Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-16 / 140. szám

10 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. június 16. A KM vendége ____________I______1 A múlt kutatója Vannak titkok, melyeket a régi megsárgult iratok őriznek. Ezek rendszerezése és kutatása és, a múlt rejtelmeinek feltárása, a le­véltáros egyik legfontosabb fela­data. — Számomra ez a munka hiva­tás —- vallja magáról dr. László Géza. Már püspökladányi diák­ként belekóstoltam a hagyomá­nyok és a történelem kutatásába. Vasutas családból származom. Szü­leim ösztönöztek a tanulásra, mert látták, ez az, ami leginkább kama­tozik az ember életében. Ezt nem vehetik el, jöhet bármilyen rend­szer, nem kell a tudást „beszolgál­tatni”. A Karacs Ferenc gimná­zium befejezése után kerültem a debreceni tanítóképző intézet nép- művelés-könyvlár szakára. Itt kötöttem „örök szerelmet” a köny­vekkel, a könyvtárral. 1976. jelentős dátum az életé­ben, megnősült. Nyíregyházára került dolgozni, s felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-könyvtáros levelező szakára. Felesége szintén könyv­táros, s négy hete született meg a harmadik kislányuk. — Megszerettem a levéltárat. Ez egy sajátos világ. — majd hozzáteszi — kívülálló nehezen érti meg. Ismerőseim közül volt, aki sajnálkozott: „Más igyekszik a napra, ti meg a rácsok között elsárgult iratokkal vagytok össze­zárva.” De engem ez éltet! Elbú­jok, bogarászok a papírok között. Beleélem magam az adott korba, a felfedezés sikerélménye szinte mámorító, ha egy új. eddig isme­retlen adatra bukkanok. Ez a ke­nyerem, s a második szerelmem is. Beosztása szerint a levéltári tudományos kutatószolgálat és a könyvtár vezetője. Az ország me­gyéinek levéltárai közül itt talál­ható az egyik leggazdagabb anyag. Körülbelül 5 kilométer. Adatok vannak az 1200-as évektől nap­jainkig. Például a legutóbbi vá­lasztások szavazókörzeteinek jegy­zőkönyvei is ide!.erűitek. Gazdag iratanyag maradt fenn az 1500-as évekből, ez annak köszönhető, hogy e területet elkerülte a török ura­lom, s csak kisebb-nagyobb betö­rések voltak. Elsősorban Szabolcs, és a történelmi Szatmár vármegye dokumentumait őrzik itt. László Géza szakmai munkájá­hoz hozzátartozik a begyűjtött, történelmi értékű iratok, (a megye területén az iskolán kívüli intéz­mények iratainak) kezelése, el­lenőrzése, osztályozása, bizonyos rend szerinti tárolása. Még közép- iskolás korából hozta magával a kéziratos térképek iránti vonzal­mát. Szerényen csak úgy magya­rázza: erre kötelezte az iskola né­vadója, a példakép Karacs Ferenc térképész. — Tanulmányaim során több­ször kellett írásbeli megmérette­tésen részt vennem. Gondolok itt a főiskolai, az egyetemi szakdol­gozatra és a doktori disszertációra — folytatja a beszélgetést —, fő kutatási témám az iskolán kívüli művelődés történetének feldolgo­zása a Horthy-korszakban, majd 1945-től 50-ig Szabolcs várme­gyére kiterjedően. Kiemelten fog­lalkoztam a népkönyvtárakkal és a népházakkal. A mai közkönyv­tárak elődeiben, melyeket a val­lás- és közoktatási minisztérium hozott létre, elsősorban szépiro­dalmi műveket tartottak. A szak- könyvtárakat a földművelési mi­nisztérium patronálta, ahol az egyszerű embereknek is tanáccsal szolgáltak a hétköznapi élet gond­jaiban. A bölcsészdoktori disszer­tációmban a felszabadulástól a tanácsok megalakulásáig terjedő időt dolgoztam fel. Ezt a korsza­kot úgy summázhatnám: a koalí­ciós időszakban az iskolán kívüli népművelés sokszínű és csodála­tos. Ekkor élik fénykorukat a népi kollégiumok, a népfőiskolák, kü­lönböző színjátszókörök stb. 1948- tól mindezt visszaszorítják a szo­cialista kulturális forradalommal, elszürkült, egyoldalú sematikus közművelődés kezdődik. Kedvenc területét, a térképé­szetet is tovább kutatja. így jutott el az addig alig ismert Sexty And­ráshoz, aki Szabolcs vármegye tér­képésze volt a XVIII-XIX. század fordulóján. A róla írott tanulmá­nyában kifejti, milyen jelentős sze­repet töltött be ez az ember. Már akkor megkezdték a Tisza szabá­lyozásának terveit elkészíteni, de sok nyíregyházi utca még ma is az ő rendezési tervének az eredmé­nye. Jó lenne, ha a város munkás­ságát elismerve egy utcát nevezne el róla, ezzel is tisztelegne a tele­pülésért sokat tett professzor előtt. — Ma már a levéltárat sokan újra felfedezik. — vált témát a szakember. — Magyarországon mindenkinek joga van az őt érdek­lő iratokat kutatni, ezt segíti a kutatószolgálat. S hogy kik a vendégeink? Nagyon széles a skála. Az általános iskolai szakköri tag­tól, (aki csak tanári felügyelettel jöhet) a 90 éves nyugdíjas értel­miségiig szinte minden korosz­tály és réteg megtalálható. (Több­ségében azonban diákok és nyug­díjasok látogatják a levéltárat.) A témák között elsősorban az aktuá­lis évfordulók kutatása szerepel. De a demokratizálódás az érdek­lődés középpontjába állította a régi egyesületek és alapítványok mű­ködését. Keresik az emberek az elszenvedett sérelmeik írásos dokumentumait (például kulákvi- lág, tsz-szervezés). Egy időben divatos volt a családfa „felgön­gyölítése”. Manapság egyre töb­ben a volt birtokaikról szóló ira­tok után érdeklődnek. — A kutatószolgálat munkatár­sai minden dokumentumot meg­mutatnak, ha megvan! Ezt azért hangsúlyoznám, mert nagyon csak irat elpusztult a történelem viha­rában. Örvendetesen fellendült a helytörténeti és a honismereti moz­galom. Egy-egy település lokál- patriótái fáradtságot és időt nem kiméivé keresik szülőhelyük kö­zeli és távoli múltjáról a doku­mentumokat. Rendszeresen tartunk a közép- és főiskolások számára levéltárismertető órát is. László Géza azon szerény és következetes emberek közé tarto­zik, akik e nemes cél érdekében munkálkodnak teljes szívvel és odaadással. Tudja, a múlt ismere­te nélkül nem létezik a jövő. Dankó Mihálv Film , ________________________ Mennyből az angyal Milyen ma Berlin fölött az ég? Ha derültnek nem is lehet nevezni, azért az megnyugtató, hogy a vihar­felhők eltávoztak onnan. S milyen a Berlin fölött az ég. Wim Wenders filmje? Erre a kér­désre már jóval nehezebb megadni a választ. Amikor a német rendező forgatott (1986—87), még állt a FAL. a megosztottság emlékműve, látjuk is egyik-másik képsorban, ám ennek in sokkal kisebb a jelen­tősége. mint amilyen a valóságban volt, vagy ahogy számítanánk rá a cím alapján. Elkerülhetetlen egy játékfilm­ben. legyen az bármilyen műfajú, hogy a politikum ne szűrődjék bele. Ennek inkább a mértéke kérdéses, hiszen bizonyos művekben ez adja az alapszövetet (gondoljunk pél­dául a közelmúltban a tévé sugároz­ta Costa Gavras-filmre, a Z-re!), másutt ez mellékes, akár elhanya­golható tényező, s helyette másfajta nézőpontból láttatja a rendező az eseményeket. Wim Wenders e film­jében a morálfilozófiái megközelí­tést választja. Némiképp zavarban vagyok, hi­szen annyi elismerőt lehet olvasni a Berlin fölött az ég ről, és hát Wen­ders 1987-ben a legjobb rendező diját kapta érte Cannes-ban, még­sem tudok lelkesedni érte. Könyvespolcunk Hanyattúszás Úgy tűnik az irodalmi művek nemi­gen tisztelik a dátumokhoz kötődést, az ünneplést. Talán ezzel magyarázható, hogy az idei könyvhéten igazában nagy izgalmat keltő könyv nem jelent meg. A merítés, a választék persze igen gazdag. Különösen figyelemre méltó, hogy végre a külföldön megjelenő ma­gyar nyelvű irodalom is kezd bekap­csolódni a hazai áramkörbe. Hazai al­kotóink azonban — miért is tennék — aligha tudnak alkalmazkodni a könyv­héthez, hisz egy-egy mű megszületése sohasem kötődött, legfeljebb véletle­nül egybeesett, az irodalom hivatalos ünnepeivel. ígyhát ne legyünk túlságo­san csalódottak, amikor a könyvheti termés között lapozgatunk... Ennyi kitérő után nézzük az egyik beharangozott könyvet, Sarusi Mihály Zrínyi Kiadónál megjelent Hanyatt­úszás című elbeszéléskötetét, amelyről a szerző azt mondja: könyvemben jómagam vágok neki — mármint a ha- nyattúszásnak. Elbeszéléseiben népfiak, hadfiak, többnyire megnyomorítottak, alkal­manként kiszolgáltatottságukban pa­rancsra másokat is megnyomorítók kezdenek el hanyattúszni... Azaz a múltra emlékezni, merthogy az ember is a hanyattúszásná! előrefelé halad, ám közben szemét nem tudja levenni — a maga mögött hagyott vízről, part­ról. Mindarról, amit magunk mögött hagytunk... A kötet bevezető történetei nem ígérnek túlsók újdonságot, kevés olyan dolgot tudunk meg emberről, múltról amit eddig nem ismertünk volna, talán még árnyaltabb, színvonalasabb, mű­vészibb ábrázolásban. Egy kicsit Te- mesi Ferenc nagysikerű könyvének ábrázolási szándéka bujkál a könyv lapjain, de tőié halványabb, erőtlenebb korrajz, lclekrajz tárul az olvasó elé. Talán szokatlan azt ajánlani, hogy előbb a kötet közepetáján lévő elbeszé­lésekkel — Hanyattúszás, Gyapot, Azt hittem, nászút. — érdemes kezdeni az olvasást. Igazában mégis ezt ajánla­nám mégha a józan ész, a logika és a szokás nem azt diktálja, hogy egy könyvet a közepén kezdjük el olvasni. Félő azonban, hogy az első — kevésbé sikerült—elbeszélések után elmegy az olvasó kedve a további folytatástól, pedig kár lenne... A kötet magját alkotó elbeszélések ugyanis lebilincselő, szuggesztív erejű művek. Kordokumentumok, mini em­beri drámák, egy történelmileg agyon­zilált kis közösség napjainkig tartó kiszolgáltatottsága, önmagában való megkapaszkodása, valójában a múlton való túllépése, o’tos életbölcsessége bomlanak ki a meseszerű történetek­ben. Háború, oroszfogság, kitelepítés, internálás, .Jtolhozosítás”, a falu — és a falusi ember — lelkének, tartásának megtöretése, feldarabolása, keresztre- fcszítése, egymás, lelkének akart, vagy akaratlan mérgezése, a menekültsors, a be-, illetve kitelepített sors, a nemzeti­ségi sors, a hontalanság megannyi megélt nyomorúsága keres utat az ol­vasóhoz egyszerű szavakkal, olykor a trágárságot sem mellőző nyersesség­gel. Félig magyar—félig német, félig magyar—félig szlovák, félig ma­gyar—félig román szereplők vallanak életük kettőscgéról, a mindkét oldalról — sőt egymás soraiból is jövő *— pofo­nokról. Mégis, már-már idillikus nyu­galmat. békét is árasztanak Sarusi Mihály történetei. Talán mert az elbe­szélések stílusa, a történetek szereplői­nek. életszemlélete, belső megnyug­vásra való igénye és akarata, de legin­kább mély emberiességük a magyará­zata. hogy a legszömyűbb „kalando­kat” olvasva is, a megbocsájtás, a megbékülés keríti hatalmába az olva­sót is. A szerzőnek igaza van abban, hogy ,.c könyvben a vélhető igazság a sokfé­le mesélő egy-egy mondatából áll ösz- sze”. Ezért ajánlom mégis elolvasásra, nemcsak könyv közepén kezdődő elbeszéléseket, hanem a többit is. A hanyattúszás, a múltra való emlékezés, remélhetően nem gyengíti, inkább ser­kenti a hanyaltúszó, de mindig előbbre igyekvő embert... __ Páll Géza E film mindenekelőtt arról győz meg, hogy a képzelet milyen gyar­ló, ha a transzcendencia világába téved. Megrögzött materialistaként kevéssé foglalkoztat az angyalok külleme, de nehezen tudom össze­egyeztetni e tárgykörben szerzett ismereteimet azzal, amit itt látok: az egyik földre szállt angyal haja vala­mi madzagfélével (befőttesgumi?) van összekötve, és civilöltözékben, de angyalszárnnyal látjuk a mási­kat, amint egy roppant magas épület tetejéről néz le a mélybe. Ha már egyszer Wenders felvál­lalja a keresztény mitológia e jelleg­zetes alakjait, akkor ez több követ­kezetességet igényelne tőle. Szem­lélődő angyalok ezek vagy az őrző fajtából valók? Szöktek az égi me­zőkről vagy küldték őket. netán en­gedélyt kaptak a földi kirándulásra ? Hol a többi angyal? Csak szándék kérdése a szellemlétből a materiali- zálódásuk? Lehet, hogy e kérdések primitív­nek tűnnek, mégsem hiszem, hogy lényegtelenek. Világos számomra, hogy a rendezőt az emberi lét vi­szonylatai érdeklik, s az angyali né­zőpont olyasféle nála, ami a dolgok kívülről történő megítélhetőségét teszi lehetővé. De ha ez a külső, nem evilági tényező bemérhetetlen számomra, akkor az ítéletüket is kénytelen vagyok fenntartásokkal fogadni. A Berlin fölött az ég valójában szétválik két filmre (130 perces vetítési ideje alapján ezt az elkülö­nítést akár meg is lehetne tenni). Az egyik (a fekete-fehérben ábrázolt világ) afféle költői szociográfiát ad a város életéről. Ennek ismerhetjük filmtörténeti előzményét: Walter Ruttman 1927-ben készítette el klasszikussá vált néma dokumen­tumfilmjét, a Berlin, egy nagyváros szimfóniájá-l. Ez a vonulat tűnik az értékesebbnek Wenders filmjéből még akkor is, ha rátelepszik a szö­veg a képi világra, ráadásul ez több­nyire a belső monológok formáját ölti, s ez ijesztően filmszerűtlen. A monológ inkább színpadi forma, mint mozgóképi, a belsőnek (tud­niillik a gondolatnak) ilyen módon történő külsővé tétele akkora nézői elvonatkoztatást igényel, amely már zavaró. Tetézi ezt énnek a meg­oldásnak a statikus volta, amely a filmnek mint művészetnek a dina­mikájával ellentétes. A másik vonulat (a színesben ábrázolt világ) szabályos melodrá­ma, amely műfaj már ott kísértett a Paris. Texas-ban is. Az egyik an­gyal szerelmes lesz egy artistanőbe, ezért vállalja a földi létet. Lehet el­gondolkodni azon. mi következik ebből a cselekményfordulatból. Azt a szférát értékeli-e le Wenders, amely az angyalok „természetes közege”, avagy ezt a mi nem külö­nösebben angyali világunkat erté- keli-e fel? Amiía kérdés első felét illeti, abban meghagyom az illeté­kesség jogát Wendersnek, de ami a másik felére vonatkozik, ha tetszik, ha nem, arra a válasz a film.alapján csak igenlő lehet, hát ebben volna kedvem vitatkozni vele. De mit gondoljanak ezután azok. akik hisz­nek a túlvilági boldogság lehetősé­gében? Talán forduljanak válaszért közvetlenül a rendezőhöz, vagy re­ménykedjenek, hogy az angyalok nemcsak Berlin fölött röpködnek. i . -..,m\oá'>'l Hamar Péter Budapest ENGLISH C'AtV DEUTSCH WB141 photos vy nnt 41 Faróphotoa A Képzőművésze­ti Kiadó az idegen- forgalmi főszezon kezdetére a népszerű SOUVENIR GUIDE of HUNGARY soro­zata keretében ezút­tal Budapest City címmel jelentette meg új kiadványát. Az angol és német nyelvű szép füzet 41 színes fotóval ábrá­zolja a Duna balparl- ján lévő terület leg­szebb középületeit, szobrait, templomait, utcáit és tereit. A külföldi látoga­tók jobb tájékozódá­sát elősegítendő, töb­bek között ismerteti a fővárosi múzeumok, kiállítótermek, ter­málfürdők és stran­dok, szállodák, zenei intézmények, night- clubok címét is. A kis „idegenvezető” füzet térképet is tartalmaz. || Keiot­A m3(lY3P0rSZ3Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom