Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2, A KM vendége Vaskó főhadnagy, a nyomozó Különleges státus illetné meg a nyomozót, ha lenne ilyen ka­tegória a rendőri hierarchiában. Hiszen a tettes kiderítése, el­fogása, a tett bizonyítása mind ráhárul. Ha kell, kétméteres kerítést ugrik át, börtönből szökött rabot fog el, késsel hadakozót fegyverez le, de beszélnie kell a fiatalkorú szü­leivel, és nem árt, ha némi pe­dagógiai érzékkel áldotta meg a sors. Legyen pszichológus és ve­gye észre mikor bizonyíthatja be az elkövető előtt a cselek­ményt. Emellett legyen jó fellé­pésű, határozott egyéniség. És még mi minden kell ahhoz, hogy valaki vérbeli nyomozóvá vál­jon? Erre kerestünk választ Vaskó Zoltán főhadnagynál, aki a nyíregyházi városi rend­őrkapitányság bűnüldözési alosztályának csoportvezető­je. Kifejezetten a vagyon elleni bűncselekmények tartoznak hozzá, így manapság, sajnos, nem marad munka nélkül. Természetesen ő sem ké­szült rendőrnek. Mint jó mű­szaki érzékű gyereket, a tisza- . .agyfalui iska.a u.an a Kos- suthba íratták és gépjármű tech­nikát, autószerelést tanult. Min­den úgy indult, hogy a szak­májában helyezkedik el. Dol­gozott isaT'^' '-"V a Volán­nál, majd a katonaság alatt meg­ismerkedett az egyenruhások fegyelmezettebb életével. El­végezte a tartalékos tisztkép­zőt, majd egy barátja ecsetelte előtte: milyen izgalmas dolgo­kat tapasztal a rendőrségen, hogy a nyomozó munkája mennyire változatos, hogy nincs két egyforma ügy és itt aztán csak az állja meg a helyét, aki legény a gáton. Szóval, Vaskó Zoltán kereken tíz esztendeje beállt rendőrnek. — Azóta sem bántam meg, noha ma sokkal nehezebb ezt a szolgálatot ellátni, mint ko­rábban. Egyrészt jóval több a bűneset, naponta 10 és 30 közötti akta érkezik csak a mi alosztályunkra. Országos adat, hogy az ismertté vált bűncse­lekmények 80 (!) százaléka vagyon ellen irányul! Vagy lopással vagy erőszakkal kombinálva. Nem elég a ha­gyományos rendőri munkával felderíteni, elfogni a tettest és hnhi-7/-\n\/ítr»n' ot iinwot hqnom J O J , ■ manapság a közvélemény rosszalló megítélése ellen is hadakoznunk kell. Sokszor ez szélmalomharc, mert aki ma becsmérli a rendőrt, lehet, hogy este kirabolják és ő követeli a leghangosabban a közbizton­ságot. Finoman szólva ma a rend­őrök munkája nem a legnép­szerűbb foglalkozás. Az utóbbi években a sajtóban megjelent egyes rendőri túlkapásokból sokan általánosítanak, hogy ilyenek a rendőrök. F’edig ezt valamennyi hivatásról elmond­hatnánk, mert ha egy könyvelő sikkaszt, attól még nem mind­egyikük olyan. A társadalmi megítélést jól mutatja az is, hogy kevés diplomás fiatal je­lentkezik rendőrnek. Pedig kü­lönösen a nyomozók példája igazolja, rendkívül sokoldalú, tehetséges embereket foglal­koztatnak ezen a területen. A szuperzsaruról él egy kép bennünk. Aki gyors, ügyes, erős, jól bánik a fegyverrel, nem riad vissza a közelharctól. Vaskó Zoltán a tíz év alatt például egyszer sem kényszerült arra, hogy ember ellen fegyvert használjon, noha jócskán ke­rült veszélyes helyzetbe... — Szerencsére a félelmet nem ismerem, bízom abba, hogy puszta kézzel sikerül lefegyve­reznem a támadó ellenfelemet. Még akkor is mellém szegődött a szerencse, amikor egy férfi mind a két kezében borotvával rontott nekem. Amíg az akció­alosztályon dolgoztam, gyakor­ta kerültem olyan helyzetbe, ami nem éppen angol kisaszonyok- nak való... A leleményért sem illik egy vérbeli nyomozónak a szom­szédba mennie. Kitalálni az el­lenfél következő lépését, ez már művészet. Pár éve Tiszalökön lépten-nyomon feltörték az ital­boltokat, presszókat és vittek minden mozdítható;. Vaskó Zoltán egy kollégájával az egyik presszóban már a negyedik éjszakát virrasztotta, amikor neszezésre figyeltek fel. A be­törő óvatosan lr,-'zff«íte a lakatot, majd az álkulccsal pró­bálkozott. Még a lélegzetüket is visszafojtották a bent lapuló rendőrök, hagyták, .dolgozni” a betörőt. Mire az illető az italo­kat és a pénzt rámolta, felkat­tintották a villanyt és bizonyára a meglepetéstől a vártnál sok­kal könnyebben elfogták a tet­ten ért bűnözőt. — Nincs mindig ilyen sze­rencsénk. Sok az úgynevezett utazó bűnöző, aki más város­ban követ el bűncslekményt. Gyakran nyomozunk mi is Pesten vagy segítünk más megyebeli kollegáinknak. Ki­csúszhatott a kezünk közül az illetékességi terület betartása miatt valaki, amíg az országos körözést kiadhattuk. S emellett most már a szervezett bűnö­zéssel is számolnunk kell. Tudunk néhány bandáról, amelyek nem alkalomszerűen lopnak, garázdálkodnak. Még olyan is van, ahol fedőfoglalko­zással mossák tisztára a tör­>/nnt/tolnn ntnr* o-?«"**•-nAnif j - - — ■ - , Akár a maffia. A büntetés mértéke, a sza­badságvesztés nem tartja visz- sza az elkövetőket. Humánu­sak a törvényeink, mondják az állampolgárok és az utóbbi hó­napokban hozott rendelkezé­sek a bűnelkövető emberi jo­gait mintha magasabbra helyez­nék, mint a becsületes többség védelmét. A nyomozó szerint nemcsak rendőri, igazságszol­gáltatási feladat a bűnözés visz- szaszorítása. Súlyos társadal­mi gond, amelynek megoldá­sát már a családban a nevelés­sel kell elkezdeni. Aki egyszer már bekerült a bűnelkövetők közé, nehéz kilépnie a körből. A visszaesők iszonyatosan nagy aránya igazolja ezt. Pedig nem született senki bűnözőnek. A Film Cinema Nosztalgia népi bölcsesség szerint alka­lom szüli a tolvajt, de ha egy­szer valaki rossz útra tér, ne­héz ismét talpra állnia. Miért nézik tétlenül a rendő­rök a verekedőket? — kérdezik gyakorta az emberek. De amíg a rendőrnek azzal kell számol­nia, hogy feljelenthetik a kato­nai ügyészségen hosszas tor­túra során bizonyíthatja, hogy például jogosan használt gumi­botot, s ha már egyszer meg­fordult az igen szigorú testület előtt, úgy járhat, mint aki a kabátlopási ügybe keveredett... Jutalom, előléptetés csúszhat el, hogy az anyagiakat is említ­sük az erkölcsi hátrány mellett. A jogállamot mindannyian óhajtjuk. De azt is elvárjuk, hogy nyugodtan, biztonságban éljünk. Ehhez több rendőrre, jobb bűnüldözési technikára és a közvélemény formálására len ne szükség. A rendőrben nem ellenséget, hanem szövetségest kellene látnunk, aki éppen a mi nyugalmunk érdekében fárado­zik Vaskó főhadnagy még ezt is hozzáteszi, olyan társra és csa­ládra van szüksége a nyomo­zónak, amely biztonságos, megértő hátteret jelent a rend­kívül változatos, izgalmas munkához. Tóth Kornélia Az amerikai filmek sáskajárása felzabálja a maradék nézői gon­dolatokat, lepusztítja csonkjaira az érzelmeket, sivárrá változtatja a lelkeket. Ezen a terepen jelent most meg a Cinema Paradiso, s az a nagy kérdés: utat talál-e a nézőhöz? Elégséges mozgósító­erő-e az a röpke h ír, amely jelezte az év elején, hogy Giuseppe Tor­natore műve elnyerte a iegjobb nem angol nyelvű filmnek járó Oscart. Rég ajánlhattam mozit olyan fenn­tartás nélküli lelkesedéssel, mint éppen ennek a fiatal olasz rende­zőnek a munkáját. Olyan ügyről szól, amely mindnyájunké, akik szeretjük a vetítőterem jellegze­tes hangulatát, s életünk része, hogy a fényképek varázsolta képek megmozdulnak előttünk a vász­non, s hol Karenina Annaként buknak a vonat elé, hol pedig Fer­nanden- mosollyal lépnek az áru­házi kirakat üvegébe. A mozi mágiájáról szól, arról a veszélybe került csodáról, amely ezer arca közül egyre inkább a csúnyábba­kat fordítja felénk, és amely az üzletelők játékszerévé válva me­netel saját elmúlása felé. A Cinema Paradiso tétova kísér­let mindannak a megmentésére, amit a Lumiere fivérek óta a mozinak neveznek. Mozitörténet, amely néha harsány nevetést fakaszt, néha azt az enyhe szorí­tást okozza a torokban, amely csak egy másodperccel előzi meg a szemünk sarkába lopakodó könnycseppet, hogy szégyellős mozdulattal legyen mit letörölni. Úgy hullámoztatja végig az érzel­meket a vidámtól a szomorúig, hogy nem felejt ki egyetlen árnya­latot sem, de az a néző, aki kívül- marad a történeten, nem élhet át belőle semmit. Ezt a filmet szere­tettel és beleéléssel kell végig­nézni vagy sehogy. A cselekmény keretjátékba ágya­zódik. Az emlékező főhős megje­lenik előttünk apró gyerekként (egy Salvatore Cascio nevű, tünemé­nyesen bájos kölyök játssza el az első alakváltozatot), majd kato­naköteles korba érő ifjúként, te­hát három alakban áll előttünk egy sors, amely mindvégig a mozi, a film igézetében formálódik, ugyanis utalást kapunk arra vo­natkozóan, hogy az egykori mozigépész suhancból rendező lett. Nem zavaró, hogy három személy kölcsönzi személyisé­gét ehhez a folyamathoz, mert akkora időintervallumok marad­nak ki az életútból, hogy hiteles­nek és egységesnek érzékeljük így is az egészet. S akiért ezt a filmet meg kell nézni: Philippe Noiret, aki az öreg mozigépészt alakítja, s aki­nek a halálhíre megindítja az emlékezés folyamatát. Az árad figurájából, ami a legfontosabb, s ami olyannyira kiveszőben van az életből is, a moziból is: a Sze­retet és az emberség. Nem ját­szik, hanem megél egy sorsot. A kisujja moccantásáig hiteles minden mozdulata, és a véglete­ket is egységbe tudja ötvözni. Együgyű és bölcs, kötelességtu­dó és fegyelmezetlen, személyi­ségének titka ott él tovább a kis­srácban. Hiába kutatok emléke­zetemben, tökéletesebb színészi teljesítményre nem tudok példát. Ezzel egyenértékűt is csak na­gyon keveset. A mozitörténet tükörsziklánkjai is megjelennek a néző előtt a vász­non, legendás filmek néhány koc­kája; színészarcok a múltból, akik­ről a mai ifjúság már szinte sem­mit sem tud, pedig valamikor to­longtak értük a moziban. A mozi- gépész-főhős-kissrácot Totónak becézik, s villanásnyi jelenetben láthatjuk az igazi Totót is, aki az olaszok számára ugyanazt jelen­ti, mint nekünk Kabos Gyula. Tornatore felvonultatja azokat a nézőtípusokat is, akik mára ki­vesztek a széksorokból, mert más lett a világ, más lett a mozi, és más lett a mozgókép helye az életünk­ben. A Cinema Paradiso odaillik abba a sorba, ahol Steno Régi idők mozija vagy Menzel Mesés férfiak kurblivalja áll, ám sajnos megidéz számunkra egy másik tematikai vonulatot is, azt, amely­nek legjellemzőbb darabja Bogdanovich Utolsó mozielőadá­sa. A film végén felrobbantott vetítő­terem, amelyre már—nézők hiá­nyában — nincs szüksége a szicí­liai kistelepülésnek (Tornatore a szülővárosában forgatott), olyas­fajta jövőképet sejtet, amelynek megvan a realitása mifelénk is. Ezt a filmet még Morricone zené­je uralja, de a háttérben már egy másik dallam, a Circumdederunt me! készülődik. Hamar Péter A sárkány éve. Színes amerikai film. Rendezte: Michael Cimino. Könyvespolcunk Szervezzük meg életünket! Az életszervezés művészete — ezt az ígéretes címet viseli a Me­nedzserek kiskönyvtárának egyik új kötete. A szerző, Donald H. Weiss amerikai egyetemi tanár, pszichológus számos népszerű könyvet írt már, amelyekben cél­szerű tanácsokkal látja el a me­nedzsereket. (Korábban lapunkban A jó értekezlet titka címűt már ismertettük, minthogy a Park Kia­dó sorozatban jelenteti meg a Az életszervezésről szóló ta­nulmány elsősorban azoknak szól. akik úgy érzik: kifutnak az időből, időzavarban vannak. A szerző az idő beosztására ad elsősorban hasznos tanácsokat, s ezek fő­képpen a munka megszervezésé­re irányulnak. Sokak előtt ismert az olyan mun­katárs vagy vezető, akinek az asz­talán állandóan tornyosulnak az elintézetlen akták, iratok, levelek. De ismertek olyanok is, akik rend­kívül ügyesen és gyorsan intéz­kednek, hasonló munkakörben sem úsznak mind el az árral. A szerző arra hívja fel a figyel­met, milyen fontos a rangsorolás. Ismétlődő, rendszeres, alkalmi tennivalók, rutinszerű feladatok, soronkívül kért dolgok — mind­mind más kategória. Nagyon fon­MENEDZSEREK KISKÖNYVTÁRA ÉBI fim Az élet- szervezés művészete • V«v,y.. kP7éboelot.. in,»yi(ásntf ! ..-.losiKa mnq lrq|.M> ..... . • Kiptóbáll mortszprpk, bevall v** I Mintalapok eqyeni célkitűzések H megfogalmazásához, nifogó M akcióterv ofkés2iteséhcz. í;* tos. hogy munkánk (még ha az viszonylag mechanikus is esetenként) tudatos legyen. Ha lehet, ne kezdjük úgy napunkat, hogy nem tudjuk, mit csinálunk majd. Ha hagyjuk sodorni magun­kat az árral, hamar elfásulhatunk. Nagyon lényegesnek tartja a szerző a hosszabb távú cél meg­jelölését. Ha például egy fiatal szakember munkába áll, bizonyos gyakorlatot szerez, fontos, hogy tűzzön maga elé célt, amit el akar érni. Ez lehet egy beosztás vagy feladat. Ehhez célszerű átgondolni: mi szükséges a cél eléréséhez: például további tanulmányok, esetleg tudományos fokozat megszerzése, megtanulni, meg­szervezni a saját munkát és elosz­tani, kiadni másokét, megtanulni ellenőrizni, segíteni a beosztotta­kat (nem pedig kijavítani helyettük az esetleges hibákat). Vigyázni kell, hogy a munkamódszerek ne legyenek rendetlenek, hogy az ottani bajok lehetőleg ne tereljék el a munkáról a figyelmet. A -» iWÄ Ai-, tér a könyvecskében. Ugyanis rendkívül fontos, hoav az embernek legyen kellő mennyiségű ideje a feladat elvégzésére, de ne legyen túl sok, mert akkor az kényelmes­séghez, halogatáshoz vezet. A halogatásról egyébként is érde­kes véleménye van a szerzőnek. A munkahelyen általában azokat a feladatokat halogatjuk, amelyeket valójában nem is akarunk elvé­gezni. Ha ilyesmit észreveszünk magunkon, vagy munkatársainkon, sürgősen utána kell nézni az okok­nak. Még rosszabb a helyzet, ha kié­gettnek érezzük magunkat. Ez az érzés a szerző szerint akkor je­lentkezik, amikor az ember rájön, hogy amit csinál, az nem felel meg az önmagával szemben kialakí­tott követelménynek. A kiégettség melléktünetei: fejfájás, gyógyszer­szedés, vagy a szeszesital-fo­gyasztás csak a bénult tehetetlen­séget jelzik, hogy akármit is csiná­lunk, nem éri meg. Ilyenkor ne szégyelljünk segítséget kérni, vagy ha van lehetőség, váltsunk (eset­leg csupán munkakört, de munka­helyet is...) Érdekes utalást tesz egyhelyütt a szerző: életünk csak akkor lehet szervezett és igazán eredményes, ka és a magánélet területén kitű­zött hosszú távú céljainkban. És arra biztat, hogy legyünk becsvágyóak, sosem szabad megállni, mindig akarjunk feljebb lépni, újabb, nagyobb, bonyolul­tabb feladatokat megoldani. Ki kell szabadulni a kénvelmes measzo- kottság köréből. Tegyük hozzá: mindezek első­sorban amerikai olvasóknak szánt tanácsok, abban a közegben sok minden másképp van. Viszont nap­jainkban a vállalkozások, a priva­tizáció korát éljük hazánkban is. Ha másért nem, egy kis tovább­gondolás kedvéért érdemes elol­vasni e mindössze hatvanoldaias kis kötetet. Marik Sándor ■II IW—H A || KeloS HÉTVÉGI MELLÉKLETE wammMmmmmmammmam......... 10 ______ SUMHMHI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom