Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-19 / 142. szám
2 KeIet-Magy»rország 1990. június 19. lerecaritas a földön és az égen. vült az Aerocaritás hatvani segélyszolgálata. Egy Mercedes 123 típusú rohamkocsi és egy Hughes MD—500 helikopter segíti a jövőben a sürgősségi betegellátást az M 3-as autópálya Budapest—Gyöngyös közötti szakaszán. A képen: a levegőben és a földön az M 3-ason. Társadalombiztosítás Ügyintézés helyben 1090. június 1-jétől nem kell már Méhtelekről, Csen- geníjfaluból, Tiszabecsről Nyíregyházára utaznia annak, aki nyugdíjazással, táppénzzel, vagy esetleg egyéni-társasvállalkozással kapcsolatban szeretne tájékoztatást kapni. Ezt a tájékoztatást megkaphatja Fehérgyarmaton is. ahol ügy félszoigálati irodát nyitotta Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság. A felsorolt községek a megyeszékhelytől a legmesszebb elterülő vidéken vannak. A közlekedés is olyan, hogy ha valaki ügyes-bajos dolgait akarja intézni Nyíregyházán, bizony egy napot rá kell szánnia. A köznyelven nyugdíjintézetnek, SZTK-nak is nevezett hivatal már eddig is próbálta a távolságot leküzdeni, megoldani, hogy ne az idős # beteg embereknek kelljen utazniuk. Ügyfélfogadó napokat szerveztek a városi tanácson, ahol az érdeklődés olyan nagy volt, hogy tervbe vettek egy folyamatosan működő ügyfélszolgálati irodát. A tervből időközben valóság lett. O Hol működik majd az iroda? Kérdésemre Lázas László- né az iroda vezetője válaszol: A város központjában a szolgáltatóház emeleti helyiségében kezdünk június 1-jén három szakemberrel. Hétfőtől péntekig naponta 8—14 óráig fogadjuk az ügyfeleket. A társadalombiztosítással kapcsolatban minden kérdésben igyekszünk ügyfeleink segítségére lenni. Olyan ügyekben. melyeknek az okmányai az igazgatóságon vannak a panaszokat, kéréseket továbbítjuk a megfelelő osztályokra. O Honnan kereshetik fel az ügyfelek az irodát? — Mindenkit fogadunk, aki megjelenik, területi illetékességünk nem korlátozódik a régi járás területére. Lagikfls? A menetrend szerint 16,27-kor érkezik Budapestről egy — csak Nyíregyházáig közlekedő — személyvonat. Záhony felé harminc perc múlva indul egy másik. A Záhonyba tartó kedves utas tehát Nyíregyházán leszáll, besétál a pályaudvar épületébe, megnézi hányadik vágányon áll vonata, majd megkeresi, s felszáll. Az elmélet logikus, a valóság kevésbé az. A súlyos csomagokkal könnyed testmozgásnak nemigen nevezhető túra végén a kedves utas ott van. ahonnan elindult. A budapesti személyvonatnál, amelyről nemrég szállt le. s ami az eltelt percek alatt semmit nem változott. Csak a menetrend szerint... (tz.) Vérünket... O rszágosan is kiemelkedő az az eredmény, amit önkéntes véradásban a fehérgyarmati Vöröskereszt elért. Míg országosain rohamosam csökkent a térítés nélkül segítők száma, addig Fehérgyarmat város és körzete az 1987-es 938 literrel szemben az elmúlt évben 1095 liter ingyenes vérrel segített. Ez az év várhatóan még jobb eredményt hoz, hiszen a ■múlt évi 2899 véradóival iszemben május 31-ig 1501 állampolgár tartotta fontosnak, hogy vénével segítsen. Vannak települések, melyek laikói élenjárnak. A vöröskeresztes titkárok — természetesen ez társadal mi megbízatás — a 20 forintos évi tagbélyeg eladásán túl a véradás szervezését tartják egyik legfontosabb feladatuknak. Évekre visszamenően Nagyarhan 50—60 személy, Milotán 90—100 lakos, de például a kis Gs ászlón is 45—50 helyben lakó jelenik meg egy-egy szervezett véradiáson. S amilyen elismerésre méltó, hogy Sonkádon 20— 25 tiszaháti érzi kötelességének embertársai segítségét, a szomszédos Fülesden évek óta nem sikerül eredményt felmutatni. Tavaly Pál Antal egyedül, s a múlt heti véradáson Sólyom József ugyancsak egyedüliként „képviselte” a fülesd leiket. Tudjuk, senkit nem lehet erre kötelezni, s lehet, az sem lesz különösebben hatásos, hogy a fehérgyarmati Vöröskereszt vezetője pót véradó napot iktatott be. Ügy tervezik, hogy a helyi aktívákkal házról-házra járva játékoztatjók majd a lakosságot. Mint dr. Sánczi Gyula, a véradó állomás igazgatója elmondta, többször mentett életet az a lehetőség, amit vérükkél a segíteni szándékozók nyújtottak. Ezért illessen mindenkit köszönet. Joggal hisszük mindannyian, a fülesdiek sem rosszabbak, felelőtlenebbek a Ti- fczahát szomszédos községeiben élőknél, és a mások segítésétől sem zárkóznak el. Szeretnénk majd arról hírt adni: a kis község lakói is feliratkoznak azok közé, akik elmondhatják: Vérünket adtuk, hogy társainkon segítsünk! (m. k.) Közösen az egyházzal M ^it esznek a menedzse- gJmM rek? Egy feltörekvő QrQrp szakácskönyvíró elóbb- utóbb vaskos kötetben is megválaszolja a kérdést. Azt azonban már tudjuk, hogy egy élelmes spanyol üzletember a recept nelyett a hedonista gyönyör valóságát kínálja. Bilbaóban megnyílt a menedzserek vacsorázó helye, közli a jó hírt az ANSA- ügynökség. Az a tény, hogy a város kevésbé forgalmas, mondhatni kieső szögletében találták meg az alkalmas helyet, ráadásul reklámra sem költenek, némiképpen magyarázza, hogy miért tanácsolja el maga a tulaj a véletlenül betévedő szerelmespárokat és a kiéhezett kóbor lovagokat. A ,,bár, konyha, étterem” itt kissé mást is jelent. Aki Spanyolország „első erotikus éttermét” keresi, az tudja, hogy a hátsó bejárón kell jelezni a mágneskártyával, és nincsenek kételyei sem a menüt, sem a kiszolgálást illetően. Először is diszkrét gyertyafény, illatár és lengén öltözött lányok fo_________________________________ O Mik a terveik? — Szeretnénk a jövőben (ha a lehetőségek engedik) kirendeltséggé fejleszteni az irodát, ahol nemcsak ügyfél- szolgálati tevékenységet folytatnánk. hanem bekapcsolódnánk az igazgatóság egyéb feladataiba is. Pataki László gadják. Az étlapot kínáló hölgy sem visel pincérfrakkot. És ha a kedves vendég már a levezető tejszínes eperhez jut, azt heverőn is fogyaszthatja. Mindezért nem fizet többet, mint egy átlagétteremben. Csakhogy még nincs vége a menünek. Következik a hangulatos táncterem: a hamar fáradó menedzserek fekve is rendelhetnek pezsgőt. A még piled- tebbeket elegáns szobák várják, családi méretű fürdővel. Az ejtőzés tehát fondorlatos módon történik, a szolgáltatás ára négyszerese a vacsoráénak. A tarifa óránként kétszereződik. Aki még mindig nem érzi a kikapcsolódás erjesztő vagy éppen ernyesz- tő hatását, az a játékteremben folytathatja. „Egy lánnyal kezdtem, mondja a tulaj. Az üzlet jól ment. És amikor ezt megnyitottam. már tudtam, hogy nem kell reklám. A menedzserek körében ugyanis az a legjobb propaganda, ha egymás között, és adott esetben hangtompítóval verik a tamtamot.” Az elmúlt iskolai évben jelenlDős mértékben megnövekedett Fehérgyarmaton a hitoktatást igénylők száma. Balogh Tihamér esperes és Szalai László lelkész mintegy 240 órát töltöttek a református vallású gyerekek között a város iskoláiban. Minden különösebb agitáció nélkül, az évnyitókon is elhangzott bejelentésre sokan igényelték a hitélettel való ismerkedést. A 3 általános iskolában 2—2 csoportot tehetett indítani. Volt igény a helyi gimméziuban, s úgy tűnt a szakmunkástanulók is szeretnének közelebbről megismerkedni a református egyház történetével, tanításaival. Az ipari tanulóknál a kezdeményezés sikertelen volt. Miint szalai László lelkész elmondta, az iskolák vezetői mindenhol megértéssel fogadták a kezdeményezést. A gyerekek felkészültségükről a közelmúltban a a gyülekezet színe előtt adtak számot. A „Bárdos Lajos1” Ének- Zgne Tagozatos Általános Iskola volt és jelenlegi diákjaiból egy templomi kórus is alakult, akik múlt vasárnap is jelentős sikerrel szerepeltek. A ballagási ünnepségeken, s a tanévzárókon is több helyen megfogalmazódott: közösen az egyházzal — sikeresebbé tehető a gyerekek nevelése. Balogh Tihamér esperes és felsőtagozatos diákjai. r ' KITEKINTŐ kMenedzsevntenii Egy szelet, a postatortából Május elsején adtunk hírt arról, hogy Nyíregyházán a postán kívül egy másik cég is, nevezetesen a Nyírtrade Kft. is foglalkozik levelek kézbesítésével. Országosan egyedülálló a kezdeményezés, hiszen eddig még nem volt példa arra, hogy bárki is megtűrte volna a posta monopóliumát. Hogy mit szól ehhez a posta és mi a vállalkozás célja, arról semleges területen, a Kelet-Magyarország Szerkesztőségében fejtette ki véleményét a két cég képviselője: Szabó Pál, az 1. számú postahivatal vezetője és Varga István, a Nyírtrade Kft. ügyvezető igazgatója. Szabó Pál: A változó világban, amikor a privatizáció beindult, megjelenik a versenyszerű gazdálkodás. Lehet, hogy a Postának átmenetileg ez nem jó, de hosszú távon a közönség mindenképpen jól jár. Annak ellenére is, hogy a postatörvényben kizárólagos joga van sok mindenre a postának — így ez a verseny nem szabályos. Ha a posta vezetése, vagy a minisztérium engedélyt adott rá, az ellen nem tudunk mit tenni. Varga István: Személyes tapasztalatom, hogy a posta iszonyú leterheltségnek van kitéve a levélkihordással, s egyik célunk az volt, hogy ha egy picikét le tudunk venni a válláról, az már jó. Ez nem maszek posta, ahogy a köztudatban elterjedt, hanem kereskedelmi és szolgáltató kft., amely levélpostai küldemények kézbesítésére vállalkozik annak érdekében, hogy a posta és az ügyfelek is jól járjanak. Másik célunk az volt, hogy minimális létszámmal munkalehetőséget és megélhetést biztosítsunk az embereknek. Hat állandó dolgozónk van, s 2—3 családtag besegít, amikor több a munka. Sz. P.: Furcsának találtuk, hogy a postatörvény érvényben léte ellenére ilyen engedélyt kiad a minisztérium. Az anyagi oldala okoz inkább fejtörést a posta számára, bár ez nem egy olyan nagy összeg. V. I.: Már második esetben hangzik el, hogy a minisztérium döntését megkérdőjelezik. Ügy gondolom, nem dilettánsok vannak ott, megfontoltan, tudatosan adták ki az engedélyt nekünk. Bizonyítja ezt az is, hogy nem egyik napról a másikra történt a dolog. Sz. P.: Nem kritizáltam, hanem ha egy törvény életben van, és nincs helyette másik, addig azt megkerülni erkölcstelennek tartom. V. Az 1964-es postatörvényben lehetőséget adnak arra, hogy a levélpostai kézbesítések magánkézbe kerüljenek. Más dolog, hogy eddig erre még nem volt példa. — Azt hiszem, a vitának ezt a részét le lehet zárni azzal, hogy egy esetleges minisztériumi mulasztást nem a Nyírtrade-en keli számon kérni. Sz. P.: A kiadó vállalatok korábban szerették volna megszerezni az újságterjesztést, de csak olyan helyeken, ahol nagy hasznot lehet elérni. Falvakra, tanyákra nem vitték volna az újságot, arra nem vállalkoztak, az maradt volna a posta dolga. — Ezek szerint hasonló a helyzet ebben az esetben is? Sz. P.: Tudomásom szerint csak a város területén terjesztenek. V. 1.: Ez így igaz, erre szól az engedélyünk. De kérdezem, egymillió forint törzstőkéből vajon hogyan tudná megoldani Szabó úr az országos terjesztést? Ha sikerül, én felállók a székből és átadom. Sz. P.: Postai szolgáltatás mindig volt és lesz is Az elmúlt negyven évben alapvető szolgáltatásként kezelték a postát, ezt jogosnak is tartottuk. Amikor azonban az árak és üzemanyagköltségek emelkedni kezdtek, ez kihatással volt ránk is. A tarifák emelkedéséhez viszont nem járult hozzá a kormány. Tíz éve pedig vállalati gazdálkodási rendszert vezettek be, nem kaptunk állami támogatást, viszont — mivel szolgáltatás — maximált árakkal dolgozunk. És egészen más, amikor én valamire vállalkozom, és az is amikor azt mondják, neked ez a kötelességed. — Térjünk át az árakra! Sz. P.: A postai díjszabást nem szükséges ismertetni, hiszen ez köztudott. V. I.: Az áraink egy, illetve két forinttal oQcsóbbaik a postainál. A levelezőlapot és a szabványlevelet 2, illetve 4 forintért visszük ki, azolkat, amelyeket pediiig súlyra számítják, 2 forinttal olcsóbban. Tér ti ve vén yes küldeményekkel nem foglalkozunk, noha engedélyünk erre is van. Azt kél’l látni, hogy mi egyáltalán nem akarunk konkurenciát. Korrekt, kimondottan jó kapcsolatokra törekedtünk. Leihet, hogy md is hibásak voltunk. De vannak olyan információim, hogy küldemónyeinik nem jutottak el a címzetthez. A postának dl kellett volna rendelnie, hogy azok a levelek, amelyeket mi kézbesítünk, ne a postára kerüljenek vissza, ha a postaláda mellé teszik ki azokat, hogy aztán portósan visszaküldjék azoknak a cégeknek, amelyekkel mi szerződésben állunk. Sz. P.: Van-e olyan kötelezettsége a kft.-nek, hogy megjelölje valamilyen módon, melyek azok a levelek, amelyeket kézbesít ? V. /.: A keletbélyegzőnk a napokban készült el. Ettől függetlenül színkóddal jelöljük meg postai küldeményeinket. A Kelet-Magyaror- szágban pedig megjelent, milyen cégekkel kötöttünk szerződést'. Észre kellett volna venni, hogy a keletbélyegző miincs a borítékjainkon. Sz. P.: Ugyanaz a cég mindkettőnknek ad küldeményt, ugyanolyan boríték - ban. Én most hallom először a színkódot De az nem fair, hogy a Kossuth utcárá, a Nyíntrade, Rozsrétbe pedig a posta viszi ki a leveleket. Egyébként erről az egészről a posta felső vezetése nem tudott, a minisztérium tájékoztathatott volna bennünket, az újságokból értesültünk róla. Ha tudjuk, máskép álltunk volna hozzá. — Ügy gondolom, ezért nem a Nyírtrade-t kell hibáztatni. Sz. P.: A kft.-nek engedélye van, de köteflezettsége nincs. Egy munkát felvállal, ha van embere. A postára viszont kötelező. Ezt liátom nagy különbséginek egyelőre. V. I.: Ha sikerül jó kapcsolatot kialakítani, máris fölajánlom, hogy a posta nevezze meg azokat a küldeményeiket, amelyek gondot jelentenék számára, megpróbáljuk megoldani. Postásként tudom, mik azok, amelyeket nem szívesen visznek ki a kézbesítők. Sz. P.: Köszönjük a felajánlást, meg fogjuk keresni a kft.-t, ha szükség lesz rá. Szem előtt tartva, hogy a gazdaságosság mindkettőnk érdeke. Nem tudni, hogyan alakul at két posta kapcsolata, és egyelőre azt sem, mikor nyerhet majd ezen az állampolgár, hiszen az lenne a jó, ha a magánszemély is olcsóbban adhatná fel leveleit. Az viszont, hogy egyes vállalatok költségeket takarítanak meg az olcsóbb tarifák révén, valamilyen szinten érinti az ott dolgozókat is, hiszen ebből remélhetőleg jut majd valami bérfejlesztésre, premizálásra. S bár csak egy picinyke rést ütött a posta monopóliumán a nyíregyházi kft., ez jó lehet arra, hogy a szolgáltatás színvonala javuljon. Cservenyák Katalin
