Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
i) Szerintem. 1990. május 19. HÉTVÉGI MELLÉKLETE ©Vágjunk a közepébe! Sokan vélekednek úgy: a rendszerváltás egyúttal azt jelenti, hogy személycserékre kerül sor a hatalomban, így ík helyi hatalomban is. Kzért — mini a tr.fr adásokból kiderül — főként a minisztériuniokbéS és a tanácsoktól tömegesen menekülnek el az emberek, tartván & B-listázástól. Emiatt néhoE atár-már veszélyben forgott a választás is. MiE a helyzet Nyíregyháza VI egye' Város Tanácsait? — Nyíregyházán a várost' tanácsról eddig még nem menekülnek az emberek. Volt egy időszak tavasszal, amikor megbolydult a társaság, bizonytalanná vált, azt követte egy önmagára találás! idő és most úgy látom, az apparátus elsősorban a munkára koncentrál. Még azt is nyugodt szívvel állíthatom, hogy régen dolgozott ilyen, az elvárásokhoz közeli szinkronban egymással. Ez furcsának tűnhet, biztosan szerepe van benne a nehéz helyzetben való összefogásnak is, s annak is, hogy a 3 évvel ezelőtt megkezdődött átszervezésnek elértünk egy olyan fokára, aminek most már az eredményei is látszanak. Ez az átszervezés összefügg a megyei várossá nyilvánítással, ami kezdetben sok nehézséget okozott, ám ami jóvá! megelőzte a rendszerváltási. 0 Átsiklottunk egy lényeges momentum fölött: mi okozta ezt a. bizonyos megbolydulásít zavarodottságot, amikor többen a távozás gondolatával foglalkoztak itt Önöknél is? — Emlékezhetünk rá, hogy akkoriban volt egy nagyfokú tanácséi lenesség, s ebben a sajtó is jelentősen közrejátszott. Ezt aztán tetézte a pártoknak az ismert, személycserékre, nagytakarításra tett megjegyzése, ezek egymásra épültek, és rontották a hangulatot. Az ügyfelek indulatai is elszabadultak olykor-olykor, s azt a tanácsoknál becsületesen dolgozó emberek nehezen élték meg, 0 Az említett tanácsellenességeí Ön megalapozottnak tartotta? — Pontosítanék: nem valamiféle nyíregyházi tanáeselle- nességről, hanem általános tanácsellenességról volt szó. Bizonyára ezek egy része jogos háborgás volt. Ám a másik oldalon a tanácsok nyakába szakadt néhány olyan dolog is, amiről nem tehetnek. Mert ók csak kapták a feladatokat, aminek jói vagy rosszul megfeleltek. Az utóbbi időben állandóan csökken a tanácsok pénze, az igények pedig nőnek — ez ellentmondás. A másik oldalon beszélünk az önállóságról, miközben úgy kell kikaparnunk magunkat a gúzsba kötő jogszabályokból. Ehhez még annyit: egy állam- igazgatás soha sem lehet önálló. Ezt a munkát törvények és jogszabályok irányítják. Nemrég kaptam egy olyan levelet, amelyben az ájlt, az illető nem sajnálja a tanácsot, mert az a pártállam utolsó kiszolgálója. Itt.különkell választani a testületet és a szakapparátust. Az utóbbi években a tanácstestület felelősséggel igyekezett újszerű, sajátságos arculatot kialakítani a városfejlesztésben, és az intézmények működtetésében egyaránt. A testületek számára a legfontosabb a helyi érdekek érvényesítése volt. Az apparátus viszont végrehajtó szerv, tevékenységét alapvetően központi jogszabályok határozzák. Más dolog: jogos az az elvárás, hogy az apparátus a lakosságot emberségesen és udvariasan szolgálja ki, törekedjék arra, hogy a jogszabályok az embert szolgálják. #A tanácsellenességeí az is táplálja, hogy sokan úgy vélik: túlzottan felduzzasztott a létszámuk, ez temérdek pénzt emészt fel, s ezért a pártok is programjaikba foglalták e költségek csökkentését. — Nyíregyházán összesen 250 főt foglalkoztat a városi tanács. Ez a vidéki nagyvárosok átlagának felel meg. Egy kis összehasonlítás: a finn testvérvárosban, Kajaaniban, ahol 35 ezer ember él, 145 fős a tanács appatárusa. Iserlohnban pedig megközelíti az ezer főt. Ehhez képest aligha beszélhetünk nálunk túlzott foglalkoztatásról. A működési költség nálunk nem éri el az éves költségvetés 2,7 százalékát A tanácson dolgozók megfelelő iskolai végzettséggel és lassan megfelelő gyakorlattal is rendelkeznek a munka elvégzésére. 0 Említette, hogy a kezdeti bizonytalanság után megnyugodott a tanácsi szakembergárda, kevésbé látja veszélyeztetve egzisztenciális biztonságát. Minek volt ebben döntő szerpe? Csak úgy mellesleg utalnék Antall József szinte szózatszerű felhívására: szakemberekre márpedig szükség lesz és maradjanak a helyükön. — Nem a felhívást tartom legfontosabb tényezőnek. Szerepe van ebben annak, hogy a választás után egy kicsit megnyugodott a közhangulat, nem volt egymás ellen kiabálás, s kitűnt, hogy mint mindenütt, a tanácsoknál is nélkülözhetetlenek a szakemberek. Ne tűnjék lózungnak, de amikor összehívtuk az apparátust, kiderült, sokan önbecsülésből és a lakosság iránti üszteletből is maradnak, bár ezért most semmiféle elismerésre nem számíthatnak. Egyáltalán: az a hangulat lett úrrrá, hogy elvégezzük, amit ránk bíztak, hiszen nem írhatjuk ki az ajtóra, hogy a rendszerváltás alatt a tanács zárva tart. Hogy aztán ennek milyen lesz később a lecsapódása, ahogyan én látom, ez a szakemberek körében most másodlagos. Úgy tapasztalom, több embernél az a döntő, hogy önmagával tudjon szembenézni. 0 Pedig nem akármilyen nehéz körülmények között dolgozik most ez. a tanács. Ez azt is jelenti, hogy sok megoldhatatlan gondot hagy majd maga után. Hallhatnánk valamit a „hagyatékról”, amelyről azt mondják, hogy csődtömeg, hogy a város teljesen eladósodott. Mert ez esetben az új testület, az önkormányzat már nem tehet mást, minthogy törleszti a hiteleket — Túlzásnak tartom a kérdés ilyen módon történő felvetését! A „csődtömeget” én inkább megoldatlan gondoknak nevezném, amelyekkel ez a tanács évek óta együtt él, és tudja kezelni ezeket. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyunk hátra a megoldatlan gondokkal együtt megoldhatatlanokat! Ez a tanács olyan óvodai és iskolai intézményrendszert hagy majd az önkormányzatnak, amely nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyé1:. Hagyományoz továbbá egy teljes körű orvosi, egészségügyi alapellátást, amihez még az idén egy általános szűrőállomás is készül. Nem tagadom persze az e téren változatlanul meglévő feszültségeket sem. A hagyaték része továbbá az a támogatási rendszer, amely a közműépítésben, a védeti épületek támogatásában — bizonyos feltételek megléte esetén — alanyi jogon biztosítja az illető közösségeknek a pénzügyi támogatást. Hagy továbbá egy olyan kapcsolatrendszert a minisztériumokkal, a bankokkal és a külföldi partnerekkel, amelyeknek gyümölcsei most kezdenek beérni. Az ezekről a helyekről szerzett információ is érték. Hagyunk önálló arculatú, sok vonatkozásban nemzetközileg is elismert művészeti életet. Rámarad az új önkormányzatra több elkezdett és jelentős építkezés, mint például a Vay Ádám út beépítése, a két szálloda (Sóstón, illetve a Domus Áruház mellett) elkészítése, a Petőfi és Széchenyi út sarkának beépítése, vagy a Kossuth téri ABC-áruház környékének a teljes rendezése.. Vagy az Orosi út beépítése, ami a mai tanács munkájának eredménye, de á megvalósulás már az új önkormányzat sikere. 9 Persze gondok is maradnak jócskán, erről se hallgassunk. — Nem szándékozom a gondokról hallgatni. Az egész ország nehéz viszonyokat él meg már hosszabb ideje, s ez alól Nyíregyháza sem kivétel, sót az átlagostól hátrányosabb a helyzete. Elsőként említeném, hogy bár több kisvállalkozás létesült és sok gazdálkodó szervezettel van tárgyalásunk ipartelepítésre, mégis van a városban és környékén 700 munkanélküli. 0 Mi igaz a nagymérvű eladósodásból? — A lakáshiteleket nem számítva — hiszen ezt az érintettek fogják visszafizetni — a most leköszönő tanács várhatóan 278 milliós felvett hitelt hagy maga után, ami a tanácsnak éves költségvetésének megközelítőleg 10 százaléka. Úgy érzem, ezt még rosszindulattal sem lehet csődnek kikiáltani. Tudni kell viszont, hogy e korábban felvett hitelekből sikerült megoldani olyan fontos létesítményeket, mint az erdő sori lakásépítés, az örökösföldi iskola elkészítése, a Hunyadi út, körút építése és Sóstóhegyen, Borbányán, a Korányi úton a különböző telkek kialakítása. Ha ezt most kellene finanszírozni, az említett hitelnek talán a háromszorosa is kevésnek bizonyulna. Feszítő gond az eddigi intézkedések ellenére is a szociálpolitikai ellátás. Igaz, most a Jósavárosban egy bölcsődéből 60 fős szociális otthon létesül, s hogy Nyíregyházán csaknem teljes körű a házi szociális gondozás, vagy hogy megduplázódott a szociális étkeztetésben részt vevők száma, többszörösére nőtt az időskorúak klubjainak létszáma, ám ezek sem homályosítják el, hogy egyre nehezebb az időskorúak és nagycsaládosok helyzete. Az volna a kívánatos, hogy aki rászorul, az külön vizsgálat nélkül kapná meg a mindenkori létminimumot, s a tanács csak a rendkívüli esetekkel foglalkozzék. Ehhez parlamenti döntés szükséges. Emberre szabott szociálpolitikára van szükség! S hogy valamelyest érzékeltessem ezt az óriási feszültséget, elmondom, az idén nem egészen öt hónap alatt, több mint 20 ezer szociálpolitikai problémával kellett foglalkoznunk, s ezek mögött személyes, családi sorsok húzódnak. 0 Ráhagyják Önök az új képviselőtestületre a megromlott közbiztonságot is. — Való igaz, az utolsó évben rendkívüli módon megromlott Nyíregyházán a közbiztonság, aminek oka bonyolult, összetett, nem csupán rendőrségi, hanem társadalom- politikai kérdés is. Eddig eszközeink nem voltak a problémák oldására, de kezdeményezzük annak a programnak a megvalósítását, hogy alakuljon egy szervezetileg különálló városi rendőrség és létrejöjjenek lakóterületenként a rendőrőrsök. 0A városnak, mintegy élő organizmusnak természetesen eközben is működnie kell, hiszen a születéstől a halálig számtalan klasszikus funkciót el kell látni, ezek a rendszerváltás zaklatott napjaiban sem szüneteltethetők. — Ez természetes. Nem dicsekvésnek szánom, de az elmúlt időszak alatt 3 és fél ezer családnál sikerült rendezni a lakbértámogatást, jórészt reklamáció nélkül. Még nem volt példa rá korábban, hogy a lakásnévjegyzékeknél minden OTP-lakás-igénylőt személyesen megkérdezzünk az elképzeléséről, és lehetőségeiről. Most erre is sor került. Tudatában vagyunk, hogy — enyhén szólva — nem elég tiszta a város, ezért Nyíregyháza területének már 30 százalékát vállalkozóknak adtuk ki gondozásra. Sőt, a tanácstestület úgy döntött, hogy ahol a lakóterülethez közel van valamilyen szabad közterület, azt is odaadjuk a lakóközösségnek, gondozzák ők, s ehhez megkapják a szükséges anyagi eszközöket. Mondhatnám a segélyezéstő! az. orvosi körzetek normális működésén át a külföld: kapcsolatok ápolásáig (NSZK, Finnország, Franciaország, Svédország, s most legújabban Ausztria) a sok-sok munkát, ami az elmúlt hónapok mérlegének serpenyőjébe tartozik. Ám hasonlóan fontos, hogy elkezdtük az önkormányzati tulajdon felmérését, a pártvagyon átvételét és határozott lépéseket tettünk a megüresedő szovjet laktanya hasznosítására. Nem kis feladat az itt működő pártok helyiséggondjainak a megoldása. 9 Ha már itt tartunk: milyen most a tanács, az apparátus és az itt lévő pártok viszonya?-— Mi először több, mint egy-éve 1989 februárjában ajánlottuk féf á'z együttműködést a pártoknak. Azóta minden * tanácsülésre meghívjuk őket. Legnagyobb sajnálatunkra igen ritkán jönnek el. Fontos kérdésekben a pártok nem vállalták fel a döntésben való részvétei felelősségét. Ennek ellenére nem tartom rossznak a kapcsolatunkat. Voltak persze kellemetlen epizódok, mint például március 15. megünneplése, mely szándékaink ellenére a választási harc részévé ■ vált. Megemlítem, hogy az éves tervet két fordulóban tárgyaltuk, s kértük, hogy segítsenek ebben a pártok. Amikor a hitelfelvételekről volt szó, nem élénkült meg a vita, a véleménynyilvánítás úgy, miként a pártvagyon kérdésében lehetett azt tapasztalni. Mostanában mind többször fordulnak meg az új országgyűlési képviselők a városházán, és tájékozódnak a település helyzetéről, kérik a szakemberek segítségét, hogy reális képet alkothassanak, amikor módjuk nyíllik az ország nyilvánossága elé tárni a helyzetet és kérni a segítséget 9 Most már tekintsünk előre: Ön — ha jól tudom — az Önkormányzatok Országos Szövetsége megyei szervezetének vezetője, az országos pénzügyi-gazdasági bizottság Ug>ja. Ebben a minőségében nyilván több infornlBéióvaWéhdel- kezik a készülő új önkormányzati törvényről, amely a helyhatósági választások alapja lesz. Hallhatnánk erről? — Ebben az Országgyűlés dönt. Szerintem egy hónapon belül el kell fogadni az új törvényt ahhoz, hogy itt ősz elején helyhatósági választásokat lehessen tartani. Az önkormányzati törvénytervezetnek az alapja, hogy kapjon tulajdont minden önkormányzat, amivel csak ő rendelkezhet, biztos finanszírozási rendszer garantálja működését, és a. törvényen kívül semmi ne korlátozza önálló döntési lehetőségét. Ha ez így alakul, akkor még a nehézségek ellenére is jobb közérzete lesz a városközösségnek, jobban érte valónak érzi majd a közigazgatást. 9 Ön szerint is a parlamenti pártoknak lesz meghatározó szerepük a helyhatósági választásokon? Milyen mérvű lesz a változás, nézete szerint devalválödott-e a jelenlegi tanácsnak adott bizalom? — Természetesen a meghatározó szerep a választásokon a pártoknak jut, de ez a szerep nem kizárólagos, hiszen egy önkormányzat nem csupán pártalapon szerveződik, hanem helyet kapnak benne a különböző egyesületek, közösségek. Gondolja végig: Nyíregyháza 120 ezer lakosából mindössze kétezerre tehető a párttagok száma. Már ez is mutatja, hogy a választásokon jóval több embernek lesz véleménye, meghatározó szerepe. A mostani tanácstagok jelentős része vál- tozátlanul érzi a ráruházott felelősséget, s amennyiben elindulnak a választási küzdelemben, úgy legalább egyharmada szerintem sikerrel célba érhet. 9 Ön indul a választáson a polgármesteri székért? — Még nem döntöttem, számomra a hatalom nem létkérdés. Szívesen végzem ezt a munkát, de csak akkor, há érzem • a választók bizalmát, és önmagam becsülését sem kell elvesztenem. 9 Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor ...tele van ez a világ az embereket veszélyeztető rémségekkel. Hosszú lenne mindazt felsorolni, amitől félünk és rettegünk, de talán a legborzasztóbb a szomjúság és az éhség. Mindkettőről van személyes élményem, lehel is, hiszen viszonylag régótc élei:. Gyermekkoromban egyszer három napig voltam éhes és megesett velem serdülőként, hogy huszonnégy órán át nem adtak vizit. Miért volt így, az kevésbé érdekes, de az ezt követő reá- , gálát: már tanulságos. Az első tartós éhezés után, mint ? gyermek, sokáig nem tudtam úgy elaludni, hogy a pár- 1 inám alá ne rejtsek el egy darabka kenyeret. Ivóvizet vision: még ma is és mindig tartalékolok, meri félek. Félek az éhségtől és a szomjúságtól, és féltek az éhség a j szomjúság gyötrelmétől mindé:' emberi... Olvastam vagy hallottam valahol, hogy egy lágerlakó I egy fokhagymának, köszönhette a megmenekülését, az \ ! életét. A fokhagyma gerezdjeit nyalogatta és szagolgat- | to, ha az éhezéstől már görcsbe rándult a gyomra, ha j i már az ájulás kerülgette, ha már a test kimúlni készült, I j de az életösztön még munkál! benne. Megmeneküli. így kellett megmenekülnie, miközben a világ éléstárai—annak ellenére, hogy háború volt — rogyásig voltak élelemmel. És rogyásig tele van a világ most is élelemmel, és hallom az éhezést a rádióból, látom az éhhalált a i televízióban. Hallottam máskor is, láttam korábban is. és beleborzongtam, és dühös keserűség gerjedt fel bennem. hogy miért van ez így ott Afrikában és másutt. Most egy közeli kép rémített meg. Mutatta a televízió az ínségkonyhát, az éhes embert, azt az embert, aki állt ott az előtérben és csontsoványan, rosszul öltözötten és borostásan, mohón kanalazta forró levesét. És tudatták velem, hogy ez már Budapest, ez már Magyarország. Nagy ég! Hát ide jutottunk? Oda jutottunk, hogy százszámra éheznek emberek, és összehordhatunk jelképnek hamarosan néhány újabb ínségdombot. Mert ínségdomb itt Szabolcsban, Nagykállóban van már egy. Annak a dombnak a története, hogy éhezők százai azért kaptak egy falatnyi kenyeret, mert homokot, homokra hordtak, és az éhínség akkora volt, hogy a homok dombbá magasodott. Szeretném, mások is óhajtják, hogy a mai éhezésből ne legyen hegy, domb, de még halom se. A nemzetközi és hazai Vöröskereszt már megindította akcióját. Ennek része az ínségkonyha is, ennek része a kampány, hogy ki-ki mondjon le egynapi feketekávéjáról és küldje el az árát az alapnak, hiszen az apró forintokkal. nagy bajok .prw>s»\hatók. A jó szándékkal nem lehet neuregyetértt - ni. Aki még nincs bajban, aki még nem éhezik és nem szomjazik, embertelen ha nem segít. Ez a mondat jelzi, hogy vannak akik segíthetnek, sőt sokkal több itt a tehetősebb ember, mint amennyi a tehetetlen szegény. De jut eszembe más is... Szerintem együtt van most itt, ebben az országban a lassú gazdagodás a fokozatos elszegényedéssel. Együtt él, egymás ellentéteként létezik a pazarlás a filléres gondokkal. Említek néhány példát. Miközben máskor is, most is, tonnaszámra rohad el a burgonya a tárolókban, valakiknek nem jut egy tányér krumplileves. Miközben a leveleki határban vagonszámra fagyott meg és büzlött tavasszal a fejes káposzta, ezreknek nem volt lehetősége és lehetőssége a káposztafőzelékre, a káposztás kockára, a töltött káposztáról nem is beszélve. Mondják és igaz, a mezőgazdálkodás évek óta tartó válsága a túltermeléssel kezdődött. Túltermelés ma is* vtwt, és lesz is még egy darabig', hiszfn rißcs sem külföldi, sem belföldi piaca rengeteg terméknek. Jgaz, a mező- gazdasági termékek ára sem megfelelő, így aztán ez is oka annak, hogy zöldségből-gyümölcsből, de más termékekből is rengeteget veszni hagynak. És ha nem veszne el semmi? Ha önköltséges áron, vagy áron alul is mindén felesleg eljutna valahogy a kispénzűekhez, a szegényekhez, az éhezőkhöz! De jó is lenne! írták az újságok, hogy a Vöröskereszt-alapítványból finanszírozott segély konyha-akcióhoz a csepeli vendéglátó azzal az ajánlattal csatlakozott, hogy ő hajlandó főzni, komplett ebédet szolgáltatni az arra rászoruló szegényeknek. Az ebéd ára önköltségesnek tűnik, mint ahogyan az is, de még így is magas a 600 ezer forintos induló segélyalaphoz viszonyítva. (Száz fő ebédeltetése egy hónapra ISO ezer forint). Mi lenne, ha a népkonyhák, a meglévők és a leendők, a már fentebb vázolt feleslegből, zöldségből, gyümölcsből ingyen, áron alul vagy önköltséges áron kapnának nyersanyagot? Nagyon jó lenne, hiszen olcsó alapanyagból még olcsóbb ebédeket lehetne főzni. Szerintem mindenki mondjon le az egynapi egy feketekávájáról és ha teheti, valóban fizesse be az MNB 219— 98007—760—1721 számlaszámra. De ez kevés. Ismételten hangsúlyozom, ne mondjunk le semmilyen hasznosítható megtermelt értékekről, mert a pazarlás, szegénységnövelő valahol. Az éhségnél, szomjúságnál nincs borzalmasabb, főleg ott ahol egyfelől kéznél van a bőség. Hétvégi interjúi Csabai Lászlóné elnökasszonnyal Rendszerváltás a városházán II Kelet. A Magyarország Seres Ernő
