Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

1990. június 6. Kelet-Magyarország 3 Végjáték a tisztességgel Még volt néhány jelentkező, de közbeszólt az áfészelnök: „nincs értelme a további vitának. A lé-, nyeg, hogy nem számíthatok a pártok támogatásá­ra, tartósan pedig egy gazdasági vezető sem mű­ködhet ilyen körülmények között. A szándék egy­értelmű, rendszerváltás van, felállók az elnöki szék­ből. A küldöttgyűlést összehívjuk, de azon nem szeretnék részt venni. Az a kérésem: olyan felmon­dási időt állapítsanak meg, hogy legyen időm elhe­lyezkedni.” Az eset péntek délután tör­tént egy rétközi faluban. Hogy miért nem írjuk ki a nevét, az az előbbi sorokból kiderült: az elnök az őt ért súlyos vádak hallatán bedob­ta a törölközőt, lemondott. Esete mégis olyan tanulsá­gokat hordoz, amelyek mások számára is okulásul szolgál­hatnak. Átjátsszak a vagyont A demokrata fórum, a sza­bad demokraták, a kisgazda­párt. a kereszténydemokra­ták. a szociáldemokraták és a szocialista párt vezetői hív­ták meg egy délutáni eszme­cserére a szövetkezet elnökét. A beszélgetésnek a tanácsel­nök adott saját szobájában otthont, hogy ezzel is érzé­keltesse: nemcsak és nem elsősorban pártügyről van szó. sokkal többről ennél. Egy szövetkezet gazdálkodá­sáról., s ami még ennél is több. a hozzá tartozó nyolc község lakosságának ellátásá­ról. Mert abban igen sok volt és maradt a javítani való. Az élelmiszer-ellátás úgy ahogy elfogadható, az viszont már nem. hogy a nagyközség egy jelentős része bolt nélkül ma­radt volna, ha egy magánke­reskedő nem nyit üzletet, mert a'szövetkezet hagyta ki­csúszni kezéből az ott jól be­járatott boltot. 270 ezer fo­rintot költöttek egy használ­hatatlanná vált kölcsönző­bolt felújítására, s kiadták a főkönyvelőnő férjének, hogy ott autóalkatrész-boltot nyis­son. A szövetkezet igazgatósá­gának tagjai és dolgozói úgy tudták: a főkönyvelőnő férje újítja fel saját zsebéből, ám ahogy érkeztek a számlák, s ahogy azokat egymás után egyenlítette ki a szövetkezet, úgy vált ismertté: szó sincs a magántőke bevonásáról, sok­kal inkább a szövetkezeti tő­ke átjátszása ez. amit min­denáron meg kell ákadályoz- ni. Pánik a boltokban Aztán kiderült, hogy az el­nök a pártok képviselőit is félrevezette, mert még ak­kor sem intézkedet a negyed­milliónál nagyobb összeg be­hajtásáról. amikor erre fel­szólították. s azt sem árulta el. hogy a szerződés szerint évente 36 ezer forintért kap­ja meg a bérlő a boltot, vagy­is a felújítási költséget több mint hét évig „lakja le”. És egymást követték a ké­sőbb igaznak bizonyult vá­dak. Például egymás után ke­resték fel a szövetkezet veze­tői a boltosokat, s közölték velük: csak akkor maradhat az övék a bolt. ha bérbe ve­szik. s kifizetik a bolt áru­készletét. Természetesen er­re kitört a pánik. Honnan is venne egy kereskedő másfél, kétmillió forintot. hogy el­nyerje annak a boltnak az üzemeltetését, amelyet most is ő lát el. A munkanélküli­ség szele korábban is meg­érintett már néhány dolgozót akkor, amikor felszámolták az építőbrigádot, amikor szél­nek eresztették a szállítókat, vagv amikor csöKkentették a boltokban dolgozó kereske­dők létszámát. Mert faluhe­lyen nem könnyű elhelyez­kedni. Mint ahogy nem könnyű eladni a kiskertekben ter­melt zöldséget. gyümölcsöt sem. amióta a szövetkezet felszámolta a felvásárlási te­vékenységet. és a Zöldérttel hoztak létre egy gazdasági társulást. A falu nem az új formák létrehozását látja eb­ben. hanem azt. hogy a szö­vetkezet megszüntetett egy bajjal és felelősséggel járó tevékenységet, s azóta az el­nök és a kereskedelmi főosz­tályvezető kapja a nyereséget a gazdasági társulástól. Azt sem volt könnyű meg­magyarázni — nem is fogad­ták el a választ —: hogy van az. hogy a szövetkezet Volgá­ja a garázsban áll. miközben az elnök lízingelt kocsin fut évi 900 ezerért, a boltokban meg nem jut húszezer forint­tal több az árukészletek fel­töltésére. Igaz. rossz az a Vol­ga, de állítólag 96. ezerért tel­jesen új motort tehetnének bele. Nem értik: miért kellett a koosi gumiját is kicserélni két nap múlva 32 ezerért, vagy legalább azt tudnák: hová került a leszedett 5 új gumi. Különösen akkor érde­kesek ezek a forintok, ha tudjuk, hogy a tüzépen egy vagon szenet nem tudnak rendelni, mert nincs hová tenni; hogy beázik a vasbolt; hogy hullik a vakolat a szö­vetkezeti irodáról; hogy a gázcseretelepen térdig járnak a sárban; hogy lebontották a tápboltot, mert nem tartot­ták érdemesnek a felújításra, a fal meg egy szörfre borult, amiről azóta sem tudják, hogy kié volt. Ha már a pártok álltak a szorító egyik sarkában, nem hagyták ki a pártügyeket sem. Miközben ugyanis nép­szavazás döntött, hogy a pár­tok vonuljanak ki a munka­helyekről, addig a szövetke­zet lehetőséget és feltételeket teremtett egy párt (a szociál­demokrata pártról van szó) létrejöttéhez, a gyűlésekre nyugodtan mehettek munka­időben a dolgozók. sőt az nem lehetett nyugodt, aki nem ment el. Buszt bérelt a párttagoknak a szövetkezet egy pesti úthoz, s noha az elnök azt mondta, hogy a dolgozók szabadságuk alatt éltek pártéletet, azóta sem írták ki nekik a szabadságot, s azóta sem fizette be a párt a busz költségét. Eljátszott bizalom Azt már fel sem említették, hogy miért akarta bezárni az elnök a szövetkezeti étter­met, amely ha netán veszte­séges lenne, az is a szövetke­zet bűne. Ha valahol, akkor itt lenne igény a főztiükre, ám a nagyközségben lévő gyárakba két-három faluval távolabbról hordták, most meg a napköziből hordják az ebédet. Lenne még mit felsorolni azok közül, amiket a pártok képviselői az elnök szemére vetettek. Legyen elég annyi', hogy kimondták: nemcsak ők. hanem a falu egész lakossága nem bízik meg benne, nem bocsátják meg. hogy a falut gyarmatnak nézte, a letelepe­dés szándékával sem tisztelte meg őket, nem csoda tehát, hogy nem érzi az ott élők gondját. És az sem mellékes, hogy akinek szavahihetősége megingott, aki nem találja a kontaktust sem a beosztottai­val. sem a pártokkal, sem a falu lakosságával. annak nincs jövője ebben a faluban. Még a nyereség is rosszízű, ha a boltok bezárása, vagy a dolgozók elbocsátása árán képződik. A szövetkezet elnöke köz­ben többször is lehetőséget kapott a válaszra, ám a lé­nyeget legtöbbször megkerül­te. A találkozó végére azon­ban mégis csak levonta a megfelelő következtetést. y^sodálatos álmot láttam az éjjel. Hóvége volt, zúgtak a déli haran­gok. Egy előkelő étterem­ben ültem a menyasszo­nyommal, és borjúbélszint ettünk Stroganoff-mártás­sal. A sonkával töltött pa­lacsinta után vörösbort it­tunk. Tímea rámnevetett, és azt súttogta, szeret. Kolesz­terin-szintem és az élet- színvonalam egymással ver­sengve emelkedett. Talán éppen a másodikat kortyoltam a forró feketé­ből, amikor berregni kez­dett a vekkeróra, és feléb­redtem. Álomnak hála, jól­lakotton pillantottam kör­be albérleti szobámban, és