Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-31 / 126. szám

1990. május 31. Kelet-Magyarország Rendszerváltás az oktatásban ALIG EGY ÉVE KAPOTT megbízatást a Művelődési Minisztériumtól dr. Báthory Zoltán, az Országos Pedagó­giai Intézet intézetvezetője, hogy szervezze meg azt a szakembergárdát, amely rö­vid idő alatt képes lesz — a rohanó társadalmi változások közepette is — az iskolát át­alakító. új tartalmi és struk­turális koncepcióra épülő nemzeti alaptanterv kimun­kálására. Első olvasásra a mű elké­szült, országos vitára invitá­ló szóra, Székesfehérvárra (május 24—26) több. mint 1500 pedagógus érkezett (me­gyénkből 36). Az eseményt az újonnan kinevezett mi­niszterünk Andrásfalvy Ber­talan. aki Győriványi Sándor munkaügyi miniszter társa­ságában érkezett a megnyi­tóra — az oktatás — rend­szerváltása fontos eseményé­nek minősítette. Az érdeklő­dők igaz. hogy indulás előtt alig pár nappal, de kézhez kapták a Nemzeti Alaptan­terv 148 oldalas első fogal­mazványát. A korábbi tantervek ..fe­gyelmezett” stílusát, normáit és követelményét ismerők számára furcsa olvasmány­nak tűnik e kiadvány. Ami mindjárt szembetűnő, hogy hiányzik belőle a nevelés tervezése. Helyette „Értékek” címszó alatt foglalják össze és rendszerezik azokat a tár­sadalmi normákat és szük­ségleteket. melyeket a neve­lésnek szolgálnia kell. Mivel az iskolai nevelés alapvetően értékalkotás, értékközvetítés, értékválasztás, ennek tudato­sítására az értékeknek egy sajátos rendszerét adják, amelynek főbb fejezetei: a biológiai létre, az én harmó­niájára. autonómiájára, a tár­sas kapcsolatokra, a társa­dalmi eredményességre, a humanizált társadalomra és Világképre vonatkozó érté­kek. Az iskola számára ezáltal az értékek szabadon választ­hatóak lesznek, szülő, helyi társadalom és iskola közösen alakítják az iskola nevelési karakterét szabályozó és meghatározó értékrendet. Az alaptanterv-koncepció másik — minden eddigitől szokatlan sajátossága, hogy nem a hagyományos tanter­vi rendszerben gondolkodik, hanem úgynevezett művelt­ségi területekben próbálja megfogalmazni azt a tudást, azaz az ismereteket, képessé­gek. készségek halmazát, me­lyek hordozójává válhatnak egy dinamikus nemzeti mű- veltségtartam megterem­tésének. Az alábbi kilenc műveltségi terület: anya­nyelv. matematika, informa­tika. testnevelés, ember és társadalom, természet, ide­gennyelv. esztétika, technika, a szerzők szándéka szerint képes átfogni a hagyományos és a modem tudományok leg­újabb ágazatait. Hogy ezek hogyan épülnek be az iskola tantárgyszerkezetébe, az lé­nyegében az iskola dolga lesz. Miként az is. hogy egy- egy tantárgy tanítására mennyi időt fordítanak, il­letve hogyan osztják el a rendelkezésre álló időkerete­ket a különböző tantárgyak között. AZ ALAPTANTERV az alapvető tudást három szint­re. három életkori iskolázási szakaszra bontva tartalmaz­za. Az első szakasz az elemi fokú műveltség köre. Az er­re a szakaszra meghatározott alapvető tudás megtanítását — a tanulók igen eltérő ké­pességei. motivációi és telje­sítményei. valamint az isko­lák különböző lehetőségei és munkája miatt 3—6 év. át­lagban 4 év alatt lehet fel­vállalni. A második szakasz az alapfokú műveltség köre. Erre 7—10 évet. átlagban 8 évi tanítást-tanulást irányoz­nak elő. míg a középfokú műveltségi körnek nevezett harmadik szakaszt 12 éves ta­nulás után lehet zárni (de le­het hatnarabb.i?). • y. . . E laza tagolódással a nem­zeti alaptanterv meglehető­sen rugalmas iskolastruktú­rák kifejlesztésének lehetősé­gét teremti meg. így nem kötődik sem a jelenlegi, sem valamely túlfavorizált jövő­beli iskolastruktúrához sem. A székesfehérvári vitán az elképzelést lényegében meg­erősítették. noha számos kér­désben keményen ütközött az elmélet és a gyakorlat állás­pontja. Főleg a különböző tantárgyi elképzelések körül polarizálódtak a vélemények. EGYIK ILYEN és talán legfontosabb, hogy az egész rendszer csak hozzácsatolt és közmegegyezéssel elfogadott egységes követelményrend­szerrel. illetve az erre épülő vizsgarendszerrel együtt ve­zethető be. A követelmény- rendszer kidolgozásával és egységesítésével megvalósuló kirriéríétszátíályzott iskola­rendszer pedig többféle tan­tervi ajánlatot is befogadhat. Így a nemzeti alaptanterv mellett más műveltség szerke­zeteket és tartalmakat fel­dolgozó tántetvi ajánlatok is megjelenhetnek az iskolák­ban. vagyis a tantervi alter- nativitásnak a gondolata így egészen szélsőséges formákat is ölthetve teheti sokszínű­vé. gazdaggá az iskolarend­szert. Ösztönözhet eltérő ér­tékekre épülő állami, egyházi alapítvány, vagy magánisko­lákat. de egy iskolatípuson belül is a másság sokszínű­ségét teremtheti meg. Természetesen mindenben erőteljes beleszólást biztosít­va a klienseknek (szülők, munkáltatók, intézmények), más szóval a tágabb értelem­ben vett piacnak. TERMÉSZETESEN vita tárgya volt. hogyan járhatja be ezt az. utat a ma iskolája. Csalódniuk kéllett azoknak, akik a mai viszonyok között képzelték el egy ilyen típusú iskolarendszer működését. De az illúzióktól is óvták a gya­korlat emberei a tantervké­szítőket. Mindkét oldalról hangsúlyozták, hogy ez csak az iskolák autonómiájának garanciái mellett indulhat meg. Mindezt látva megfogal­mazhatjuk. hogy ismét ha­talmas feladatok előtt áll az isikóla. a rendszerváltás vég­hezvitele a társadalom leg­nagyobb alrendszerében nem ígérkezik könnyűnek. Dr. Kuknyó János igazgató Kelendő-e az ösztöndíj? A Heti Világgazdaság má­jus 19-i számában, olvashat­juk, hogy a (jobb híján ma­radjunk ennél a megneve­zésnél) szocialista országok­ba meghirdetett 338 helyre az idén mindössze 174-en jelent­keztek, s közülük 143-at vet­tek fel. S míg például az NDK-ban mind a hatvan he­lyet 'betöltötték (Jugoszláviá­ban ugyancsak) addig a Szov­jetunióba a lehetséges 250 helyre legfeljebb harmincán utaznak majd . . . Lengyelor­szágban is csupán három, Bulgáriában pedig két ma­gyar fiatal kezdd meg ősszel tanulmányait. A népszerű hetilap említett megállapítá­sai nyomán érdeklődtünk a megye hét középiskolájában: náluk vajon milyen volt az érdeklődés a külföldi tovább­tanulási lehetőségek iránt? A patinás gimnáziumok közül a nyíregyházi Zrínyi­ben az idén még mérsékelt­nek sem volt nevezhető az érdeklődés: míg tavaly hár­man is jelentkeztek külföld­re, és mindhármukat fel is vették, addig az idén egyet­len tanuló sem pályázott ilyen ösztöndíjra. Ugyanez a helyzet a Széche­nyi István Közgazdasági Szakközépiskolában is, ahol korábban népszerűek voltak a más országbeli közgazda- sági egyetemek. A Krúdy gimnáziumban évente 2—3 gyerek pályázott külföldre, tavaly viszont már egy sem. Az idén egyetlen vállalkozó akadt, ő az NDK-ba jelent­kezett. No, nem a mostaná­ban 'kecsegtető lehetőségek miatt, hanem elsősorban édesapja példája nyomán, aki szintén ott szerzett dip­lomát, és a fia évek óta er­re készül. A felvételi sikeres volt, így a fiatalember ősz­szel (valószínűleg Magde- burgban) általános gyártási folyamatok tervezése sza­kon kezdi meg felsőfokú ta­nulmányait. A kisvárdai Bessenyei gimnáziumiban szintén 1—3 jelentkező volt évente kül­földre. Az idén ketten vág­tak neki ők is az NDK-ban szeretnének közgazdaságtant tanulni. Nagy örömükre szintén felvették mindkettő­jüket. A fehérgyanmati Zal­ka Máté Gimnázium tanulói közül közgazdászként, higi­énikus orvosiként, újságíró­ként többen is végeztek már külföldön! vagy végeznék ha­marosan), az idén azonban egyetlen jelentkező’ sem volt. Az ibrányi és a tiszavasvári gimnáziumból sem pályázott senki külföldre. (gm) Színe és fonákja Rohanó életünk