Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-11 / 109. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. május 11. Bérterápiát! nőkkel és.az ipari főmérnök­kel folytattuk a beszélgetést. — Közel három hónapja nagy átszervezésen ment ke­resztül a termelőszövetkezet — kezdte az idei év történé­seit Szántó Sándor. — A vezetői gárda jelentős része kicserélődött, akkor válasz­tottak meg elnöknek. Akkor azt kértem, ne mutogassunk vissza az elődökre. hanem előre nézzünk. A téesz 10 milliós, jónak mondható nye­reséggel zárt. bár év eleiéh kintlévősége 77 millió volt, amit 54-re szorítottunk le. A küldöttgyűlés egy ellenszava­zattal megszavazta a bérün­ket, majd a 16 tagú vezető­ségi ülésen meghatároztuk ,az üzemi vezetők bérét. A dol­gozók január elsején 10 szá­zalék béremelést kaptak. Az elmúlt vezetőségi ülésen ha­tároztunk arról, hogy a két főmérnök elkészíti a hozzá­juk tartozó dolgozók béré­nek rendezését. Ez úgy ju­tott vissza az aszonyok fülé­be. hogy a gépműhelyben dolgozók már kaptak hatfo­rintos órabéremelést, pedig nem így van. A régi vezetés a hibás? — Nem veszik figyelembe — vette át a szót Szabó Sán­dor —. hogy javítottunk a munkakörülményeken. idén fejeztünk be egy 22 milliós beruházást. 210-en dolgoznak az üzemben, a többségük nő és azt ők sem tagadják, ha nem lenne ez a munka, ak­kor mást nagyon nehezen ta­lálnának. Havi átlagbérük ta­valy bruttó 7222 forint volt, most 7500. Ezzel a munkabe­szüntetéssel 200 ezer forint­nyi lemaradást okoztak. Há­rom hónapja szavaztak ne­künk bizalmat. Amit most felhoznak az többségében az elmúlt vezetésre vóWátköeik. Legyenek egy kicsit türelem­mel velünk szemben. Búcsúzóul még visszamen­tem az üzembe. A türelem, ahogy ott elmondták. még egy hétig tart. Beadványt szerkesztettek, amelyet átad­nak Szabó Sándornak. Azzal köszöntek el. ha nem telje­sül kívánságuk még ráérnek gondolkozni, hogy megvon­ják a bizalmat a vezetőktől, vagy újra beszüntetik a mun­kát. NYÍRSÉGI ŐSZ-ELŐZETES (Folytatás az 1. oldalról) hánytorgatása. amelyet már­cius 27-én a küldöttgyűlés szavazott meg. Az elnök brut­tó 50. helyettese 42,5. a két főmérnök és a főkönyvelő 40 ezer fizetést könyvelhet el. Mindez bruttó. Ezt arányí- tották az üzem dolgozói a saját 7200-as havi bruttó fi­zetésükhöz. amelyből a leg­jobban keresők 5800 forintot kapnak kézhez. Elmondták a magukét Ez volt az első eset az üzem nyolcéves történetében, amikor mindenki elmondhat­ta a magáét, tették hozzá az üzem dolgozói. Nem is rej­tették véka alá elégedetlen­ségüket nemcsak a bérükkel szemben, hanem a korábbi évek téeszvezetése miatt. Szóba kerültek az illegálisan zsebre tett milliók a háztáji­ból és a bérelt földekből, az „ejtőernyősök" elhelyezése, a rendkívüli magas általános költség ráterhelése az üzem­re. a korábbi üzemvezetők elűzése, a mozgóbér megvo­nása. Ahogy belemelegedtek az asszonydlc egyré-másrh foly- tották bele a szót a téesz el­nökébe. Szántó Sándorba és az ipari főmérnökbe. Szabó Sándorba. Az is vitára adott okot. hogy Reszegey Péter ipari ágazatvezető megígér­te-e a 10—15 százalékos bér­emelést, vagy hozzátette vol­na. hogy erre csak akkor ke­rül sor. ha lesz rá lehetőség. Azt azért a jelenlévők leszö­gezték: dolgozni akarnak, de nem alamizsnáért, bérért. Vehetik a munkakönyvüket ! A% csá?c,,szítŐttá kedélye­ket. hogy szerintük Szabó Sándor kijelentette, hogy akinek nem tetszenek az it­teni körülmények, veheti a munkakönyvét és mehet, ahelyett, hogy leült volna ve­lük megbeszélni a történte­ket. Végül hosszas vita után abban egyeztek meg. hogy Szabó Sándor május 17-ig kidolgozza a bérrendezés lé­péseit, amelyet a munkások képviselőivel egyeztetnek. A viharos munkásgyűlés után a téeszirodában az el­(Folytatás az 1. oldalról) Elképzelések szerint a ren­dezvények 3 és fél millió forintot igényelnek, amibe már a külföldi együttesek fogadása is benne szerepel. Szűkös lehetőségeihez mér­ten a városi, illetve a me­gyei tanács is hozzájárul a Nyírségi ősz megszervezésé­hez, sok mindent saját ke­retből fedez a stadion és a Bujtosi Szabadidő Csarnok, A napokban két olyan írás jelent meg a Kelet-Ma- gyarországban, amelyik Gaál Erzsébet hivatástudatáról szólt, vagy munkájának ered­ményességét mérlegelte. Az egyik Szigeti András április 27-én napvilágot látott nyílt levele, a másik Nagy István Attila május ötödikén közzé­tett színikritikája a Danton­ról. Az én véleményem eltér az említett szerzőkétől. Enged­tessék meg, hogy elmondjam, a .kultúra egyszerű befogadó­jának jogán. Szeretem Gaál Erzsit. Egy­re jobban és egyoldalúan, ö ugyanis azt sem tudja, hogy élek. Alapvető élménye­ket köszönhetek neki. Példá­ul a szimultán színházzal való megismerkedésemet. So­sem felejtem el, hogy amikor Tájkép című opusának néző- jeként a Budapesti Műszaki Egyetem négy terme között vándoroltam, miként döbben­tem rá, hogy ő azokat az eseményeket tényeket mutat­ja meg nekem, .amiket „kint a, világban” minden áldott nap megtapasztalhatok, de a belőlük áradó fájdalmat ed­dig nem vettem magamra, mert úgy kényelmesebb. Gaál Erzsi színháza könnyebben utat talál személyemhez, mint a hagyományos szín­ház. Pontosan azért, mert nem a szószékről beszél hoz­zám, hanem testközelből. Számomra Gaál Erzsi egész eddigi pályafutása egyetlen kétségbeesett erőfeszítés azért, hogy a művészet az el­idegenedés korában is be­am 700—800 ezer forintig szponzorokra is számítanak, (közöttük külföldieket is sze­retnének megnyerni az idei Nyírségi ősz rendezvény­sorozatának támogatására. Végezetül1 elhangzott: ál­landó embléma készül, ze­nei szignálja is lesz a Nyír­ségi Ősznek, s a szervező bizottságon belül külön sajtófőnök. koordinálja a hazai és a nemzetközi tájé­koztatási munkát. töltse hivatását: katarzist váltson ki. Amikor színpadon látom őt, az jut eszembe, olyan a személyisége, amilyen Edith Piafé lehetett. Ady sorai il­lenek leginkább őrá: „Nem volt tanítóra szükségem, mert éltem, s nagyon érez­tem az életet". Ezek után tételesen szeret­ném számbavenni — először Szigeti András állításait. A felidézett interjúban valóban az hangzott el, hogy ma az országban 2—3 hivatástudat­tal rendelkező ember él. Konkrét nevekre nem tör­tént utalás, nehogy sértődést váltson ki, nehogy magára vegye, akinek nem inge. Én úgy tanultam: A határozott számnévnek is lehet határo­zatlan jelentése. Ilyenkor két-három jelentheti azt: ke­vés. De menjünk tovább, fin úgy hallottam, hogy Gaál Erzsi nem azt nyilatkozta, hogy ő műveli a profik kö­zött a magányos színjátszást, hanem azt a profik művelik egymás között. Végül arról: mennyi ideig dolgozhat a művész alkotásán? Kvázi: mennyit próbáljon? Emlékez­tetném arra: Fluberte nem öt hónapig írta a Bovarynét, hanem sokkal több ideig. De azért csak hálásak vagyunk. Második tételként: Íme az én olvasatom a Dantonról. Nem baj, hogy a néző nem követheti a színpadi térben játszódó összes eseményt. A rendező megadja a nézőnek azt az esélyt, hogy maga is alkotóvá váljék. Hiszen az ő döntéseitől függ, hogy milyen darabot állít össze magának. Lehetséges, hogy kilencven színházlátogató kilencvenféle előadást lát. A néző egyetlen pillanatra sem tespedhet el, mert mindig választás előtt áll. Tulajdonképpen így lesz a játék aktív részese. („Ját­szani is engedd/ szép, ko­moly fiadat!”). Valamit arról: „ ... .nem várunk-e -többet a színháznál mint ... forradalmi rohan­gálást, eséseket?” Dehát Kedves Nagy István Attila! Mit tehet a nép, ha kizárják saját sorsának irányításából? Rohangál össze-vissza és a végén nagyot puffan. Hogy miért enervált Saf- ranek? Szerintem direkt azért, mert Robespierre is azzá vált a forradalom ábrá­zolt szakaszában. Hiszen nem tudta már átlátni azt a törté­nelmi folyamatot, aminek az elindításában része volt. Mit emelnék még ki a rendező megoldásai közül? — Hogy a legnagyobb tör­vénytelenségnek elkövetése előtt slágerrel dugatott be a nép füle, (Kis Christine...) — miként az életben. — Hogy a darab végén a Természet leánya, az isten- telenség szószólója, istentelen sötétséget hagyott maga után. Hogy nemcsak az amatőrök lelkesednek Tháliáért, de Thália is rákacsintott ez al­kalommal egy-egy tehetsé­ges tanítványára, és szép jö­vőt ígér neki. Hát csak ennyit. Köszönöm, ha végigolvasták mondandó­ma c. R. Gyüre Ágnes főiskolai hallgató Máthé Csaba Parlamenti jegyzetünk Vizsgálják a lap-imkuMát V alószínű a legfontosabb témáról illene a par­lamenti tudósítónak írni, ez pedig most az al­kotmánymódosítás volt. Am erről már a tegnapi lapunk­ban is olvashattak, más hír­forrásból is tudomást sze­rezhettek, viszont elhang­zott az ülésszak kezdetén egy olyan javaslat, amely lapunk, több országos és a többi megyei lap sorsát, jö­vőjét meghatározza; ennek hátterébe szeretnénk be­avatni az olvasót. Nem bel­ső ügy tehát, amiről szeré­nyen hallgatni illik, hanem olyan közös ügy, amelyet a legszélesebb nyilvánosság elé illik és kell is tárni. Az elmúlt hetekben több­ször is nyilvánosságra ke­rült, hogy az Axel Springer Budapest Kft., szemet ve­tett a megyei lapokra, ame­lyek naponta egy és negyed- millió példányban jelennek meg, így joggal nevezhetők a legnagyobb magyar napi­lapnak. Hetet sikerült is megszerezni, a többi lap el­lenállt és — bár nem illik dicsekedni, most mégis megteszem — ehhez ne­künk, a Kelet-Magyaror- szágnak is jójcora közünk van. Példányszámunk, nye­reségünk nagysága, a nö­vekvő olvasottság miatt döntésük meghozatala előtt a többi lap vezetői fél szemmel felénk is pillantot­tak, s ezután mondtak ők is határozott nemet. Milyen üzlet az, amelyet a Springer márkanévvel fémjelzett budapesti kft. kí­nált? Tisztázatlan és egy­oldalú, beláthatatlan követ­kezményekkel járna, mert minden tulajdonjog rájuk szállna. Még néhány száza­lék jogról sem mondanak le a lapok javára, miközben — ahogy a Heti Világgaz­daságból tudjuk — a kft. vezetőjének és feleségének nevén milliós nagyságrendű részvények szerepelnek. És övék volna a nyereség, ők diktálnák a feltételeket, amelyek még akkor is elfo­gadhatatlanok, ha most azt mondják: megadják a la­pok politikai függetlenségét. Milyen „üzlet” is az, amelyet a kft. kötött? Ta­lán most kiderül, mert a Szabad Demokraták Szö­vetségének javaslatára a parlament vizsgáló bizottsá­got küld kiderítésére. A Kelet-Magyarország eddig állta a rohamokat, kitért a vevők elől, akik közül csak egy volt a Springer, ám akik egyforma céllal járják a megyéket: újságokat akarnak szerezni, megvetni a lábukat a magyar újság- piacon.. A külföldi tőke beáramlá­sát akartuk, miért most ez az ellenkezés? Mert ha kí­vánatos is, hogy bejöjjön, hogy fellendülést hozzon a magyar gazdaságban, akkor az mindenekelőtt a terme­lésben, a nemzeti értéket előállító szektorban kívána­tos és nem ott, ahol nélkü­lük is csak fogyasztják a nemzeti jövedelmet, ahol tőkéik nélkül is — ha nem is nyugat-európai színvona­lon — de boldogulni lehet. Az már csak ráadás eb­ben az enyhén szólva fur­csa üzletben, hogy a Ma­gyar. Szocialista Párt sem igyekszik tisztázni saját he­lyét ebben az ügyben. A lát­szat az, hogy a sértett sze­repe az övé, hisz a Sprin­ger ellopta tőle a lapokat, ám azt is susogta már a szél, hogy ez a látszatciva- kodás megmenti a mundér becsületét, a pénzt meg — amit legálisan nem kaphat meg — majd megítéli a bí­róság kártérítés címén. Hát ezért is szeretnénk mi mindenkitől függetlenek maradni. Balogh József Az alkotás kínjáról — Gaál Erzsi ürügyén ^^MoszkvaHevelimk ^ Fehér templom r hér templom, oroszul Bjélaja cerkov, ukránul Bila cerkva, ezt a különös nevet viseli ez a két­százezres város, Kijevtöl délre 80 kilométernyire. Mindenesetre számomra rejtély, hogy az elmúlt het­ven év történelmi viharaiban hogyan tudta ez a ré­gi település ezt a különös nevet megőrizni, catUkor vá­rosok tucatjainak névét keresztelték át (majd újab­ban vissza!). Az egyébként 950 éves város az ősi ukrán települé­sek sorába tartozik, mégha mára keveset sikerült meg­őriznie a múltból. A névadó fehér templomból mellesleg hármat is ta­láltam a városban. Az egyik a város főteréhez közel (egyébként a legnagyobb) egy dombon magasodik, ott- jártamkor éppen zárva volt. A vele átelenben talál­hatót éppen ottjártamkor renoválják. A kívül, de köl­csönösen az épület belsejében található állványerdő azonban nem zavarja a híveket abban, hogy restesei legyenek az éppen esedékes istentiszteletnek. így aztán színes fejkendős nénikék bukdácsolnak az állványok között, buzgón hányják a keresztet, égetik a gyertyáikat és csókolgatják az oltár elé kihelyezett kegytárgyakat. Szóval nyugodtan ki lehetne írni a bejárat mellé: — A tatarozás alatt Isten dicsőítése zavartalanul folyik. * Nem mondható el mindez (mármint a restaurálás!) • a város központjában elterülő négyszögletes alakú ke­reskedősorról. Az épület, az alatta elhelyezkedő hatalmas pince- raktárakkal, arról tanúskodik, hogy valaha fontos sze­repet játszhatott a város kereskedelmi életében. Ma vi­szont úgy tűnik, hogy az illetékesek az enyészetnek adták át a múltnak ezen örökségét. Mindez valószínű­leg hosszú ideig fog még tartani, mivel láthatóan masz- szív anyagból építették meg annak idején. Persze az sem kizárt, hogy idővel a település elöljárói megtalál­ják a módját, hogyan lehetne hasznosítani e régi épü­lettömböt. Szerencsére nem mondható el mindez az „Alekszand- rija" parkról, amelyet bármelyik magyar város, bele­értve a fővárost is!, biztosan szívesen magáénak mon­dana. Merthogy a XVIII. század végén létesített gyö­nyörű parkban 1650 féle fa és cserje található. Gazdái láthatóan úgy törődnek a természetnek eme nagyszerű szegletével, hogy igazi élmény a parkbeli séta. Nem­csak a csodálatos levegő miatt, hanem amiatt is, mert itt minden úgy van megalkotva (utak, sétányok, pi­henőhelyek), hogy a lehető legkisebb mértékben zavar­ják a természet harmóniáját. Mint minden valamire való város, így Bjélaja cerkov, akarom mondani Bila cerkva sem képzelhető el folyó nélkül. A város folyója a — Rósz —, állítólag innen ered a Rusz, vagyis Oroszország elnevezés. Erről per­sze a nyelvészeket is meg kellene kérdezni. Nem véletlenül emlegettem a település ukrán nevét, mert Ukrajnában újabban törvény van az ukrán nyelv használatáról. Így aztán a városban már inkább csak ukrán feliratokkal találkozni. Igaz, akad olyan bolt, ahol a hieb feliratból úgy lett hlib (kenyér), hogy egy­szerűen levakarták az E betű szárait. A városba bevezető útszakaszon is még hói oroszul, hol ukránul szerepéi a név, ám a folyamat úgy tűnik megállíthatatlan, Ukrajnában is egyre inkább előtérbe kerülnek a nemzeti vonások. Különösen erőteljes ez a folyamat Nyugat-Ukrajná­ban, ahol a Ruh-nevű népfrontjellegű szervezet, főleg helyi szinteken már kezébe vette a hatalmat, nem tit­kolva önállósulási törekvéseiket. (Május első napjaiban Lvovban és környékén, főleg az üzemeken a kék-sárga nemzeti zászlót lobogtat a szél!) £ z a folyamat valószínűleg nem megy máról-hol­napra, figyelembe véve a litván eseményeket, valamint azt a tényt, hogy Ukrajna etnikailag korántsem egységes. Mindenesetre nem hátrány, ha az Ukrajnába láto­gató idegen legalább az alapvető ukrán kifejezésekkel tisztában van. Így könnyebben eligazodik az egyébként kellemes, tiszta és virágos ukrán kisvárosban, Bjélaja cerkcrvban, akarom mondani Bila cerkvában is .. . Moszkva, 1990. május dtkuufi QiAtHÚi Keresse a Kelet-ben! mm W ■ ■ ■ KELET-COOP KERESKEDELMI RT. Otthonának szépségét, önnek kényelmét szolgáló bútorok, szőnyegek, függönyök, lakástextiliák, ágyneműgamitúnák között válogathat a BOTOR-LAKBERENDEZÉSI ÜZLETÜNKBEN. (Síp u. 20.) ajánlatunk: — HÉDI SZEKRÉNYSOR — BÁBEL SZEKRÉNYSOR — FLORIDA SZEKRÉNYSOR — VELENCE SZEKRÉNYSOR — REGINA SZEKRÉNYSOR — MONDO SZEKRÉNYSOR — HANNOVER SZEKRÉNYSOR — KÁRPITOZOTT ÜLÖGARNITÜRÁK. KISBÚTOROK — SZÓLÓ HEVERÖK — PADLÖSZÖNYEGEK. EREDMÉNYES VÁSÁRLÁST KÍVÁNUNK! (1650]

Next

/
Oldalképek
Tartalom