boldogan állapítottam meg, hogy farmernadrágom nem hasadt tovább. Borotválkozás közben vé- gigszánkáztam aznapi teen­dőimen. Rengeteg' az intéz­nivalóm! A menyasszonyom­mal tervezett közös ebédet mindenesetre lemondom, ugyanis hóvége van, és oly Amondó vagyok... Az állomás nem utazik Egy másik Oroszország várta vissza Mihail Gorbacsovot a minap. Élén a fe­negyerek Jelcinnel, határai között egy néppel, amelyik már nem isteníti, mint ötéves országüásának első időszakában. Elmúltaik a lélegzetelállító napok, hetek és hómiaipök, kifulladt a peresztrojka. Ve­zére, a globális reformer nem tud választ adni olyan kérdésekre, amelyeket reform­jai hoztak a felszínre. Átlépett volna fe­lette a történelem? Korai lenne még az ítéletet kimondani, mert megoldott ő már ekkora problémáikat, nagy túlélőként is emlegették a megfigyelők. Vagy most' mégis? Oroszországot írtam, és nem pusztán azéirt, mert Jelcin e taigköztánsaságmalk az elnöke, hanem azért is, mert a mi refor­merünk, Pozsgai Imre Berlinben mindun­talan így emlegette Szovjetuniót. A több­pártrendszer valamikori sümgetése, az el­lenforradalom-minősítés felülvizsgálata és más régi „megdöbbentések” sorálban egy új húzás? Akár így, akár úgy, sorsa any- nyiban megegyezik Gorbacsovéval, hogy jelentős állomása a történelemnek., amit tett. Az állomások örök sorsa azonban, hogy nem mennek él a vonattal, a vona­té pedig az, hogy mindig tovagördül. Hol van már az egykori reformállomás, amit Berecznék, Grósznak hívtak, és va­jon végállomásnak tekinthető-e történel­münknek az a stádiuma, amelyet napja­ink jelentenek? Ismerve a történelem ter­mészetét, biztosira vehető, hogy semmi­képpen. Csak éppen ma hiányoznak ások a szenzációk, amelyeket annaik idején szent borzadállyal eretnekségnek lehetett nevezni, aztán egy kis idő múlva hozzá­szokni, majd bedig hozsamnázni. A szocialista párt is leakasztott egy „va­gont”, vagy többet a legutóbbi kongresz- szusán. És utasból állomássá vált a me­gyei vezetésnek az a része äs, amely még nemrég szükségesnek látta, hogy a gazda­ság kilencven százalékának üdvös lenne közösségi tuliajdonhan maradni, valamint Marxtól nem búcsút venni. Közben, pedig a többi párt is osztódott, szaporodott, a politikai élet figurái is meglehetősen gyor­san váltják egymást. Az új közlekedési miniszter életének sem az lesz a legszebb állomása, amikor kijelentette Mester Ákosnak: egy év múlva pontosan járnak maja a vonatok. A REGI REFORMEREKNEK KÖNNYŰ VOLT mert azokról a dolgokról kellett megmondani, micsodák, amelyről minden­ki tudta, csak nem mondta. A mainak ne­héz a sorsuk, mert az össznépi sporttá vált leleplezéséiben lassan elfogyott a leleplez- nivaló (bár így lenne?), aki ma újat és na­gyot akar mondani, annak következteté­sekbe, hogynemondjam jóslatokba kell bo­csátkozni. Ezért is sajnáltam azonnal a közlekedési minisztert. És egyúttal azokat is, akik ma ilyesmire adják a fejüket. Reformereinknek mindazonáltal jó dol­guk van, legalábbis ahhoz képes, ami an­nak idején a francia forradalom alatt tör­tént elődeikkel. A forradalom felfalta gyer­mekeit — következtettek utólag a történé­szek. Ma nem hullanak fejek, „csak” őr­szemen nek az emberek. Nagy emberek ösz- szemenésének nap mint nap tanúi lehet­tünk a rendszerváltozás alatt, a szabad parlamenti választás azonban megszilárdí­totta az alapokat azok alatt, akik megér­ték. Hogy aztán milyen állomássá válnak maguk is, és jó szívvel emlékezünk e rá­juk valamikor évek múlva, nem tudható. NAGYOT KELL ALKOTNI HOZZA, a nagy alakítás kevés. Gonbacsov-formátumú politikus nem teremi minden bokorban, és azokból sem, akik a pártállamot lebontot­ták. Ám a leépítés lehetőségei végesek, és ezt tudják, akik ma vannak soron.' Fogal­mazvány-e, vagy korszakos terv, ami sor­sukat az elkövetkező néhány évben meg­határozza? Meglátjuk, megtapasztaljuk — mondja, aki nem tartozik a létminimumon, vagy az alatt élők népes csoportjába. Aki igen, az mást mond, mert fogytán a türel­me, korog a gyomra. Akik pedig az egész fölött vannak, drukkolnak: tartson még egy kis ideig a zavaros állapot, hadd fe­jezzék be az eredeti tőkefelhalmozást. Esik Sándor i Megkezdődött a borsószezon. A hét elejétől egy hónapon át 6 ezer tonna borsószemet dolgoznak fel a nyíregyházi kon­zervgyárban. (Balázs Attila felvétele) Érzékcsalódás nehéz pontosan középen kettétörni egy hamburgert. Már az utcán bandukol­tam a közeli villamosmeg­álló felé, amikor rádöbben­tem: valami nincsen rend­ben velem. Könnyűnek érez­tem magam, mintha a Hol­don járnék. Vajon szépséges hajnali álmom játszik még velem? Vagy csakugyan emelkedik az életszínvonalam, csupán nem veszem észre, érzéket­len férfi én, aki vagyok? Nézzünk utána a dolog­nak ... Mi okozhatja ezt a furcsa, emelkedett hangu­latot? Nos, az albérleti szobám díja valóban emelkedett, mivel a házinéni méregbe gurult az emelkedett hús­árak miatt. Nem emelkedett a havi deficitem. Ha azon­ban emelkedett a deficitem, akkor nem emelkedhetett az életszínvonalam. Ha vi­szont' nem emelkedett az életszínvonalam, akkor mi a fenétől ilyen emelkedett a hangulatom? Érzékcsaló­dás áldozatává váltam? P edig, istenemre mon­dom, olyan könnyű­nek érzem magam, mint egy sikkasztó főköny­velő a felmentő ítélet el­hangzása után. A lépteim súlytalanok, óh, mégiscsak szép az élet! Ügy szökellek az utca hepehupás macs­kakövein, akár egy gazella! Mintha mezítláb járnék ... Tekintetem ekkor lába­imra tévedt... Te jóságos ég! A ma reg­geli otthoni kapkodásban megint elfelejtettem cipőt húzni... Walter Béla Figyelem, figyelmesség! V alami elkezdődött? Szeretném hinni, hogy a csodát nem a munkanélküliségtől va­ló félelem motiválta. Történt, hogy egy asz- szony takarítás közben véletlenül a lakása ajta­jának üvegét betörte. Szólt egy kft.-nek, amelynek képviselője megjelölte a nyílászáró beüvegezésének idejét. A megbeszélt napszakban a kft. egyik embere a nő­nél csengetett, s elnézést kért, mert a megrende­lésnek csak néhány óra múlva tudnak eleget ten­ni, ugyanis árut kaptak, s most azt kénytelenek rakni, rendezni. Amikor ezt hallottam, női szabó apámra gon­doltam, aki, ha valami közbejött, s az ígért pró­bára nem tudta a kosz­tümöt, vagy a kabátot elkészíteni, akkor arról a kuncsaftot értesítette. örülnék, ba az üveges kft cselekedete nem gaz­dasági, sőt kenyériéit« indíttatású lenne, hanem a háttérben csupán a tisztesség és erkölcs hú­zódna meg, melyből érezhető, hogy ők vannak értünk, még akkor Is, ha a fillérjeink elvesz­nek a nagykalapjukban, vagyis nem rajtunk fog­nak meggazdagodni Ér­tesítésük az asszonynak jólesett. Reméljük, a jövőben mindenütt az etikus ma­gatartás válik megszo­kottá, s egy ilyen egy­szerű tett, mint az adott sző megbecsülése, vagy a bocsánatkérés nem megy csodaszámba. (cselényi) Ha nagyobb leszek én is közietek lehetek? (E. E.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom