Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

Kelet-Magyarország 1990. augusztus 18, f | Eltörött a hegedű (legendája) | Hazudott a muzsikaszó Múzeumban Benczi Gyula ötvenmillió forin­tot érő hegedűje, ami az aranynál is drágább, ad­tuk hírül lapunkban még január 29-én. A hangszer a világhírű cremonai Guarneri csa­lád műhelyében készült a tizenhetedik század­ban. A második világháborúban, amikor a nyíregyházi állomás környékét szőnyegbombá­zás érte, a primás jó szokás szerint az ágya alatt tartotta — így megmenekült a hege­dű a pusztulástól. Aztán a hegedűvirtuóz unokája Ben­czi Jenő játszott rajta. Ami­kor nyugdíjba ment az érté­kes hangszert a múzeumnak ajándékozta. (Mivel nincs a rokonságban zenész.) Félmillió az adományozúnak —nr íiíaiwiMiiiiin vmiii Tf „Rendkívüli nemes az ajándékozás gesztusa, ugyan­is igen nagyértékű a hang­szer — írtuk róla annak ide­jén —, a legutóbbi becslés ÁTVÉTELI ELISMEHYÉHY Alulírott, elismerem, hogy n mai napon Benczy Jenó prímástól a Jőbb András Múzeum részére átvettem Benczy Gyule hegedűjét tiezto, ép állapotban. A hangozer belsejé­ben lévő papírlapon az alábbi szöveg olvaehatéi [ÍATHIAS THIEL FECIT ANNO 16?6. üzen nafyértókú hangszer önzetlen felajánlásáért a Szabolcs-Szntmár megyei Múzeumok Igazgatósága nevében köszönetemet fejezem ki Benczy Jenű Urnák. Nyíregyháza, 1909. szeptember 14. ÍAAvyi SeÄLeti^Ä^r rne( yel^úzeumigazgetó helyeztük elx 89.7.1. leltári etám alatt. /t*xx Jó'» Bene Júnoa muzeológus alkalmával az eszmei értékét 470 ezer angol fontban állapí­tották meg — azaz ötvenmil­lió forint körül van az ára.” Az elmúlt hetekben vas­tag levélköteget hozott a pos­tás szerkesztőségünkbe, amelynek névtelen levélírója (elharapódzott szokás ez ma­napság) az állította, hogy a múzeum fél millió forintot fizetett ki az adományozó­nak. A levél írója hosszasan bizonygatta, hogy Benczi Je­nő nem is rokona (unokája) a nagy mesternek. ————————————— Értéktelen a hangszer m - H- 11/30. U. o. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM Ungarisches Nationalmuseum Hungarian National Museum ‘Dr.Németh Péter­megyei raúzeumigazgató úrnak Jósa András Múzeum 4400_Njiregjháza, Benczúr tér 21. § 5 á 1 ® 4/4-ea hegedű, kézzel ÍrottMathias Eniet/fecit anno 1626" hamis oédulával.A hegedűt a közelmúltban átlakkozták, így az eredetileg is sötétbarna lakk állapota és minősége ma már nem megállapítható.Az új lakkozás kisebb, Javitáe nélkül maradt repedése- két takar. A hegedd silányabb fából készült, és a készítés minősége is ebbe a kategóriába tartozik.Kora a XIX. sz.utolsó évtizedeire tehető. A hegedű tehát egy gyári készítmény a XIX.sz.vé­géről, hamis cédulával, /az Írásmód XX.sz.-i után- zatra utal/, pótolt,, szakszerűtlenül illesztett kulcsokkal. A tok XlX.sz.közepéről, a vonó a XX.sz.második feléből származik, A hegedűnek jelentősebb forgalmi értéke nincs. 1990.ápr.6. Gdj- (ZJk. F.Gát Eszter Magyar nemzeti Múzeum hanga zergyű J t eménye Németh Pétertől, a Jósa András múzeum igazgatójától, úgy is, mint az ügy érintet- jétől a következő felvilágo­sítást kaptuk: A múzeum a hegedűért nem fizetett egy forintot sem, mivel ajándékba kapta Ben­czi Jenőtől. A Magyar Nem­zeti Múzeum hangszergyűj­teményének a munkatársa, F. Gát Emese szakvéleményt készített a hegedűről, amely­nek lényege, hogy a tizenki­lencedik században készült gyári termék, „a hegedűnek jelentősebb forgalmi értéke nincs”. Arról, hogy a hegedű ingyen került a múzeum bir­tokába, átvételi elismervény tanúskodik. Hamis Urak Mit lehet ehhez hozzáten­ni? Ügy tűnik, Benczi Jenő ezúttal hamis húrokat pen­getett, amikor egy nagyvo­nalú gesztussal tucathang­szert ajándékozott a mú­zeumnak. Az is tanulság le­het, hogy mielőtt nagydobra vernénk egy ilyen „nagyér­tékű” kincs múzeumba ke­rülését, nem árt megvárni a szakvéleményt is. Végül, hogy Benczi Jenő rokona-e a híres primás Ben­czi Gyulának, annak eldön­tése nem a mi feladatunk. Nagy István Attila A megújhodó Nyírvasvári egy utcaképe. (B. A. felv.) Hozzájárulásokat várnak a szervezők Emlékmű és emlékíal készül Mátészalkái Még tavaly télen egyet­értő támogatásra talált Fejér Barnabás nyugdíjas kezdeményezése a város vezetése, társadalmi szer­vezetei részéről, aki a II. világháború mátészalkai áldozatainak emlékmű ál­lítását javasolta. A kezdeményezés gondo­zására társadalmi bizott­ság alakult, . amelynek leg­utóbbi ülésén részt vettek a városban működő pártok és egyházak képviselői is. A közösen kialakított állás­pont, hogy az emlékkiállí­tás kétféle megvalósítás­ban is kifejezze a városla­kók, az utódok tiszteletét. Egyrészt a gimnázium előtti — jelenleg még Le­ninről elnevezett térre — Készül koronás címer Tóth Sándor szobrászmű­vész készíti a koronás cí­mert a nyíregyházi város­háza épületére. A bronzbői készülő szimbólum 80 cen­timéter magas lesz, s jól il­leszthető a régi címer he­lyére. A művész még a helyhatósági választások előtt elkészíti a köztársaság címerét. j-onatunk Nyíregyháza \/ felé közeledik a fel- ' kelő nap reggeli mo­solygásában. Ablakain túl, a pálya két oldalán az aszálytól • meggyötört táj megváltó esőt remél. A de­rű akkor csilloghat igazán, ha a ború könnyes fátylá­ból fénylik elő. 'Nagykálló után a rét zöldjében két kis őzbak fenekedik egy- i mással. Apró szarvacskái­kat ifjonti düh akasztja új­ra és újra egymásba. Mit szólhat ehhez a teremtő ha látja, milyen érdekellentét i szíthatja dühüket? Portyá- zó terület miatti viszály, érvényesülési vágy szította féltékenység, vagy egy helyre özleány van dulako- 1 dásuk hátterében? Nem tudni!? — réti — Rab lesz a Roburos Vállaji István vállaji lakos és Végső Sándor nyirvasvári lakos régi jó ismerősök. Előbbi többszörösen büntetett előéletű, utóbbi hónapok óta nem fizeti a gyermektartást. Mindketten gyakran berúgnak. Az egyik közös italozásuk után elkötÖtték a Végső gondjaira bízott Robur kisteherkocsit és azzal „furikáztak”, szó­rakoztak. A furlkázásnak két szabályosan parkoló személygépko­csi látta kárát. Egy házaspár külföldre utazott üdülni, s a Robur in­dítókulcsát Végsőnek adták oda, mondván: „Jön majd a kocsiért T. B., add oda a kul­csot”. Többszöri koccintgatás után a kulcsért és kocsiért felelős fiatalember Vállaji- nak adta oda a kulcsot és jó­kedvűen száguldoztak Mérk- vállaj és Nyírvasvári között. Mérkvállajon jártak (Válla­ji vezetett), amikor részegsé­gük miatt kis híján ámokfu- tóvá váltak. Belerohantak az út szélén parkoló személy- kocsiba, majd rögvest tovább hajtottak. Pár pillanat múl­va megint egy parkoló gép­kocsinak sodródtak, de ismét tovább hajtottak. Végső nem sokkal ezután kiszállt, de Vállaji még egyedül „csapott egy kört”, majd elfáradva, megúnva a vezetést a Ro- burt a nagyecsedi Tüzép te­lep közelében hagyta. A Ro- burban 20 ezer forint kár ke­letkezett. A közös „kocsikázás” előtt Vállaji már háromszor volt büntetve jármű önkényes el­vétele miatt. Ugyancsak há­romszor büntették meg őt it­tas járművezetésért. A hat büntetés nem volt eléggé ne­velő hatású. A Mátészalkai Városi Bí ­róság Vállaji Istvánt jármű önkényes elvétele és ittas járművezetés miatt egy év és tíz hónap börtönbüntetés­re ítélte és elrendelték az al­koholellenes kényszergyógy­kezelést is. Az elítélt enyhí­tésért fellebbezett. Végső Sándort a bíróság jármű ön­kényes elvétele miatt két év­re próbaidőre bocsátotta (Ha ez idő alatt nem követ el sem­mit, nem kell ütnie.) Ez az ítélet jogerős. N. L. szoborkompozíció kerüljön a kegyelet megnyilvánulá­sának gondolati hordozója­ként, a park átalakításával együtt. Az alkotás elkészí­tésére és kivitelezésére a bizottság — egyelőre még félhivatalosan, a Képző- művészeti Lektorátus bevo­nása nélkül — a városban élő szobrászművészt, Btró Lajost kérte fel. Másrészt javasolta a bi­zottság a városi köztemető­ben emlékpark felállítását, amelyen márványtábla név szerint örkítse meg az áldo­zatokat. A táblára felkerül­nének mindazok, akik áldo­zatul estek a háború pusz­tításának, függetlenül élet­koruktól, továbbá attól is, hogy haláluk katonai szol­gálatban vagy civil polgár­ként következett be. A név­sor összegyűjtéséhez a bi­zottság kéri a lakosság — főleg az idősebb mátészalka­iak — segítségét, hiszen az áldozatok közül sokan van­nak, vagy lehetnek olyanok, akiknek lényegében nyo­muk veszett és csak a haj­dani rokonok, ismerősök,- szomszédok segíthetnének emlékük megörökítésében. A neveket a városi tanács művelődési osztálya gyűjti össze és ugyancsak az idő­sekből munkaközösséget hoz létre a bejelentettek hite­lesítésére. Július végéig az emlékmű, illetve az emlék­fal létesítésére nyitott szám­lára 400 ezer forint érke­zett be. A szervezők továb­bi felajánlásokat várnak — közületitől, magánszemé­lyektől egyaránt az OTP 806-402684-0653 számú szám­lára, mivel az emlékfalat ez év november 1-jén, az emlékművet jövőre szándé­koznak felavatni. R. J. Három­bánom E lőször tréfára vettem a dolgot, de a bácsi addig erősködött, hogy elhittem végül. A történet a következő: Nagyhalászban van egy kis telke. Ami ut4n, ugye­bár, földadót kell fizetni. Minden évben megkapja a csekket, meg a hozzá tarto­zó formanyomtatványt, amin feltüntetik még a ta­nácson, mennyi az éves ta­rifa. Így volt ez az idén is, papíron szépen kimutatták: az idei kvóta 126 forint. Fi­zetheti két részletben, de úgy gondolta, nem olyan nagy ez az összeg, letudja egyszerre. S akkor — a minap — jött a drámai fordulat. Fel­szólítás formájában. Fino­man, persze, de figyelmez­tették, jó lesz, ha hátralé­kát rendezi, mert akkor az­tán lesz irgum-burgum. S a formanyomtatványon feke- tén-fehéren olvasható: évi adója 129 forint. Vagyis le­számítva a befizetést, hi- bádzik még három. Nosza, kapta magát, in­dult adósságát rendezni, mert attól tartott, szépen csöndben elkezd kamatozni, és lehet az még 4,50 is! Nem szólva arról, hogy letilthatják a fizetéséből. Micsoda szégyen lenne a kollégák előtt! Elkérezke- dett hát főnökétől, meg­ígérte, este inkább tovább marad. Vett két buszjegyet, mert bliccelni nem szeret. Sorbaállt a zsúfolt postán, s lerótta a tartozást. Most már megnyugodott. Nem jön az adóhatóság, nem lesz házkutatás, lefog­lalás. És örül, hogy a nagy­halász! tanácson rendet tartanak. Behajtják a kint­levőséget, hogy ezzel gya- rapíthassák a közösség va­gyonát. Mert nekik ez a há­rom forint megért nyolc fo­rint bélyeget, egy borítékot, egy csekket, s még húsz fo­rintot, amit a postának azért kell fizetni, hogy be­kasszírozza és átutalja a pénzt. Csak szorítani tudunk, ér­jen oda időben, hogy befek­tethessék a tőkét... Cservenyák Katalin A VAGÉP Óra- és Ékszerjavító Leányvállalat Mátészalka, Bajcsy-Zs. E. u. 30. sz. alatti üzletében és Fehérgyarmat, Kossuth tér 15. sz. alatti üzletében 1990. augusztus 21., 22-én, valamint Nyírbátor, Zrínyi I. u. 4 b. sz. alatti üzletében 1990. augusztus 23., 24-én ARANYÉKSZER CSEREAKCIÓT SZERVEZ. Az ékszertárgyak készpénzért is megvásárolhatók. VÁRJUK TISZTELT VÁSÁRLÓINKAT (2790) JJoks'ísi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom