Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-27 / 149. szám

1990. június 27. Kelet-Magyarország 7 m O azok a szép idők! Talán nem is írtam volna meg a lapjukban T. D. len­gyel állampolgárságú bará­tom esetét, ha nem olvasom a Népszavában pár héttel ezelőtt, mit tapasztalt a há­borúban futárszolgálatot teljesítő Tadeusz Chcufc­Celt Nyíregyházán: ....... az emberek kenyeret, szalon­nát és bort kínáltak, cso­koládét, meg pénzt aján­lottak ... megvették a vo­natjegyemet Budapestre.. A II. világháború szörnyű­séged hál' istennek elmúl­taik. De megváltoztak az emberek is. Tíz napja, ami­kor T. barátom Nyíregy­házára érkezett, a Tokaji úton lévő piacon egy fi­atalember egy óvatlan pilla­natban elemelte a kocsi te­tejére pákolt, élelmiszerrel teli szatyrot, és eltűnt vele a nagy tömegben. Persze T. barátom felelőtlen volt. De éjszaka leszerelték a kocsiról a visszapillantó tükröt, a sáfhányót és a díszeket. Mindennek bete­tőzéseként elutazása előtt az egyik boltban alaposain becsapták. Ha arról beszé­lünk, hogy a megye ide­genforgalmát fejleszteni kel, akkor ezek után azt se felejtsük el, hogy a turista oda megy szívesen, ahol vendégbarátsággal fogad­ják, nem pedig oda, ahol ilyet él át. Dr. Túri Péter Nyíregyháza Ingyen ébresztő Tízemeletes házunk előtt félkész butikok sorakoznak. Építésük nem kis zajjal jár, de eddig egy szót sem szóltunk, mert így tartot­tuk természetesnek. Ám az. egyik butik gazdája íagy- laltozójában újabban reg­gel fél ötkor fúrni, kala­pálni kezd. álmunkból erre a zajra riadunk. Itt van a nyári szünidő, a gyerekek szeretnének sokáig aludni, és azok a felnőttek is, akik otthon a lakásban töltik a szabadságukat, mert nincs annyi pénzük, hogy üdülni A város Nemrég azt olvastam az újságban, hogy meg kell szüntetni a nyíregyházi MÁV-Állomás előtti „mini KGST-piacot", mert csúnya képet mutat a megyeszék­helyről. Ez igaz. de legalább ugyanilyen csúnya képet mutat a belvárosi Egyház utca. Düledeznek a házak, némelyik gerendával van megtámasztva. Az építési területet nyilvános WC-nek használják, tele van sze­méttel és törmelékkel. Rá­menjenek. Úgy gondoljuk, a csendrendelet a magán- vállalkozókra is érvényes és elvárnánk, hogy ezt be is tartsák. Meglepő szá­munkra, hogy épp az nem tartja be, aki a házunkban lakik. Kérésünk, ha min­denképpen zajos munkát kell végeznie a butikban, akor legalább ne kora haj­nalban tegye ezt. A Fazekas János tér 7. sz. ház lakói Nyíregyháza névjegye adásul esténként ritkán ég a villany az utcán, nem biztonságos ott várakozni a buszra. Ez is a város név­jegye, mert itt szállnak le az autóbuszokról a városba érkező idegenek. A MÁV- Állomás előtt már szép rend van, ez a rendcsinálás ráférne az Egyház utcára is ... Hámori Lajos Nyíregyháza, Ságvári kertváros Perzsavásár viszonteladókkal Veszik, viszik és meggazdagodnak Benne vagyunk a nyárban. Egyik percben süt a nap, a másikban árnyék fordul a nyíregyházi „K.GST- piac” fölé, ahol ponyván, papíron, autókra terített plédeken drága porcelán étkészletek, csorba bögrék, hímzett selyemruhák és szakadt nájlonharisnyák, fú­rógépek, rozsdás szögek kelletik magukat a vásárlók­nak. Minden jóval olcsóbb, mint a boltokban. De kapható ebben a per­zsavásárban tengerimalac és kanári, faragott tálalószek­rény és kopott fotel, modem gáztűzhely és múzeumba va­ló spirituszfőzö, és még mi minden! Csakhogy panaszkodnak, sok a viszonteladó. Pirkadat­kor összevásárolják a len­gyelektől, szovjetektől, romá­noktól a magyarok által ke­resett cikkeket, arrébb men­nek két sorral, és felárral el­adják. így lehet munka nél­kül, adómentesen jó jövede­lemhez jutni! — dohog egy cserzett arcú, viszeres lábú, idős aszony. Ö használt cse­csemőruhákat, gumijátéko­kat árul. A kisunokájáé volt minden, most szeptemberben iskolába megy, kell a pénz irkára, tornacipőre... — és a fülembe súgja, nézzem csak, a csillárt és összehajt­ható faszékeket kínáló romá­nok mellett álló lombos sze­möldökű, görnyedt tartású férfivel együtt jöttek ki a piacra. Üres kézzel érkezett, s most nagy értékű áruja van... A férfi lába előtt ágy­neműk, törülközők, nyolc pár női és hat pár férfi cipő, üres magnókazetták sora­koznak az újságpapíron. — Hogy adja? — mutatok egy fényes, strasszdíszitésű lakkszandálra. — Hétszáz — közli szófu­karon. — Drága. Másutt ötszázért adják, ötért elviszem. — Ötszázért?! Nem adom — és az ajkán megjelenik egy lekicsinylő mosoly. Dél- tájt, amikor a lengyelek, fel­vidékiek hazaindulnak, ke­lendő lesz az áruja. Jól is­meri a vásárlók természetét: most még árubőség van a piacon, nézelődnek, fontol­gatnak, de később, ha nincs miből válogatni, akkor jön el az ő ideje! Megvárja. .. ■Botladozom a többi vevő­vel, kíváncsiskodóval együtt a szürke zúzalékkövön. Meg­pillantom E. asszonyt, szal­makalappal a fején két tö­mött táskán ül, szemüvegén meg-megcsillan a napfény. „Tessék, tessék, itt a francia parfőm, szemfesték, bőr dzse­ki, sztereó magnó, finom babkávé! Olcsón adom, tes­sék hölgyem, uram!” — hí­vogatja hangosan a nézelő- dőket. Ő rokkantnyugdíjas, mégis emeletes villában la­kik a zöldövezetben. Talán jól kereső ura jövedelméből telt rá, vagy abból, hogy ha­vonta kétszer Törökország­ba, Bécsbe utazik „csencsel­ni”, és szombatonként itt árulja a holmikat a piacon? — Most, hónap végén nincs nagy forgalom, majd fizetés­kor jövünk ki! — sóhajt föl egy inas, bajszos fiatalember és amúgy férfimód haj igái ja bele a vászonszatyrokba az ingeket, lepedőket, fehérne­műket. Dundi, szőke asszo­nya szidja: — Te, te... ne gyűrd össze, mert nem fog­juk tudni eladni! Bizony, ők abból élnek, hogy járják Lengyelországot, Kárpátalját, megveszik és itt felárral eladják a szerszámo­kat, ruhaneműket, edénye­ket. A férj munkanélküli, az aszonyka gyesen van. Nézze — magyarázza a fiatalember —, én sem tartom ezt tisz­tességes dolognak. De enni kell, élni kell, a kislányunkat fel akarjuk nevelni. Inkább lopjak? Kihajítottak a mun­kahelyemről, és akkor most forduljunk fel ?! — elkö­szönnek, mert még kenyeret, meg tejet kell venni. A ki­csinek pedig visznek- egy szem paradicsomot, ennyi „luxusra” telik az ő láthatat­lan jövedelmükből. Szerkesztői üzenetek RÉZ ZOLTÁN, Nagyha­lász: Reméljük, már kézhez kapta a gyermekei után já­ró családi pótlékot, amit március elsejétől állapítot­tak meg, és a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság június vé­géig egy összegben utalta ki. BOROS ANURÄS. Kis- várda: Az éjszakai pótlék nem azonos a műszakpót­lékkal. Éjszakai pótlék azok részére jár, akik esténként húsz órától masnap reggel hat óra között végeznek munkát. Ennek mértéke tíz százalék, de a kollektív szerződés megállapíthat et­től magasabb pótlékot is. A rendszeresen éjszaka mun­kát végzők számára pótlék­átalány adható. Az éjjeliőr rendszeresen éjjel végez munkát, ezért részére külön pótlék megállapítása feles­leges, az a munkabérébe is beépíthető. Műszakpótlék azoknak jár, akik fizikai ál­lományban, vagy közvetlen termelésirányítóként egy­mást felváltva azonos mun­kát végeznek, vagy azonos technológiai folyamatban foglalkoztatják őkét. Az éj­jeliőr részére tehát műszak- pótlék nem járhat, mert csak éjszakai és nem váltó szolgálatot lát el. MAGÚRA GYÖRGY, Nyíregyháza: A kert, amely­ben önök virágokat és f^kat ültettek, a Közterület-fenn­tartó Vállalat gondozásában van. Az IKSZV a kerti csa­pokat azért szereltette le, mert csak ebben az évben közel négy és félmillió fo­rintot fizettek vízdíjra. Pa­naszát emberi oldalról jo­gosnak tartják, ezért a vá­rosi tanács illetékeseitől kérni fogják, hogy hozzanak döntést, ki viselje a kert­locsolások költségeit. Szá­munkra nagy örömöt jelen­tett, hogy így törődik a ház előtti kert sorsával, sajnos, ezt nem mindenütt tapasz­taljuk. Tóth M. Ildikó Magas fű magas épületek között. A felvétel Nyíregy 'háza központjában készült... A jogász tanácsai MIT SZÓL. EHHEZ AZ ILLETÉKES? Csak a fele pénzt adják vissza Kevesebb háztáji földet adtak! Egy pátrohai olvasónk 1988. decemberében Évgyűrű biztosítást kötött, de most év elején felbontotta, mert kevés volt a fizetése. A vál­lalatánál azt mondták, visz- szakapja a pénzét, ám a be­fizetett összeg felét kapta csak vissza az Állami Bizto­sítótól. Az ÁB megvizsgálta pana­szát, de sajnos, a CSÉB Év­gyűrű biztosítási kötvény ha­todik oldalán található 13. pontban rögzített szabályo­zástól eltérni nem áll mód­jukban. A 13. pont rendelke­zik ugyanis a visszavásárlási összeg megállapításáról, és abból egyértelműen kitűnik, hogy a biztosítás fennállásá­nak első két évében a befize­tett összeg ötven százalékát fizetik ki a biztosítottnak, ol­vasónk esetében pedig még nem telt el a két év. n hús értékét levonják Másfél éves csikója dög­lött meg szívbénulás követ­keztében egy olvasónknak. A csikót a vágóhídra szállítot­ták, ott azt hallották, ha ér­tékesítik a húsát, némi hasz­not is jelent és a Biztosítótól is kapnak valamit, mivel a csikó biztosítva volt. Csak­hogy levélírónk meglepődve tapasztalta, hogy a biztosítá­si összegből az Állami Bizto­sítónál levonták a tanácsi el­számolás alapján a „húsmeg­térülést”: azaz a csikó húsá­nak értékét. A biztosítási feltételek sze­rint ló esetében hat hónapos és két éves kor között a leg­magasabb biztosítási összeg húszezer forint, vagyis kár esetén maximum ennyit té­ríthet az Állami Biztosító. A biztosítási feltételek 2. pont­ja azonban rögzíti, hogy kényszervágás esetén a ható­sági megtérülést a biztosító levonja. A húsmegtérülést az ügyfél nem küldte meg az ÁB-nak, így annak az érté­két levonták a biztosítási ösz- szegből. lár az anyasági ellátás Mátészalkáról fordult la­punkhoz egy hölgy: tíz esz­tendővel ezelőtt kezdett dol­gozni a helyi üzemek egyiké­ben. Néhány éve férjhez ment, gyermeket szült. Mivel a gyermeknek nem talált megfelelő elhelyezési lehető­séget, ezért olvasónk a gyer­mekgondozási segély lejária után egyéves fizetés nélküli szabadságot kért a munkahe­lyétől. Körülményeire való tekintettel meg is adták ne­ki, majd a kért hosszabítást is; csakhogy közben új­ra viselős lett. Épp az­nap hozta világra má­sodik gyermekét, amikor le­járt a fizetés nélküli szabad­sága. Vita kezdődött: megil­leti-e az anyasági ellátás? A munkahelynek — mint üzemi kifizetőhelynek — az volt az álláspontja, hogy nem illeti meg, mert nem dolgozott, ha­nem fizetés nélküli szabadsá­gon volt. A Társadalombiztosítási Igazgatóság véleménye sze­rint azonban ez félreértés. A társadalombiztosításról szó­ló 1975. évi II. törvény vég­rehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT.R. 3. §-a alapján a munkaviszonyban álló dolgo­zó biztosított, az ennek alap­ját képező jogviszony kezde­tétől a megszűnéséig. A fize­tés nélküli szabadság az al­kalmazotti jogviszonyt nem szünteti meg, így az édesanya folyamatos biztosításban volt, munkaviszonya kezdetétől a fizetés nélküli szabadság utol­só napjáig. Emiatt tehát az anyasági ellátásra jogosult. Márton Mihály- né kisvárdai la­kos huszonöt éven át a közeli terme­lőszövetkezetben dolgozott, onnan is ment nyugdíjba. 1986-ig a termelő­szövetkezet min­den eszendőben biztosította részére a háztáji területet, ezt követően azon­ban már többszáz négyszög­ölei kevesebb háztáji földet kapott. A termelőszövetkezet ezt azzal indokolta, hogy le­vélírónk nem teljesítette a számára megállapított mun­kaórát. Csakhogy olvasónk azért nem tudott rendszere­sen részt venni a közös mun­kában, mert súlyosan beteg férjét kellett gondoznia, ro­kona nem lévén, másra nem bízhatta. Azt kérdezi, vajon jogos volt-e a tsz intézkedé­se? A háztáji juttatás mérté­két a termelőszövetkezeti tag munkateljesítésével arányo­san állapítják meg. Ez azt jelenti, hogy a neki megálla­pított munkamennyiség rész­beni teljesítése esetén a fel­ső határ és az alapszabály szerinti legkisebb mérték kö­zött, a teljesítménnyel arány­ban• állapítják meg. A beteg férj ápolása emberileg való­ban méltánylandó, de sajnos, nem olyan ok, amit munka­teljesítményként figyelembe lehetett volna venni a háztá­ji juttatás szempontjából. Kovács Zoltán nyíregyházi lakos termelőszövetkezeti tagként dolgozott 1681 óta. Három év múlva megnősült, építkezés miatt fizetés nélkü­li szabadságot igényelt, azon­ban ezt nem biztosította ré­szére a termelőszövetkezet. Még abban az évben tagsági viszonyát kizárással meg­szüntették. mert nem teljesí­tette az előírt munkamennyi­séget, ezt követően alkalma­zottként foglalkoztatták. Két éve úgy megromlott az egész­ségi állapota, hogy könnyebb munkát kért a tsz-től. de sajnos, ilyen nem tudtak ne­ki biztosítani. Most otthon várja, hogy mi lesz vele ... Sajnos, olvasónk leveléből nem derült ki, hogy táppén­zen volt-e, vagy időközben munkába állt, és megszűnt-e a munkaviszonya. Javaslom, keresse meg a Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatósá­got, ahol a szükséges felvilá­gosítást meg fogja kapni an­nak érdekében, hogy tisztáz­za helyzetét. Mindenek előtt az Orvosi Bizottságnak kell megállapítania, hogy munka­képesség-csökkenése milyen fokú. Mivel levele lényeges adatokat nem tartalmaz, konkrét tanács adására így nincs lehetőségem. Z. Györgyné nyírbátori lakos, tsz-tag a háztáji jut­tatásával kapcsolatos eljá • rást sérelmezi. Mint írja, ebben az évben a tagok vá­laszthattak, hogy háztáji földet vagy termányjutta- tást igényelnek-e. ö ká­poszta- és karfiolterületet igényelt és a művelési dí­jat már be is fizette. Ezért értesült megdöbbenve arról, hogy háztáji területét nem mérték ki, és közölték vele, hogy a megállapodásban az szerepel, miszerint kukori­cában kéri a háztáji föl­det. Levélírónk számára ez teljesen érthetetlen, tiltako­zott is ellene. A tsz fel­ajánlotta, hogy akkor szán­tó területet adnak neki, ezt azonban nem fogadja el. A termelőszövetkezet az alapszabályában rendelke­zik arról, hogy tagjainak háztáji földet vagy terményt biztosít. Levélírónk eseté­ben valószínű, hogy a ta­gokat választási lehetőség illeti meg ebben az esetben. Azonban a megállapodás tartalma dönti el, hogy ol­vasónk esetében milyen fel­tételekkel egyeztek meg a háztáji föld kijelöléséről. Ennek ismeretében kére­lemmel lehet fordulni a szövetkezeti döntőbizottság­hoz. Dr. Kondora Zsuzsanna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom