Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. július 2. A parlament ff I ii I / r rr I működéséről Rosszul működik a parlament. Rosszul működik azzal együtt, hogy egyrészt az ország gazdasági-társadalmi helyzete elég katasztrofális és ez gyorsan nem is javítható, másrészt, mert nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés még a tanulóidejét tölti. Vallom, hogy a közvéleménynek a kritikus véleményalkotásban alapvetően igaza van. Miért van ez így? Erre a kérdésre próbálok a továbbiakban választ keresni. A közvélemény előtt is tisztázni kell, hogy működik egy demokratikus parlament, illetve hogyan kellene működnie, mi a szereposztás a kormány, a kormánypártok és az ellenzéki pártok között. A kormány a törvényhozás fő mozgatója, s mivel az ő kezében van a végrehajtó hatalom, így neki kell megszánnia a törvényhozás fő menetét, neki keil programjának lennie arra, hogy milyen témákat, milyen sorrendben és milyen koncepcióban tárgyal az Országház. Nem vezetne jóra, ha az ellenzéki pártok kívánnának alapvető fontosságú törvényeket kezdeményezni (akár pl. a földkérdésről, akár a privatizációról lenne szó), ők kívánnának irányító szerepet játszani. Ezért szólalt fel többször a FIDESZ, hiányolva a?, egységes kormányzati álláspontot és Itpncepciót, hiszen anélkül elhamarkodott és felelőtlen vállalkozás ezekben a tárgykörökben a későbbiek során megkötő, korlátozó lépéseket tenni. Ezért is kritizálta alapjaiban a kormányprogramot, — nem pedig ellenzékiességből vagy kötözködésből — és ezért is bírálja a FIDESZ a parlament rossz munkamegosztását és rosszul szervezett működését is. A kormánypártok feladata a legegyszerűbb ebben a szereposztásban hiszen a ,,dolguk” mindössze az, hogy parlamenti túlsúlyukkal biztosítsák a kormány kezdeményezéseinek parlamenti megszavazását. A kormánypárti egyéni képviselők feladata pedig az, hogy a választópolgárok véleményének kormányzati szintű megjelenését és a kormányzati intézkedések „ismertetését”, megvédését biztosítsák. Az ellenzéki pártok helyzete kétségtelenül a leghálá- sabb, azzal együtt is, hogy mindannyian deklarálták a kontsruktivitásukat, felelős magatartásukat (amelyhez tartják is magukat). A szerepük ebben a munkamegosztásban az, hogy a felbukkanó külső és belső inkonzisztenciákat feltárják a kormány ténykedésében. Külsőket akkor, amikor úgy érzik, hogy a kormány rossz irányban halad, rosszul fog hozzá feladataihoz, belsőkeX pedig akkor, amikor az egyes intézkedései nem állnak összhangban a további megoldásaival. Mindkettőre sajnos több példa is akadt már. O Nem szokás egy valamirevaló demokráciában tehát egy kormánypárti képviselőnek interpellálni a kormányhoz, vagy ha azt megteszi, „illik”, hogy ezután átüljön az ellenzéki padsorokba. A kormánypártoknak megvan a lehetősége, hogy átirat formájában saját hatáskörükön belül a kormánnyal egyeztetve megoldják az ilyen jellegű problémáikat. Ugyanakkor — s ez a kormány felelősségét terheli — nem látjuk a törvényhozás menetét szabályozó egységes koncepciót, s főleg nem az annyira hiányzó gazdasági szükséglépések megtételét, s ezért jogos a választópolgárok körében érvényesülő kritika, hogy nem történik semmi, nem érzik a változásokat. Nem javulást kellene persze érezniük, hanem tudatosan átgondolt lépéseket, mégha az átmenetileg rosz- szakat hoz is a „konyhára Nem szabad hagyni sodortatni magunkat az árral, sarkantyúkat, töltéseket kell állítani a sodrás terelésére, irányítására. Ugyanakkor nem tartható most már tovább, hogy nincs rendezve a frakciók mögötti szakértők státusa, meg kell oldani végre a feléjük és tőlük áradó információk biztosítását. Azt mindannyian érezzük, hogy ráfér a szakértelem a parlamentre, és az is világos, hogy a kormánypártoknak ez nem olyan sürgős, hiszen mögöttük áll az egész kormányapparátus. Nem kevesebbet állítok ezzel, mint azt, hogy nem is várható lényeges javulás a parlament működésében, amíg a nyilvánvaló munka- megosztás és ehhez kapcsolódó szerepek nem tisztázódnak, addig, amíg a szakértői információáramlás nem oldódik meg, addig, amíg a kormány nem talál magára, s megalapozott, átgondolt törvényjavaslataival nem „lepi meg” a parlamentet. Ennek fényében lehet csak megítélni a parlamenti pártok eddigi működését, tehát azt kellene megvizsgálnunk, hogy a kormány mennyire tesz eleget a kezdeményező, koncepcióalakító szerepének, a kormánypártok a kormány hatékony támogatásának, az ellenzéki pártok esetében azt pedig, hogy mennyire éberen őrködnek a kormány és a kormánypártok által beterjesztett koncepciók és törvényjavaslatok megalapozottsága, helyessége felett. Az egypárti felépítésből és a zsigereinkbe ivódott gyakorlatunktól eltérően Igenis ez nagyon hasznos és fontos szerep, az ellenzék nem asz- szisztálhat olyan intézkedésekhez, amelyről meg van győződve, hogy nem helyes. Ez a mi felelősségünk, s egyben a lelkiismeretünk kérdése is, hiszen a későbbiek során bármikor feltehető az a kérdés, hogy miért segédkeztünk egv olvan döntéshez, amelyről eleve tudtuk. hogy nem jó megoldást tartalmaz. Ezért nem tudtuk mi — a FIDESZ — elfogadni. kormányprogramként az ,jlrány el veket”, s ezért kifogásoltuk a konstruktív bizalmatlansági intézmény bevezetését is. Azt. hogy a kormánypártok ezzel nem értenek egyet azt el tudnánk fogadni, ám csak abban az esetben, ha a mi érvekkel alátámasztott kifogásainkat érvekkel, érdemi felszólalásokkal cáfolnák meg. (Ami az említett két esetben egyáltalán nem történt meg. az első esetben a kormánypártok, a másodikban a „paktumpártok” részéről sem.) A türelem eléggé fogytán van. Alapvetően javítani kell a parlament és a kormány munkáján. Ám a felelősséget minden esetben tisztázni kell, kinek-kinek feladata és lehetőségei szerint. Azt büntessük és azt jutalmazzuk, aki azt megérdemli. Mádi László országgyűlési képviselő FIDESZ 1961 októberét írták. Szürke, ködös és hideg napok voltak. A Kongresszusi Palotában az SZKP XXII. kongreszusa ülésezett. Október 30-án a leningrádi pártszervezet nevében I. Szpiridonov javaslatot tett arra, hogy Sztálin holttestét távolítsák el a mauzóleumból. A döntés meg is született. De úgy látszik, hogy a végleges döntést az SZKP Központi Bizottságának 1961. október 31-én megtartott plénumán hozták. Amint a plénum megkezdte munkáját. V. Cse- kalov ezredes, a testőri hivatal vezetőjének helyettese a kormányépületbe hívatott, és megparancsolja, hogy egy szakaszt készítsek föl Sztálin újratemetésére a Novogyevicsi temetőben. Majd telefonon hívott V. Csekalov és közölte, hogy a temetésre a Denin-mauzóle- um mögött, a Kreml falánál kerül sor. Esteledett. A Vörös-téren igen sokan gyűltek össze. Az emberek csoportosan jártak, a mauzóleum körül ólálkodtak, hogy kilessék, mi történik a mauzóleum mögött. 18 órakor a milicisták kiterelték az embereket a Vörös térről. Azzal az ürügygyei zárták le az oda vezető utcákat, hogy a moszkvai helyőrség csapatai a díszszemlére gyakorolnak. Amikor beesteledett, azt a helyet, ahol a sírt kellett megásni, furnérlapokkal kerítették be és fényszóróval világították meg. Kb. 21 órára a katonák kiásták a sírt, és tíz darab vasbetonlapot helyeztek el mellette. A mauzóleum parancsnokságának munkatársai és a tudományos dolgozók segítségével Sztálin testét kiemelték a szarkofágból, és egy vörös vászonnal bevont koporsóba helyezték. Egyénruháján az aranygombokat rézgombokra cserélték. A testét sötét fátyolkelmével takarták le, csupán arcát és Még egyszer a közUmrel VISZONTVÁLASZ DR. SZILASSY GÉZA (MDF) KÉPVISELŐTÁRSAMNAK Kormánypárti képviselő- társam, dr. Szilassy Géza (MDF) nem kevesebbet állít, mint azt, hogy igaz- talanul politikai vádaskodásba kezdtem a közkegyelemről szóló cikkemben. Stílusa, csúsztatásai bájosak, én igyekszem inkább tárgyszerű maradni. Képviselőtársam úgy fogalmaz, mintha nem lennék „tisztában” bizonyos tényekkel. Idézem: „Ha én ellenzéki képviselő volnék, tisztában lennék azzal, hogy a közkegyelemről szóló törvényt nem a jelenlegi kormány dolgozta ki, hanem még a Né- meth-kormány helyezte el időzített aknaként, jól előkészítve az ország valamennyi börtönére, fegy- házára kiterjedő, beláthatatlan következményekkel járó, súlyos lázadásokat abban az esetben, ha e törvény nem kerül elfogadásra.” Mindez azért* érdekes, mert ezen tényekre éppen jómagam hívtam fel a figyelmet vitatott cikkemben : „Mindenki tudta, tudhatta, hogy a napokban elfogadott amnesztiatörvényt — több párt tiltakozása ellenére — még a Németh- kormány készítette elő. S mi több, be is harangozta úgy, hogy a büntetésvégrehajtó intézetekben, börtönökben szabályos lázadások kényszerítették ki — természetesen már az új kormánytól és parlamenttől — egy széles körű amnesztiatörvény elfogadását.” A leírtak mellett még két helyen utaltam arra, hogy a törvényt nem a rendszerváltás kormánya dolgozta ki, mégis az terjesztette elő. Való igaz, egy kormánypárti, MDF- es képviselő módosította a tervezetet, ám úgy látszik, nem elég körültekintően, mert Czinege — aki a közkegyelem kihirdetése jóvoltából... már nem vonható felelősségre” (Magyar Hírlap, VI. 14.) — kirepült a kalitkából.” Gulyás József SZDSZ MOSTOHA SORSÚ KEN- GüRUBEBI. Párizs: Cumisüvegből etetik Proserpine-t, a kéthónapos törpe-kenguru bébit a Vincennes állatkertien. Néhány nappal ezelőtt Prosper- plne kiesett anyja erszényéből, s mivel a mama még egy kengurugyermeket várt, nem tette visz- sza elsőszülött kislányát a vé- delmet nyújtó erszénybe. Tenyérjóslás A sorsvonal nem várhatnak a sorstól semmi különöset, semmi meglepetést, se jó, se rossz értelemben. Es az ilyen sorsvonal a leggyakoribb. A szerelemvonalnál, azaz szívvonalnál végződő sorsvonal szívbajosok tenyerén jelentkezik. Ha a sorsvonal a középső ujj alatt lévő dombot a 9zivvonallal egyenesen köti össze, akkor szerencsés házasságot jelez. Ha a sorsvonal halovány, akkor a gyermekkor sorscsapásait árulja el. Keresztek, foltok a sorsvonalon, akárcsak az életvonalnál, változásokat, meglepetéseket jelentenek. Ezek a meglepetések a sors minden vonatkozásában jelentkezhetnek. A szívvonal Szerelemvonalnak is nevezik. Sokan a legjelentősebb tenyérvonalnak tartják, főleg azok, akik szerelemre rendezik be az életüket és nagyon bölcsen azt mondják, hogy szerelem nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem. A szívvonal vizsgálatát a mutatóujj alatti dombnál, vagyis az eredetinél kell elkezdeni. Ezt a dombocskát a chiromantia Ju- piter-dombnak nevezte el. A szívvonal többnyire két-három helyen ered, aztán a domb alatti völgyben összefolyik, akárcsak a szőke Tisza, mielőtt a hegyekből leér a síkságra. A szívvonalnak az az eredő ága, mely a Jupiter dombon a legmaga- sabbról kanyarodik lefelé, életünk igazi, nagy szerelmét jelenti. Az úgynevezett egyetlen, soha nem múló, felejthetetlen szerelmet. Ahány mellékere van a szívvonalnak, annyi szerelem édesíti meg életünket, de mindezek csak múló szerelmek a nagy szerelem mellett. Ritka a mellékágak, a mellékerek nélküli szívvonal, hiszen ritka az olyan ember, aki csak egyszer szeret életében, mint ama Azrák törzséből származók. A villa alakú szívvonal a hűségeseké, megbízhatóké, nemesszívűeké. A szívvonal kereszt alakú jegyei bánatot, szomorúságot jeleznek. Ahány keresztecske, any- nyi szerelmi bánat. De a szívvonal megy tovább, a bánat elmúlik, s jön az új szerelem! A bol- dog emberek szívvonaláról a kisujj alatt egy erezet felszalad a mutatóujj és a középsőujj kö- zé, míg a másik a Jupiter-dom- bon marad. A régi tenyérjósok szerint a szívvonalról egész hosz- szában lefelé ágazó erecskék hozzátartozóinkat, vérrokonainkat jelentik, akik beavatkoznak a szív legsajátosabb, legegyénibb érzelmeibe. A férfiak kezén a szívvonalból árad a bosszú vonala. Kemény, mélyenszántó ki-; vonalacskák árulják el a bosz- szúálló természetet. (A jövő heti hétfői számunkban a Fejvonallal és a Házassági vonallal ismerkedhetünk meg.) Még élesé benzinből Még üres a benzintartály, de már tiszta a szélvédő a nyíregyházi Széna' téri benzinkútnál. (H. P. felv.) Hogyan temették újra Sztálint? Életünket a sors irányítja. A sorsvonal a csuklónál kezdődik és a középső ujj legalsó ízének irányába halad felfelé. Fontos, hogy elérje a középső ujj alatt lévő dudorodást, dombocskát, mert akkor szerencsés sorsot, jó sorsot, boldog- ságot, gyönyöröket jelez. Nem jó, ha túlzásba megy és átlépi ezt a dombocskát, mert akkor veszedelmeket árul el. A jobb kéz erőteljes sorsvonala határozott, tántoríthatatlan, egyenes jellemre vall. A bal kéz határozott sorsvonala fényt, pompát jelent. A tenyérjósok főleg a sorsvonal eredetét vizsgál- ják. Minél mélyebben kezdődik, annál kedvezőbb. A tenyér közepe felé kezdődő sorsvonalból életküzdelmekre következtetnek. Akinek ilyen a sorsvonala, azok el lehetnek készülve a sors által eléjük gördített akadályokra. Ha a sorsvonal az életvonalból ered, akkor mindennapi, szürke sorsot jelent. Zavartalan életet, de nem rendkívüli sorsot. Az ilyen emberek fél mellkasát hagyták szabadon. A koporsót a mauzóleum egyik oldalsó helyiségében állították fel. N. Svernyik vezetésével 22 órakor megérkezett a Sztálin újratemetésére alakított bizottság. A rokonok közül senki nem volt jelen. Amikor lezárták a koporsót, kiderült, hogy nincs mivel leszögezni. B. Tara- szov ezredes, a gazdasági osztály vezetője ezt a mulasztást gyorsan helyrehozta. Ezután az ezred nyolc tisztje az egyik oldalsó kijáraton kézben vitte ki a mauzóleumból a koporsót. Ez idő alatt pedig a Vörös téren egyenes sorokban haladtak a díszszemlére készülő gépkocsik. 22 óra 15 perckor a koporsót a sírhelyhez vitték. A sír mélyén nyolc vasbetonlapból sajátos szarkofágot alakítottak ki. Egy-két perces hallgatás után a koporsót óvatosan leeresztették. A sírra helyezett lapon, amely hosszú éveken át, egészen a mellszobor felállításáig maradt ott, csupán Sztálin születésének és halálának éve volt feltüntetve. F. Konyev (a Kreml őrezredének volt parancsnoka) (A cikket az Argument! i fakti című szovjet lapból vettük át.)
