Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-29 / 202. szám
4 Kelet-Magyaronzág Hárompárti koalíciá a választásokra Olvasónk írja (Folytatás az 1. oldaról) ti a gazdasági eredmény növelését és az ellátás javítását. Minden jól bevált gazdasági formát támogatnak, s azért kívánnak tevékenykedni, hogy az infláció megté- kezhetővé váljon. Választási jelszavuk a békesség, az igazságosság, biztonság. Éz utóbbit nemcsak a vállalkozásokra, hanem a közrendre is érvényesnek tartják. A választási koalíció a pártok nyíregyházi városi szervezetei között jött létre, de kiajánlották a megyében működő szervezeteinek is. Elhangzott még, hogy szeptember 21-én közös politikai nagygyűlés lesz Nyíregyházán, ahol bemutatják a húsz jelöltet. A jelöltek kiválasztásában a sokszínűségre törekedtek, van köztük orvos, jogász, tanár, sportoló, lemezlovas, vagy egyéni gazdálkodó is, hiszen mindegyik szakterületre szükség lesz a képviselőtestületekben és a munkabizottságokban, amelyek a döntéseket Készítik elő. A kereszténydemokrata Néppárt tegnap iueg- nyitotta a tanácson a jelöltek listáját, az MDF és a kisgazdapárt ma nyitja meg. DJIBOUTI: A francia hadsereg harci helikopterei szállnak le a Clemenceau anyahajó fedélzetére, miután elhagyták korábbi állomáshelyüket Djibouti-t, s a Per- zsa-öbölbe tartanak. (Folytatás az 1. oldalról) Pénzügyi gondja szinte valamennyi tanácsnak lesz megyénkben. Különbség legfeljebb any- nyi akad, hogy egyesek már szeptemberben, mások csak októberben jelentik be a pénzügyi csődöt. Legrosszabb helyzetben azok a tanácsok vannak, amelyek erejükön felül vállalkoztak, felelőtlenül építkeztek. A végrehajtó bizottság tagjai ismételten hangsúlyozták: a tanácsok döntéseihez a felelősségnek is párosulnia kell! Már csak azért is, mert a megyei tanács a továbbiakban semmiféle pénzügyi kötelezettséget nem vállal át másoktól, mivel elegendő pénze neki sincsen. A végrehajtó bizottság tagjai igyekeznek a hátralévő kevés időben is olyan döntéseket hozni, amelyek a leendő önkormányzatok számára is elfogadhatóak. Hogy ez ne csak szándék, hanem valóság is legyen, különféle tanácskozásaikra rendszeresen hívják a pártok gazdasági szakértőit, akik azonban minimális érdeklődést mutatnak — mondotta Csabai Lászlóné, a nyíregyházi városi tanács elnöke, aki nehezményezte azt a vádat, amely szerint a tanácsok üres kasszát hagynak az utódokra, s egyesek szerint ezt tudatosan teszik. Nem a szándék, hanem az ország, s benne a megye pénzügyi helyzete a pénztelenség oka, s legfőképpen az, hogy a tanácsok március óta • állandó pénzügyi gondokkal, napi problémákkal küszködnek, valójában kényszerpályán mozognak, ami mellesleg rengeteg ráfizetést is jelent. A végrehajtó bizottság tagjai megállapodtak abban, tudatják a kormánnyal, hogy a jelenlegi költségvetés újabb hátrányos helyzetbe hozta Szabolcs-Szat- már-Bereg megyét,. s az a korábbi ígéret, amely szerint a féléves tapasztalat birtokában a kormány ' visszatér megyénk ügyére, mindeddig nem valósult meg. A gondok ismertetésére ezért a napokban postára adják azt a levelet, amelynek címzettje a kormány lesz. A végrehajtó bizottság ülésének további részében munkahelyteremtő beruházások támogatásáról szóló előterjesztést vitattak meg a vb tagjai. Juhász Gábornak, a Megyei Foglalkoztatási Központ igazgatójának szóbeli kiegészítője szerint a helyzet korántsem megnyugtató, az előterjesztések szerint év végére a tízezret is meghaladja a munkanélküli-segélyen élők szá: ma. Épp ezért kezdeményezték, hogy a legsúlyosabb helyzetben lévő nyírbátori, illetve fehérgyarmati körzetek sorsa legyen kiemelt, s kerüljön az Országos Érdekegyeztető Tanács elé. A