Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
12 1990. június 9. HÉTVÉGI MELLÉKLETE A divat Párizsból • o • jón Párizsból, a divat fővárosából kaptuk legújabb információinkat a divatos öltözékek vonalairól, anyagairól, színeiről. Az idei nyáron a lebegő, könnyed, hullámzó vonalakat részesítik előnyben a divattervezők. Modelljeiken az anyagok természetes esése dominál, díszítésül hajtókákat, fodrokat, gallérokat alkalmaznak. Mintha vége lenne az egyenes vonalak divatjának, a szoknyák, a ruhák a csípőt hangsúlyozzák, s valamennyi hossz térd felett végződik. A lábbelik lapos, úgynevezett gavallérsarokkal készülnek, s a párizsi bemutatók manökenjei nagy, széles kalapokat viselnek. Tovább tart a feltűnően nagy, csillogó bizsuk uralma, malomkerék nagyságú fülbevaló, karkötők, medálok egészítik ki az öltözéket. Csillognak, villognak a női mellek, merthogy a blúzokat, trikókat flitterrel hímzik, gyöngyökkel applikálják. Divat az asszimetria is. .4 fél vállat fedő felsőrészek, a több színösszeállítású ruhák. Színekben a piros a favorit, annak minden árnyalata: a téglavöröstől a tűzpiroson át a narancsvörösig. De nem veszít népszerűségéből a fehér, a bézs, a homokszín, a barna, s az örök fekete se. Az alkalmi, estélyi vise letek színe a rózsaszín, a pisztácia, a tojásfehér vagy a mélybarna. Kosztüm, fehér gallérral, nagyméretű kalappal Lágy esésű szoknya, világos selyemblúzzaí Autósoknak Ha hibás a gyertya Ha van elegendő benzinünk, s ibátlan gépkocsink áramforrása is, és mégsem indul a motor, akkor a gázbowden szakadására, vagy a gyújtógyertyák hibájára kell elsősorban gyanakodnunk. Arról, hogy tudunk-e gázt adni, amikor rálépünk a pedálra, könnyen meggyőződhetünk egyszerűen a motorházba pillantással is, a gyertyák hibáját azonban csak kiszerelve állapíthatjuk meg. Ezt 4-5 ezer megtett kilometer után akkor is érdemes elvégezni, ha autónk motorja meg kifogástalanul működik. Mindenekelőtt az elektródákat vegyük szemügyre, azaz a gyertya csúcsán lévő fémvégződéseket. Az elektródák egymástól való távolsága a gyertya típusától függően gyárilag megadott — általában 0,5—1 milliméter közötti — érték. A huzamos és gyakori használat során a beállított távolság a kopás következtében megnő, és elektromos szikra nehezebben — rossz esetben egyáltalán nem — keletkezik. Ha csak időnként marad ki a gyújtószikra, az a hideg motorral történő induláskor okoz gondot, hiszen az újbóli próbálkozások gázadagjai a benzintől lucskossá tehetik a gyújtógyertya felületét, ez pedig időlegesen zárlatossá teszi az alkatrészt. Ilyenkor 10—10—12 percnyi várakozás után próbálkozzunk megint az indítással. Várhatóan már az első kísérletre beindul a motor. Az elektródák egymástól való távolságából eredő hibákat egyébként igen köny- nyű orvosolni: egy finom fogóval óvatosan addig hajlítjuk a kiálló eSektródavéget, míg a gyárilag siőírt távolságra nem kerül a másik elektródától. A benzintől lucskos gyertyákkal több a tennivalónk. Ez ugyanis nemcsak gyújtáskimaradás, hanem egyéb okok miatt is bekövetkezhet. Például akkor, ha túlzottan magas hóértékű gyertyát használunk, vagy az üzemanyag-keverék benzinben dúsabb a kelleténél. A törölgetés csak félmegoldás, mert az elektródákon ilyenkor nemcsak benzin, hanem kopogásgátló, ólom- tetraetil maradványok is vannak, amelyek ráadásul nedvszívók, s csak fokozzák a bajt. Legjobb, ha a gyertyák csúcsát lángban hevítve tisztítjuk meg a rárakódott szennyeződésektől. Ha már kiszereltük a gyertyákat, egy pillantást vessünk a szigetelőrétegre is. Ha azonban hajszálrepedéseket észlelünk, gondolkodás nélkül dobjuk el, és cseréljük ki, mert a sérült gyújtógyertya a gázadáskor fellépő terhelést már nemigen bírja, könnyen zárlatossá válik. Ha nem repedéseket, hanem fémolvadékot, fémszemcséket találunk az egyébként száraz szigetelőtesten, abból arra következtethetünk, hogy üzemelés közben felizzik, és öngyulladást okoz a gyertya. Ennek akkor nagy az esélye, ha a kelleténél alacsonyabb a gyújtógyertya hőmérséklete, vagy benzinszegény az üzemanyag-keverék. A szigetelőtest színe és felülete arról is árulkodik, ha túlságosan melegszik a motor. Ebben az esetben üvegszerű, sötétbarna olvadékcseppeket találhatunk rajta, és nagy valószínűséggel az elektródák is beégnek. Táplálkozás A hagyma megéri a könnyeket! A hagyma mind a hideg, mind a melegkonyhai készítményeknek fontos fűszere. Jellegzetes aromáját a növényben levő éter- és kéntartal- mű olaj határozza meg. Pontosan ezek az anyagok csalják ki szemünkből a könnyeket a hagyma vágásakor, tisztításakor. Mégis azt ja- I vasoljuk, hogy ezeket a munkálatodat mindig késsel és ne elektromos hagymaszeletelővei végezzük. Lehet, hogy pár csepp könnyet megspórolnánk, de elvesztenénk a hagyma jellegzetes ízét. A hagyma nemcsak ízletes fűszer, hanem egészséges is, elősegíti az emésztést, jó hatású megfázás esetén hagymaléként fogyasztva, mert az éterolajon és foszforon kívül kalciumot, valamint A és C vitamint is tartalmaz. A hagymalé készítése a következő: Egy jól zárható edényt megtöltünk fé! kilogramm apróra vágott hagymával és 45 dekagramm kristálycukorral. Jól elkeverjük, lezárjuk, és egy éjszakán át állni hagyjuk. A cukor kioldja a gyógyhatású éterolajakat, és kellemes, jóízű szirupot J nyerünk. Ezt leszűrjük, és szükség J szerint napi 4-5 evőkanállal fogyasztunk, belőle. A hagymának két fajtáját különböztetjük meg: a fűszerhagymát és a főzelékhagymát. A lila, és fehér hagymát fűszerként használjuk, salátákhoz a.vörös- hagymát ajánljuk. A fokhagymából csak keveset, egy-egy gerezdet használunk fel fűszerként salátákhoz, húsokhoz. A mogyoróhagyma a fokhagymához hasonló gerezdekből áll. Kellemes aromájú, szívesen használják az új receptekhez. A snidling hosszú, zöld leveleivel salátákat ízesíthetnek, de párolva főzeléknek is elkészíthetjük. Főzelékhagyma — a hagymacsalád legnagyobbra nőtt tagja — párolva feléknek, vagy grillen megsütve igen ízletes. Húsok töltelékeként is kedvelt. Fűszerezésre nem alkalmas, mert kevésbé aromás. Receptek zsengékből Gyermekláncfű-saláta Hozzávalók: egy nagy halom gyermekláncfű-levél, 2 kiskanál borecet, 1 kiskanál mustár, 6 kiskanál olaj, só, őrölt bors, 1 mokkáskanál porcukor, 1 csokor metélőhagyma. Tavasszal találunk bőven az út mentén olyan gyermekláncfüvet, amely még nem virágzott. A virágos már ehetetlen, sót mérgező! A leveleket megmossuk, hagyjuk megszikkadni, majd a mártással ösz- szekeverjük. A mártáshoz az olajai apránként simára keverjük az:, ecettel, a mustárral, majd megfűszerezzük. Végül hozzáadjuk a finom ra vágót! snidlinget is. Tavaszi karalábésaláta Hozzávalók: 4-5 fej zsenge karalábé, 1 csomó újhagyma, só, őrölt fehér bors, egy kevés borecet, 4-5 evőkanál olaj. A karalábét meghámozzuk, káposztareszelőn lereszeljük, és ösz- szekeverjük a zöldjével együtt finomra vágott újhagymával. Tegyünk bele néhány vékoriy laskára vágott zsenge karalábélevelet. Megsózzuk, megborsozzuk, és egy kevés borecettel meglocsolva néhány órára jégbe hűtjűR Tálalás előtt olajjal keverjük össze. Nyers spárgasaláta Hozzávalók: 50 dkg spárga, 1 nagy csomó újhagyma, 3-4 evőkahál olaj, só, egy kevés borecet, csipetnyi cukor. A gondosan megtisztított spárgát egy milliméter vastag szeletekre vágjuk, és összekeverjük a zöldjével együtt karikákra vágott újhagymával. Megsózzuk, egy kevés borecettel megöntözzük, csipetnyi cukorral ízesítjük, és legalább egy napig állni hagyjuk a hűtőszekrényben, hogy az ízek összérjenek. Ezután még egyszer összekeverjük, s az olajjal gazdagítjuk. Kézimunka >* Ágytakaró recehorgolással Visszatért nagyanyáink divatja: ismét készülnek a horgolt kézimunkák, köziük a recetechnikával kivitelezett ágyterítők is. Az ágytakaró természetesen készülhet vastag horgolócémából is, de szaporább és modernebb, ha vékonyszálű kötőfonalból készül. Színe igazodhat a szoba többi textíliájához. A takarót készíthetjük a műhelyrajz aiapján úgy, hogy külön meghorgoljuk a négyzetes mintákat, s utána horgoljuk össze rövidpálca- sorokkal a kockákat, de elkészíthetjük folyamatosan egybe, egy nagy takaróként. Emkékeztetőül: üres kocka= 1 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem; a tömör kocka= a láncszemek helyett is egyráhajtásos pálcákat horgolunk. Segít az autogén tréning „Kóros állapot?” — jeligére: „Evek óta problémát okoz, hogy elalváskor általában rángatózik a lábam, s a férjem szerint minden éjjel horkolok. Eddig nem fordultam senkihez ezze! a gondommal, de most már egyre jobban félek attól, hogy ezek esetleg nem-e valamilyen betegség tünetei?” Megnyugtatom, "hogy ez a két jelenség nem betegség. Elalvás során gyakran előfordul, hogy egyik-másik izmunk (legtöbbször a iábizom) hirtelen összerándul. A jelenség természetesen velejárója az elernyedésnek: az izomzat testszerte nem egyenlesen emyed el, hanem egyik előbb, másik később, egyik gyorsabban, másik lassabban. Ebből az egyensúlyzavarból ered, hogy valamelyik izom hirtelen összehúzódik, ösz- szerándul. Ha tudjuk, hogy ez természetes állapot, hamarosan elmúlik. Segít, ha elalvás előtt megpróbáljuk magunkat módszeresen ellazítani (pl: autogén tréning segítségével). A horkolással, mint az előző problémával Ön nincs egyedül, hisz statisztikai adatok bizonyítják, hogy a lakosság 30-40 %-a horkol. Oka, többnyire az, hogy a garat faia, amit megfelelő izomzat szabályoz alvás közben túlzottan elemyed és a légzés akadályává válik. Miután a légzési akadály többnyire az alvó testhelyzetéből adódik, ez rejti magán a segítés lehetőségét is. Kérje meg férjét, figyelje meg, hogy milyen testhelyzetben horkol, s ha ez kiderül, akkor egyszerű ébresztéssel meg lehet szüntetni. Vassne Figula Erika pszichológus A piros szín a favorit IS Kelet — A Ifeffliapopszág
