Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-06 / 131. szám
1990. június 6. Kelet-Magyarország 3 Végjáték a tisztességgel Még volt néhány jelentkező, de közbeszólt az áfészelnök: „nincs értelme a további vitának. A lé-, nyeg, hogy nem számíthatok a pártok támogatására, tartósan pedig egy gazdasági vezető sem működhet ilyen körülmények között. A szándék egyértelmű, rendszerváltás van, felállók az elnöki székből. A küldöttgyűlést összehívjuk, de azon nem szeretnék részt venni. Az a kérésem: olyan felmondási időt állapítsanak meg, hogy legyen időm elhelyezkedni.” Az eset péntek délután történt egy rétközi faluban. Hogy miért nem írjuk ki a nevét, az az előbbi sorokból kiderült: az elnök az őt ért súlyos vádak hallatán bedobta a törölközőt, lemondott. Esete mégis olyan tanulságokat hordoz, amelyek mások számára is okulásul szolgálhatnak. Átjátsszak a vagyont A demokrata fórum, a szabad demokraták, a kisgazdapárt. a kereszténydemokraták. a szociáldemokraták és a szocialista párt vezetői hívták meg egy délutáni eszmecserére a szövetkezet elnökét. A beszélgetésnek a tanácselnök adott saját szobájában otthont, hogy ezzel is érzékeltesse: nemcsak és nem elsősorban pártügyről van szó. sokkal többről ennél. Egy szövetkezet gazdálkodásáról., s ami még ennél is több. a hozzá tartozó nyolc község lakosságának ellátásáról. Mert abban igen sok volt és maradt a javítani való. Az élelmiszer-ellátás úgy ahogy elfogadható, az viszont már nem. hogy a nagyközség egy jelentős része bolt nélkül maradt volna, ha egy magánkereskedő nem nyit üzletet, mert a'szövetkezet hagyta kicsúszni kezéből az ott jól bejáratott boltot. 270 ezer forintot költöttek egy használhatatlanná vált kölcsönzőbolt felújítására, s kiadták a főkönyvelőnő férjének, hogy ott autóalkatrész-boltot nyisson. A szövetkezet igazgatóságának tagjai és dolgozói úgy tudták: a főkönyvelőnő férje újítja fel saját zsebéből, ám ahogy érkeztek a számlák, s ahogy azokat egymás után egyenlítette ki a szövetkezet, úgy vált ismertté: szó sincs a magántőke bevonásáról, sokkal inkább a szövetkezeti tőke átjátszása ez. amit mindenáron meg kell ákadályoz- ni. Pánik a boltokban Aztán kiderült, hogy az elnök a pártok képviselőit is félrevezette, mert még akkor sem intézkedet a negyedmilliónál nagyobb összeg behajtásáról. amikor erre felszólították. s azt sem árulta el. hogy a szerződés szerint évente 36 ezer forintért kapja meg a bérlő a boltot, vagyis a felújítási költséget több mint hét évig „lakja le”. És egymást követték a később igaznak bizonyult vádak. Például egymás után keresték fel a szövetkezet vezetői a boltosokat, s közölték velük: csak akkor maradhat az övék a bolt. ha bérbe veszik. s kifizetik a bolt árukészletét. Természetesen erre kitört a pánik. Honnan is venne egy kereskedő másfél, kétmillió forintot. hogy elnyerje annak a boltnak az üzemeltetését, amelyet most is ő lát el. A munkanélküliség szele korábban is megérintett már néhány dolgozót akkor, amikor felszámolták az építőbrigádot, amikor szélnek eresztették a szállítókat, vagv amikor csöKkentették a boltokban dolgozó kereskedők létszámát. Mert faluhelyen nem könnyű elhelyezkedni. Mint ahogy nem könnyű eladni a kiskertekben termelt zöldséget. gyümölcsöt sem. amióta a szövetkezet felszámolta a felvásárlási tevékenységet. és a Zöldérttel hoztak létre egy gazdasági társulást. A falu