Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-27 / 200. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 27. Bajnokság az Epreskert utcában Bringabűvészek Tüzes csíkok: az égbolton Azt sem tudom sokszor, hová álljak a járdán, hogy magával ne sodorjon a szemből ágyúgolyóhoz hasonló sebességgel és sűvítéssel közeledő gördeszkás. Mindig attól tartok, hogy elesik az a szegény gyerek. A BMX-esek lélegzetelállító attrakcióitól pedig egyenesen hidegrázásom van. Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy érezhettem magam, amikor szombat délután megnéztem az Epreskert utcai 3. számú iskola udvarán megrendezett országos gördeszka- és BMX-baj- nokságot. A Bujtosi Szabadidő Csarnok sportegyesületének tagjai (ők voltak a szervezők) egész kis akadálypályát rendeztek be az aszfalton. Két hatalmas, két méter 60 centis rámpát, különböző, dobbantóhoz hasonlatos szerkezeteket állítottak fel, ezeken mutatták be a gyerekek a különböző fantasztikus attrakciókat. Egy igazi BMX-es helyben is megfordul biciklijével, csak annyit tesz, hogy felemeli a hátsó kereket cs megforgatja. A meredek rámpa tetején ki ne tudna megállni? A világ legtermészetesebb dolga ez. Az viszont már kevésbé, hogy a száguldó bicikli kormányára áll fel a versenyző, s két kezével egyensúlyozva a lábaival irányítja a bringát. A száz-százötven résztvevő és szurkoló közül legtöbben a fővárosból jöttek, de voltak debreceniek, szegediek és kecskemétiek is. A pestiek taroltak. Az oklevelek jó részét ők vitték haza, de talán nem is csoda, hisz olyan biciklikkel jöttek, hogy majd megszólaltak. Az egyik srác elárulta, 1000 (!) márkáért vette a csodajárgányt, de nagyon kedvezményesen, mert egyébként kétezret ér. Mikor azt mondtam neki, hogy eny- nyi pénzért már egy jobb kocsit is kapna, a meglepetéstől kerekre nyílt szeme, s csak annyit mondott: mit kezdenék én egy kocsival? Igazat kellett adnom neki. egy Opellel nem lehet csak úgy egykeréken forgolódni, a kormányra pedig nehéz lenne ráállni. Láthattunk itt országos nagyságokat is. akik állítólag a legjobb BMX-ezők: Kápolnai Kazimirt és Szilágyi Mártont, mindketten fővárosiak. Szépen szerepeltek a nyíregyháziak is, gördeszka Street- style kategóriában harmadik lett Végső Roland. BMX- rámpázásban pedig negyedik helyezést ért el Bessenyei József. (Cs. K.) Az augusztusi csillagos égről szinte mindenkinek a csillaghullás jut az eszébe. A néphit szerint ilyenkor egy ember élete megszakad, és teljesül az a kívánság, amire a hullócsillag megpillantása alatt gondolunk. Valóban így van mindez? Ha így lenne, akkor egyrészt már egyetlen szabad szemmel látható csillag sem világítana éjszaka, másrészt már egyetlen ember sem élne a Földön; végül — minden kívánságunk rég beteljesült volna. De mik is valójában a hullócsillagok? A világűr parányi vándorai, amelyek bolygónk légkörével összeütközve hatalmas sebességük miatt felizzanak, majd elpárolognak. Ezek a meteorok. Méretük a porszemnyitől a több kilométeres átmérőig terjed. (Az ilyen nagy méretűeket már inkább kisbolygónak nevezik.) Egy 2 gramm tömegű és 1 cm átmérőjű (mint egy gyógyszertabletta) meteor már olyan fényes, mint az Esthajnalcsillag. Ezeket tűzgömbnek, vagy tűzgolyónak is szokták nevezni. Amikor egy égi kő belép a Föld légkörébe, hatalmas sebességgel halad. Vannak olyanok, amelyek egyetlen másodperc alatt 60—70 kilométert is megtesznek. (Az, hogy egy meteor milyen sebességgel ütközik össze szülőbolygónk légkörével, attól függ, hogy szemből érkezik, vagy pedig „utoléri” a Földet.) Az óriási sebesség miatt a levegő molekuláival való állandó ütközés hatására az eddig dermesztőén hideg porszem egyre felmelegszik, majd felizzik. Ebben az izzó állapotában láthatjuk meg tüzes csíkként az égbolton. Ez a fényjelenség általában csak 1—2 másodpercig tart, mivel a meteor ennyi idő alatt elpárolog, azaz megsemmisül. A tűzgolyók hosszú utat futnak be az égen. Vannak olyanok, amelyek több darabra szakadnak, és ilyenkor távoli morajló hang hallható. Az öklömnyi méretű meteorok már nem égnek el a légkörben, hanem becsapódnak a Föld felszínébe. Ezeket meteoritoknak hívjuk. Ha sikerül rábukkannunk egy ilyenre, akkor kézbe vehetjük a kozmosz egy küldöttét, s megvizsgálhatjuk azt. Vizsgálata nagyon fontos, mivel ezek a jövevények idősebbek vagy egykorúak a Földünkkel. Azaz olyan anyagi összetételűek, mint amilyen a Föld volt születése idején! A meteorokat épp anyagi minőségük alapján szokták megkülönböztetni. Vannak kő-, kő-vas-, és vasmeteori- tok is. A kőmeteoritok kis mennyiségben, míg a vas- meteoritok majdnem teljes egészében vasból állnak. A legtöbbször kőmeteorit hullik bolygónk felszínére. Naponta több, mint 50 tonna „égi áldás” éri a Föld felszínét! Természetesen azonnal felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen hullás milyen veszély- lyel jár. Mindenki megnyugtatására: égi kő tudomásunk szerint eddig még sohasem okozott emberhalált. Ez annak is köszönhető, hogy a Föld háromnegyedét óceánok borítják, a városok és falvak területe pedig eltörpül a szárazföldek területéhez képest. Bolygónk légköre pajzsként véd bennünket a világűr küldöttei ellen. Évente átlagosan 9—10-szer „lyukad ki” ez a védőburok. Az egyik legismertebb meteoritsebhely a képen is látható hatalmas kráter. Az Arizonában (USA) lévő mélyedést egy több százezer tonnás vasmeteorit becsapódása idézte elő. A kráter 1200 méter átmérőjű és 175 méter mély. A meteorit kb. 50 000 évvel ezelőtt találkozott ösz- sze bolygónkkal. Nem is olyan régen, 1908. június 30-ának reggelén Szibériában pusztító meteorhullás történt. A Tunguz-me- teornak elkeresztelt égitest még a földreérés előtt felrobbant, és a robbanás hulláma kb. 40 kilométeres körzetben minden fát kidöntött. A mennydörgésszerű robajt több, mint 1000 kilométer távolságban is hallották. A kb. 100 méter átmérőjű meteorit egy mocsaras területre zuhant, így sohasem akadtak a nyomára. 1990. április 8-án délelőtt gyanús látogató érkezett az amszterdami Rijkmúzeum- ba. Itt van kiállítva Rembrandt világhírű festménye az „Éjjeli őrjárat”. A harminc év körüli férfi megállt a kép előtt és spraykészülé- kével hirtelen vöröses folyadékot spriccelt a képre. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy kénsav a támadó folyadék, két teremőr lefogta a betolakodót, egy harmadik pedig vegyianyaggal fél percen belül semlegesítette a képre spriccelt kénsavat. így zajlott le a legutóbbi támadás az „Éjjeli őrjárat” ellen, pontosabban a harmadik ebben az évszázadban. Az első világháború alatt egy cipész hasogatta meg ezt a képet elkeseredésében, mert nem talált munkát 1975-ben pedig egy holland egyetemista „isteni sugallatra” egy tucat késszúrást ejtett a képen. A késsel történő hasogatásokat, karcolásokat viszonylag könnyebb helyreállítani, a kénsav azonban teljesen elpusztíthatja a képet. Szerencsére gyorsan közbeavatkoztak, így sikerült a képet megmenteni. A képzőművészeti alkotások pusztításának, rongálásáEgi szomszédunk — a Hold — már nem volt ilyen szerencsés. „Ragyás” arculatáról szabad szemmel is bárki meggyőződhet. A Holdon látható sötétebb területek is hatalmas — kb. 100 kilométeres — meteorok becsapódásával keletkeztek. Még ma is keletkeznek rajta új kráterek, mivel felszínét (hiszen nincs légköri védőpajzsa) akadálytalanul bombázzák az égi kövek. A meteorok nem magányosan vándorolnak a világűrben, hanem rajokba tömörülnek. Ha egy ilyen raj akad a Föld útjába, akkor egy derült este akár néhány száz hullócsillagot is megszámlálhatunk. Az idei augusztus végén is — mint minden évben egyszer — egy jól ismert rajon halad át a Föld, ezért van ekkoriban mindig látványos csillaghullás, azaz meteorzápor. Orha Zoltán nak nagyon hosszú a története. 1972-ben Michelangelo Pietá-ját kalapáccsal támadta meg egy férfi, a Szűzanyá- ra mérte az ütéseket. „Jézusnak nem lehetett anyja” — magyarázkodott a fanatikus támadó a kihallgatás során. 1914-ben „Vénusz a tükör előtt” című gyönyörű festmény kapott zsebkéses szúrásokat egy prűd feminista részéről. 