Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

1990. május 12.

II Kelet

a magyarorszag hétvégi melléklete

Május elsejétől egy új jogszabály lépett életbe, amelyet mindenki csődtörvényként ismer. A lényege: amelyik cég 30 napig fizetésképtelen, annak első számú vezetője 8 napon belül köteles a fővárosi, illetve a megyei bíróságnál felszámolást kérni saját cége ellen. Valóban precedenst tud-e teremteni az új jogszabály és milyen hatása lesz a magyar gazdaságra? Erről kérdeztük meghívott vendégeinket, Berencsi Ferencet, a pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet elnökét, Váradi Istvánt, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját és Vas Jánost, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának a tanácsosát. Szerkesztőségünket Máthé Csaba rovatvezető képviselte.

K. M.: — Ennyi kritika, támadás régen ért egy jogszabályt, mint a március elsején elfogadott csődtörvényt. A Magyar Gazdasági Kamarától kezdve sorra tiltakoznak vállalatok, szövetkezetek. Önök szerint is elhamarkodott, felületesen megalkotott jogszabályról van szó?

V. J.: Figyelembe véve azt a várakozó álláspontot, amely a vállalatvezetők részéről tapasztalható, és a törvényben lévő ellentmondásokat és elnagyoltságokat, valamint joggai kritizált értelmezési gondokat nem lehet arra

számítani, hogy a vállalatvezetők kezdeményeznék a felszámolást. Mindenki azt várja ki lesz az első illetve a kritikák hatására mennyire fog módosulni a törvény.

B. F.: — Mivel a szabolcsi termelőszövetkezetek zöme május elején végzett a vetéssel, nem tartom valószínűnek, hogy valamelyikük is kérné a csődeljárás lefolytatását A törvény hiányosságai miatt inkább addig várnak, míg valamelyik hitelezőjük jelenti be ellenük a felszámolási kérelmet, vagy lényegesen átformálják a törvényt.

K. M.: — A csőd egyik pillanatról a másikra elérhet egy vállalatot, ha például valamelyik partnere nem fizet, ezzel magával rántva üzleti partnerét. Átélt már hasonlót az Iparcikk?

V. I.: — Átmeneti fizetési gondjaink azért vannak, mert vevőink megvásárolták tőlünk az árut és nem tudtak fizetni érte. Ennek összege négy hónap alatt megduplázódott. Ebből adódik a sor- banállásunk, hogy határidőre nem tudunk maradéktalanul eleget tenni fizetési kötelezettségeinknek. Bár hozzáteszem, hogy a fizetési határidő után 10 nappal mindenkit ki tudtunk fizetni. De ez a,.tartozik mindenki mindenkinek" szisztéma gerjeszti legjobban a csődöt. Ebben a körben mindig van olyan cég, amelyik évek óta veszteségesen gazdálkodik, egyértelműen a vezetés hibájából, és adósságaival folyamatosan bővíti maga körül a fizetési gondokkal küszködő cégeket.

B. F.: — A mezőgazdasági üzemek még sajátossabb helyzetben vannak, hiszen nagy többségüknél az első félévben nincs árbevétel, kénytelen mindenki hitelből gazdálkodni. Az ország pénzszűkítő politikája miatt az utóbbi három évben csökkent az úgynevezett zöldhitel. Ha a szabolcsi téeszeink vetni akarnak, akkor kénytelenek beállni az adósok sorába.

K. M.: — A pénzügyi kormányzat arra hivatkozik, hogy elejét lehet venni a sorozatos csődnek, ha cégek például előszeretettel és nagyobb bizalommal alkalmaznák pénzkímélő eszközként a váltót. Mégis a vállalatvezetők arra hivatkoznak, hogy a bank ezeket a

váltókat lassan számítolja le. Mennyire érvényes ez a gazdálkodóknál?

V. I.: — Évek óta foglalkozunk a váltókkal. Rendszeresen több tízmilliós váltóállományt forgatunk, de újabban egyes szállítóink csak garanciás váltókat fogadnak el. Még a váltókkal sem tudjuk lefedezni azt a 30—40 milliói, amely- lyel tartoznak nekünk. A tartozóinkkal mi megpróbáltunk egyezkedni, volt ahol a kölcsönös tartozást jóváírtuk, volt ahol árut vettünk, volt ahol be nem tartott ígéretet kaptunk. Úgy érzem nem nekünk kell a hátunkat azért tartani és esetleg sorban állni, mert sorozatosan nem tudják fizetni. Itt már nem lehet elnézőnek lenni, vagy igenis betartjuk a törvényt vagy pedig húzzuk, halogatjuk annak végrehajtását és a mindenki által remélt módosítási javaslatokat egyik íróasztalról a másikra tologatjuk.

K. M.: — Az átmeneti hiteleket a pénzügyi folyamatok lassúsága miatt kell felvennünk, állítja a válltókat forgalmazó

cégek többsége. Ugyanez a véleménye a bankszakembernek

is?

V. J.: — A kritikát nem fogadom el. A váltó viszontleszám(tolását a benyújtás napján vagy másnapján elvégezzük és a leszámítoló bank a pénzét megkapja. Ügyintézésbeli időhúzásról szerintem nincs szó. Azagond, hogy a váltó leszámítolása egy kereskedelmi banknál ugyanaz, mintha rövidlejáratú hitelt nyújtott volna, terheli a torrá- sait. És ebben a pénzszűke időszakban valóban előfordul, hogy jelentkeznek egy banknál leszámítolási igénnyel, de a banknak abban a pillanatban olyan a likviditási helyzete, hogy nem tudja megtenni. Ekkor kénytelen néhány hét múlva visszahívni a váltó leszámítolásra váró céget. Az egyre több kiáramló váltó a csődöt nem tudja megakadályozni, hiszen annak a váltónak az értékét is vissza kell fizetni. Akkor adunk kedvezményt, ha a cégek két-há- romszor megforgatták a váltót és a kiálfítástól számított 30 napon túl nyújtották be a leszámítolásra. Az első negyedévben erre mindössze négy példa volt, pedig ösz- szesen 190 váltót számítoltunk le.

B. F.:—A váltó bevezetésének legnagyobb problémáját én abban látom, hogy a váltó bevezetésekor mindjárt az APEH volt az első, amely megtagadta, hogy az adót váltóval lehessen fizetni. A pénzügyi kormányzat hogy hozhat olyan döntést, amely az APEH-re nem érvényes? Sorolom tovább: az ÁFOR-nak, a TITÁSZ-nak és a termelőszövetkezetek fizetési kötelezettségének jelentős részét nem lehet váltóval fizetni. Mindez eleve gátolja a váltó forgatását.

K. M.: — A pátrohai termelőszövetkezet tagsága idén kérte saját maga ellen a felszámolást még a május elseA csődtörvényről

Berencsi Ferenc

jel csődtörvény előtt. A Magyar Közlönyben még nem jelent meg a felszámolásról szóló

értesítés, a szakszövetkezetek még nem alakultak meg és az sem tisztázott, hogy az új szervezeti formák milyen induló vagyonnal kezdik működésüket. Ilyen bizonytalanság közepette egyáltalán miből gazdálkodik a téesz?

B. F.: — Tavaly augusztustól kezdve egyik bank sem ad hitelt. Nagyon nagy szerencséje a téesz- nek, hogy vannak még barátok, akik nem hagytak minket cserben a nehéz helyzetben. Ezek a cégek természetesen nem vállalják át adósságainkat, de meghatározott időre szóló kölcsöneik kihúznak minket a „sárból”. Emellett az állattenyésztésből, a tavaszi burgonya kitárolásából van egy kis bevételünk. Kialakítottunk 11 átalánydíjas rendszerben gazdálk»- dó egységet, amelyek átsegítik a téeszt a nehéz időszakon. Még kaptunk egy felhatalmazást februárban a termelőszövetkezet vezetőségétől a birkaállomány eladására. Részben ebből finanszíroztuk a tavaszi vetést és a fizetéseket. A nadrágszíjat összehúzva át tudtuk a legnehezebb időszakot hidalni. A termelőszövetkezetünk már egy nagy adósságterhet tol maga előtt több éve. A folyamatos tartozások 1987-tel kezdődtek, amikor az adósságot egyre-másra hitellel tudtuk fedezni. Ehhez jötttavaly egy kedvezőtlen időjárás, ami után elhatároztuk, hogy pontot kell tenni az adósságállomány végére és új keretek között indítani a gazdálkodást.

K. M.: — Ki lehet-e valamilyen jogi úton kerülni a csődtörvényt, esetleg a vállalat szétszabdalásával, kft.-ok alakításával?

V. I.: — Egy ideig lehet, de ennek vannak határai. Néhány hónapig lehet egyik rovatból a másikba rakosgatni a hiteleket, lehet ígérgetni, lehet vagyonrészt eladni és így szerezni árbevételt, de ez csak átmeneti megoldás. A kft.-ok alakításáról mi is gondolkodtunk. Ez igazán akkor funkcionál jól, ha egy működőképes vállalat oszlik részekre és a vagyonának egy része kerül kft.-okba, rt.-okba. Amennyiben egy hitellel agyonterhelt, csőd előtt álló vállalat csinálja mindezt, akkor egy vagyonkezelő központ nyakán irtózatos mennyiségű hitel marad, a szervezet pedig halálra van ítélve. Erre megyénkben is volt példa. A vagyonkezelő központot egyébként is támadások érik amiatt, hogy egyfajta hatalomátmentési akcióval jár együtt. Eddig a kevésbé fájdalmas megoldásokat alkalmaztuk, egy-egy felszámolás évekig is elhúzódott, most rá kell térni a fájdalmasabb megoldásokra.

Váradi István

K. M.:—Személyes vagyonukkal is felelnek az állami vállalatok vezetői a rájuk bízott szervezet működéséért. Ha elmulasztják az önfelszámolási kérelem benyújtását, az emiatt okozott és rájuk bizonyítható vállalati anyagi kár saját vagyonukkal is csökkenthető. Önök szerint mennyire jogos ez?

V. I.: — Melyik vállalat- igazgató örül ennek? Egyik sem. Az elfogadható, ha a felelősség közvetlenül kimutatható, de ha minderre közvetve, egy vagy több más cég hibájából kerül sor, akkor nem ilyen egyszerű a felelősség megállapítása. Az az igazság, hogy nem tudom, mittennék akkor ha a vállalat tegyük fel a csőd szélére kerülne 8 napon belül. Benyújtanám a kérelmet vagy nem, erre most nem tudnék válaszolni.

B. F.: Szerintem a családi otthont külön kell választani a munkahelytől. Bár mindenki vár, hogy a másik vajon meglépi-e azt a bizonyos lépést és akkor ő is beadja a kérelmet, mert a vagyonával nem szívesen játszik senki. Hozzáteszem, látva a felszámolási eljárások hosszadalmasságát, és a csőd közelébe került cégek számát, a népgazdaság rövid idő alatt padlóra kerülne. Kevés szó esik arról, ha a megyében 15—20 cég ellen megkezdik a felszámolást, akkor mekkorára nő a munkanélküliek száma, emiatt számtalan családnak lesznek mindennapos megélhetési gondjai?

V. J.: — A csődtörvény egyik vitatott pontja a személyi felelősség mértéke illetve az, hogy milyen összegtől, mikortól kezdődhet a csőd.

K. M.: — A bankok megad- ják-e az utolsó szalmaszál lehetőségét a csőd szélére került vállalatoknak?

Vas János

V. J.: — A megyében 15 cég között oszlik meg a szabolcsi össz- adóság 70 százaléka. Közülük néhány vállalat 1988-tól folyamatosan sorban áll. Ők nem tudom, hogy miben bíznak. Korábban a tartós fizetésképtelenség kategóriáját nem lehetett pontosan körülhatárolni. Ha a csődtörvényt hamarabb bevezetik, akkor például a nyírbátori Auróra felszámolása nem húzódott volna 1986. augusztus 15-től az idei évig. A bankok ilyen esetben hitelezési veszteséget kénytelenek elviselni. Ha tömegesek lennének a csődeljárások akkor ezek a bankokat is megrendítenék. A befagyott hitelek finnanszírozása miatt néhány banknak év végén a kockázati alapja nulla volt. Mivel a bankok követelése nem élvez a felszámolás előtt álló vállalatoktól elsőbbséget, nem nyújtanak segítséget. Ha mégis úgy ítéli meg a bank, hogy az adott vállalat megmenekül a csődtől, de hitelt így sem tud adni számára, bankgaranciával segíti. Tavaly az MNB bevezette a sorban állások oldását szolgáló hitelt. Kamatlába 24 százalék, de eddig még ilyet senki nem igényelt.

K. M.: — A felszámolás közepén lévő pátrohai téesz helyett a négy szakszövetkezet mikor kezdheti meg a munkáját?

B. F.: — Leghamarabb két-há- rom hónap míg kalapács alá kerül a téesz, hogy az így befolyt ősz- szegből ki lehessen fizetni az adósságokat. Mivel egyre kevesebb pénzük van a vállalatoknak, nincs kereslet egy-egy felszámolásra kerülő téesz vagy üzem iránt, nincs olyan aki befektetne egy csőd szélén álló vállalkozásba sajnos megjelentek a ,, hiénák” is, akik bagóért akarják felvásárolni a gépeket, állatokat, berendezéseket. A tagok dilemmája a következő: míg a termelőszövetkezet tagja, addig nem veheti fel az újrakezdéMáthé Csaba

si támogatást. A bank ilyen esetben tudna segíteni, ha a szakszövetkezet számára meghitelezné azt, hogy megvásárolhassa a téesz vagyonát, természetesen erre a jelzálogot rátenné.

V. I.: — Nekünk rövid távon jelentene segítséget a banki hitel. Ha a hitelt arra fordítjuk, hogy finanszírozzuk a nekünk tartozókat, akkor az nem megoldás. Hiába ítéli meg a bíróság a fizetési kötelezettséget, nem tudjuk behajtani a tartozásokat. Nem is egy olyan inkasszó van, amit ki tudja hányadszor nyújtottunk be, és mindig visszakaptuk azzal az indokkal, hogy egy fillér sincs a cég számláján. Kénytelenek vagyunk várni a felszámolás lefolytatására, bár tudjuk, hogy ilyenkor egy 100 forintot érő vagyonrész 50— 60, néha még 30 forintért kel ei. És ezek után nem biztos, hogy nekünk is fog jutni a pénzből.

K. M.: — Milyen lavinát indítana meg a tömeges csődeljárás?

V. J.:—Az első negyedév végén a megyében sorban állók cége száma 75—80 volt. Legalább ötven olyan cég van, ahol a sorban állás egy hónapnál hosszabb idejű. Ezek között- van jónéhány, amelyik a megye ipariban, mező- gazdaságában meghatározó szerepet játszik, széles beszállító kapcsolatokkal rendelkezik. Elég nagy riadalmat, pánikot keltene, ha szó szerint értelmezné mindenki a törvényt. A pénzfolyamatokban is óriási változást hozna a tömeges csődeljárás, ugyanis ezeknek a cégeknek nem szállítana senki, mivel bizonytalanná vált, hogy tudnak-e fizetni vagy nem. Leállna a fizetés, leállnának a hitelek, mindenki azt lesné, hogy a felszámolás lefolytatása után a kiárusított vagyon összegéből hoz- zájut-e valamilyen pénzhez. Elismerem, hogy az újonnan alakuló pénzügyi kormánynak rengeteg tennivalója van, de ezek sorában az elsők közé kell hogy tartozzon a csődtörvény. Egyszerűen elviselhetetlen, hogy 150—200 milliárd forintnyi az az összeg, amellyel Magyarországon a vállalatok sorban állnak. Abban úgy érzem mindenki megegyezik, hogy a hosszú ideje, tartósan nagy öszszeggel sorban álló cégek felszámolását nem lehet halogatni, el kell kezdeni. Amikor ez a jogszabály nyilvánosságra került, jó lett volna a bankokkal egy elemzést készíteni, hogy ez az irdatlan összegű sorban állás milyen okokra vezethető vissza. Melyik az a vállalati kör, amelyik önhibájából gazdálkodik veszteségesen és melyik az a kör, amelyiknek egyszerűen nem fizetnek.

K. M.: — Köszönjük a beszélgetést.

Ők 15-en

A nyírbátori Auróra Cipőgyár és csengeri gyára elkelt, megvásárolta a két egységet a Pécsi Bőrgyár. A botpaládi téeszt felszámolták, a szakszövetkezetek beindultak. A Nyírlugosi Állami Gazdaságot felszámolták, a pátrohai téesz tagsága kérte felszámolását. A hitelezők még mindig várnak a pénzükre, bár jórészük tudja, hogy az összeg nagy részét kockázati alapjukból le kell írni. Tizenöt megyei céget számolnak külön, a bankok, amelyeknek sorban állásuk mindennapos és adóságuk meghaladja a 25 milliót. Van amelyikük 1988, de van olyan amelyik néhány hete került a „kiemeltek” közé. A gondolkodási és cselekvési idő számukra minimális papíron, ha el akarják kerülni a felszámolás veszélyét.