senki!). Abban az időben igenis a kastély területéhez ve­zet/) nagykapu nyitva állott, azon egész nap ki- és bejártak az em­berek, és nem kellett a kulcs­lyukon kukucskálni, annál is in­kább, mert tulajdonosa, Tahy Endre a helyi Kisgazdapárt meg­alakítja, vezetője, valamint kép­viselőjelöltje is volt. Ha tovább olvasom Tóth L. cikkét és ha jobban ráfigye­lünk, nem derül ki, hogyan lett a Fráterből a „méltóságos úr lá­nya” Pillér, illetve Tahy Eszter, ez ellentmondásos. A kastély védelme érdekében még csak annyit, hogy a kör­nyéken az ún. ősparki részt a tanács beltelekként — elmondás­ból ered — eladja, vagy már adott is el. Márpedig ha ezt le­het, 1947. év utáni állapotról van szó, esetleges kártérítés címen az élő örökösöket illeti meg az elővételi jog, amennyiben erre igényt tartanak. Pillémé (Tahy Eszter) 1115 Bp., Fraknó u. 26,a. mázsa eke” többe kerül, mint egy „egy mázsa LADA személy- gépkocsi” — pedig azon ugyan­csak van már jócskán fogyasz­tási adó is —, míg egy kg búza olcsóbb, mint egy gombóc fagy­lalt). Ma jobban hangzana sze­rintem a régi jelszó ,,a föld azé, aiki megműveli”. Nem vagyok a magántulajdon, a magángazda­ságok leépítése ellen. Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy va­lódi tulajdonosokra feltétlenül szükség van a mezőgazdaságban is. De ezt természetes fejlődés útján az ágazat működőképessé­gét fenntartva kell elérni. Ép­pen ezért azokat kell tulajdon­hoz juttatni, akik ma is a mező- gazdaságban dolgoznak. Ennek alapja lehet a mai szövetkezeti tulajdon. A fennmaradó még te- lekkönyvileg is magántulajdonú földeket kaphassák meg a ko­rábbi tulajdonosok, a nem mező- gazdasági dolgozók, de csak ak­kor, ha művelni akarják azt. Egyébként földjáradék illesse meg őket. Természetesen a föld adás-vételét is szabaddá kell tenni. Ez a megoldás biztosíthat­ná, hogy csak működőképes far­mergazdaságok jönnének létre és a gazdálkodás jelenlegi rend­jét sem borítanánk fel. Nyilván­való ugyanis, hogy még évekig a nagyüzemi gazdálkodás, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó kistermelés együtt lesz az élel­miszergazdaság alapja. Nem le­het ezt addig megkérdőjelezni, amíg eszköz, tapasztalat, piac, tőke híján' a farmergazdaságok még sokáig nem játszhatnak lét nyeges szerepet az ország ellá­tásában Dr. Gazdag Ferenc, főiskolai adjunktus Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Főiskolai Kara (Következik: Az ellátás a tét) Teljes mértékben rehabili­tálták Bokor Imre mérnök­ezredest — jelentette be Ke­leti György ezredes a honvé­delmi tárca szóvivője azon a sajtótájékoztatón, amelyen az ügy részleteit ismertették a Honvédelmi Minisztérium­ban. Für Lajos honvédelmi mi­niszter részletesen áttekintet­te Bokor Imre nyugállomány­ba helyezésének körülmé­nyeit, s úgy ítélték meg, hogy a szolgálati viszony megszün­tetésére nem kellő megala­pozottsággal, és méltánytala- nul került sor. ______________ Elköltözött az MSZMP irodája A/ MSZMP értesíti tagságát, hogy a megyei-városi irodáját Nyíregyháza. Bocskai u. 25. szám alól Nyíregyháza, Kun Béla u. 3. szám alá helyezte át. Itt várjuk a párttagokat, szimpatizánsokat, a volt régi MSZMP-tagokat, pár- tonkívülieket; mindazokat, akik többét szeretnének tudni a meg­újuló pártról és programjáról, érdeklődnek politikánk iránt. Az érdeklődők naponta felke­reshetik irodánkat, ahol minden­nap 10 órától 18 óráig tartunk ügyeletet. Telefonon is hívhat­nak bennünket a 16-718 számon. MSZMP Koordinációs Bizottság Faforgácslap börze Nyíregyházán Az INTERSPAN KFT. 1990. 08. 01-től 15-ig börzét tart az ELFÉM-SZÁLLÍTÁSI. KFT NYÍREGYHÁZA, KINIZSI ÜT 4, sz. alatti lerakatában. Jelentős árengedménnyel árusítunk natúr és laminált faforgácslapokat az alábbi táblaméretben: 2600X1830 mm, 2750X2070 mm. Vastagság: 10, 12, 16, 19, 22 és 30 mm. Nyitvatartásunk a börze alatt: hétfőtől — péntekig 08-tól 16-ig, szombaton pedig 08-tól 12-ig. Igény esetén házhozszállítást vállalunk. (2484)

Next

/
Oldalképek
Tartalom