végrehajtó bizottság tagjai támogatják azt a tíz pályázatot, amelynek megfogalmazói munkahelyteremtő beruházásokba kívánnak fogni. A tanácskozás befejező részében a tanácsi dolgozók munkájáról, hangulatáról is szó esett. A bizonytalan helyzetet jellemzi, hogy ez idő szerint a megyében 35—37 tanácselnöki, s több mint húsz vb-titkári állás üres. A most helyükön lévők azonban a végsőkig kitartanak, s azon munkálkodnak, hogy az új önkormányzatok működőképes tanácsokat vehessenek kézbe. K. £. Türelmetlenség? Tisztelt Főszerkesztő Or! Személyemmel kapcsolatban 1990. augusztus 21-én a Kelet- Magyarország című napilapban Kártékony türelmetlenség címmel cikk jelent meg. Mivel önök eddig Is meghallgatták a másik véleményét, arra kérném, hogy reagálásomat a lapban szíveskedjen közölni. Először is nem Vránszi Jenőnek, hanem Vránszki Jánosnak hívnak. Ezek után mi is szeretnénk megkérdezni a nyíregyházi Ságvárí téesz elnökét, vezetőit: náluk hol a határ? A kertjeink vagy esetleg a házunk kapujánál? 1988-ban a közgyűlés határozata nélkül a „kiskapukat” kihasználva a sajátunknak tudott földet a Ságvári téesz vezetői gyorsan megvásárolták ismerve az elkövetkezendő változások szelét, amelyre mi, egyszerű emberek még gondolni sem mertünk. Ezek után szerintünk nem le- hét merész kérdés, hogy ezeket a földeket visszakapjuk. Mi nem akarunk stilfűrésszel kivágni fákat, kerítést, víkend- házat lerombolni, mi csak a csupasz földünket akarjuk. Miért menjünk el mi a saját portánkról kilométerekre, amikor a mi tulajdonunkról van szó és ezek a földrészek a kertjeink mellett vannak. Lettner István, a Ságvári téesz elnöke úgy nyilatkozott korábban, hogy nem is ő, hanem a két fia vásárolta meg a földeket. Ügy tudjuk, hogy ők nem Is téesztagok és a többi tulajdonos Jcözött is vannak kívülállók, akkor miért illette meg őket a 25 százalékos vásárlási kedvezmény? Suhajda Mihállyal két éve folyik a bírósági tárgyalás egy fél hold saját, illetve az édesapja után örökölt csereföld miatt. ígéretet kaptunk a téesznél Szi- lágyinétól, a földrendezőtől, Mikula jogász úrtól, az ellen- őrző bizottságtól, hogy véget vetnek a perlekedésnek, de eddig nem ezt tették. Kosina Andrásnak nyolc felé osztották a gyümölcsösét, pedig a tulajdonjogáról nem is mondott le. Mi nem voltunk téesztagok, földünket erőszakkal vették el tőlünk. Mi nem vagyunk türelmetlenek, hogy nem tudnánk kivárfii az új földtörvényt. Inkább azt tartjuk sérelmesnek, hogy az utóbbi években lezajlott ügyeskedések miatt a vezetők jártak jól, a parasztemberek nem. Végezetül egyhangúan azt mondjuk, a határ, a józanság, a türelem akkor valamennyiünkben meglesz, ha az erőszakkal elvett földünket visz- szakapjuk. Ezúton szeretnénk felhívni a földhivatal figyel- mét, hogy a Nyíregyhaza Já- nosbokorban lévő családok háza • mellett lévő jogtalanul eladott földekre ne adjon ki építési engedélyt és további el- adásokat se engedélyezzen. TISZTELETTEL: Vránszki János, Vidoven János, Garai Józsefné, Nagy József, Nagy András, Vidoven László, Gu- tyán János, Duszka Józsefné, Czirják András, Kosina András, Ferdinánd Istvánná, Suhajda Mihály, Szmolák András. Szóláskénvszer—Itözdolnokhan Az országgyűlési választások második fordulója előtt a Kelet- Magyarország meghívására, koalíciós lehetőségeket latolgattak a pártképviselők. Amikor az elhangzott szöveget átfésülendő, ismét találkoztunk, meglepetéssel konstatáltam, hogy észrevételeim az összeállításból kimaradtak. Már a magnófelvételről készült fogalmazványban sem kaptak helyet. „Érdekes fejtegetés, de nem illik a tervezett írás műfajába” — volt a magyarázat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy benső ellenkezés nélkül vettem tudomásul a felvilágosítást, meg azt a kompromisszumot, hogy helyben fogalmazzak egy bekezdést, mintegy jelenlétem igazolásául. Aki politikára adta a fejét, hallgasson a valóságérzékére — gondoltam magamban — és vegye tudomásul, hogy a „volt állampártinak” ennyi dukál. (Mert természetesen akkor és azóta is, a szocialista egyszerűen csak: ..volt állampárti”. Ezt a díszítő jelzőt, — ami annyit tesz, hogy a politikai közélet „leírt” szereplője, akinek jelenléte puszta félreértés — még soha nem hallottam említeni állampártiból „atved- lett” kisgazdával, szabad, vagy fórumbeli, esetleg uram bocsá keresztény demokratával kapcsolatban.) Annyit jegyeztem meg csupán a kulturált eszmecseréhez illő féltréfás hangnemben: az ország demokratizálása számomra félreérthetetlen ismertető jegyének gondolom, mikor mondják majd először az újságnál, hogy írásom stilisztikai okokból nem közölhető. „Ö, ilyen probléma biztosan nem fog felmerülni” — mondta (eltekintve az apró incidenstől) jóindulatúan a legnagyobb kormányzópárt képviselője, „majd minden párt önálló újságot alapít”. Mit mondjak — nem volt éppen „megnyugtató” e demokratikus megoldás kilátásba helye- zése (pláne, hogy még élénken élt bennem e párt nyilvánosság- követelésének fő érve: a megyei lap mindenkié —) s ezt értésre is adtam a sovány vigasz fintorával. Azóta nemigen zavartam állampártian ókonzervatív (a jelzők sora tetszés szerint folytatható) akadékoskodásaimmal a megyei orgánumot, hogy még véletlenül se legyek terhére a rendszerváltás körüli buzgolko- dásnak. Nem reflektáltam arra sem, ha „ingyen s potomra” jöttem elő az újság hasábjain, mint „állomássá kövült vonat”. Azóta azonban történt egy, s más, ami szóra bír, és arra ösztönöz, hogy tegyek egy kísérletet: nem felejtettem é el újságcikket írni, vagy hogy elbírják-e demokratikus közviszonyaink, fiogy ismét beléjük beszéljek. Történt ugyanis, hogy kormánypártijaink megtapsolták a parla- mentben Kéri Kálmánt, aki igazságosnak minősítette a Szovjetunió megtámadását. Raffay úr meghirdette az elrettentés stratégiáját. Jeszenszky úr bolsevik módszereket olvasott mindazok fejére, akik a kormányt okkal, vagy ók nélkül kritizálják. Csűr- ka úr pedig több ízben is nyilatkozott. Pl. így: ,, . . . a félelemkeltéshez erő kell. Nekünk „Nem törtek be hozzám” 0 kisgazdák frontembere a kormánykoalícióról Torgyán József rendkívül elegáns, vajszínű öltönyben, fehér ingben, hasonló színű cipőben ülte végig az Országgyűlés hétfői ülésszakot. Amikor egy rövid interjúra kihívtam az ülésterem- bői harsány hangjával, jóízű nevetésével odacsalta a folyosón lévő újságírókat, akik órákig faggatták. Az elsőbbség ezúttal a Ke- let-Magyarországé volt. O Valóban betörtek, rózsadombi villájába és tényleg a bolse- vikokat gyanúsítja Torgyán József a tett elkövetésével, ahogy a vasárnapi sajtóban megjelent? — Nem törtek be hozzám, így ilyen nyilatkozatot sem tehettem — válaszolta hétfőn az Ország- gyűlés ülésszakának szünetében a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciójának vezetője. — Hasonló eset történt augusztus- 20-án, amikor a Szentháromság szobor előtti zászlószentelés szónokaként elmondtam a kérész-, ténydemokrácián mi a^t értjük, hogy nemcsak a keresztényeket fogadjuk be, hanem éppenúgy az evangélikus, református vagy zsidó vallású embereket és emellett mi hitet teszünk. Ekkor a hangot levették, emiatt a tömeg méltatlankodni kezdett. Másnap úgy jelent meg az egyik lapban, hogy a kisgazdapárt erőszakkal ■ elfoglalta a pódiumot, antiszemita jelszavakat hangoztattak. Az utóbbi időben olyan tendencia alakult ki, amelynek a célja, hogy a kormánykoalíciót szétverő kijelentéseket tegyenek. O Ezzel függ össze az is, hogy Pető Iván kijelentette: önnek diliflepni járna? — Éhhez annyi megjegyzésem lenne: mi dilifelpni kérdésben semmilyen jártassággal nem rendelkezünk. Ha az SZDSZ rendelkezik ebben a körben, akkor ők tudják, hogy miért. A diliflepni kijelentés olyan színvonalon van. mint amikor a kisgyerekek egymásra megharagudva krétával a kerítésre írogatják, hogy hülye, de pontos j-vel. Körülbelül ezen a szellemi színvonalon áll a diliflepni emlegetése. Az SZDSZ és a FIDESZ is arra hivatkozik,- hogy a szürkeállomány náluk milyen jelentős. Miféle szürkeállomány az, amelyik ilyen pontos j-és hülyére tellik a szellemi kapacitásból. Ez azért is veszélyes, mert ezzel a módszerrel szélsőséges fasiszták is kísérleteztek. Ezért ez a fenyegetés rosszízű és megengedhetetlen. O Nem fél attól, hogy szélsőséges kijelentéseivel és a földtulajdonban a 47-es állapotok visszaállításával éppen ön veri szét a kormánykoalíciót? .— .Nem értem milyen szélsőséges kijelentésekkel? A legkultú- ráltabb, legeurópaibb gondolatokkal szemben durva hamisításokkal egész mást állít a sajtó. A földtulajdon visszaállításával azzal vádolnak, hogy ésszerűtlen javaslat. A két német állam egyesítésével a nyugatnémetek azt az elképzelést dolgozták ki, hogy az 1949-es tulajdoni állapothoz térnek vissza. Ha nálunk mindez agyrém, akkor, hogy lehet ugyenez jó a nyugatnémeteknek, akik gazdaságukat a világon szinte a legracionálisab- ban irányítják. Nem az időpontokkal van baj, hanem azokkal, akik akkor is belénk kötnének, ha a Szentírást olvasnánk. O Mennyire értesült a szabolcsi kisgazdapártban lévő személycserékről? — Erről nem is hallott? — Természetesen hallottam, együttélek az eseményekkel. A részleteket csak azután ismerem meg, miután valamennyi féllel beszélten. O A sajtó ön szerint kizáró lag Torgyán Józsefet támadja. Miért? — Ez nem vonatkozik a sajtó egészére. Az SZDSZ kilátásba helyezte, hogy a 100 nap leteltével frontális támadásba kezd a kormánykoalíció ell^n. Hétfőn indult meg a helyhatósági választások kampánya és a közeljövőben kerül beterjesztésre újonnan a földtörvény. Ez a három neuralgikus pont kapcsolódik egymáshoz. Mindezek alapján legegyszerűbb a kisgazdapártot támadni. Köztudott, hogy a kisgazdapárt volt a mérleg nyelve, tehát a kormánykoalíció felbomlásához a párt kilépése lepne szükséges a koalícióból. Az is ismert, hogy korábban és jelenleg is a kisgazdapárt frontembere vagyok, ha engem le tudnak választani a párttól, akkor a kisgazdapárt és a kormánykoalíció szétverése könnyebbé válna. Én ezt már két hete megmondtam. Erre felkészültem, engem ez nem rendít meg, szokott derűmmel és nyugalmammal nézem az eseményeket. O El tudná-e képzelni, hogy a kisgazdapárt leszakad a koalíciótól? — Teljességgel kizárt. Máthé Csaba pedig nincs számottevő katonai erőnk. Másról van szó. A belső erőről, a lemondásról, vagy a le nem mondásról . . . Ha mi nem mondunk le sem a határainkon túl élő szeretteinkről, sem jogos tulajdonunkról, akkor ez erőt ad . . . Persze szó sincs valami „őrült” politikáról. Legfontosabb célunk jelenleg, hogy jogokat szerezzünk a határainkon túl élő magyarságnak. Tiszteletben kell tartani a jelenlegi európai helyzetet. De tudnunk kell, hogy ez nem örök. Ha ezt tudjuk, akkor van esélyünk a változásra. Nem revansra, hanem olyan Európára, ahol újra elfoglaljuk méltó helyünket”. (Jelenlegi... 1) Meghirdették a 17-es földprogram „javított” változatát. Tetejébe mindennek, Csengey úr mélyen belenézett az ország szemébe, bűnbánatot követelt és vészjósló hangon nyugtatott: a szám- adás csak most következik. Két esetleges tényt mát csak egészen futólag említek. Ojfajta jelszót láttam a fővárosban: „ha- Iái a nyakkendősökre!” S egy egészen elhanyagolható magánélmény: Névtelen telefonáló szólított fel, hogy pakoljak a nagy- kállói könyvtárból, amelyet bitorlók. Efe utóbbi teljességgel jelentéktelen epizódtól akár el is tekinthetünk. Annál inkább, mert az igazságoszló névtelen nem adott módot, hogy megkérdezzem: hány napi hidegélelmet csomagoljak? Így aztán teljes bizonytalanságban vagyok afelől, hogy csak Nyíregyházáig kell-e takarodnom, vagy esetleg mesz- szebb, valami új, magyar Gulág- ra? Mindeme történések értékelését elvégzi az olvasó. Magam csak arra szeretnék lehetőséget kapni, hogy nyilvánosság előtt ismételhessem meg, amit a pártok ta- nácskozásán elmondtam. Ezt ugyanis közügynek gondolom. Kifejeztem véleményemet, hogy a legvalószínűbb koalíció keresztény demokrata lesz és nem keresztény-nemzeti. Bíztam vagy legalábbis szerettem volna bízni abban, hogy' a keresztény, két dolgot nem fog jelenteni a koalíció politikájában: azt, hogy a vallást állami ideológiává emelik (lásd a pártok ideológia-ellenes- ségét: ideológia-mentes iskola, hadsereg, stb. az ellenzékiség időszakában), s hogy az egyházak politikai szerepvállalása hangsúlyt kapjon. Elmondtam azt is, hogy féléi- meim nem alaptalanok, mert olvasni lehet az előzetes felmentés ideológiáit. Ilyeneket péidául: „Itt valóban nemzeti megújulásra van szükség, amihez hozzájá- rulhat a keresztény hagyomány és eszmeiség, de a politikai irányvonal ettől nem lesz keresztény. A kereszténység: önzetlenség, önátadás, feltétlen szeretet .. . s ezek az erények legfel- jebb személyektől... várhatók el, politikai pártoktól és kormányzatoktól nem.” Számomra éppen ebből adódik a követkéz- tetés: — ha mindez, igaz. jobb, ha a vallásfelekezetek lényegük megőrzése érdekében távol tartják magukat a politikától. Szerettem volna, ha nem igazolódnak félelmeim, a tekintetben, hogy a nemzeti etem, a kulturnacionalizmus jellegzetességeit öltheti magára. Azaz, hogy nem jelenik meg sehol, még futólag sem, mondjuk a Trianon-döntés revíziós igazság- tételének ' ábrándja, amelynél aligha okozhat valami is nagyobb kárt a magyar demokráciának. Hogy nem elevenedik fel ismét a keressük a nemzet ellenfeleit a társadalmon belül” — téveszme, amely most a szocialistákat vonja hatáskörébe, akik fertőzik a nemzeti jellemet. Hogy ezúttal végre ne mozgósítsák a nacionalizmus energiáit a vélt, vagy valóságos politikai ellenfelekkel szemben. Hogy ne a na- turalizálódhasson a fölény-eszme semmilyen kisebbség nemzet (-iség) vagy etnikum vonatkozásában. Magyarul, hogy ne lehessen indulatok- céltáblája se zsidó, se cigány, se „kommunista”. S végül, hogy ne idealizálja senki a paraszti múltat* ott akarván folytatni a falupolitikát, ahol 47-ben abbamaradt. (Mert ez utóbbiról például úgy gondolom, hogy feldúlná a parasztár- sadalom békéjét, tönkretenné ä mezőgazdaságot, és cselédsorbtt süllyesztené azokat, akiknek nincs jogcímük a földtulajdonra.) - , Egy esetleges — bár alig va- lószínű — liberális kormányzat inkább lenne szívem szerint való, mondottam akkor, bár problémákat felvetne az is. Riaszt engem megnyilatkozásaikban az egyenlőség-elv figyelmen kívül hagyása, a munkavállalói érdekek Lebecsülése, vezető politiku- saik fölényessége. Azt a nem irodalmi szót használtam, hogy: pökhendisége. Elmondtam azt Is. hogy a küldetéstudat. a célratörő erőszak és az erkölcsi aggálytalanig nem bolsevik specialitások, s bogy a szabad demokraták szélsőséges komunlstázása még ellenükre is fordulhat. Egyrészt történelmi tapasztalatok tanítanak, másrészt, tudományos vizsgálatok jelzik, hogy a kommu- nista-ellenesség átválthat általános értelmiségellenességbe is („nyakkendősök”). Sajnálatos bizonyítékát szolgáltatta ennek Torgyán József augusztus 20-ai beszédében: „meg kell állapítanom, hogy az SZDSZ és a FIDESZ a kommunisták szekértolója lett...” minden fontos kulcspozícióban a bolsevista urak, vagy azok kiszolgálói ülnek, amíg ezek a helyükön ülnek ... addig az egész magyar nép . ezeknek a magyar*yPép el árulóinak szolgái és kiszolgálói. Ezért kell most velük, igenis, ha kell, akár le is számolni.” (Bekiabálások: Így van . . . akasszák fel őket!) Egy harmadik, ámde általános észrevételt ott, akkor csak érintettem Egyrészt Churchillt idézve: „Ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt.” Másrészt emlékeztettem arra, hogy az ellenzék erkölcsi fölénye múló állapot. Ha hatalomra jutva elfe- ledkeznek a politikai rendszerek erkölcsi megalapozottságának fontosságáról, úgy járhatnak, mint' az állampárt. Ezt azért tartottam fontasnalk hangsúlyozni, mert a váltás időszakában teret kaptak ilyesfajta vélemények: „A politika: a hatalom megszerzésének és megtartásának gyakorlata, mindennapos küzdelem, érdekharc, amelyben nem az etika normái az irányadók.” Emlékeztettem part- nereimet. hogy ez a színtiszta marxi megközelítés, ám Marx nem mulasztotta el hozzátenni ehhez, hogy nem lehet sikeres az a politika, amely tartósan mellőzi az erkölcs szempontjait. A száz napban mutatkoztak jelei e hajlandóságnak . . . Sze- retnék hinni abban, hogy a hátralévő 1360 rám cáfol . . . Kiss Gábor Szocialista Párt Önkéntesek őrzik a levelekiek üzemét Kft.-t alakítottak a dolgozók Holnap reggeltől működni fog az önkéntes őrség, amely munkástanácstagokból szerveződik a leveíeki Dózsa téesz nyíregyházi szolgáltató ágazatánál, amint az a szóbanforgó üzem vezetőjének, Kádár Jánosnak — aki a teljes dolgozói létszámból alakított üzemi munkástanács elnöke is—, valamint Marinka Mihálynak, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Munkástanácsok területi ügyvivőjének tegnapi nyilatkozatában elhangzott. Véleményük szerint azért kényszerülnek erre a lépésre, mert a téesz vezetésével, akik — mint arról lapunk hasábjain korábban beszámoltunk — július hónapban már el akarták adni az üzemet- az ott dolgozók feje fölül, történt megállapodás alapján augusztus 30-án le keltenne tenni a szövetkezet által vételárként megjelölt 5,2 milliót ahhoz, hogy az üzemet az időközben káeftét alakított dolgozói kollektíva megvásárolhassa. Amennyiben a pénzt nem tudják előteremteni, augusztus 3l-én a téesz bezárja az üzemet és az eredeti tervnek megfelelően másnak értékesíti. Bár az Üzemvezető sokfelé próbálkozott, a szóban forgó összeget csak háromhónapos lejáratú és magas kamatú hitelből lenne képes megszerezni, aminek a visszafizetésére, . ennyi idő alatt maga sem lát garanciát, pedig egészében véve jól működnek, az év első nyolc hónapjában mintegy .3 millió forint nyereséget hoztak a közös kalapba. Különösen keserű lenne most a korai határidő elfogadása miatt az üzem megvételéről, ezzel a dolgozóknak a biztos kenyérről lemondani, ugyanis a minisztériumokban kilincselve gróf Bethlen Istvántól kaptak ígéretet arra, hogy egy új, hosszúlejáratú, kedvező hitel formájában támogatni tudják a nyíregyháziak szándékát. A probléma csak az, hogy ezért a hitelért csak később, az ominózus határidő lejárta után lehet majd valamikor az ősszel folyamodni. A munkástanácsi vezetőknek feltett szándéka, hogy az üzemi őrség minden eszközzel, hsa kell, az üzem elfoglalásával is megakadályozzák az épület lézárását, vagy kiürítését és más vevőnek történő ela<±ását. G. B. t]^r L 1990. augusztus 29. Kimerülőben a tanácsi kasszák
