Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-10 / 160. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. július 10. Munkatársunk jelenti a Parlamentből ViMlí kereszttüzében a leendő önkormányzat ízekre szedték, támogatták, leseperték, újat alkottak helyette. Mind ezek az önkormányzati törvénytervezet hibájára vonatkoztatható kifejezések, amelyek tegnap hangzottak el a Parlamentben, attól függően, hogy aki szólásra emelkedett, az a kormánypárt, illetve a kormánykoalíció tagja volt, vagy valamelyik ellenzéki párt szószólójaként jutott a T. Házba, illetve, hogy a ma is érvényes tanács- törvényhez hasonlította. Volt, aki egy olyan képzelt törvényhez, amelyik egyenlő jogokat, lehetőségeket ad a településeknek, s megfelelő eszközöket is ahhoz, hogy a helyi lakossággal a helyi lakosságért tevékenykedő ön- kormányzatot eredményezzen. Kiinduló pont Kivették e vitából részüket a szabolcsiak is. Elsőként Seszták László kereszténydemokrata képviselő kapott szót, de úgy gondolta: mondanivalója nem az általános, inkább a részletes vitába illik Ám, ha már szóhoz jutott, egy holland polgármestert idézett, aki azt írta: ez a tervezet kitűnő kiinduló pont egy új, demokratikus önkormányzati rendszer kialakításához, Mondta mindezt azért, mert az SZDSZ új törvénytervezetet nyújtott be. S kritizálta, hogy ha konstruktív magatartást tanúsított volna a Szabad Demokraták Szövetsége, akkor nem most, hanem a vita kezdete előtt dolgozták volna ki törvénytervezetüket. Ha vannak is hibái g kormány által benyújtott tervezetnek, annak kijavítására ott vannak a bizottságok. Vargáné Piros Ildikó, mint független képviselőt jelentették be, noha az Agrárszövetség jelöltjeként jutott a Parlamentbe. <5 a történelmi hagyományok ápolását hasznosnak nevezte, ám szerinte az önkormányzati törvénytervezet olyan hagyományokat akar ápolni, amelyekkel szemben az embereknek fenntartásaik vannak. A főispán , a vármegye elnevezések ellen emelt kifogást, s javasolta a megye megtartását, illetve a köztársasági biztos elnevezés meghonosítását. Annak a véleménynek is hangot adott, hogy amíg a tulajdonról, a föld tulajdonjogáról és használatáról nem döntenek, nincs értelme az önkormányzat jogairól és kötelességeiről dönteni. Gazdasági alap Mádi László, a. FIDESZ képviselője a törvénnyel kapcsolatos hiányérzetéről, és elégedetlenségéről beszélt. A gazdálkodásról szóló részt a legelnagyoltabb, a legtöbb kérdőjelet tartalmazó passzusnak említette, hisz az ön- kormányzatok talpraállításá- ban, fejlődésében a gazdasági alap a lételem. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű térségekben, ahol szabadság helyett ellehetetlenülnek az önkormányzatok, a helyi bevételek a szegénység újratermeléséhez sem elegendőek. Módosító javaslatában a szabályozás fontosságára hívta fel a figyelmet, ahol a fo-. kozatosság elvét is érvényesíteni lehet. Kifogásolta, hogy a társadalombiztosítási bevételeket is a helyi önkormányzat bevételei közé sorolják, hisz ez nem más, mint a biankócsekk, amelyet, az önkormányzat állít ki a társadalombiztosítás számlájára. Infrastruktúra nélkül Takács Péter, a kormányzópárt képviselője azt javasolta, hogy az egymásnak feszülő jogi, jogfilozófiai vita helyett azokért szóljanak, akikért ez a törvény születik. A pártvillongások ellenére az a szándék vezesse a pártokat, hogy olyan törvény szülessen, amelyiket nem kell hetente módosítani. A törvény hiányosságai ellenére is jó, ahhoz azonban, hogy feladatát tökéletesen betöltse, egy sor törvényt kell még alkotni. Szólt történelmünk sötét korszakairól, amikor megcsonkították országunk területét, s Magyarország egyvá- rosú országgá vált. Az elmúlt negyven évben szaporodott ugyan néhány város lakossága, de szabadságot nem kaptak, legfeljebb végrehajthatták