1979-ben a müncheni képtárban egy látogató Dürer alkotásait rongálta meg: 70 százalékos kárt okozva a „Mater Dolorosa” Repülő bunker H ogy milyen lesz a végítélet napja, erről mindeddig, szerencsére csak leírásokból tudunk. Most már ismerjük azonban, hogy milyenek az „ítélet repülőgépei” — most, hogy Bush elnök a nebraskai légibázisra parancsolta mind a tizenkettőt. Az utolsó július 22-én 15 óra 28 perckor szállt le John Chain tábornokkal és népes személyzettel. Majd pezsgőt bontottak és ünnepeltek. Vélhetően azt, hogy „közben” nem történt semmi. Ez a „közben” egy korszakot jelent, hiszen az első gép 1961- ben szállt fel Kennedy elnök utasítására. A Beeing 707, majd a 747 nem volt más, mint repülő változata az omahai „gombok termének”, vagyis a parancsnoki bunkernek, ahonnan a végzetes atom- rakétákat elindíthatják. A szóban forgó gépeket felszerelték mindazzal a technikával, ' amely az atombiztos központban is megtalálható a végítélet megkezdéséhez. A 94 tagú személyzet három munkaszinten dolgozott a hatalmas gépekben. Közülük az egyikben — NCA (National Command Authirity) — adott esetben a levegőben is dönthettek volna, ha a földi központ már nem képes a Szovjetunióra irányított rakéták elindítására. A közel 30 esztendős repüléseket minden esetben tábornok irányította, ám ez a „kulcsfigura” csak akkor idézhetett volna elő az atomholocaustot, ha — sorrendben — az elnök, az elnökhelyettes, a hadügyminiszter, vagy a kolosszális omahai bunker parancsnoka erre már nem képes — tőle független ok miatt. Az elmúlt évtizedek során sohasem változott a munkarend: egy gép mindig a levegőben volt, az USA kijelölt térségei fölött repült vadászbombázók kíséretében. és 50 százalékos kárt okozva a „Krisztus elsiratása” című képekben. A francia Didier Chartier pszichiáter és pszihoanaliti- kus tíz éve foglalkozik a kép - rombolással kapcsolatos or - vosi, pszichikai és elmegyógyászati kérdésekkel. Chartier szerint pszichiátriailag nehezen magyarázhatók az elkövetők indítékai. A motivációk változatosak és a képrombolókat a legtöbb esetben nem lehet elmegyógyászati esetként felfogni. E. I. Egydolláros gyilkosság wweti egy dollár büntetés ff emberölésért, nos, ez kétségkívül enyhe ítélet és nincs is olyan bíróság, amely meghozná. Kevin Tunnell washingtoni fiatalember penitenciája tehát nem csupán a jogtörténet, hanem a drámairodalom szempontjából is példa értékű. A történet: 1982 egyik éjszakáján, az akkor 18 esztendős Kevin ittasan vezette kocsiját egy házibuli után. A kereszteződésben nem adott elsőbbséget és összeütközött egy Volkswagennel, melyet egy 18 éves lány, Susan Herzeg vezetett. A lány meghalt. A vádlott a tárgyaláson elismerte bűnösségét, az ittasan, gondatlanságból elkövetett emberölést. A bíróság tulajdonképpen enyhe ítéletet hozott: nem vezethet többé és egy éven át a fiatalok előtt kellett beszélnie arról, hogy milyen veszélyeket rejt az alkohol. Az áldozat szülei másfél millió dollár kártérítést követeltek, meg is kaphatták volna, azonban elálltak a szándéktól. Megelégedtek azzal, hogy a bűnös minden pénteken — lányuk halála napján — adjon fel egy dollárt a lány nevére, a család címére. És ez a ve- zeklés 18 éven át tartson, vagyis addig, ahány évig élhetett Susan. Az összeg lényegesen kevesebb, mint a tervezett kártérítés — 936 ezer dollár — a teher azonban súlyosabbnak bizonyult. Egyszer ugyanis elmaradtak a csekkek, a szülők ismét bíróság elé citálták a tettest, aki sírva kérte, hogy változtassák meg az ítéletet. „Éjszakákon át nem alszom, minden zajra föl- riadok, rémlátomások gyötörnek, hogy Susan jön hozzám” — mondta a bíróság előtt. Hozzátette: azzal is próbálkozott, hogy megfizet valakit, csak adja fel a csekkeket, de a kín így sem enyhült. Ezért, itt a bíróság előtt felajánlja, hogy egy összegben kifizeti az „adósságot” — és előhúzott a zsebéből egy kitöltött csekk-köteget, amely 2000- ig, vagyis 18 évre szólóan, rendezte volna a tartozást. A szülök nem fogadták el. „Nekünk nem a pénz kell, hanem az a tudat, hogy minden héten kísért az áldozat. Ezért, ha elmaradnak a pénteki csekkek, ismét a bíróság elé idéztetjük a vétkest, mindaddig, amíg csak kétezret nem mutat a naptár." Az augusztusi csillaghullás
