Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. június 2. Tájékoztatás és a személyiségi jogok Lista az eladott állami lakásokról Szép míves vasöntvény tárgyak a vásárosnaményi Beregi Múzeum gyűjteményéből. (Elek Emil (elvételei) Rendhagyó sajtótájékoztató Egy nyilvánosház „előszobájában'' A fekete vállpántos csipkebugyi mélyen a fenékbe húzva, s a pánt úgy igazítva, hogy a kissé megereszkedett mellek még valahogy álljanak. Réka készségesen érdeklődik a budapesti sajtótájékoztatóra összegyűlt újságírók rábízott csoportjánál, mit isznak. Vörös úr, a szexipar koronázatlan királya éppen arról beszél a sörözőben, hogy nyilvánosházaival kultúrát visz a párkapcsolatokba, amikor Réka hozzám lép: — Parancsol valamit? — Egy vodkát dzsússzal, s ha lehet, még egyebet is — villantom rá élére vasalt ünnepi mosolyomat. Fülig pirul. Már korábban is észrevettem, hogy rendkívül feszélyezi félmeztelensége. — Szerintem tegezzük egymást nyugodtan. Lehat köztünk két év az ő javára, de jóval többnek látszik. — Láttam, hogy nagyon zavarban vagy. Szeme idegesen repked. Hozza a dzsúszt, ami jó üzleti érzékkel épp hogy csak látott vodkát. A jégkockák idegesen kocognak a pohár falán. — Nem hittem volna, hogy ennyire zavarni fog. Ahelyett, hogy ti izegnétek-mozogná- tok, mert egy bizonyos helyen nem fértek a nadrágban, én érzem feszélyezve magam. — Le se tagadhatod, hogy izgat a dolog! Űjabb lángba borulás. Két sörtöltés között apránként könnyít a lelkén. — Tanítónő voltara. Ide harminc kilométerre egy kis faluban. Minden férfikollégám „gerincre akart vágni”. Elegem lett. A csóróságból is. Itt csak bámulhatnak. Ha valaki egy újjal is hozzám nyúlna, a srácok kivágják. — A többiek? ' — Ápolónők, adminisztrátorok. egyetemről kibukott fruskák, tanítónők. No, meg amivel Vörös is dicsekszik, hogy doktornő is akad. Tudod, senki se így születik. — A vőlegényed, a barátod? — Ahhoz semmi közöd! — Van „belevalóbb” közietek? — Persze. Máskor ebben a sörözőben nem dolgozunk ennyien. Szólok valakinek. Annamary a mexikói töltött paradicsom után lép oda hozzám. — Mit akarsz? — Kérdezni. — Ja, azt lehet. — Hány éve vagy a szakmában? — Három, de már látszik rajtam. Most már ideje lenne pénzes palit fogni. Mert mindenki azt akar. Először állandó kuncsaftot, majd valakit, aki kitart, s a végén egy öreg palit, akinek egy ideig még „szolgálsz”, aztán már elég neki, ha csak lát. — Más út nincs? — Megszedem magam, lelépek nyugatra, vagy ha pénzem van, üzletet nyitok, vagy elmegyek Madámnak Vörös valamelyik kuplerájába. — Nem undorító ez az egész? — Hülye vagy. Nemcsak tízperces kurvákból áll a világ. Vannak olyan körök, ahol az egyhetes nyaralás után tudod meg, hogy a barátnőd, akit a diszkóban felszedtél, a profibbak közül való, s a barátod fizetett be rá neked. Ebben a szakmában is vannak végletek. Igen. Végletek azok vannak. Tapolcai Zoltán Eladók a városi tévék? Egy nagy helyett sok kicsi — Közös rendszerre kötik — Még pénz is áll a házhoz — A nézők csak nyernének Még el sem csitult a Springer lapvásárlásai körüli zűrzavar, máris egy másik tömegkommunikációs eszközt akarnak — igaz mások — megvenni, nevezetesen a televíziót. No, nem a Magyar Televíziót, beérik a városi kábeltévékkel is, azokból pedig ma már csaknem félszáz működik az országban. Nem is rossz bolt, mondják most sokan, egy nagy helyett megvenni sok-sok kicsit. Csak hát azért mégis felháborító — s ez a Magyar Televízió egyik nem is oly régi műsorában hangzott el —, hogy így elherdálják a közösség vagyonát, hisz valamennyi városi televíziót a helyi tanácsok hozták létre. Tényleg ilyen sötét lenne a kép? Lassan már mindent eladnak? Ezt kérdeztük a Nyíregyházi Városi Televízió stúdióvezetőjétől, Haskó Józseftől. — Szó sincs eladásról! — cáfolta rögtön a híresztelést a stúdióvezető. — A MAC- ROVISION Kft. budapesti cég felajánlotta, hogy egy mikrohullámú rendszerre kötné az összes csatlakozó városi televíziót, ezzel lehetővé válna, hogy közös műsorokat is készíthessünk. Szerepel a tervek között városok közötSzentképet, fűnyírót lopott A vámosoroszi Budai Sándor az utóbbi időben sóik mindent lopott. A többszörösen büntetett előéletű fiatalember letartóztatása előtt Nyíregyházán élt albérletben és alkalmi munkából, s persze lopásból szerzett javakból tartotta fenn magát. Egyebek közt elemeit két széntké- pet, egy fűnyírót, két bukósisakot. Több lopása alkalmával lebukott, tetten érték, feljelentették, majd bíróság elé állították. Rablás, kifosztás és könnyű testi sértés miatt ítélte el a bíróság korábban a szatmári falucskából jött fiatalembert. KiVásár a PRIZMA kft-né! 1990. június 04—15-ig Nyíregyháza, Kálvin tér 8. Ajánlatunk: — női, fii köntösök, pulóverek — gyermek nadrágok — bébi áruk — kasmír és egyéb méteráruk — osztrák—olasz harisnyanadrágok Viszonteladókat és magán vásárlókat szeretettel várjuk. szabadulása után is csavargó, italozó életmódot folytatott. Az egyik nyíregyházi presszóban iszogatott, s amikor a felszolgáló nem figyelt oda. a pulton lévő tányérból kiemelt 370 forint váltópénzt. Több vendég észrevette a lopást. így a tolvaj fiú alig ment néhány métert, a pincér és a vendégek elfogták, a pénzt visszavették tőle. Később bemászott egy nyíregyházi ház nyitott ablakán, onnan edényekkel és poharakkal megrakodva távozott. Aztán az ajtó kifeszítésével behatolt abba a házba, ahol korábban albérletben lakott, és régi albérletéből két szentképet topott. Egy nyíregyházi bolt elöl eltolt egy 18 ezer forintot érő fünyírógépet. de alig lopakodott a géppel néhány tucat métert, utolérték, így a gép visszakerült tulajdonosához. A nyíregyházi Búza téren parkolt le egy értékes mo- torkerékpárrral két nyugatnémet fiatai. A két márkás bukósisakot (értékük kb. tízezer forint) az ülésen hagyták. Budai a hóna alá csapta a két fejvé- döt. az egyiket rövid időn belül potom 350 forintért el is adta. Három kerékpár ellopása is a bűnlajstromát terheli. A Nyíregyházi Városi Bíróság Budai Sándort, mint különös visszaesőt. másfél év börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. IM. L. ti vetélkedő, rendszeres híradó műsor saját anyagokból, sport- és színházi közvetítések. Megoldható lenne az is, hogy ha mondjuk Tatabányán játszik a focicsapat, itt élőben közvetítenénk a mécsesét. Emellett természetesen továbbra is megmaradnának a saját, helyi műsoraink, hisz ez az alapszolgáltatásunk. S hogy mindezért mit kér cserébe a MACRO VISION? A városi tévék szokásos adásrendjén túl 25 évig használttá a csatornájukat (addigra már önálló csatornája lenne a tévének), szórakoztató műsorokat sugároznának, természetesen magyar nyelveli, és még filmek vetítését is tervezik, öt éven belül 24 órás műsort adnának. Ráadásul még pénz is állna a házhoz, ugyanis a közös műsorokban való részvételért — például a híradásokért — a technika használatáért bérleti díjat ajánlott fel a MACROVISION, a „nagytévés” tarifánál többet. Forintba átszámítva: heti két jelentkezésért egy évben 1,5—2 millió forint bevételre tehet szert a városi tévé, ami egyévi tanácsi támogatásnak a fele. Ez pedig nem is olyan rossz! S tegyük hozzá, mi. nézők csak nyerhetnénk a dolgon, mert egy programmal több közül választhatunk, ha éppen unalmas filmet vetítenek az egyes vagy a kettes csatornán, ja, és ezért előfizetési díjat nem szednek! Az első közös adást őszre tervezik. (Cs. K.) A napokban lapunkban jelent meg egy rövid hír, mely szerint a Nyíregyházi Városi Tanács nem zárkózik el attól, hogy az érdeklődők megtudják, kik, hol, mikor, milyen feltételek mellett és mennyiért vásárolták meg tanácsi bérlakásukat. Makara István Széchenyi utcai lakos, aki ezt az igényt a városi televízió egyik adásában fogalmazta meg. azonnal sietett is á tanácsra, s a meghirdetett 301-es szobában legnagyobb meglepetésére megkérdezték a nevét, s hogy mire kíváncsi. Szerette volna élkérni a listatéÜy’má- solatát, de ettől elzárkóztak. Felháborodva kereste fel szerkesztőségünket, hogy sérelmét orvosoljuk. Megkerestük dr, Fazekas Jánost, a végrehajtó nbizott-: ság titkárát, aki a követke- > zőket mondta: — Makara úr kezdeményezésére — bár közben mások is kérték — az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalattal tíz évre visszamenőleg összeállíttattuk azt a listát, hogy kik. és mennyiért vásároltak tanácsi bérlakást. Amikor ez elkészült, két megoldás közül választhattunk. Sajtóban közöljük a teljes listát, de ez felvetett egy olyan kérdést, hogy a Polgári Törvénykönyv szerint személyiségi jogokat sérthet, hiszen az. hogy valaki menynyiért vett valamit, csak rá tartozik. Ezt esetleg csak egy cégnek van joga megkérdezni. az pedig az adóhatóság. Egyébként úgy gondolom, hasonló a helyzet a népszámláláshoz. az adatok feldolgozása után a kérdőíveket meg kellett semmisíteni, éppen a személyiségi jogok védelme érdekében. Ugyanígy volt ez a választások idején, az ajánlási szelvényekkel. Amikor szakértők egy ingatlan értékét megállapítják, akkor sem hivatkoznak név szerint arra, hogy X mennyiért adta el Y- nak a házát, hanem közlik, hogy az adott helyrajzi számon fekvő ingatlannak az illetékkiszabásra benyújtott adásvételi szerződés szerint mennyi volt az ára. Ezért választották a második megoldást, hogy az ösz- szeállított listát tanácsi, vállalati ügyiratként kezelik, megnézhető, de az érdeklődőnek meg kell jelölőié, mire kíváncsi és megkérdezik a nevét. Makara úr másik kérdésére, hogy ő miért nem veheti meg tanácsi lakását a forgalmi érték 15 százalékáért, holott vételi szándékát 1938 februárjában jelezte, a következőket tudtuk meg: korábban csak háromlakásosnál kisebb tanácsi ingatlanok elidegenítésére volt lehetőség. s mivel olvasónk ennél nagyobb házban lakik, az akkori jogszabály szerint nem vásárolhatta meg. Ezt módosította az 1989 novemberi tanácsrendelet, amelyet lapunkban is már több ízben ismertettünk. Az ország különböző városaiban a tanácsoknak lehetőségük volt el- ' dönteni. a forgalmi érték hány százalékáért vehetik meg a bérlők tanácsi lakásukat. Nálunk 60,^ illetve 80 százalékot állapított meg a tanács. Hogy ez sok vagy kévés. többen vitatkoznak rajta. Van olyan bérlő, aki szeretné olcsóbban megvenni. Nem egy ilyen kérelem futott már be a tanácsra, arra hivatkoznak, hogy áz IKSZ V nem sok gondot fordított a lakások fenntartására. A másik oldal, az OTP-s lakást vásárló. Vagy önerőből építkező pedig azt mondja, neki nincs lehetősége alkudozni sem az OTP-nél. sem f{(VU jfi919r a szabad forgalomban, sem a TÜZÉP-en. amiken, xtéglát vásárol. Ráadásul egész életére eladósodik. Megjegyzésünk: értjük és helyeseljük a személyiségi jogok védelmét, mégis felemásnak tartjuk, hogy az állampolgár így meg is nézhéiT á listát és nem is. Akkor már nem sérti a személyiségi jogot semmi, ha az érdeklődő megmondja a nevét, hogy kire, mire kíváncsi? Jó lenne egyértelműbbé tenni. Ka ez lehetséges, mert félő, hogy még számos félreértést, vitát konfliktust okozhat a dolog. Bábosok dicsérete Nyugdíjas pedagógus vagyok, rendszeresen járok a nyíregyházi Mesekert Bábcsoport előadásaira az unokámmal. Most, pedagógusnap előtt elgondolkoztam, hogy de sokat hallom mostanában, a mai pedagógus nem lelkes. Én ennek az ellenpéldáját is tudom, bár még nem kész pedagógusok, csak készülnek erre a pályára. Unokám nagyon érdeklődő természetű, és a bábelőadás után mindig megrohamozza kérdésekkel a bábosokat. Van két kislány, Botrágyi Ibolya, és Buda Mónika, mindketten óvónőképzősök, akik mindig szívesen felelnek a gyerekeknek, és minden idejüket azzal töltik, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Gerő Balázsné Nyíregyháza Új OTP-széknáz épüi Kisvárdán a Mártírok és a Lenin utca sarkán. (II. P. felv.)