a fentről érkező parancsokat. A falvak pedig nemcsak infrastruktúra nélkül maradtak, eltűntek a meglévő intézmények, velük az életerős emberek, az agrárolló pedig gazdaságilag tette tönkre a falvakat. Negyven év rombolását nem lehet néhány év alatt helyrehozni, még ha a privatizáció, a szabadság hatalmas energiákat szabadít is fel. Végezetül arra hívta fel képviselőtársai figyelmét, hogy anyagi lehetőségek nélkül a szabadság csak az ön- kormányzatok haldoklására ad lehetőséget. Adómentességet kért, mert ez a lehetőség már bizonyította a múlt században, hogy képes az ország felvirágoztatására. Mi legyen, mi lesz tehát? Elfogadjanak egy olyan tervezetet, amelyik sokak szerint tárgyalásra is alkalmatlan, a finomabban fogalmazók szerint az önkormányzat felállásához megfelelő, működésükhöz azonban nem. Vagy kezdjenek hónapokig elhúzódó vitát, ami esetleg elnapolhatja a helyhatósági választásokat is. A lecke, a feladat az, hogy a tanácsokat, a diktatúra helyi állami szervét kell felváltani az ön- kormányzatoknak, amelyek önállóak, függetlenek, szabadok. Erről azonos és közös a kormánypárt és az ellenzék között a vélemény: ez az esemény eredményezi a rendszerváltás befejezését. Balogh József barnulás Árnyékban Ezt nyújtják önnek a SuinSELECT fényvédő anyagból készült termékek: — KERTI AGY, — NAPERNYŐ, ‘ — SZEMÜVEG, SAPKA stb. A Nyugat-Európában is újdonságnak számító SunSELECT anyag — kiszűri a leégést okozó (290—320 nm) hullámhosszú UVB-sugarak 99%-át, — átengedi a bámulást okozó (320—400 nm) sugarak 80%-át, — 50%-kal csökkenti a hőséget és vakítást. A SunSELECT termékek megrendelhetők a FIMEX Kft. GARDEN CENTER ÜZLETHAZ-ában Nyíregyháza, Korányi F. u. 3/A. (a volt Kertészeti Árudában). (2370) Olajtárgyalás Moszkvában Ma utaznak Moszkvába az OKGT és a Mineralimpex: illetékes vezetői, hogy találkozzanak a kőolaj-exportáló szovjet külkereskedelmi vállalat elnökhelyettesével és a Barátság Olajvezeték Vállalat igazgatójával. A megbeszélésen ajmagyar vállalati képviselők kifogásolni fogják, hogy a szovjet külkereskedelmi vállalat, amellyel a múlt hónapban írták alá a második fél évre szóló szállítási szerződést az esedékes 3 millió 680 ezer tonna kőolajról, nem küldött hivatalos értesítést e meny- nyiség csökkentéséről. Ugyanakkor a szállítás technikai bonyolítói a múlt héten már jelezték: a júliusra tervezett 546 ezer tonna helyett mindössze 386 ezer tonnát fognak szállítani. A moszkvai megbeszélésen derül ki az is, pótolni fogják-e a szállítók a második fél év végéig a közben kieső olaj- mennyiséget. vagy arról végképp le kell mondanunk a Barátság kőolajvezetéken. (MTI) Egy nyilatkozat margójára A Kelet-Magyarország július 5-i számában megyénk kormány- párti képviselői nyilatkozatot jelentettek meg a hitoktatásról. Ennek hátteréről, stílusáról, mondanivalójáról következő a véle- ményem. Nagyon örülök, hogy vannak a hitnek az Edent őrző tüzes kardú kerubokhoz hasonló bajnokai. Kicsit furcsa azonban számomra, hogy olyan emberek aggódnak hirtelen a hitoktatás, a hit tisztaságáén, akik az egészen közelmúltig más véleményen voltak. A jelenség nem új az egyháztörténelemben. A tfonstan- tinuszi fordulat után is megszűnt a keresztényüldözés. A felszabaduló légkörben sokan tértek vissza a korábban megtagadott hitükhöz, de végigjárták a nyilvános bűnbánat útját, hogy sza- vük újra hiteles legyen. Nagyon tetszik, hogy az aláírók nem rejtik véka alá véleményüket, ugyanakkor meghökkent, hogy az előítélet hangoztatásán túl semmit nem mond. Érdemben nem bírálja sem az SZDSZ álláspontját, s ezzel nem állít szembe kormánypárti véleményt. Nagyon meglepett a stílus, a hangnem. Nem csak engem. Vezető MDF-es politikusnak mutattam meg a szöveget. Rövid válasza így hangzott: ügyetlen, modortalan, felesleges. Rendkívül fájna, ha a politikai hangnem újra súlyosan elszeny- nyeződne amúgy is hátrányos helyzetű megyénkben. Laborczi Géza evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő Mi ellen tiltakoznak? Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kormánypárti képviselőihez: Többször átolvasva az önök aláírásával megjelent ,,A hitoktatás szabadsága, avagy kötelező ateizmus” című cikket (Kelet-Magyarország, 1990. július 5.) néhány gondolatomat megosztom önökkel és e lap Tisztelt olvasóival. Célszerű lenne mégoly polihisztor típusú képviselőnek is, mint dr. Torgyán, vélemény- nyilvánítás előtt elolvasni azt, ami ellen aláírásával tiltakozik! Ha ezt megtette volna, akkor tisztán látná képviselőtársaival együtt, hogy az SZDSZ nem a hitoktatás, hanem annak kötelező iskolai bevezetése ellen tiltakozik! Vagy a kormánypárti képviselő urak úgy gondolják, hogy a több évtizedes kommunista ideológiával átitatott állami iskolák után épp itt az ideje, hogy valami más ideológiát (adott esetben a vallást) kény- szerítsük azokra is, akik ezt nem óhajtják? Ez a szabad vallásgyakorlás kormánypárti elve? Végül megkérném önöket, hogy e nagy összhang (melyet aláírásaik jeleznek), ne mások elleni támadásban, hanem a megye és az ország felemelésében nyilvánuljon meg! A kormány által kért 100 nap fele már eltelt, s nem történt semmi. ifj. György László Nagyhalász vallását tekintve református Tiranai helyzetkép Utazhatnak az albánok A Csehszlovákia tiranai nagykövetségére menekült 51 albán állampolgár a jelek szerint elsőként távozhat az országból a külképviseleteken zsúfolódó hatezer sorstársa közül. A CTK csehszlovák hír- ügynökség jelentése szerint Vojtech Wagner külügyminiszter-helyettes hétfőn Prágában bejelentette, hogy kü- lönrepülőgépen a csehszlovák fővárosba érkeznek Tiranából a nagykövetségen tartózkodó albánok. A csehszlovák fél egyelőre még a különgép leszállási engedélyéről tárgyal az albán hatóságokkal, de a megoldás már „csak órák kérdése”. A CTK jelentése szerint a követségen már valameny- nyi albán állampolgár megkapta az útlevelét. Legtöbbjük egy harmadik országba szeretne továbbutazni. Imrich Sedlak, a külügyminisztérium albán referense a hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy a nagykövetségen elegendő élelem van, a szerdán érkezett szállítmányból még a francia és a nyugatnémet nagykövetséget is kisegítették. Sedlak tájékoztatása szerint a csehszlovák nagykövetségen nyugodt a helyzet. Az utcát két sorban felálló fegyvertelen katonák zárták le. Heizer Antal tiranai magyar sajtóattasé az MTI telefonon feltett kérdésére válaszolva elmondta, hogy hétfőn reggel eljuttatták az útlevélhivatalba a magyar misszión tartózkodó negyven albán állampolgár kitöltött útlevélkérő lapját és várják a kész útleveleket. Az albán külügyminisztériumtól remélt kedvező intézkedések után dől el, hogy az albánok mikor, mely célországba és milyen közlekedési eszközzel utaznak ki. Közülük heten jelöltek meg magyarországi úticélt. Vendégségbe! finn rokonainknál Ahol éjfélkor is ragyog a nap Szauna, több ezer tó, fehér éjszaka. A legtöbben csak ennyit tudunk Finnországról, de ez a néhány szó is felkelti az érdeklődésünket e távoli ország iránt. A kulturális kapcsolatok révén megyénkből is egyre gyakrabban keresik fel a Kalevala földjét táncegyüttesek, énekkarok. Az idén nyáron a Nyír* egyházi Vegyes Kar utazhatott Kajaaniba, az ottani népfőiskolái kórus meghívására. Az énekkar Budapestről repülővel utazott Helsinkibe június utolsó hetében, ám a finn fővárosba való megérkezés után még közel 600 kilométeres autóbuszozás várta a kórustagokat. A többórás ringatózás alatt bőven volt idő megismerkedni a tájjal: tó és tó mindenütt, erdő erdőt követ. A partokon elszórtan egy- egy faház, a csend, a békesség birodalma. Mosás a parton Nyíregyháza testvérvárosa, Kajaani, Észak-Finrtország kapujának számít, jelentős ipari és kereskedelmi központ a 35 ezer lakosú város. Mint mindenhol, itt is a települést körbeölelő tavak ,s az azokat összekötő folyó a környező fenyőerdőkkel adja meg a táj hangulatát. Az ott lakók talán már nem is figyelnek fel a természet szépségére, ám aki a Sóstó sötét, koszos vizéhez szokott, szinte le sem tudja venni a szemét a tavak égszínkék tükréről. S mielőtt az ember teljesen belemerülne a szép látványba, meglepő dolog riasztja fel: szőnyeget mosnak a tóban. Kajaaniban szinte minden idegent elvisznek a „Kaukametsa” elnevezésű új művelődési központba. Bár az épület kívülről egyszerű formájával nem any- nyira figyelemfelhívó, belülről annál csodálatosabb, mivel a hangversenyterem üléseitől a folyosók lámpájáig mindent kimondottan ide terveztek. Mint a legtöbb háztartásból, az öltözők mellett itt sem hiányozhatott a szauna. A nagyterem akusztikájáról pedig a sikeres koncerten győződhetett meg az énekkar. Újjászületés a szamában A vegyes kar nemcsak itt, hanem 100 kilométerrel északabbra, Puolankában is adott hangversenyt. Az ötezres lélekszámú városka templomában bemutatott műsor után megható jelenet volt, amikor két olyan néni köszöntötte az énekkart, akik pár héttel korábban Nyíregyházán élvezhették a magyarok vendégszeretőt. Viszonzásul ők is meghívták a kórust egy vadászházba, amely természetesen egy Puolanka temploma. Bár délutáni felvétel, de akár éjjel Is készülhetett volna. erdő mélyén, tó partján állt a szauna faépületével együtt. A házigazdákkal való beszélgetést, a szaunázás utáni fürdőzést nem zavarta meg az éjszakai sötét, ugyanis a kórus ott tartózkodásakor Finnországban éjjel is világos volt. Kezdetben szokatlanul hatott, hogy olyan az éjszaka, mint nálunk nappal, de aztán hamar természetessé vált a kórustagok számára. Bár szaunázásra megyénkben is van már lehetőség, mégis csak egy finnországbeli szaunázás az igazi. A forró gőzben külön-külön üldögélnek a férfiak és a nők, természetesen meztelenül. A vendéglátó férfiak szokását követve a nagy izzadást még egy kis gyenge alkohol- tartalmú sör ivásával is elősegítették a vegyes kar tagjai. Aki nem ült még szaunában, nemigen tud véleményt alkotni arról, hogy mi lehet a szauna titka: a forróság, a gyötrődés ellenére teljesen újjászületik az ember. I kávézás szertartása Az egy hét alatt sikerült bepillantani a finn családok életébe is. Az élet minden területén természetesebbek, mindenki úgy él, ahogy tud. Kevés a külső cicoma, az egyszerűségre, a természetességre törekednek. A rendezett otthonokat bármelyik magyar háziasszony megirigyelhetné. A terítésre is nagy gondot fordítanak, de nem a látványosságra törekednek, az egyszerű — azonban mégis szép — ízlés a jellemző, legyen az bár papírszalvéta vagy gyertya. A finnek általában keveset dohányoznak az utcán pedig egyenesem illetlenség. Míg ezt nem tudta néhány kórustag, nemigen értette, hogy miért néznek rá megütközve oly nagyon a finnek. Kedvenc szokása északi rokonainknak a kávézás. Hígabb és világosabb, a mienknél jóval gyengébb az ottani kávé, de nem is az ital a fontos. hanem maga a kávézás. Minden étkezés után kínálták a kávét, s ha a csésze kiürült, újra töltöttek. Csak a harmadszori kínálásra lehetett nemet mondani, különben megsértődtek. Az egy hét hamar eltelt, s könyörtelenül elkövetkezett a búcsúzás ideje. Kajaani autóbuszállomásán a viszontlátás reményében mondtak még egyszer köszönetét mindenért a kórustagok a kedves vendéglátóknak, az őket befogadó családoknak. S a finn barátok azt már nem láthatták, hogy a távolodó autóbuszban néhányan titokban le-letö- rültek egy-egy könnycseppet ... M. Magyar László
