Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 21. Göncz Árpád beszélt Székesfehérváron As átadás pillanata. (Folytatás az 1. oldalról) Szent István városába, a középkori magyar történe­lem számos .ieles eseményé­nek a színhelyére látogatott vasárnap Göncz Árpád, a köztársaság elnöke. Első útja a Székesfehérvári Megyei Városi Tanácsházára veze­tett. ahol a település vezetői­vel. valamint az egyházak, s a városban működő pártok képviselőivel találkozott. A látogatást követően meg­tekintette a magyar történe­lem számos jeles eseményé­nek színhelyéül szolgáló kö­zépkori királyi bazilika ma­radványait rejtő romkertet, majd a Szent István térre ment. ahol a Sidló Ferenc mintázta, a magyar állam- alapítót ábrázoló monumen­tális lovasszobornál megtar­tott koszorúzási ünnepségen mondott beszédet. — Szent István szobra előtt állván egy évezred néz szembe velünk, a magyar történelem évezrednyi vérzi­vatara. A múlt. amit minden dicsőségével, minden veresé­gével együtt vállalnunk kell, mert mást nem tehetünk: testünk minden sejtjébe, minden gondolatunkba bele­épült. háttere minden szán­dékunknak. minden tettünk­nek. velünk él öntudatlan, s ha van magyar jellem, an­nak ez a múlt a legfonto­sabb összetevője. A múltat nincs erőnk, nincs módunk megtagadni — a jelenünk, mire kimondom, a múltunkká lényegült át. S arra épül a jövőnk. Ma ismét korfordulót élünk s ez a korforduló szinte biztosan nemzeti füg­getlenségünket erősíti — nemzeti függetlenségünket egy szélesebb -— európai —- környezetben. Magyarország — reméljük — a független­ség és együttműködés össz­hangja. a magasabb rendű, többrétű nemzeti önmegvaló­sítás felé halad. Ez azonban — több tényező következté­ben — nem biztos, hogy a haladás, a jogok kiterjeszté­sének irányában hat. A piac- gazdaság. kivált kezdetben, amíg a munka és a tőke egyensúlya, a munkavállalók és a vállalkozók érdekvédel­mi szervezeteinek erőegyen­súlya létre nem jön. amíg munkavállaló és tőkés föl nem ismeri közös érdekét, ami nélkül hatékony piac­gazdaság aligha létezhet. — mondjuk meg magyarán — inkább kirekesztő jellegű. Gazdaságilag a szegényt, a védtelent, óhatatlanul hát­rányos helyzetbe hozza. Na­gyon kell hát vigyáznunk. Magyarországot ma komo­lyan fenyegeti, hogy ismét — ha nem is a háromtnillió kol­dus. de a hárommillió sze­gényember — országává lesz! Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, mindenekelőtt emberközpon­tú, hatékony, s eddig még nyomokban sem létező új szociálpolitikára szorulunk — ez a nép, a magyar nép lét­érdeke, mert a nyomor fer­tőz — nemcsak abban az ér­telemben, hogy beleeszi ma­gát a nemzet testébe, s pusz­tít, testileg, szellemileg, ha­nem erkölcsileg is: s az er­kölcsi fertőzés mindenekelőtt a módos rétegeket támadja meg! Ilyen helyzetben jogi esélyegyenlőségről . beszélni nem elég — a védtelenek többletsegítségre szorulnak, formális jogokkal mit sem érnek. De fenyeget a kirekesztő hajlam más irányban is; másfél emberöltőt éltünk vé­gig egy magát kommunistá­nak nevező parancsuralmi rendben — ez idő alatt az ország lakosságának többsé­gét érte súlyos jogi, anyagi, egészségi, erkölcsi és egzisz­tenciális károsodás, s a ren­geteg, vétlen embert ért sé­relem rengeteg keserűséget halmozott fel. Az elveszített szülőket, a kettétört életeket, a létbiztonság, a verítékkel szerzett vagyonka elvesztését, a füstbe ment éveket, a mű­velődés elszalasztott lehető­ségét nem lehet kárpótlásul kifizetett pénzzel ellentéte­lezni. Ennyi sérelmet lehe­tetlen úgy orvosolni, hogy a tengernyi korábbi kérelem ne szülje újabb — és megint csak vétleneken elkövetett — sérelmek tömegét. Mint ahogy az is nagyon kétséges, hogy az unokák vajon tar­toznak-e a történelmi jégve­rés kártételéért jóvátétellel nagy szüleiknek? Mert aligha tehetjük Magyarországot az össznépi kárpótlósdi és fele- lősségrevonósdi csataterévé Nyíregyháza pártjai és polgárai méltóképpen ünne­pelték meg augusztus 20-át. Üj fajta szónoklatok, külön­böző kulturális műsorok sze­repeltek a programban. Augusztus 19-én a szoká­soknak megfelelően nyitot­ták meg a Jósavárosi napo­kat. Nagy tömeg előtt ün­nepi beszédet mondott dr. Takács Péter, az MDF or­szággyűlési képviselője. A Ízlik a vattacukor. (Harasz­tosi Pál felvételei.) (Folytatás az 1. oldalról) is gondolnunk kell, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat. Tanulnunk kell belőlük, s tanulnunk kell a hősöktől, az áldozatoktól is. Ök azt cselekedték, ami ak­kor a kötelességük volt. És erre a szellemre most. az új Magyarországnak megint szüksége van. Szent István egy évezrede indított el ben­nünket ezen az úton. Hazát adott a magyar népnek és megtanított egy új érzésre, a hazaszeretetre. Ábrán József torok- és szívszorító mondatokkal em­lékezett a jeltelen sírokba te­metett katonákra és fogoly­társakra. ö azon kevesek egyike volt, akik visszatér­tek, így hitelesen idézte fel az embertelen megaláztatá­sok között eltelt nehéz éve­ket. Megrázó szavakkal idéz­te fel 1944. november 16-át, amikor kihirdették: minden 18 és 50 év közötti férfi 3 na­pi hideg élelemmel jelentkez­zen Beregszászban. 122 fo­golyból 43-an tértek vissza, a fronton 16 katona maradt, és a Beregszászból elhurcolt 9 zsidócsalád 33 tagjából 29-en pusztultak el. 124 rokont, hozzátartozót, apát. testvért, — mindannyiunk közös ká­rára. Még ha a legsúlyosabb — és mérhető — sérelmek­nek meg kell is találnunk az ország teherviselő képességé­vel arányos orvoslását. Es hol vonjuk meg a felelősök körének határát? Kommu­nista is lehetett valaki meg­győződésből, lehetett haszon­lesésből, sőt csupán azzal, hogy a pártba belépett, ká­rára lehetett a társadalom egészének, de korántsem biztos, hogy büntetendő em­bertelenséget követett el, mint ahogy az sem biztos, hogy épp a párttagsága nyúj­totta lehetőségek következté­vasárnapi programban hazai és külföldi kultúrcsoportok szórakoztatták a közönséget, és látványos divatbemutató­nak is tapsolhattak a jelen­lévők. Este fergeteges utca­bállal zárták a programot. Hétfőn a gyermekeké volt szinte az egész Jósaváros. Já­tékos vetélkedők, ügyességi versenyek szerepeltek a dél­előtti programban. Az iga­zi látványosság délután kö­vetkezett. A fákkal, bokrok­kal övezett jósavárosi dom­férjet gyászoltak Beregsu- rányban. s imádkoztak azért, hogy a háború borzalmai ne térhessenek vissza. Római katolikus és református gyászszertartással ért véget az emlékműavatás. Az ünnepség a Barátság­kertben folytatódott. Oro­szok, ukránok, ruszinok, ma­gyarok jöttek el, s töltötték vidáman, barátságban e na­pot, s közben keresztelőt is tartottak: Európa-kertté vál­toztatták a Barátság-kertet. Takács Péter, a Magyar Demokrata í'órum ország­gyűlési képviselője avatóbe­széde elején arról szólt, hogy mit is jelent az európaiság. Euripidész drámaidézetéból — Sok van mi csodálatos, de az embernél semmi sem cso­dálatosabb — kiindulva fej­tette ki gondolatait. El­mondta. hogy ennek az eu­rópai térségnek az Uraitól az Atlanti-óceánig, az Északi­tengertől a Boszporuszig, vagy a Fekete-erdőig majd­nem a középpontja ez a kert. amit mostantól Európa-kert- nek lehet nevezni, nem mel­lőzve azt a barátság kifeje­zést. amely minden ember számára kedves, minden em­bernek fontos. Az elmúlt negyven év alatt azonban ben nem tett-e többet vala­mi jó ügy, a közösség érde­kében, mint aki csak hallga­tott. Ne fessünk magunknak újabb ellenségképet, mert ez­zel ugyanúgy szétziláljuk az amúgy is minden eresztéké­ben recsegő-ropogó társadal­mat, mint annak idején szétzilálta a „horthysta cse­csemők” ellen viselt irgal­matlan Irtóhadjárat. Ma min­denekelőtt a társadalmi bé­kességre szorulunk, a köz javáért folytatott kemény és nyílt elvi vitákra, a régi se­bek begyógyítására, de sem­miképpen nem arra, hogy újabb sebeket üssünk. bon kifestett, harci díszbe öltözött gyerekek felelevení­tették az indián szokásokat, ezzel tették emlékezetessé az ünnepet. Hétfőn délután Nyíregyhá­zán az MDF, a FKgFPP és a KDNP nyíregyházi szerveze­tei Szent István-napi ünnep­séget rendeztek a FKgFPP Bethlen Gábor utcai székhá­zában. Az ünnepség után ba­ráti beszélgetésen és közös szalonnasütésen vettek részt a megjelentek. olyan sztereotípiák is tapad­tak ehhez a kerthez, amit egy modern Európa nem vál­lalhat. Most Gorbacsov is meghir­dette. hogy az Európa Házba akar menni. Magyarország ezer éve mindig vágyik Eu­rópába. illetve mindig jelen volt Európában. A Kárpát-medence is Eu­rópa. s ez példázza Európa sokszínűségét, másságát. Uk­ránok. oroszok, magyarok, lengyelek, szlovákok, horvá- tok. szlovének keverednek ebben a térségben. Európa a világon a legemberméretűbb földrajzi tagozódású népi et­nikai térség, mégsem föld­rajzilag kell értelmezni Eu­rópát. hanem emberileg. Itt nem alakultak ki olyan né­pek. amelyek milliárdokat számolnak. Ezért is természe­tes. hogy mindenik etnikum, mindenik nemzet, mindenik nép Európában az egyen­rangúságra törekszik. Ez le­het a célja, ez lehet a jelké­pe ennek a kertnek. Délután 5 óráig tartott a két szomszédos ország te­rületéről érkezett kultúrcso­portok műsora, majd megér­kezett Katona Tamás kül­ügyi államtitkár és a Szov­jetunió budapesti nagyköve­(Folytatás az 1. oldalról) ajándékot a városnak. Dr. Kállay Kristóf átnyújtotta a város tanácselnökének azt a Szabolcs vezérről elnevezett, színezüst, aranyozott serleget, melynek súlya közel 2 kilo­gramm, fedelén Szabolcs ve­zér lovasszobra található, kelyhének mélyedéseiben pe­dig az Árpád-ház legneveze­tesebb királyai láthatók. A kehely további történelmi nagyságokat is ábrázol, kö­zöttük Zrínyi Miklóst. Bocs­kai Istvánt, Széchenyi Ist­vánt, a legnagyobb magyart. A kehely talapzatán magyar A hét végén fejeződött be a fiatal demokraták egyhetes tábora, amelyet a Nagykálló melletti Harangodon rendez­tek. Főként megyénkbeli fi- daszesek találkozója volt ez, de érkeztek néhányan a fő­városból, sőt még a Dunán­túlról is. A legnagyobb érdeklődés­sel talán a szombat délutánt várták a tábor lakói, ugyanis ekkorra hívták meg Orbán Viktort, aki a parlamenti munkáról, valamint a közel­gő önkormányzati választá­sokról tartott tájékoztatót. Természetesen a tőle meg­szokott lendületes stílusban folyt a beszélgetés, aminek alig akart vége szakadni. Kedvezőbb a párt helyzete, mint a parlamenti választá­sok előtt, mondta Orbán Viktor, erre a hozzájuk írt levelekből, a közvélemény­kutatások adataiból követ­keztetnek, és még hozzátette azt is, hogy nagyon ritka a te. Rövid beszédet mondtak, majd számos kérdést kaptak a politikai vitafórummá ala­kult ünnepség résztvevőitől, elsősorban a kishatármenti forgalom felfüggesztésének okairól, s közben kifejezésre juttatták, hogy nem értenek vele egyet. Elhangzott: augusztus 23- án folytatódnak a tárgyalá­sok a két ország képviselői között. Katona Tamás kije­lentette. a magyar kormány bármennyi rubelt átvált, ha a Szovjetunió bármilyen, ne­künk megfelelő árut biztosít ellenértékként. A szovjet nagykövet óvatosan fogal­mazott: keresik a megoldást a határállomások újbóli meg­nyitására. Este 7 óra után ért véget a vitafórum, amikor a részt­vevők tábortüzet gyújtottak. Itt olvasták fel négy nyel­ven azt a nyilaiké - ltot, amely nagyjából ugyanÄben az időben Sopronban. Somos­kőn. Sátoraljaújhelyen. Be­rettyóújfalun. Röszkén. Mo­hácson és Letenyén is el­hangzott. s amelynek az le­het a kulcsmondata: „Mi, az Európa-nap résztvevői ki­nyilvánítjuk, hogy mindany- nyian egyenlőknek tartjuk egymást, és nem engedjük, hogy politikai taktikák a "nemzeti« érdekekre való hi­vatkozással kijátszhassanak minket egymás ellen". Balogh József paraszt, aki jelképezi a nem­zet fenntartó erejét. A ser­leg gótikus stílusban ké­szült. „Én nem politizálok, eddig sem azt tettem” — mondta kérdésünkre válaszolva Kál­lay Kristóf. „Azt szeretném, ha Nagykállónak ezentúl még többet segíthetnék. Nemcsak anyagi, szellemi segítségre is gondolok, mert azt tartom, hogy egy város felemelkedé­se csak a tudomány, a kul­túra. a művészetek segítsé­gével valósítható meg.” (kovács) FIDESZ-nagy gyűlés ilfitt nonc7arncQfiiib ^ a jj§^ * $ T& s ^ Hgr sajtóban a tevékenységüket negatív kritikával illető írás. Körülbelül három százalék­kal nőtt a FIDESZ népszerű­sége az utóbbi időben. Lassú, de biztos növekedésre törek­szenek. nem pedig robbanás- szerűre. A készülő földtörvényter­vezetről elmondta, nem tart­ja elvszerűnek, hisz 1947-ben nem volt teljesen igazságos a földosztás, ráadásul másokat is ért vagyoni kár. Ilyen ala­pon miért ne kaphatná visz- sza a gyárát Weiss Manfréd, házaikat a volt bérháztulaj­donosok. Hangsúlyozta, hogy a privatizálás és a kártalaní­tás közé nem szabad egyen­lőségjelet tenni. Hogy miért választották pont őt a frakció vezetőjé­nek? Erre a kérdésre rövi­den azt válaszolta: mert ő csípőből lő. Bár ezúttal a csípőből tüzelés elmaradt, hiszen barátok és szimpati­zánsok között volt. Éppen ezért a következő szavakkal fejezte be a késő esti órákba nyúló beszélgetést: „Nem az volt most a célom, hogy el­mondjam, a Fideszre kell szavazni, hisz ezt itt minden­ki tudja. Hanem az, hogy kivételesen és utoljára min­denki menjen el választani.” (csk) Jósavárosi napok: • Közös szalonna­sütés ♦ Játék, vidámság A megyeszékhelyen is ünnepeltek Az ungvári tánccsoport kán kánja. Emlékezés és cselekvés Várgsjuhilenir Nagykállóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom