Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
8 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. május 26. Hősök napján Az unokák leborulnak A tavalyi kisebb ünnepség után most már szabadon és szándékainknak megfelelően ünnepelhetjük a hősök napját. A múlt évben hazánkban csak Nyíregyházán és Szombathelyen volt ilyen megemlékezés a városvédő egyesületek szervezésében, azonban remélhetőleg már országszerte visszatérnek az 1944 előtti hagyományhoz, amely szerint május hónap utolsó vasárnapja egyben a hősök ünnepnapja is. Bőven van mire emlékeznünk, s az emlékünnepségre Nyíregyházán két helyszín is kínálkozik: a Friedmann-telepi Hősök temetője, valamint a vármegyeháza előtti főtéren elhelyezett II. világháborús kopjafa. A mai nyíregyháziak már nem nagyon ismerhetik a Hősök temetőjét, mertún. lezárt temető. Sokan nem is értik, hogy miért éppen ott létesült 1915-ben ez a kegyeleti hely. Napjainkra ugyanis már nyoma sincs annak, hogy az I. világháború idején itt működött az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadikórháza: az 50 épületből álló ún. barakk-kórház. Már 1915 januárjában 2700 katonát ápolt itt 23 orvos, 160 ápolónő és 200 kiszolgáló férfi alkalmazott. A Hősök temetőjétől a vasút felé eső területen épült fel ez a városrész 3 hónap alatt. Nyilvánvalóan ideiglenesnek szánták, hiszen a deszka építőanyag is erre utalt. A maga nemében azonban ez a hatalmas hadikórház rendkívül modern volt: villanyvilágítással, vízvezetékkel és szennyvízelvezetéssel volt ellátva, s a fertőző betegek részére szolgáló épületekben külön fürdőszobák is voltak. Megemlítem, hogy az építkezés miniszteri biztosa dr. Újfalussy Dezső főispán, a helyettese pedig dr. Mihályi Péter ország- gyűlési képviselő volt, s a helyszíni irányítás vezetésére Nagy- kállóból berendelték dr. Kállay Miklós szolgabírót. Nos ehhez a hadikórházhoz tartozott: a Hősök temetője. Kár, hogy a szépen fásított, ligetes temető a lakosság és az érdeklődők elől lezárt, s csak hősök napján lehet szemügyre venni. Ilyenkor ünnepélyesen megkoszorúzzuk a temető főútján emelt hatalmas gránit obeliszket, amelyen a következő felirat olvasható: „1914— 1918. A világháború elesett hőseinek emlékezetéül. Szabolcs vármegye és Nyíregyháza város közönsége.” Érdemes végigtekinteni a sírmezőkön is, mert kitűnik, hogy hét nemzet fiai nyugszanak itt egymás mellett. A feliratok mintegy 3000 orosz, cseh, lengyel, német, szerb, sok olasz és persze mindenekelőtt magyar hősi halott adatait őrizték meg mindmáig. A sírjelek zöme egységes: kő rohamsisak, kis kőtábla kereszttel és egyszerű kőgúla. Elvétve akad a katonai szabványtól eltérő nagyobb kőtábla, s az egyiken ilyen megható felirat olvasható:,,Horváth Mária ápolónő emlékének emelték kartársai, meghalt 1915. febr. 24.” Már csak azért is meg kellene nyitni ezt a temetőt, hogy ország-világ lássa: a magyar nép lovagias, humánus módon 75 év elmúltával is ápolja saját fiai mellett az ellenség katonáinak hősiességét, emlékét. Különösen időszerű ezt a tényt hangsúlyozni a mostani franciaországi antiszemita sírgya- lázások idején. Amíg városunknak az I. világháború alatt „csak" 914 hősi halottja volt, addig a II. világháború alatt ennek tízszerese, mintegy 10 ezer halott volt a veszteség. Eltörpül emellett a 308 román és 784 szovjet hősi Sok olasz katona is nyugszik Nyíregyházán halott, akik a Nyíregyházáért vívott hadműveletek áldozatai voltak. Ezen tények ellenére a 4 évtizedig tartó zsarnokság elérte, hogy 45 évvel all. világháború után 4 román és 6 szovjet hősi emlékmű áll városunkban, és csupán tavaly nyílott lehetőségünk a magyar lakosság áldozataira utaló ideiglenes emlékjel elhelyezésére a megyeháza előtti téren. Bizton remélhetjük, hogy most már rövidesen, az 1991. év első felében szép végleges szobrot avathatunk Nyíregyháza város történetének eddigi példa nélküli veszteségei, illetve áldozatai emlékezetére. Dr. Fazekas Árpád Új hang Bejött a szerkesztőségbe, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elém tette verseit. Közölték már valahol? A kérdésre csak a fejét rázta. Mutatom kollégámnak: új hang... lügen... Eléggé újacska, hangzott a válasz sorainak olvastán. De kezdetnek nem rossz, íme: (É. S.) Hosszú út Szamosszegröl A z Amerikai Egyesült Államok Tennessee államának Nashville városában él és alkot egy magyar házaspár, Bodó Sándor és hitvese, Ilona. Lassan harmincnégy éve, hogy hazájukat elhagyni kényszerültek, s magyaroktól is messze telepedtek le, mégis úgy beszélik az anyanyelvet, mintha el se mentek volna a szülőföldről, Szamosszegröl és Budapestről. Most, hogy a Budapest Történeti Múzeum jóvoltából együtt térhettek haza egy rendkívül gazdag gyűjteményes kiállításra, hadd idézzem a főigazgató, Selmeczi László szavait: „Úgy váltak amerikai állampolgárrá, hogy megtartották magyarságukat, nem szakították el gyökereiket. A művészet olyan műfajait művelték és művelik, amelyek a szó valódi értelmében amerikaiak és mégis magyarok. magyar vonatkozásaik is szép számmal vannak, témáik, motívumaik, tartalmuk miatt. A Bodó házaspár életműve méltán tarthat számot minden hazai, művészet által fogékony múzeumlátogató érdeklődésére...” , A Budavári Palota E. épületének első emeletén, rögtön az ajtó mellett nagyméretű réz dombormű — Bodó Sándor alkotása tiszteleg Budavár török uralom alóli felszabadulása 300. évfordulóján. A bejárat másik oldalán személyes történelme: az ötvenes évek elején a gyűj- tőfogházban kenyérbélből gyúrt művészi sakkfigurák, mellette egy olajkép, menekülés a magyar—osztrák határon, szülők kis gyerekkel futnak, a hátuk mögött elhagyott tank, előttük feltépett szögesdrótakadály. Azután más műfaj: bélyegsorterv Kossuthot, Nagy Imrét és Maiéter Pált ábrázolva... A későbbi évek termése között az amerikai szabadság- harc és a polgárháború ugyancsak magyar vonatkozásokkal: magyar huszárok csatáznak Amerikában sok diadalt aratott parancsnokukkal, Kováts Mihály ezredessel. Amott Kossuth fogadtatását örökíti meg nagyméretű olajfestmény, a New York-i utca önfeledten ünnepel... Majd a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése: „Dehiszen George Washington egyik őse magyar volt...!” És Theodore Roosewelt egykori elnök, akivel együtt Bodó Sándor is vallja, hogy jó amerikai csak az lehet, aki hűen ápolja annak a népnek a nyelvét és kultúráját, amelyből vétetett... E hely kevés annak bemutatására, hány és hány bizonyságot találnánk erre a gyakrolat- ban. íme csak néhány. A franciák számára is megfestik a magyar huszárokról szóló olajképeket, s Sárvárra, a Nádas- dy Múzeumba is három festményt juttatnak e témában. Munkáik ott vannak számos gyűjtőnél az USA-ban, jó néhány képtárban, múzeumban, a többi között Tennessee állam kormányzói palotája falán, s Nyíregyházán is, ahol a nemzetközi sóstói éremművésztáborban készített Szent István-szobrocskát adományozta a vendéglátó városnak a művész. Sok II. világháborús magyar katona és elhurcolt halálának ideje és helye is ismeretlen (kép az Északi temetőből) Washington, Capitolium 1990. március 15. A képen balról jobbra: Tom Lantos magyar származású képviselő, a Kos- suth-szobor avatási ünnepség szervezője, Szűrös Mátyás volt ideiglenes köztársasági elnök, díszvendég, Bodó Ilona és Bodó Sándor || Kaiét — A Magyarország Úgy lettek amerikaiak,