változásai lépten-nyomon utolérhetők falvainíkbain is. Rakamazon az Ady utcában. (Elek Emil felvételei) Lecserélt autók valahol Szatmarban Beregi portán. HÚSZ KERÉKEN EURÓPÁBAN D kamionos négy pecsétje Sok az eszkimó, kevés a fóka, jellemezhetnénk a hazai kamionpiacot. Az utóbbi hónapokban töménytelen meny- nyiségben érkeztek hazánkba vadonatúj illetve már futott kamionok. A hazai utakat ellepték a magánfuvarozók, akik jelentős konkurenciát jelentenek a szállítást végző válla­latoknak. A telített hazai piac után egyre többen külföldi partnereket kerestek. A Kereskedelmi Miniszté­rium lecsökkentette az útvo­nalengedélyeket, korlátozta a hazai kamionosok külföldi munkavállalását. Azoknak, akik korábban is szállítot­tak kamionokkal árut a nyu­gat-európai országokban, mindez jelentős szigorítást jelentett, de nem azt, hogy ki keil vonulniuk a piacról. re is Egyikük, a nyírbátori Hor­váth István hat Mercedes ka­mion tulajdonosa. Két hely­beli, négy dunántúli és egy budapesti sofőrt foglalkoztat, akiknek megadja az útirányt és a fuvar végcélját, a töb­bit pedig rájuk bízza. Csalá­di házában szinte folyamato­san cseng a telefon, hétévi munka után a fuvaroztatók keresik és ajánlataik közül a bátori vállalkozó már válo­gathat is. Ausztriából, Olasz­országból, az NSZK-ból ér­keznek ajánlatok. A para­méterek bemondása után gyorsan kell dönteni, vagy vállalja időre és a kialkudott összegért, vagy lemondja a fuvart. A bátori fuvarozó 1982-ig maga vezetett kamionokat, majd nagyobb vállalkozásba fogott és az Autóker-től illet­ve a Hungarocamiontól Mer­cedes és Rába kamionokat vásárolt. Mivel néhány éve erre magánvállalkozásnak nem volt lehetősége, a nyír­bátori Új Barázda Termelő- szövetkezet nevesítette a tu­lajdont. A téesz berkein be­lül folyt a szállítás. Egy éve viszont már magánvállalko­zónak is lehetősége van ka­mionvásárlásra. Az árak ki­csit borsosak: az új Rába 4 millió 800 ezer forint, plusz ÁFA. A csehszlovák Liaz en­nek fele, de a problémák vi­szont a duplájára emelked­nek ennél a típusnál. — Belföldön nincs fizető­képes kereslet — magyaráz­r iszabökény, Tiszafar- kasfalva, Tiszapé- ter falva, Tivadarjai­vá— jhint felfűzött gyön­gyök, sórakoznak az apró magyar községek egymás hegyén-hátán a folyóhoz simulva. Móricz boldog em­bere, Joó György tette hal­hatatlanná a nevüket, aki magosligeti gyermekember­ként csodálkozott rá a Bo­táron túli, idegen világra. Liget és Bökény között legfeljebb két-három kilo­méter a távolság. De csak a térkép szerint. Mert ha az ottaniak meg akarták láto­gatni egymást, jó kétszáz kilométert kellett kerülni­ük, a határon nem volt át­lépés. Bökény ugyanis már a nagy Szovjetunió, Liget pedig Magyarország. De ne bolygassuk a múl­tat! Őröljünk, hogy meg­nyílt a határ, s itt állha­tunk a bokányi faluszélen. Fent á gáton, Fórizs Imre bátyánk mellett. Kapuör az öreg, s roppant szigorú em­ber. Mert ideát nem lehet csak úgy lófrálni az árté­ren, mint odahaza. A főut­cáról kis keskeny út vezet az ártérnek, de fent a gá­ton szabályos kapu állja a jövő-menő útját. Csak a só­derszállító' teherautók nyer­nek bebocsátást., a többiek­nek „állj!” a parancs. — Jól van ez így! Még behurcolnának valami be­tegséget. Nézze csak, ott messze azt a gulyát! Azo­kat féltjük mi, nem a Ti­szát irigyeljük. Leszámítva a kaput, min­csak így hívjuk ezt a dara­bot — int a magányos fák felé Fórizs Imre, majd messze, a Tiszán túlra mu­tat. Tömör falként sűrű ár­téri erdő nő ott, a fák fö­lött vibrál a levegő: — Az meg a Köz-füzes. A falué volt az a sziget. . . Bökényi találkozás den, olyan, mintha csak otthon lennénk. A varjak tollán szikrázik a fény, & fűzfák közt kakukk szól, s a gát is ugyanúgy kanya­rog, mint Csécse, vagy Mi- lota alatt. Nem csoda. Ezt is, azt is magyarok építették. Csak a Tisza más, egé­szen más. Nálunk szelíden hajlik, selymes homokot rak a partra, itt meg felbő­szültén rohan, s mint ócs­ka szíjostor, ezernyi ágra bomlik. A nagy, tágas legelőn od- vas fűz-, meg nyárfák, te­henek dörgölőznek a kér­gükhöz. — Madainé füzesé... mi — Sziget. .. ? — nézek hitetlenkedve Fórizs Imré­re. — Az hát. A fáktól nem látszik a Tisza túlsó ága. Van itt annyi belőlük, mint tavasszal szeplő a pulya arcán. Vagy maguknál nincs sziget a Tiszában? — Nemigen. Legfeljebb Milotán, meg Jándon. — Más útláp a maguké. Látja, az én nevem Imre, de hivatalos helyen csak Emerik. Az apám meg De­zső volt, de valami Dezire- ként szólították. Persze, csupán a hivatalban, mert mondhattak bármit, ő a faluban csak Dezső volt. A főútról súlyos teher­autó kanyarodik le, s tart a sorompó felé. A sofőr ki­köszön az öreg meg int, mehet tovább. — Rendes ruszin fiú, só­derért jött. Ismerjük egy­mást — néz utána Fórizs Imre, aki kolhoznyugdijas- ként látja el a kapuőri tisztet. Százöt rubel a nyugdíj, s az őrködésért hozzájön még hatvan. Ha nem is vígan, de szé­pen meg lehet belőle élni. —Voltam én ám maguk­nál a múltkor! Be szeret­tem volna térni Magosli­getre is, de nem jutott rá idő. Volt ott a falu alatt egy harminc köblös földje apámnak, gondoltam, meg­nézem, mi lett a sorsa. Na mindegy, majd legközelebb. Túl az odvas fákon mesz- szi kolomp szól, fel-felugat egy kutya. Nyújtom a ke­zem, búcsúzom: — Aztán találkozzunk még! Rámnéz, s tűnődő lesz az arca. — Ha nyitva marad a határ, találkozunk. De ez már a fentiektől függ. Felmutat az égre, de tudom, mire gondol köz­ben. Nagyon is a földieken múlik, hogy kezet szorít­hatunk-e még újból. Balogh Géza za —, ezért mindenki valutá­ban kéri a fuvar ellenértékét még a magyar cégektől is. Sajnos túl sok az olyan vál­lalkozó, aki megalapozatlanul vág bele a szállítmányozás­ba. Lízingeli a használt gé­neket és óriási hitelt vesz fel. A szerződés szent Harminchét évesen anyagi helyzete rendezett, a hat ka­mion értéke körülbelül 20 millió forint. Nyugalma vi­szont egy percre sincs. Ro­hanni kell munka után, óriá­si a telefonköltség, telexet, telefaxot bérelnie kell, az al­katrészek pedig horribilis költségek. Egy gumi a ka­mionra 22 ezer forint, ebből a nyerges Mercedesre 20 kell. A pénzt pedig akkor fizetik ki, ha az árut lerakták. A valutaellátmányt az MNB finanszírozza, a bevétel 10 százalékát kapja meg valu­tában, a többit forintra kell átváltania. A partnerek kö­zött nincs írásbeli szerződés, telefonon egyeznek meg és ez legalább annyit ér, mintha négy pecsétet tettek volna egy írásbeli megegyezésre. — A vízumbeszerzés hosz- szadalmas, nehéz beüttetni az útlevélbe az állandó vízu­mot — elemzi a szállításo­kat. — Az útvonalengedély­hez a múlt évben volt aki előző este odaállt az ajtó élé. Kocsiban alszanak A sofőrök egyedül mennek a kamionnal, tehát nekik kell megoldani mindent. A napidíjat valutában kapják, a forintösszegben a szállítás előtt egyezünk meg. Télen, nyáron a kocsiban alszanak, csak a leghidegebb éjsiíaká- kon mennek szállodába. Felesége az üzletkötője, hi­szen a telefonokat legtöbb­ször ő fogadja és németül ő egyezkedik. Nehéz kialkudni, de nem lehetetlen tisztessé­ges árat egy fuvarért, bár a nyugatiak a magyar szállító­kat ugyanabba a kategóriába sorolják, mint a törököket, akikről tudni lehet, hogy Európában a legolcsóbbak. Közben az eszkimók száma egyre bővül, nemrég adták ki az 1031. sorszámot az egyik maszeknek, a fókák száma viszont nem nő, mégis egyre többen váltják ki a kisipart. — Nem tagadom, hogy iri­gyelnek — mondja búcsúzóul a távközlési technikus vég­zettségű Horváth István. — De inkább ez legyen a véle­ményük, minthogy sajnálja­nak. , ni álhó Csaba 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom