Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
8 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. június 2. Kitágították a műfaj határait „Ahol tudomány van, ott emberiesség is van!" Az egész nemzetbe... Bronzöntö művészek ronzöntéshez készülődnek B a művészek. Fölizzik az aranyló láva, s a körbenál- lók kíváncsian várják, hogy a samottas téglába öntött folyékony bronz vajon valóban a megálmodott formát veszi-e fel. Többnapos aprólékos művészi munka gyümölcsét csodálhatjuk meg néhány óra múlva. Tizennegyedik alkalommal rendezik meg az idén Sóstón a nemzetközi éremművészeti és kisplasztikái művésztelepet, amely az idők során Közép-Európa elismert alkotótáborává nőtte ki magát. Száznál is több szobrász fordult itt meg azóta, hogy kellemes környezetben ismerkedhessen — Győrfi Sándor szobrász, táborvezető ötlete alapján — egy újból felelevenített öntési módszerrel, az úgynevezett viaszveszejtéses eljárással, amely kitágította a műfaj határait. Sajnos, hiába várták az idei táborba Daugnilis Rimantes lit- van művészt, aki — mint beszámoltunk róla — valószínűleg tiltakozásul a szovjet határnál fel- gyújtotta önmagát. A tragikus esemény a tábor hangulatára is rányomta a bélyegét. A Körmöcbányáról érkezett Fodor Csaba Imre egyik alkotásával állít emléket az eseménynek. A művész egyébként afféle kulturális diplomata, hiszen az aranyveréséről is híres felvidéki városban szintén két évenként rendeznek éremművészeti tábort. Az ideinek számunkra az az érdekessége, hogy a megnyitó alkalmával június elején bemutatkozik ott a nyíregyházi művésztelep, a Városi Galéria egy nagyobb ösz- szeállítást visz a sóstói tábor többéves alkotásaiból. Fodor Csaba egyébként emléket készít Sóstóról és a Nyírségről. Több munkája is megörökíti a festői szépségű környezetet, az almatermesztéséről híres nyírségi vidéket. A művész eddig a kör- möcbányai hagyományokhoz híven csak vert pénzeket készített és számára az itteni öntési lehetőség az igazi újdonság. Akárcsak a Szegeden élő Szatmári Gyöngyi számára. Mint mondja: az új technika művészi tevékenysége során igazi felfedezésnek bizonyult, és az újszerű kivitelezés öröme szellemileg és fizikailag is megújította. Egyébként Nyíregyházán kezdte el a tanulást. Szallai Pál indította el Kalász Márton: Fent és lent érdeklődését a művészi tevékenység iránt. Szatmári Gyöngyi érdekes éremsorozatot készít, amelyen olyan hírességek fedezhetők például fel, mint Liszt Ferenc, Rembrandt és Van Gogh. Svédországból érkezett Berglun- di Lénnárt, aki sokoldalú művész, üveggel, fával, gránittal is rendszeresen dolgozik. Először jár Magyarországon, el van ragadtatva az alkotótábor kínálta lehetőségektől, a számára új technikától és a remek társaságtól. A hat hétig itt tevékenykedő tizenegy művész között egyébként három svéd alkotó található. Szokás szerint Szabolcsban élő Az alkotás utolsó fázisa, az öntés művész is meghívást kapott Nagy Lajos személyében. Az ő számára az alkotás feltételeinek többhetes gondtalan biztosítása mellett az is hasznosnak számít, hogy különböző szemléletű művészekkel is szót válthat, tanulhat tőlük. A nyíregyházi szobrász talán a tábor legtermékenyebb alkotója. Tucatnál is több érmet készített. Többségük a reneszánsz művekre emlékeztet, táncoló légies nőalakok, az angyali üdvözlet mívesen megmunkálva. Egy érme történelmi témát dolgoz fel, egy honfoglaláskori lelet ihlette meg a művészt. A sóstói tábor mellett található a művészeti szakközépiskola néhány osztálya is. Az itt tanuló diákok ha csak tehetik minden szabadidejüket az alkotók közelében töltik. Jó gyakorlati iskola ez, hiszen folyamatában látják a mű megszületését, a vázlatkészítéstől az öntésig. Két hétig egyébként munkagyakorlatként is itt dolgoznak. A nyíregyházi közönség az itt született alkotásokat a Városi Galériában június 8-án nyíló kiállítás alkalmával tekintheti majd meg. A művek egy része pedig Nyíregyházán marad, cserében a szíves vendéglátásért. Bodnár István Nagy Lajos: Lány Magda Pál (1770. január 29. Rozsnyó— 1841. július 26, Nyíregyháza). A XIX. században egyike volt a legjelesebb hazai tanároknak, aki „igen tehetséges, igen harapós, de igen igaz” ember volt. Mégis egész életében mind az egyházi, mind a világi hatóságok (cenzúra, katonai parancsnokság) üldözték, s a tanártársai pedig irigykedtek reája. Nem a mai értelemben vett tanárt kell érteni foglalkozásán, hiszen polihisztor volt és Jéna egyetemén pallérozódott vérbeli tudóssá, akit a Magyar TudósTársaság 1834-ben „afilo- zófiai osztály hazabeli tagjává” választott. 43 éven át tanított, s a pedagógiaelmélete, a gazdálkodás és a földrajzi statisztika területén maradandót alkotott. O írta az első magyar nyelvű, tudományos színvonalú statisztikai munkát (méltatása: Statisztikai Szemle, 1965, 43,2. 177—194). Valóságos regény küzdelmes élete. Külföldről hazatérve 1 évig házitanítóságot vállalt a művelt Szirmay Antal két fia mellett és főleg Kassán tartózkodott, majd fél évig szülővárosa Malvinus-féle intézetében tanította a nemesi kisasszony kákát. Ezután Csetnek városa Knaben Institut-jában tanár (1797—1799),'Sajógömör evangélikus gimnáziumában igazgató (ISIK)—1809), majd Lőcsén 3 félévig tanár (1809— 1810), Besztercebányán 2 évig gimnáziumi igazgató (1810—1812), ezután Sopronban 10 évig tanár (1812— 1821), a szerémségi Karlóca városában a görögkeleti (!) gimnázium igazgatója (1821—1824), majd 10 évig a sárospataki Református Kollégiumban meghívott tanár és végül Szarvas evangélikus gimnáziumában 6 évig igazgató (1834—1840) volt. Pedagógiai elveit már 1811-ben és 1812-ben Besztercebányán kinyomtatott latin nyelvű könyvecskéiben kifejtette. Humanista felfogása szerint: „ Ahol tudomány van, ott emberiesség is van!” A társadalom, az iskola és az ifjúság elleni bűntettnek tartotta, hogy ebben az időben a tehetősebb szülők pénzért megvehették az iskolai bizonyítványt gyermekeik számára. írásai szerint az ilyen tanárok „a jobb bevételeknek feláldozzák az erkölcsiség magasabb követélményeit”. Elkeserítette Magda Pált az a körülmény is, hogy ebben :(> időben a társadalom általános megvetése éppenséggel a becsületes, tanárokat sújtotta! Nevelési Llaj^ elve szerint: „az elkapatottjjfjú-j| Sággal szemben a fegyelem igaz-" ságos szigorát alkalmazta”. Ezekkel is sok-sok ellenséget szerzett magának. Fő műve az 1819-ben magyar nyelven megjelent: „Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékének legújabb statisztikai és geográfiai leírása” c. könyv. Ebben egyebek között ekként támadta a feudális földtulajdont: „legfőbb akadály az, hogy a földművelő parasztnak és polgárnak örökös földje és birtoka nints. A más tulajdonát sem nem szereti az ember, sem nagyobb tökéletességre vinni nem igyekszik úgy mint a magáét.” Ezeknek a 171 évvel ezelőtti megállapításoknak az olvasásakor óhatatlanul is e- szünkbe jut a marxista mezőgazdasági elmélet alapvető tévedése: a magántulajdon eltörlése. Ezen művét német nyelven és névtelenül (!) Lipcsében kétszer is (1832 és 1835) megjelentette. Csak feltételezhetjük, hogy 70 éves korában elhatározott nyugalomba vonulásakor evangélikus egyházi kapcsolat miatt költözött Nyíregyházára feleségével, Valen- tinyi Erzsébettel és négy leányukkal (egyetlen fia 1818-ban 6 évesen meghalt). Városunkban halt meg a búskomorság (melancholia) fokozódó tünetei között 1 év múlva, s többnyire ágyhoz kötve teltek végső napjai. Magda Pál díszes vörös mészkő síremléke a nyíregyházi Kszaki temetőben Valószínűleg a Déli temetőből került szép síremléke az Északi temető XIV. parcellájába. Jövőre lesz halálának 150. évfordulója. Becsüljük meg ezen nagy tudós emlékét, nevezzünk el róla utcát, de mindenekelőtt szívleljük meg tanítását: „Az egész nemzetbe kell közhasznú ismereteket terjesztenünk, nem csupán a tanulókat ékesen beszélni, s a tudósokat szépen írni tanítanunk!” Fazekas Árpád Kinek gyanús? N yármelegen süt a nap már délelőtt, madárdal vidámítja a szíveket. Kibomló virágú, öreg orgonabokrok tövében fiatalok beszélgetnek — kerekes tolókocsikban. Háttérben régi nemesi kúria, omló peremű szökőkút szemben bejárattal. Valamelyik mozgássérülték otthona, egy a többi közül, valahol Magyarországon. Egy nemrégiben megjelent hetilapi riport nyomán támadnak lel ezek a képek bennem, és amióta e/t az írást elolvastam, nem tudok napirendre térni a mozgássérültek otthonában dolgozó valamelyik tanárnő kijelentése fölött. Vannak emberek — mondja —, akik rendszeresen kijárnak isle, és segítik, patronálják ezeket a szerencsétlen mozgássérült fiatalokat, de ezek nyilván valamilyen lelkifurdalásukat akarják kompenzálni ezzel. Nyilván a bűneiket próbálják jóvátenni vele... Ez a tanárnő éppen ott dolgozik. Azért, mert nem vették fel máshová — vagy mert ő is...? Az említett tanárnő számára tehát azok, akik nemcsak saját gondjaikban merülnek el, nemcsak önmaguk körül forognak, hanem van szívük, türelmük, energiájuk mások bajainak enyhítéséhez is, azok valamiképpen gyanúsak. Azok valami csúnya bűnt takargatnak, azt szeretnék helyrehozni vele. Kár, hogy a riportot készítő kolléga nem kérdezte meg tőle, vajon milyen takargatnivaló bűnét vezekeli ő, mint tanár, éppen ott? Bán Zsuzsa || Kelet —A Magyarország Fodor Csaba Imre: Jó termés