nem az új formák létrehozását látja ebben. hanem azt. hogy a szövetkezet megszüntetett egy bajjal és felelősséggel járó tevékenységet, s azóta az elnök és a kereskedelmi főosztályvezető kapja a nyereséget a gazdasági társulástól. Azt sem volt könnyű megmagyarázni — nem is fogadták el a választ —: hogy van az. hogy a szövetkezet Volgája a garázsban áll. miközben az elnök lízingelt kocsin fut évi 900 ezerért, a boltokban meg nem jut húszezer forinttal több az árukészletek feltöltésére. Igaz. rossz az a Volga, de állítólag 96. ezerért teljesen új motort tehetnének bele. Nem értik: miért kellett a koosi gumiját is kicserélni két nap múlva 32 ezerért, vagy legalább azt tudnák: hová került a leszedett 5 új gumi. Különösen akkor érdekesek ezek a forintok, ha tudjuk, hogy a tüzépen egy vagon szenet nem tudnak rendelni, mert nincs hová tenni; hogy beázik a vasbolt; hogy hullik a vakolat a szövetkezeti irodáról; hogy a gázcseretelepen térdig járnak a sárban; hogy lebontották a tápboltot, mert nem tartották érdemesnek a felújításra, a fal meg egy szörfre borult, amiről azóta sem tudják, hogy kié volt. Ha már a pártok álltak a szorító egyik sarkában, nem hagyták ki a pártügyeket sem. Miközben ugyanis népszavazás döntött, hogy a pártok vonuljanak ki a munkahelyekről, addig a szövetkezet lehetőséget és feltételeket teremtett egy párt (a szociáldemokrata pártról van szó) létrejöttéhez, a gyűlésekre nyugodtan mehettek munkaidőben a dolgozók. sőt az nem lehetett nyugodt, aki nem ment el. Buszt bérelt a párttagoknak a szövetkezet egy pesti úthoz, s noha az elnök azt mondta, hogy a dolgozók szabadságuk alatt éltek pártéletet, azóta sem írták ki nekik a szabadságot, s azóta sem fizette be a párt a busz költségét. Eljátszott bizalom Azt már fel sem említették, hogy miért akarta bezárni az elnök a szövetkezeti éttermet, amely ha netán veszteséges lenne, az is a szövetkezet bűne. Ha valahol, akkor itt lenne igény a főztiükre, ám a nagyközségben lévő gyárakba két-három faluval távolabbról hordták, most meg a napköziből hordják az ebédet. Lenne még mit felsorolni azok közül, amiket a pártok képviselői az elnök szemére vetettek. Legyen elég annyi', hogy kimondták: nemcsak ők. hanem a falu egész lakossága nem bízik meg benne, nem bocsátják meg. hogy a falut gyarmatnak nézte, a letelepedés szándékával sem tisztelte meg őket, nem csoda tehát, hogy nem érzi az ott élők gondját. És az sem mellékes, hogy akinek szavahihetősége megingott, aki nem találja a kontaktust sem a beosztottaival. sem a pártokkal, sem a falu lakosságával. annak nincs jövője ebben a faluban. Még a nyereség is rosszízű, ha a boltok bezárása, vagy a dolgozók elbocsátása árán képződik. A szövetkezet elnöke közben többször is lehetőséget kapott a válaszra, ám a lényeget legtöbbször megkerülte. A találkozó végére azonban mégis csak levonta a megfelelő következtetést. y^sodálatos álmot láttam az éjjel. Hóvége volt, zúgtak a déli harangok. Egy előkelő étteremben ültem a menyasszonyommal, és borjúbélszint ettünk Stroganoff-mártással. A sonkával töltött palacsinta után vörösbort ittunk. Tímea rámnevetett, és azt súttogta, szeret. Koleszterin-szintem és az élet- színvonalam egymással versengve emelkedett. Talán éppen a másodikat kortyoltam a forró feketéből, amikor berregni kezdett a vekkeróra, és felébredtem. Álomnak hála, jóllakotton pillantottam körbe albérleti szobámban, és boldogan állapítottam meg, hogy farmernadrágom nem hasadt tovább. Borotválkozás közben vé- gigszánkáztam aznapi teendőimen. Rengeteg' az intéznivalóm! A menyasszonyommal tervezett közös ebédet mindenesetre lemondom, ugyanis hóvége van, és oly Amondó vagyok... Az állomás nem utazik Egy másik Oroszország várta vissza Mihail Gorbacsovot a minap. Élén a fenegyerek Jelcinnel, határai között egy néppel, amelyik már nem isteníti, mint ötéves országüásának első időszakában. Elmúltaik a lélegzetelállító napok, hetek és hómiaipök, kifulladt a peresztrojka. Vezére, a globális reformer nem tud választ adni olyan kérdésekre, amelyeket reformjai hoztak a felszínre. Átlépett volna felette a történelem? Korai lenne még az ítéletet kimondani, mert megoldott ő már ekkora problémáikat, nagy túlélőként is emlegették a megfigyelők. Vagy most' mégis? Oroszországot írtam, és nem pusztán azéirt, mert Jelcin e taigköztánsaságmalk az elnöke, hanem azért is, mert a mi reformerünk, Pozsgai Imre Berlinben minduntalan így emlegette Szovjetuniót. A többpártrendszer valamikori sümgetése, az ellenforradalom-minősítés felülvizsgálata és más régi „megdöbbentések” sorálban egy új húzás? Akár így, akár úgy, sorsa any- nyiban megegyezik Gorbacsovéval, hogy jelentős állomása a történelemnek., amit tett. Az állomások örök sorsa azonban, hogy nem mennek él a vonattal, a vonaté pedig az, hogy mindig tovagördül. Hol van már az egykori reformállomás, amit Berecznék, Grósznak hívtak, és vajon végállomásnak tekinthető-e történelmünknek az a stádiuma, amelyet napjaink jelentenek? Ismerve a történelem természetét, biztosira vehető, hogy semmiképpen. Csak éppen ma hiányoznak ások a szenzációk, amelyeket annaik idején szent borzadállyal eretnekségnek lehetett nevezni, aztán egy kis idő múlva hozzászokni, majd bedig hozsamnázni. A szocialista párt is leakasztott egy „vagont”, vagy többet a legutóbbi kongresz- szusán. És utasból állomássá vált a megyei vezetésnek az a része äs, amely még nemrég szükségesnek látta, hogy a gazdaság kilencven százalékának üdvös lenne közösségi tuliajdonhan maradni, valamint Marxtól nem búcsút venni. Közben, pedig a többi párt is osztódott, szaporodott, a politikai élet figurái is meglehetősen gyorsan váltják egymást. Az új közlekedési miniszter életének sem az lesz a legszebb állomása, amikor kijelentette Mester Ákosnak: egy év múlva pontosan járnak maja a vonatok. A REGI REFORMEREKNEK KÖNNYŰ VOLT mert azokról a dolgokról kellett megmondani, micsodák, amelyről mindenki tudta, csak nem mondta. A mainak nehéz a sorsuk, mert az össznépi sporttá vált leleplezéséiben lassan elfogyott a leleplez- nivaló (bár így lenne?), aki ma újat és nagyot akar mondani, annak következtetésekbe, hogynemondjam jóslatokba kell bocsátkozni. Ezért is sajnáltam azonnal a közlekedési minisztert. És egyúttal azokat is, akik ma ilyesmire adják a fejüket. Reformereinknek mindazonáltal jó dolguk van, legalábbis ahhoz képes, ami annak idején a francia forradalom alatt történt elődeikkel. A forradalom felfalta gyermekeit — következtettek utólag a történészek. Ma nem hullanak fejek, „csak” őrszemen nek az emberek. Nagy emberek ösz- szemenésének nap mint nap tanúi lehettünk a rendszerváltozás alatt, a szabad parlamenti választás azonban megszilárdította az alapokat azok alatt, akik megérték. Hogy aztán milyen állomássá válnak maguk is, és jó szívvel emlékezünk e rájuk valamikor évek múlva, nem tudható. NAGYOT KELL ALKOTNI HOZZA, a nagy alakítás kevés. Gonbacsov-formátumú politikus nem teremi minden bokorban, és azokból sem, akik a pártállamot lebontották. Ám a leépítés lehetőségei végesek, és ezt tudják, akik ma vannak soron.' Fogalmazvány-e, vagy korszakos terv, ami sorsukat az elkövetkező néhány évben meghatározza? Meglátjuk, megtapasztaljuk — mondja, aki nem tartozik a létminimumon, vagy az alatt élők népes csoportjába. Aki igen, az mást mond, mert fogytán a türelme, korog a gyomra. Akik pedig az egész fölött vannak, drukkolnak: tartson még egy kis ideig a zavaros állapot, hadd fejezzék be az eredeti tőkefelhalmozást. Esik Sándor i Megkezdődött a borsószezon. A hét elejétől egy hónapon át 6 ezer tonna borsószemet dolgoznak fel a nyíregyházi konzervgyárban. (Balázs Attila felvétele) Érzékcsalódás nehéz pontosan középen kettétörni egy hamburgert. Már az utcán bandukoltam a közeli villamosmegálló felé, amikor rádöbbentem: valami nincsen rendben velem. Könnyűnek éreztem magam, mintha a Holdon járnék. Vajon szépséges hajnali álmom játszik még velem? Vagy csakugyan emelkedik az életszínvonalam, csupán nem veszem észre, érzéketlen férfi én, aki vagyok? Nézzünk utána a dolognak ... Mi okozhatja ezt a furcsa, emelkedett hangulatot? Nos, az albérleti szobám díja valóban emelkedett, mivel a házinéni méregbe gurult az emelkedett húsárak miatt. Nem emelkedett a havi deficitem. Ha azonban emelkedett a deficitem, akkor nem emelkedhetett az életszínvonalam. Ha viszont' nem emelkedett az életszínvonalam, akkor mi a fenétől ilyen emelkedett a hangulatom? Érzékcsalódás áldozatává váltam? P edig, istenemre mondom, olyan könnyűnek érzem magam, mint egy sikkasztó főkönyvelő a felmentő ítélet elhangzása után. A lépteim súlytalanok, óh, mégiscsak szép az élet! Ügy szökellek az utca hepehupás macskakövein, akár egy gazella! Mintha mezítláb járnék ... Tekintetem ekkor lábaimra tévedt... Te jóságos ég! A ma reggeli otthoni kapkodásban megint elfelejtettem cipőt húzni... Walter Béla Figyelem, figyelmesség! V alami elkezdődött? Szeretném hinni, hogy a csodát nem a munkanélküliségtől való félelem motiválta. Történt, hogy egy asz- szony takarítás közben véletlenül a lakása ajtajának üvegét betörte. Szólt egy kft.-nek, amelynek képviselője megjelölte a nyílászáró beüvegezésének idejét. A megbeszélt napszakban a kft. egyik embere a nőnél csengetett, s elnézést kért, mert a megrendelésnek csak néhány óra múlva tudnak eleget tenni, ugyanis árut kaptak, s most azt kénytelenek rakni, rendezni. Amikor ezt hallottam, női szabó apámra gondoltam, aki, ha valami közbejött, s az ígért próbára nem tudta a kosztümöt, vagy a kabátot elkészíteni, akkor arról a kuncsaftot értesítette. örülnék, ba az üveges kft cselekedete nem gazdasági, sőt kenyériéit« indíttatású lenne, hanem a háttérben csupán a tisztesség és erkölcs húzódna meg, melyből érezhető, hogy ők vannak értünk, még akkor Is, ha a fillérjeink elvesznek a nagykalapjukban, vagyis nem rajtunk fognak meggazdagodni Értesítésük az asszonynak jólesett. Reméljük, a jövőben mindenütt az etikus magatartás válik megszokottá, s egy ilyen egyszerű tett, mint az adott sző megbecsülése, vagy a bocsánatkérés nem megy csodaszámba. (cselényi) Ha nagyobb leszek én is közietek lehetek? (E. E.)
