Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

1990. június 1. Kelet-Magyarország 3 Az Erőmű foglyai TORKOT SZORÍTÓ mű­vet tartok a kezemben. Jól ­lehet 35 éve élek Tiszalö- kön. s ez idő alatt számta­lan csoportot kalauzoltam az Erőműben, a legutóbbi időkig mindössze annyit mondhattam, hogy az épít­kezésen politikai foglyok is dolgoztak. A hangyaszor­galmú. lelkes lokálpatrióta Görbedi Miklós — akinek Tiszalök a századok tükré­ben című kötete alig egy éve jelent meg — közel tízéves gyűjtőmunka ered­ményeként végre föllebben- tette a fátylat a sokáig ta­buként kezelt témáról. A dokumentumkötetben hitelesen felelevenített tör­ténetek a szörnyűségek tár­gyilagos leírásával a rém­tettek olyan sorozatát tár­ják az olvasó elé. amelyek méi7 Dante fantáziáját is fö­lülmúlják. Felvonul a sza- dizmus teljes kelléktára, amelyek olvasásakor ön­kéntelenül is az iár az em­ber fejében, hogy mindez hogyan történhetett meg a huszadik század közepén. És vajon milyen lelkiisme­rettel élhetnek azok az egykori ávósok. akik mind­ezeket elkövették? Akik gondolkodás nélkül lőttek a védtelen foglyokra, amelynek eredményeként öt ember halála és mintegy negyven sebesülés szárad a leikükön. Akik ezeket a szerencsétleneket úgy „te­mették” el, jobban mondva tüntették el tetemeiket, hogv maradványaikat a leg- ' kitartóbb kutatások ellenére sem sikerült fellelni. Nevü­ket és emléküket csupán az elmúlt év október 4-én a hajdani tábor helyén fel­állított emlékoszlop és az NSZK-ban alakult „Októ­ber 4” Baráti Társaság tag­jai őrzik. A korabeli sajtó „természetesen” rabláza­dásnak minősítette az ese­tet. AMIKOR 1950-BEN. a hosszú évekig tartó szovjet hadifogság után visszatér­tek Magyarországra, ál­mukban sem gondolták, hogy a szülőföldön újabb három év „földi pokol” vár rájuk. Ki gondolt volna leg­rémesebb álmában arra, hogy emberből állattá alja- sítják őket. hogy megszólí­tásuk minden, csak nem emberi. Mindez pedig azért, mert sváb származásúak, vagy Jugoszláviában, ma­gyarlakta településen látták meg a napvilágot. Nem lehet döbbenet nél­kül olvasni a könyvet, s nem lehet folyton arra gon­dolni. hogy mindezeket a rémtetteket azonos nép fiai követték el. És hiábavaló volt a helybeliek nem kis kockázattal járó segítőkész­sége is. hiszen minden meg­tört a rabtartók „ébersé­gén”. A napi pár száz kaló­rián kemény munkát végző rabok közé a kövesútról be­szórt almát az őrök a latri­nába dobták, az ávósok sza­kácsnője által véletlenül „kint felejtett” mákos tész­tára homokot lapátoltak. Az 1953. októberi esemé­nyek után a Rákosi-klikk nem merte tovább feszíteni a húrt és az NSZK erélyes fellépésére feloszlatták a tábort. k ' MA MÁR HALVÁNYUL­NAK a fájó emlékek, s ha megbocsátani nem is tud­nak „Hosszúnak”. „Boxer- nek” és társaiknak, a bosz- szú vágya nem él bennük. Amikor sóhajtva becsukom a könyvet, arra gondolok, hogy a kötet mottója a1 klasszikus latin mondás „Memento móri!” („Emlé­kezz a halálra!”) is lehetne. (Görbedi Miklós: 1020 nap az őrtornyok árnyékában.) Doszlop Miklós Űj fogászati rendelővel gyarapodott Űjfehértó. Dr. Stelli József a harmadik fogszakorvos a nagy lélekszámú község­ben. (Harasztosi Pál felvétele) Kenyerünket add men Két napon át tanácskoztak, május végén a Mezőgazdasá­gi, Erdészeti és Vízgazdálko­dási Dolgozók Megyei Szö­vetségéhez tartozó a lapter­vezetek szb-titkárai. A tag- szervezetenként megtartott eszmecserék során a jelen­lévők rövid úton döntöttek bizonyos szervezeti és műkö­dési kérdéseikről, majd' az ágazat napjainkban legége­tőbb gondjait, gazdálkodó egységeik, intézményeik és a tagságuk súlyos problémáit vették górcső aló. Nagy a bizonytalanság az agrárágazat dolgozóinak kö­rében — derült ki szinte va­lamennyi hozzászólásból, mely a földreformmal, a pri­vatizációval, a foglalkozta­tási nehézségekké!, a ter­mékértékesítési gondokkal, a tartós és általános fizetés­képtelenséggel, a magas ka­matterhekkel, valamint az alacsony jövedelmekkel kap­csolatban alakult ki és hat már-már bénítólag vala- memn yl ő j ükre. Bár a piacgazdaság kiala­kításának és a tulajdonvi­szonyok rendezésének szük­ségességét nem vitatják, a MEDOSZ-tagság aggódik a megfelelő előkészítés nélkül végrehajtásra tervezett át­alakításokkal járó veszélyek miatt. A jelentős vagyoni és szellemi tőkével rendelkező, ez idáig jól működő agrárága­zatot ,a radikális reformok következtében, nehogy olyan megrázkódtatás érje, mely a termelés és így az ellátás jelentős visszaesését vonja maga után. Éppen ezért a fo­kozatos átmenetet tartják jó­nak, ahol a meglévő érté­kekre építkezve megmarad­hat a korszerű nagyüzem és lehetőség nyílik jól működő családi vállalkozások és far­mergazdaságok kialakulásá­ra. A földtulajdonnal kapcso­latos tisztázatlan kérdések gátlótag hatnak a nagyüze­mek távlati elképzeléseirev beruházásaira. Nem egy kö­zülük foglalkoztatási nehéz­séglékkel küzd. A termelőszö­vetkezeti tagok bevitt földtu­lajdonnal nem rendelkező hányada, továbbá az alkal­mazottként foglalkoztatottak és az állami gazdaságok dol­gozói félnek a holnaptól. Nem tudják lesz-e egyálta­lán munkájuk, vagy jobbik esetben az új cselédék sor­sa vár rájuk. lobi és társai Üj kistraktor gyártását kez­di meg farmergazdaságok­nak a Tobi nevő kiserőgépé- ről ismert veszprémi ROBIX Mezőgazdasági Gépgyár. A kéttengelyű, 6—8 kilowattos kistraktor alkalmas több hek­táros farmergazdaságok mű­velésére. A traktor NSZK-li- cenc alapján készül. Használt mezőgépek ex­portját tervezi a nyugatné­met Raiffeisen szövetkezeti hálózat hannoveri központja. Az eladásra kínált termékek jelentős része használt von­tató és mezőgazdasági gép. Suttogással terjedő hír Van védelem a pletyka ellen Fehérgyarmaton — egy orszá­gos lap cikkére hivatkozva — megdöbbentő dolgokat suttog­nak : „Egy férfit megmérgeztek, a rendőrkapitány, a volt tanács­elnök, valamint a tsz-vezető ér­dekszövetsége. . . stb.” Üton-útfélen érdeklődtem, mi állhat a hírek hátteré­ben? A szálak egy bűncse­lekményhez vezettek, mely­ről lapunkban többször be­számoltunk. A történet röviden. 1988. március 11-én Kiss László Fehérgyarmat közelében megerőszakolta, majd tettleg bántalmazta az ötvenhat éves Sz. Jánosnét, aki a sé­rüléseibe belehalt. A Leg­felsőbb Bíróság Kiss Lászlót tizenkét évi börtönbüntetés- “W'ítélte. Fehérgyarmaton azt beszé­lik, hogy Sz. Jánosné kap­csolatba került a város „rendőrmaffiájával” és an­nak az asszony halálához köze van, csakúgy, mint Ve­res Károly önkéntes rendőr elhunytóhoz. Pásztor István fehérgyar­mati rendőrkapitány nem le­pődött meg, ő már hamarabb értesült a híresztelésről. *' — Szerintem a pletykákra Papp Gyula (Széles Jánosné testvére) több vállalatnak és intézménynek, hatóságnak elküldött, a város rendőrállo­mányát és személy szerint engem is rágalmazó levele adott alapot. Állítása képte­lenség, hiszen az életellenes bűncselekményeket, így ter­mészetesen Széles Jánosné halálának körülményeit — hatáskörénél fogva — a me­gyei rendőrfőkapitányság vizsgálta. Mi részfeladatok­ban működtünk közre. A nyomozás egész folyamatá­ban a megyei főügyészség törvényességi felügyeletet gyakorolt. Széles Jánosné és Veres Károly önkéntes rend­őr halála között nincs össze­függés. Veres öngyilkos lett, akinek családjában sajnos nem ez az első eset, s ko­rábban neki magának is volt öngyilkossági kísérlete. Ivott. . . — Az engem ért rágalma­zás ügyében a Debreceni Ügyészség Nyomozó Hivatala vizsgálatot indított — foly­tatta Pásztor István. — A „maffia” jelző a kapitányság személyi állományát mélysé­gesen felháborította, és azt visszautasítja. Engem azzal is vádoltak, hogy közöm van egy elítélt börtönbe való be­vonulásának halogatásához, holott erre a rendőri szerve­zeteknek nincs lehetősége, mivel az a börtönbíró hatás­körébe tartozik, összegzés­képpen: az egész ügyön mo­solyogni kellene, mert ez rémálomnak is abszurd. El­szomorító azonban, hogy alaptalan, a tisztességes em­berek becsületébe gázoló hí­resztelések szárnyra kaphat­nak. Széles Lajos, Fehérgyar­mat nyugalmazott tanácsel­nöke: ’ — Vajon ki(k)nek állhat érdekében az, hogy a neve­met ilyen súlyos bűncselek­ménnyel hozzák kapcsolat­ba? Tunyogmatolcson szület­tem. Fehérgyarmaton negy­ven évig vezető beosztásban, emberek ezreinek ügyével, becsülettel segítő szándékkal foglalkoztam. Négy ciklus­ban országgyűlési képviselő voltam. Elkedvetlenít, hogy az emberek egy része a rosszindulatú híresztelések­nek hitelt ad. A rágalmakat a leghatározottabban vissza­utasítom, s a személyiségem védelme érdekében az ügyészségen magánindít­ványt terjesztettem elő. — A pletykák engem is sértenek — közölte Klapka György, a fehérgyarmati tsz elnöke. — Szerintem bizonyos köpönyegforgatók a vezetők lejáratásával akarják ma­gukról a figyelmet elterelni. Szeretném, ha kiderülne, hogy a vádaskodás mögött ki, vagy kik húzódnak meg. Az ügyészséghez én is ma­gánindítvánnyal folyamod­tam. Cs. Gy. Hány nyelven beszélnek Kispaládon? Igazságkereső indulatok „Távozz tőlünk sátán" — fejeződik be a kisgazda Oláh Endre levele, melyet Kispaládról irt szerkesztőségünknek. Soraiból egyértelműen kiderül, nem szimpatizál a „Szat­mári’ szakszövetkezet elnökével, akivel kapcsolatban más­fél gépelt oldalon keresztül sorolja fenntartásait. A botpaládi „Űj Barázda" Téeszt. mint arról korábban már lapunkban is beszámol­tunk. elmúlt év közepén fel­számolták. a korábbi évek veszteséges gazdálkodása mi­att. Az egv évvel korábban a nagyüzem élére állított Ju­hász Imre már nem tudta megakadályozni az elődei ál­tal „összehozott” csődöt. Csu­pán egyet tehetett annak ér­dekében. hogy termelő üzem nélkül ne maradjon a határ menti két település, megala­kította a szakszövetkezetei, amelyik megvásárolta a volt téeszvagvont és folytatta a termelést a Paládokon. Szedjük csokorba a levél­író vádjait: „A szakszövetke­zetnek csak az lehetett tag­ja. aki vállalta a 300 ezer fo­rint újrakezdési kölcsön fel­vételét. A szakszövetkezet megalakulásával semmi sem változott, csak a cégtábla. Megalakulása után 10 millió forintért vásárolta meg a té- eszvagyont. Az elnök fizeté­se annyi, mint egy ország­gyűlési képviselőé, amihez még vállalati gépkocsi hasz­nálata is társul. Tetszés sze­rint használhat gebinföldet, ami jelenleg is 15 holdra rúg, nem beszélve a ráfordítási költségekről, melyek utólag már nem ellenőrizhetők. Ez év januárjában visszaigé­nyelt földeket úgy mérték ki az érintettek részére, hogy előzőleg nem beszélték meg velük.” — Mielőtt a téeszvagyon árverezésre került volna, meg kellett alakítani a szakszö­vetkezetei, hogy komoly vá­sárlóként léphessen föl az ország különböző részeiből, persze csak a jobb eszközö­kért jelentkező érdeklődőkkel wromolyan kacérkodom. fí a gondolattal, magán- nyomozó irodát kelle­ne nyitni. Ez az egyetlen vállalkozás, amelyhez jó­formán töke sem kell. Csak ötlet. De most gyorsan keli valamit csitiálni, amíg nem kezdenek el gombamód sza­porodni az irodák, s ezzel együtt nem lesz tele sze­méttel a piac. Mert könnyű belekezdeni, de nehéz tisz­tességesnek maradni benne. Mert lehet tisztességesen csinálni. Tudom, hihetet­lennek hangzik, amikor az első dolog, ami a magán- nyomozásról mindannyiunk eszébe jut, az a házastársi hűtlenség. A hűtlenség bi­zonyítása. Kukucskálással. Elkapott pillanatokkal. Kompromittáló fotókkal. Ha én nyitnék irodát, ab­ban minimum egy ügyvéd, egy nyugalmazott rendőr százados, s egy pszichológus dolgozna. Az ügyvéd arra kell, hogy megvizsgálja: a kedves ügy­fél kérése nem ütközik-e törvénybe, illetve az ügy­nek milyen jogi vonatkozá­sai vannak. Az exrendőr tartaná a kapcsolatot a he­lyi kapitánysággal, hiszen csak velük együtt dolgozva Miszter X nyomoz lehet „tisztességes” mun­kát végezni. Felvállalnánk olyan ügyeket, amelyek nem tartoznak az ö hatáskörük­be, amelyekre nincs embe­rük, de cserében megkap­nánk mindazokat az infor­mációkat, adatokat, ame­lyekhez minden földi ha­landó hozzájuthat. S visz- szatérve a kezdeti problé­mához, a pszichológus épp azért kell (természetesen plusz szolgáltatásként), hogy necsak a házasságtörés tényét állapítsuk meg, ha­nem (a nyomozásra a fele­dés fátylát bontva) segít­sünk a házaspárnak életük nehéz időszakának átvésze­lésében. Milyen feladataink lehet­nek még? Néhány érzékle­tes példa. Késő éjjel egy hölgy gyalog akar haza­menni a baráti társaság­ból, de nem akad kísérője. Tőlünk, megrendelésre, ke­délyesen csevegő útitársat kap, aki testi erejével, il­letve jelenlétével megóv az eseteges támadóktól. Vala­kit életveszélyesen megfe­nyegettek? Állandó test­őröket kap. Ha akarja, lát­hatókat, ha akarja, látha­tatlanokat. Ha egy kon­certre rendezőgárda kell, aklior sincs gond. Ki írogat feljelentő, rágalmazó levele­ket? Kiderítjük. A Pesten már működő nyomozóiro­dát egy kuncsaft azzal a ké­réssel kereste meg, hogy koccanásos baleseténél a másik autó tulajdonosa ha­mis betétlapot adott oda. Felkutatására a rendőrség nem vállalkozott. Az iroda igen és meg is oldotta. S ha belegondolunk, egy ilyen iroda csökkenti a munkanélküliséget. Alkal­mi munkákat tudok aján­lani 14 éves kortól, felfelé. Még a nyugdíjasoknak is. Természetesen garantálom az inkognito teljes megőr­zését. Lassan már reklámszöve­gekben kezdek gondolkodni. Pedig még bele sem kezd­tem. Tapolcai Zoltán szemben — meséli a szak- szövetkezet megalakulásá­nak körülményeit Juhász Imre elnök, miután túlteszi magát első feiindultságán a levél megismerése után. — A 22 alapító tag maga határozott úgy. hogy csak azt veszik be a szövetkezetbe, aki hajlandó hozzájuk ha­sonlóan fölvenni a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsönt. Erőszakról szó nem volt. a kölcsön felvételéről minden- iki maga dönthetett. — A fizetésemet, mely 21 ezer forint, a közgyűlés sza­vazta meg — tér vissza a le­vélbeli vádpontokra az elnök. — Ugyanúgy, ahogy azt is eldöntötte, használhatom a szövetkezet gépkocsiját, ha­za is járhatok vele Fehér- gyarmatra. A tetszés szerint használt földekkel kapcsolat­ban azt mondhatom el. itt azt fogadták el, hogy 5 hektár földet igénybe vehet minden tag és alkalmazott, ha a ter­mék értékesítését a szövet­kezeten keresztül bonyolítja le. Ezt a lehetőséget magam is kihasználtam, tehát való­ban van mintegy 9 hold te­rületem nekem is. 5000 forint megállapított használati díj fejében. — Hiába volt kijelölve a földvisszaigénylők részére négy tábla is — kapcsolódik a beszélgetésbe az időközben hozzánk csapódó termelésirá­nyító. Bikás Zoltán. — még­sem voltak elégedettek az emberek. Akik gebinbe hasz­nálták a kiosztásra kijelölt földeket. azok ellenezték, akik ott kanták volna vissza földjüket, azoknak meg nem volt elég jó. így van ez a gépi szolgáltatásainkkal is, mert mindig is rendszer volt, még a téeszidőben is. hogy kívülállóknak magasabb ta­rifáért dolgozunk. Igazságkereső indulatokat éreztem a szavakban. Kik­nél. hol van hát az igazság nagyobb fele. vagy egésze. — erre az újságíró aligha vála­szolhat. nem az ő tiszte az igazságtevés. De az odaveze­tő út megtalálásában segítő­je lehet a helyi embereknek. Ez vezette tollát... Galambos Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom