Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-25 / 147. szám
1990. június 25. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol Kovács Éva újságíró Ügy látszik, a gondok-bajok nem mentek nyaralni. A társadalombiztosítással, szociálpolitikával kapcsolatos kérdések száma ugyanis a szabadságok idején sem lett kevesebb. Mindennek valószínű oka az, hogy az emberek körében egyre többen élnek a korábbinál jóval rosszabb körülmények között, a segélyre szorulók, a szociális helyzetükben támogatást várók száma szinte napról napra növekszik. A társadalombiztosítással kapcsolatos kérdéseket Pataki Lászlóhoz, a Nyíregyházi Társadalombiztosítási Igazgatóság ügyfélszolgálati irodájának vezetőjéhez továbbítottuk. — Mikor jár útiköltség-térítés? — tettük fel számára Nyári Pál mátészalkai olvasónk kérdését. — Hetvenéves korig útiköltség-térítés jár annak, akit a társadalombiztosítás bármiféle ügyében az igazgatóság hivatalába berendel. Ütiköltség-térítés illeti meg az egészségügyi ellátásra, illetve gyógykezelésre utazó állampolgárt is, akinek megjelenését a kezelőorvos kézjegyével igazolja. Visszatérítik az utazásra fizetett pénz egy részét a külföldi gyógykezelésre járóknak is, ameny- nyiben a külföldi intézmény orvosa a beteg megjelenését igazolja. Hutter Ferencné nyíregyházi olvasónk elmondta, férje ez év januárjában meghalt. 0 árvaellátás iránti igényét még húsvét után benyújtotta a Nyíregyházi Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, ahonnan választ azóta sem kapott. Két gyermekét neveli egyedül... Pataki Lászlótól megtudtuk: Hütter Ferencné igénye hozzájuk megérkezett, elintézni azonban mindeddig azért nem tudták, mivel várniuk kell arra a hivatalos papírra, amely azt bizonyítaná, hogy az a budapesti fény-, képész kisiparos, akinél férje halála előtt ügynöki alkalmazásban volt, bejelentette őt a Budapesti Társadalombiztosítási Igazgatóságon, s fizette érte a társadalom- biztosítási díjat is. A fenti adatok az árvaellátás, valamint az özvegyi nyugdíj megállapításához feltétlenül szükségesek. Ha a munkáltató kisiparos a néhai férjet nem jelentette be, holott az dolgozott nála, akkor Hütterné a Munkaügyi Bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. 1844-től 48-ig volt orosz hadifogságban Takács János fehér- gyarmati lakos, aki arról érdeklődött, hogyan kaphatja meg a hadifoglyoknak járó 500 forint nyugdijemeléstt A helyi tanácsoknál kapható hatósági adatközlő lapot kell kitöltenie, s azt a BM titkárságára elküldenie. Cím: Budapest, V. kér. .József A. u. 2—4. Irányító- szám: 1903. A BM titkárságtól kapott igazolás alapján a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság emeli meg Takács János nyugdíjának összegét. Rézműves Józsefné négy- gyermekes családanya felháborodva panaszolta, már három hete beadta családipótlék-igé- nyét, s még mindig nem kapott egyetlen fillért sem! — A késedelem oka az, hogy amióta bevezették az alanyi jogon járó családi pótlékot, azóta a Társadalom- biztosítási Igazgatóságon szinte elszabadult a pokol. Az első időkben, áprilisban és májusban naponta 300-an is ' felkeresték a hivatalt, hogy családi pótlékot igényeljenek. A forgalom azóta is mindössze minimálisát csökkent. Valamennyi érintettnek szól az üzenet: a családi pótlék összegének megállapításáról és folyósításáról a Társadalombiztosítási Igazgatóság intézkedik, a jogszabály 30 munkanapot ír elő egy-egy ügy befejezésére. Gyorsítja a folyamatot, ha az igénylők eleve személyi igazolvánnyal, s a gyermekek eredeti születési anyakönyvi kivonatával keresik fel a hivatalt. Kriston István használtcikk- kereskedő panaszolta: már több esetben felszólította ót a Társadalombiztosítási Igazgatóság, hogy rendezze nagy ösz- szcgű tartozását, pedig neki — állította — egyetlen fillér adóssága sincs, mivel havonta, rendszeresen fizeti a kötelezd járulékot. Az ügyfélszolgálati iroda vezetője elmondta: náluk minden kisiparosnak saját egyszámlája van, a befizetéseket a biztosítás megkezdésekor közölt törzsszámra vezetik fel. Ha az illető kisiparos törzsszám nélküli csekken fizet be, esetleg mástól kapott csekket használ, akkor a befizetett összeg nem kerül rá a folyószámlájára sem. Az utólagos visszakeresés bonyolult, s a befizetési csekkek ellenőrző szelvénye nélkül nem is lehetséges. A nyíregyházi Társadalom- biztosítási Igazgatóságot ezekben a napokban sokan keresik fel az amnesztiások közül, mondván, a börtönben az elbocsátáskor közölték velük, szociális segélyért a tanácsra, nyugdíjért a Társadalombiztosítási Igazgatóságra menjenek, mert a börtönidők alatt járó nyugdíjukat ott helyezték letétbe. Utóbbiról szó sincs, a börtönidő alatt nem jár nyugdíj senkinek — tájékoztatott Pataki László. — A szabadulást követő egy éven belül kérhetik a börtönbe vonulás előtt járó nyugdíj ismételt folyósítását, mégpedig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól. Kérvényükben hivatkozniuk kell eredeti nyugdíjas törzsszámúkra is. Hz exmunkásfir nem akar ejtőernyős lenni Ultizik, de „ludas-e“? Egy éber nyírbátori alapító tagjának (bizonyos Bella Györgynek) panaszát tette magáévá a poraiból feltámadó Nemzeti Kisgazda Párt. Megbízott megyei alelnöke (Angyal Gyula Árpád) a szerkesztőségünkbe eljuttatott írásában mintegy panamázásra kíván fényt deríteni és „összefonódásokról”, a demokrácia megsértéséről, „manipulációról” számol be egy nyírbátori H- bavállalkozással összefüggésben. Nevezetesen arról értesülhettünk az újságcikknek szánt sorokból, hogy a nyírbátori téesz kispiricsei legelőjén a volt városi munkás- őrparancsnok, a termelőszövetkezet egyik agronómusá- val bűnös érdekszövetségben libát legeltet. A libák eléggé el nem ítélhető módon egyrészt gyökerestől kieszik a füvet, másrészt pedig elpo- tyogtatják ürüléküket, ami sokkal inkább gyomirtó, mint jótékony hatású, így egy-két év alatt úgy tönkre teszik majd a „nagy közös” legelőt, hogy ott fű nem nő egy jó darabig. A legnagyobb nemzeti kincset, a földet nem sajátíthatja ki két ember, akiknek a manipulációja ellen erőteljesen fellép a párt — így az írás. „Elég voll!“ Az Űjbarázda téesz irodájában a megbeszélt időpontban várt a „libás” agronó- mus; Bényei Mihály, aki ebben az esztendőben az átalakított termelőszövetkezet gépész vállalkozásának szervezőjeként végzi munkáját. — Én hálistennek, az idén már nem libázok. Tavaly volt egy falkám, amit főként a feleségem látott el, de elég volt. Ügy döntöttünk, nem csináljuk tovább. Mintha megéreztük volna. A libatoll ára lezuhant, így már nem bolt. Nem irigylem az utódomat, aki most vágott bele. Kivihetem magát is oda, legalább meglátja, mi kárt okoz a liba egy év alatt — javasolja az „összefonódás” egyik „bűnöse”. Mielőtt elindulnánk, az éppen megérkező elnökhelyettest faggatom ki, hogyan lehet libatartásra vállalkozni náluk. — Vállalkozásban megy már itt minden, így a napos- liba-előnevelés és a liba hizlalása is. Az előnevelt libákat helyezzük ki a velünk szerződésbe lépő vállalkozóknak, akiktől jelentős összegű óvadék letétbe helyezését kérjük. A többi költséget a libák leadását követően az árbevételből vonjuk le. Most is van 10 ezer darab kihelyezésre váró libánk, amit ezekkel a feltételekkel bárkinek szívesen kiadunk. Aki a mi területünkön akar hizlalásra vállalkozni, annak természetesen felszámoljuk a legelő bérleti díját is — informál Makrai Ferenc. A száz hektáros kispiricsei legelő homokdombjai között zötyögünk Bényei furgonjával a tavalyi libafarmjának elárvult építményei felé. A múlt esztendőben ludak legelte, ma a növendékmarhák által járt terület és a homoki legelő többi része között nem látni különbséget. Csak az eső hiánya látszik mindenütt. Van viszont itt is, ott is illegálisan leborított szemétkupac, pedig a kijelölt szemétlerakóhely csupán né- hány száz méterre van. lói fizetó állás helyett — Tavaly több eső volt, így a kétszeri műtrágyázással elég jó legelőt tudtam a hadaimnak „tálalni”. Az idei szárazság már komoly gondokat okoz. A háztáji gulya számára a vizet már szivaty- tyúzni kell a még vizet adó egyetlen kútból. Ez a nagyobb baj, nem a libalegeltetés, amihez a területet egyébként is a maradékelv alapján adja a téesz. Van a háztájiban mintegy 20 tehén, meg újabban 60 növendékmarha. aminek a legelőA „Déva“ a szerződésszegő A tisxaadonyi üzembezárás hullámai A csütörtöki számunkban megjelent Kilakoltatták a faipari dolgozókat című cikkkünkben leírtuk a Déva Kisszövetkezet és a tiszaadonyi faüzem dolgozóinak a véleményét. Ebben a cikkben hozzátettük, hogy az érintett Pannónia Építőiparé Leányvállalat képviselőjét nem találtuk. Pénteken bejött szerkesztőségünkbe Komjáthy László, a leányvállalat igazgatója és Babócsy Lászlóné igazgatóhelyettes, akik kérték, hallgassák meg az ő véleményüket is, aminek eleget tettünk. Elmondták, hogy jelen pillanatban is a Pannónia az üzem tulajdonosa. A szerződésben csak a gépeket és berendezéseket adták el, ami akkor került volna a Déva tulajdonába, amikor kifizeti a teljes összeget. Az első részletet a kisszövetkezet kéthetes késéssel kifizette, a másodikat viszont május 6-a óta nem. Tehát szerintük a Déva volt a szerződésszegő. Ezért a leányvállalat felszólította hivatalosan a kisszövetkezetet, hogy június 19-ig az üzemet ürítse ki, mivel azt a leányvállalat bezárja és a szerződést felbontja. Az értesítést megkapták, de a Dévától június 19-én nem jelent meg senki. Ezt követően lementek Tiszaadonyba, hivatalos tanú előtt új lakatot tettek a kapura és az üzemcsarnokra, ezután lezárták a területet. A Déva szerződésszegése miatt nem tudták a többi partnerüket kifizetni, ezért vannak fizetési felszólítások ellenük. Egyébként az eladást azért kezdeményezték, hogy valamennyi tartozásukat ki tudják fizetni. A dolgozóknak elmondták, hogy menjenek haza, két hétig a kisszövetkezet fizeti őket, majd július 4-én jelentkezzenek az üzemben, ahol a Pannónia mindenkit visz- szavesz. Addig is 4 portással kötöttek szerződést, akiknek a lelkűkre kötötték, hogy semmiféle erőszakot ne alkalmazzanak. Amennyiben valaki bemegy az üzembe és feltöri a lakatot, értesítsék őket, mert ez már betörés és a bíróságra tartozik. Bár nem értesítették őket. megtudták, hogy mindez megtörtént. Ezért átadták az ügy tisztázását ügyvédüknek. Kifejtették, hop: 120 millióba került az üzem, amely 19 milliós beruházásként indult, ehhez összesen 6 millió támogatást kaptak. A nyíregyházi Agroberrel tervezték meg és néhány belső munkát végeztettek el saját dolgozóikkal, amit ki is fizettek. A dolgozók ellen azért kezdeményeztek kártérítést, mert az exporttermékek helyett selejteseket küldtek ki, ezért a kamiont Bécsből fordították vissza. 700 ezer volt a kár, ebből 100 ezret akartak ráhárítani a dolgozókra, de ezt sem tették. Az üzem bezárása után visszautaztak Budapestre, hogy a július 4-i munkabeindítás szervezését megkezdjék. Várhatóan a Déva helyett más vevőt keresnek és a bírósághoz fordulnak, hogy az döntsön a vitás ügyben. (A szerk. megjegyzése: Olvasóink mindkét fél véleményét meghallgatták, alkossa- sanak véleményt, hogy jogos volt-e vagy jogtalan a tiszaadonyi faüzem dolgozóinak kilakoltatása.) igényét felmérik és amennyi ezen felül marad, azt bérelheti ki a libás. A legelő egy másik, távoli beszögelésében találjuk meg a „bűnös” libákat és gazdájukat, Somjai Pált. A volt városi munkásőrparancsnok, felesége és fia éppen az itatóvályúkat tölti fel friss vízzel. — Amikor megszűnt a munkásőrség, elhatároztam, nem leszek ejtőernyős valamilyen jól fizető állásban, hanem a saját erőmre támaszkodva, a pénzemet kockáztatva vállalkozásba kezdek — meséli a téeszes majd MHSZ-es múlt után, a munkásőrség parancsnokának felkért, s mára kétkezi munkássá vált, csöndes fiatal férfi, a pásztorkunyhónak odaállított, összkomfortos roncsautóbuszban. — Az üzlet teljesen tiszta. Komoly összegű óvadék ellenében megkaptam a több mint 1 milliót érő 5000 darab libát, amihez kibéreltem ezt a 15 hektárnyi legelőt. Féltik tőlünk a területet? Kihajtás előtt a családdal egy hétig csak a szemetet szedtük a fű közül, s így sem tudtunk tökéletes munkát végezni. A megdöglött libákból nem egynek a belében találtam üvegdarabei. Sajnos, az utótisztogatást a liba végzi el. Egyébként mivel szakaszosan legeltetünk, műtrágyázunk, azt a pár száz négyzetmétert kivéve, ahol a szállása és a kifutója van a falkának, sehol nem károsodik a legelő egy-két év alatt. Elegendő csapadék kellene és akkor lenne itt fű bőven minden jószág számára. Elköszönve a jelenlegi és a volt libás vállalkozótól, még felkerestem az ország kormányzásában is részt vevő Független Kisgazda-. Földmunkás és Polgári Párt nyírbátori városi elnökét, aki a megyei pártigazgatói teendőket is ellátja, hogy az esettel kapcsolatban fejtse ki véleményét. Felftjt ügy. — Propagandafogásként értékelhető csupán a Nemzeti Kisgazda Párt részéről ennek a libás ügynek a felfújása. Így akarnak szimpatizánsokat toborozni ismét szerveződő magjukhoz — mondja meggyőződéssel Sáfár Pál, nyírbátori otthonában. — A libatartás azon a legelőn sértheti az újabban egyre több tehenet tartó egyéni gazdák érdekeit és több év alatt minden bizonnyal károsíthatja a gyepet. — Pártunk azonban nem kíván beavatkozni, mert már törvény szerint nem is lehet. Hagyni kell a vállalkozást működni, mert sok pénze, energiája fekszik benne az illetőnek és a szerződések jogszerűek. Az egy más kérdés, hogy a téeszeket védik azok a jogszabályok. Mindenesetre a Független Kisgazdapárt a napokban megalakította Nyírbátorban a legeltetési bizottságot, amely hamarosan megválasztja saját vezetőit. Minden községben szeretnénk hasonlóképpen eljárni azért, hogy minél hamarabb átvegyék a gazdák a téeszektől a közös legelők hasznosításának megszervezését. A másik ember eredményei mögött mindig valami gyanúsat sejtő, de a saját magunk vétkességét soha el nem ismerő gondolkodásmódon túl kellene lépnünk. Foglalkoznunk kellene már végre a szomszéd tehenének a kimúlása utáni vágyakozás helyett saját portánk söprögetésével, mind- annyiónk boldogulásának megteremtésével, ahogy ezt a nyírbátori (független) kisgazdák is teszik. Ráhangolás E lhamvadt immár annak a politikai katlannak a tüze, amiben az országgyűlési választások előtt a sajtó együtt főtt a pártokkal — és íme, már itt vannak a jelei annak, hogy újabb nagy megmérettetésre készül a nép: a helyhatósági választásokra idén várhatóan szeptemberben. Sorsunkat fordító történelmi korszak részesei vagyunk, olyan események alakítói, amilyenek ritkán adódnak az életben. Leszámolunk egy felbontásra ítéltetett rendszerrel, és megpróbálunk magunknak egy másikat felépíteni. Főszerepet játszanak ebben a folyamatban a politika centrumában elhelyezkedő parlamenti pártok, amelyeknek vezetői az elmúlt héten hat részes cikksorozatunkban válaszoltak kérdéseinkre. Általánosnak mondható tapasztalatunk, hogy a pártok szívesen vették lapunk közeledését, és bár voltak tüskék is, volt sértődöttség, és voltak szélsőséges megnyilvánulások is, a közreműködésükért köszönetün- ket fejezzük ki a kérdéseinkre válaszoló pártvezetőknek. Tanulságosak voltak számunkra is a sokszínű reagálások, ahogyan a kérdéseket fogadták, és ahogyan a válaszaikat — a cikksorozat összeállítójának érzései szerint mély felelősségtudattal — megfogalmazták. Miközben az országos sajtóban lehet találkozni a pártokat velejéig boncoló, és nem minden esetben jóindulatú közleményekkel, lapunkban arra törekszünk, hogy a pártok egyformán kapjanak esélyt a vélemények kinyilvánítására. Ezért mentünk most elébe a pártoknak, és sorozatunkat zárva azt lehet ösz- szefoglalásként megállapítani: a pártok felelősen, komolyan készülnek a hely- hatósági választásokra. Többen megfogalmazták: fontos a megfelelő előkészítés, a ráhangolás, sok magyarázatra lesz szükség a sajtóban, hogy az állam* polgárok kellően felkészülhessenek. Azt is többet} szóvá tették, milyen jó' volna elkerülni egymás besáro/á- sát, oldalra rúgások helyett inkább előre haladjunk. ■ - ' Szokni kell az új helyzeteket. Hozzá kell szokni, hogy vannak egymásnak ellentmondó * vélemények is, ami a demokrácia keretei között természetes. Viszont a demokráciát sokáig keli még tanulnunk. Ehhez kívánt hozzájárulni e sorozatunk is, azzal, hogy egyfajta politikai tabella készült el megyénkről, igyekeztünk tájékozódni az elképzelésekről, szándékokról. Azt szeretnénk, hogy a vezető politikai erők a lapban helyet kapjanak, kifejthessék az álláspontjukat, akkor is, ha azok egymástól teljesen eltérőek. Adott esetben lapunk újságírói is közreadják személyes állásfoglaláukat, akkor is, ha az a hivatalostól, a hatalmon lévőkétől eltér, mert azt valljuk: a nagyobb közösség, az olvasók pártérdekek feletti érdekeit képviseljük, az olvasók megbízásából készítjük lapunkat. Bsraksó Erzsébet
