Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-03 / 154. szám
1990. július 3. Kelet-Magyarország 3 Csodavárás helyett Szervezeti tornák és a társasági tervégy lehetőségei A PRIVATIZÁCIÓ * vendéglátó létesítmények »lámában már érződik. Kisvárdán a Szabolcsvezér utcában két vállalkozó jelentős anya- gi ráfordítás mellett színvonalas sörözőt épített. A Pt- cootinó sörbár egyedi bútorzatát» sörpultját, ötven személy befogadására alkalmas ülőpadjait a tulajdonosok tér- vésték. A virágos napernyő» teraszon hetven fő foglalhat helyet (Elek Emil felvétele) E gyszer és mindenkorra véget kellene már vetni a mellébeszélésnek. Mert kit vígasztal az, hogy a kilátásba helyezett újabb áremelések, az előző kormány kötelezettségvállalásának teljesítése miatt lesz, mert hitelezőinknek ők kötelezték el magukat, hogy a költségvetési hiány az idén ne haladja meg a 10 milliárd forintot. Az a kormány tévedett. A költségvetési hiányunk már 27 milliárd. összpontosítsunk a jelenre. Az új kormány száz napot kért ahhoz, hogy a gazdálkodást és a közállapotokat jobbító szándékát megvalósítsa. Az idő rohan, egyre fogy a kormánynak szavazott bizalmi terminus és hiányzik a bölcsesség köve. Csodák pedig nincsenek. A Parlamentben a képviselők nonstop üléseznek, többnyire csak a szó- csata nagy, kevesebb az időtálló Deák Ferenc-i bölcsesség avagy a Széchenyi István-féle „Hitel”-esség, és eközben a forintokat emésztő rések a költségvetésben rohamosan tágulnak. De mitől tágul a rés és gyarapodik a hiány? Szabadon már kétszer szavaztunk. Szükség volt rá. Arra is szükség volt hogy a választásokon induló pártok (pártocskák) a kampányhoz állami támogatásokat kapjanak. Mindez elvitt több mint egymil- liárdot. Rossz dolog a munkanélküliség, elég baj az nekünk, hogy van már legalább százezer munkanélküli. De kik? Hány van közöttük reprezentás? Az állampártiakat leszámíts, az ejtőernyősöket nem tekintve, vajon mennyiben csökkent azoknak a száma, akinek jár az aperitives ingyenebéd, a vadászpuska és minden. Az íróasztalok mellett változatlanul ugyanannyian ülnek minden hivatalban mint tegnap. Kik a munkanélküliek? Többnyire a produktív dolgozók, akik árut termeltek, akik új értéket állítottak elő, és nem sefteltek. Butik, rongyosbolt, virágbolt, ilyen bolt, meg olyan bolt ezer számra nyitott és nyit, de a suszter, a cipész, a lakatos, a bádogos, az asztalos és vízvezetékszere- lő kisiparosok száma fogy. A butikost csak nyomasztja az adó, a cipészt és az asztalost megöli. De miért? Miért az adóprés, ha az adó nem a költségvetési hiányokat tünteti el. Az adó nagy részét maga az adóhivatali apparátus emészti meg. Sok itt a papírember (a pergamentmen). Fizetjük őket. És mindent mi fize- tün. Hiába adózunk. Az adózó állampolgár kénytelen eltűrni, de nem köteles elhinni, hogy ismét azért van szükség a féktelen áremelésre, mert nem dolgozik eleget, mert nem fizet elég adót, és ezért a költségvetési hiány nem a valutaalap kikötése szerint alakul. Hát ki nem dolgozik? Hát miért higyjük el, hogy az előző kormány rossz boltot kötött, és egyáltalán miért higyjük el, hogy a pénz elértéktelení- tésében nem lehet megálljt parancsolni. \ Mi lesz így az ígért 'inflálódási stoppal és azzal, hogy három év múlva az infláció mértéke egyszámjegyű lesz. Ha akkor már más lesz a kormány, ha nem oldódik meg semmi, akkor lehet majd ismét az elődre hivatkozni? Seres Ernő _________________________/ A vállalkozás árnyoldalai Van egy TV-reklám, aminek a vezető mondata nagyjából úgy hangzik, hogy a vállalkozó nem ismeri a NEM-et. Ä logika szabályai szerint tehát csak az IGEN-t ismeri.- Azaz nem tűr ellentmondást. Ebben az országban jócskán voltak olyanok az elmúlt évtizedekben, akik szinten nem ismertek XEM-et. TÖRTÉNELMI TAPASZTALATOK IGAZOLJAK, hogy válságos időszakban gyakrabban bukkannak föl csodaváró remények, gyors megváltásban bízó hiedelmek. Az utóbbi években hazánkban is többször hallhatunk csodaszerekről, csodakészítményekről, melyek a hétköznapi gondok megoldhatatlannak tűnő sűrűjében a bajok azonnali megszűnését ígérték. A csodavárás jól érzékelhető közgazdasági vonatkozásban is. Egy sikeres ötlet, termék felbukkanásakor sokan úgy vélik, hogy ezek lesznek a gazdasági nehézségek leküzdésének üdvözítő eszközei, gondoljunk csak a bűvös kockára, vagy a Bánffy hajszeszre, de említhetnénk más példákat is. Ugyanígy — a vállalkozás-centrikusság fényében — a gazdaság gondjainak gyors megoldását várta mind a gazdaságpolitikusok, mind a gazdasági szereplők egy része a társasági törvénytől, illetve az azt kiegészítő átalakulási törvénytől. A társasági törvény meghatározza a társadalomalapítás „normál” módját, az új társaságok létrehozását belföldiek és külföldiek részvételével egyaránt. Technikai kiegészítéséül is felfogható az átalakulási törvény, amely a gazdasági élét meghatározott alanyainak „egymásba” való átalakulását szabályozza, a gazdálkodó szervezetek előzetes felszámolása, megszüntetése nélkül, biztosítva tehát az átalakulás zökkenő- mentességét. A törvények hatályba lépésével nagyobb lehetőség nyílt a szervezeti forma megválasztására. A gazdasági társaságok körében végrehajtott szervezeti formaváltozást a likviditás fenntartása, javítása, az erőforrások kihasználásának fokozása, a piaci .alkalmazkodóképesség növelése mellett elsősorban a működő tőke bevonása, valamint a nagyobb kereseti lehetőségek biztosítása motiválhatja. Mindezek tükrében érdekesnek tűnhet, hogy az utóbbi években a statisztika által nyomon követhető változások mennyiben igazolták a törvényalkotók várakozásait. A VÁLLALATOK ÉS SZÖVETKEZETEK, valamint a jogi személyiségű gazdasági társaságok (azaz a vállalati rend szerint működő szervezetek) száma gyorsuló ütemben nő. A növekedésben a fő szerepet 1987-ben és 1988-ban a kisszövetkezetek, 1989- ben és 1990 I. negyedévében a korlátolt felelősségű társaságok játszották. A gazdálkodó szervezetek száma minden ágazatban emelkedett; az új szervezetek többnyire kisebb nagyságrendűek. (Ennek oka az áttekinthetőbb irányítási rendszeren, a rugalmasságon, a gazdaságosságon kívül a keresetek nagyobb növelési lehetőségében, azaz a nagy- és kisvállalatok eltérő jövedelemszabályozásában is fellelhető.) Ügy tűnik azonban, hogy ma még zömében a már kialakult termelési struktúra változatlanul hagyása mellett, csupán szervezetmódosítással jönnek létre az új gazdálkodók, s elenyésző a lakossági megtakarítások termelési célú bevonása. A társasági törvény hatálya a jogi személyiségek mellett a magánvállalkozások széles körére is kiterjed, így a társas magánvállalkozásokra, továbbá a korlátolt felelősséggel folytatott egyéni vállalkozásokra, az ún. egyszemélyes kft.- kre. Hiányzó láncszem maradt viszont a korlátlan felelősséggel folytatott egyéni vállalkozások törvényes szabályozása, bár ennek bizonyos területeit a kisiparról, illetve a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendeletek érintik. az Április i-jén hatályba LÉPETT, az egyéni vállalkozásokról száló törvény célja — összhangban a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel —, hogy a gazdasági életben egyenlő eséllyel vegyem részt minden szereplő: az állami vállalatok, a szövetkezeteik, a különböző gazdasági társaságok és az egyéni vállalkozók egyaránt. (Persze, az egyenlő esély feltételezi az új vállalkozások védelmét, segítését, akár olyan eszközökkel is, mint pl. a kedvező hitelfelvételi lehetőség az induláshoz.) A külömiböző társasági formák megjelenése előrevetíti a tőkemozgások fel- gyorsulását is, igaz, ennek jelei egyelőre még igen halványak. Sajnos e téren jelenleg még hiányosak az ■információink, nem tudni pontosan, mekkora — lakossági és egyéb — tőkéket invesztálnak az új vállalkozásokba. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy szn sincs csodaszerről, csupán egv lehetőségről, amivel élni, de visszaélni is lehet. Filepné ár. Nagy Éva KSH megyei igazgatósága Lett is belőle gond épp elég! Most végre eljött az ideje, hogy társadalmunk átalakításában megpróbáljuk érvénybe juttatni a sokszínűséget. egyeztetni az érdekek és jogok sokféleségét. Ebben a helyzetben élünk együtt a vállalkozókkal. Szorítunk is nekik becsülettel, beteg gazdaságunk mielőbbi meggyógyulása .érdekében. Akad azonban egy bökkenő! Mi van akkor, ha a vállalkozó érdeke ütközik a nem vállalkozó állampolgár, vagy állampolgárok érdekeivel? A vállalkozó joga. hogy a siker reményében vállalkozzon, a környezetében élő állampolgár joga pedig, hogy viszonylag nyugodtan, zavartalanul éljen. Mindkét félnek igaza van — a maga módján. Mátészalkán tudok olyan vállalkozásról, hogy a közkedvelt diszkó zavarja a körülötte lakó idős emberek nyugalmát. Ismeretes olyan vendéglátóipari kezdeményezés, ahol a környék lakossága aláírást gyűjtött az egység létesítése ellen. Van olyan kft., amelynek a munkája környezeti ártalmakat okoz. De tudok olyan autószerelőről is. akinek az engedélyéhez egyetlen szomszéd aláírása hiányzik csupán. Ezek csak helyi példák, de gondolom hasonlók sokaságával találkozhatunk szerte az országban. Egyetlen aláírás Feloldhatók-e az ellentétek? Milyen remény és milyen lehetőség van a békéltetésre vállalkozók és környezetük között? Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel Vizler Emilt, a Mátészalkai Városi Tanács csoportvezetőjét, aki munkájánál fogva a konfliktusok kereszttüzében áll. Csak tudomásul veszik — A vállalkozásról szóló törvény lehetőséget ad min- denkinek a kezdeményezésre. A helyi szakigazgatási szervek nem engedélyezik a vállalkozást, hanem tudomásul veszik. Így rendelkezik a törvény. Hangsúlyozom — ha a feltételek adottak — nekünk nincs jogunk a vállalkozás bejelentését elutasítani. Abban az esetben sem, ha a kezdeményezés lakossági ellenállásba ütközik. Ez döntő módon a kereskedelmi tevékenységet érinti. Ipari jellegű vállalkozásnál összetettebb a helyzet. Ott érvényben van a telepengedélyezésről szóló rendelet, amelynek kiadása előtt kérjük a szakhatóságokat — környezetvédelem. tűzoltóság. rendőrség, KÖJÁL — nyilatkozzanak: a kialakított telephely alkalmas-e a szakma gyakorlására. — Az általam említett példáknál hogy állnak a dolgok? — Az autószerelő esetében a szakhatóságok hozzájárultak az engedély kiadásához. Az egyik szomszéd szintén, a másik nem. Természetesen következett a fellebezés, végül az engedélyt a lakó beleegyezése nélkül adtuk ki. A Gránit Kft. munkájának bizonyos mozzanata — nevezetesen a szárazcsiszolás — valóban káros a környezetre. A zaj szint magasabb a megengedettnél, és a munka során keletkező gránitpor is jelentős légszennyezést okoz. A határozatban ott megtiltottuk egyes eszközök használatát, pontosabban a szárazcsiszolást. Ezzel egyidejűleg — kedvezményes fizetési feltételekkel — másik területet ajánlottunk fel a kft-nek. Mindeddig nem hajtották végre a határozatot. A diszkó miatt a környéken lakó idős emberek fordultak hozzánk: a hangos zene zavarja a nyugalmukat. Az épületet a Művelődési Központ adta ki a bérlőnek, a lakók mégis a tanácsot hibáztatják. A zajszintmérés eredménye itt érdekes módon azt mutatta, hogy a vasút közelségéből származó zaj' nagyobb, mint amit a diszkó okoz. A panaszosokat ez nem nyugtatta meg. amiben nyil- ván közrejátszik a vendéglátó egységekkel szembeni általános bizalmatlanság. Hasonló okok miatt gyűjtötték az aláírásokat a másik vendéglátóipari egység engedélyezése ellen is. A helyzet feloldhatatlan. Ha megkérdezzük a lakókat, szinte biztos, hogy elzárkóznak, nekünk meg nincs jogunk megtagadni a vállalkozói igazolvány kiadását. Szabályozott hézag — Várható-e a konfliktusok valamilyen szabályozott feloldása a közeljövőben? — Pont az a baj, hogy ebben a szabályozásban is joghézag van. A törvény liberalizálta a lehetőségeket, a dereguláció viszont korlátozta a szakigazgatási szervek hatáskörét. Nevezetesen: hatályon kívül helyeztek egy sor olyan jogszabályt, amelyek alkalmazásával mérsékelhettük volna a lakossági panaszokat. Gondolok itt például a szeszesital-forgalmazás korlátozására, vagy a nyitvatartási rend meghatározásának jogára. Jelenleg nincs más, mint abban bízni, hogy a vállalkozó és a lakosság kölcsönös megértéssel, toleranciával, alkalmazkodással keresi a megbékélés lehetőségét. Íme, egy a számtalan megoldásra váró probléma közül! A vállalkozó — ha már befekteti a pénzét — szeretné, ha jól menne az üzlet. Ehhez zenét kell szolgáltatnia, autót kell szerelnie, és bizony, csiszolnia kell a gránitot. A tevékenység környezetében élő emberek ezzel 'szemben nyugalmat, egészséges viszonyokat szeretnének. Nem lehet ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentétet kizárólag a jószándékra, a megértő emberségre bízni. A nyugodt átalakulás egyik feltétele az is, hogy ne legyenek akkora joghézagok a szabályozásban, amelyek egyikében másikában már- már a Népstadion is elfér. 'Rzemenszedett igazság „Az, hogy olyan sokáig hatalmon maradtam, nem azért történt, mert én ezt akartam. A nép követelte, hogy maradiak.” Alfredo Stroessner, volt paraguayi diktátor „A föbelövés szintén az egyik lehetőség az eltávozásra abból a világból, amelyet nem szeretünk.” Wand Duo, kínai politikus „El kell ismernem, valami csakugyan nincs rendjén a házasságommal, ha a legnagyobb ellenzéki szerepet a feleség játsszá.” Carlos Menem, argentin elnök „A világot, szerény véleményem szerint úgy kellene átalakítani, hogy a királyoknak ne legyen olyan unalmas.” A norvég trónörökös „Ami a szovjet sajtóban közölt fényképeimet illeti, nos, csakugyan nem panaszkodhatom. A feleségem szerint jobban nézek ki ezeken, mint a valóságban. A képszövegekhez azonban lenne egy-két megjegyzésem.. . Landsbergis, litván* elnök „Való igaz, hogy egyetlen nőt sem javasoltam alel- nöknek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szeretem a nőket. Sőt, éppen azzal bizonyítom a szeretete- met, hogy megkímélem őket a munkától.” Borisz Jelcin, az orosz föderáció elnöke Réti János JEGYZET Őszintén!? SS^^BSM5S5SSSSSSS:SSSSSSSSSSSSSSSSSSS:SSSSSSS5SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS5SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS:5SSSS5:SS!SE!S:S!SaiBBaBaiBIIBB,*a<rBai>aBaail>aa<>i>aa*a*aaa*< !!!!!!!!!B,,Ba,*BBB,,,,,,aallll**aa,al!,l»,a■ _—__?_f
