Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

I Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1990. május 17. Tisztelet a pékeknek Itt a nyírségi rozsos! Keserű sorsok Bozgorok? Amikor valaki feladja mindazt, amit egész életében szerzett: lakást, vagyont, egziszten­ciát, barátokat, állást — mindazt, ami eddig az életet jelentette számára, s egy kis tás­kával elindul, hogy mindent elölről és újra kezdjen, annak súlyos oka van. Évek óta aggódva figyeljük a romániai eseményeket, átéltük velük együtt a decemberi forradal­mat, reménykedünk a változásban, az odaát élők helyzetének jobbra fordulásában. S na­ponta szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a zöldhatáron át ma is tucatjával szök­nek hozzánk az erdélyiek. Ez már önmagá­ban is azt sejtteti, hogy a helyzet nem sokat változott odaát. Nálunk sem Kánaán... A korábbi együttérzést és rokonszenvet, a segítőkészséget lassan kezdi felváltani a fél­tékenység. Hisz nálunk sem tejjel-mézzel folyó Kánaán az élet. Egyre többen szorul­nak munkanélküli-segélyre, százával folya­modnak újrakezdési kölcsönért, fiatalok és idősebbek érzik kilátástalannak lakáshely­zetüket, s úgy sejtik, tőlük vették el azokat az összegeket, amelyekkel az áttelepülőket támogatják. Mások viszont továbbra is azon tűnődnek, hogyan segíthetnének odaát élő, vagy onnan érkezett testvéreinken, hisz óha­tatlanul eszükbe jut, hogy nem is olyan rég hazánk nyugati határán hány honfitársunk hagyta el az országot, reménykedve a jobb jövőben. Gyakorlatilag 191)6 tavasza óta tudják a romániaiak, hogy a magyar állam nem ad.ia vissza az itt maradni szándékozókat. 1988- ban pedig már szinte szokássá vált a zöld határon át távozni, s efölött alighanem a román hatóságok is szemet hunytak. Nyilván volt a szököftek között több' szerencsevadász is és elég sok cigány nemzetiségű. Az itt maradni szándékozóknak először is haladéktalanul jelentkezniük kell a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osz­tályán, illetve a menekültügyi hivatalnál. Itt Koós András, a hivatal vezetője és Balogh Ferenc főelőadó fogadja az ügyfeleket. Meg­kérdezik, honnan jöttek, miért akarnak itt maradni, van-e hol lakniuk. Felhívják a fi­gyelmüket, hogy ne számítsanak hirtelen boldog életre, mert nálunk sem olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek előttük tűnik. 1988. január elseje és 1990. március 15-e kö­zött 1947-en érkeztek a megyébe azzal, hogy itt szándékoznak maradni. Közülük 755-en már megkapták a végleges letelepedési enge­délyt, 2 évre szóló tartózkodási en­gedéllyel rendelkeznek 87-en, ideiglenes" tartózkodási engedéllyel 1105-en. Hatszáz- hatvanan élnek itt a fentieken kívül, akik Romániában nyújtottak be kérelmet az át- településre. s körülbelül nyolcezerre tehető azoknak a száma, akik továbbmentek innen. 1988. január elseje és 1990. március 15-e kö­zött közel 6500 tiltott határátlépést követtek el, közüliük 1074-et visszaküldték Romániá­ba, s több mint 5300-an itt maradtak. Min­den egyes személy ügyét bizottság vizsgálja. Miért, miért, miért? Az áttelepülési folyamat durván a követ-, kező nagyobb szakaszokra osztható: először többen kérték a törvényes bevándorlást, majd — akiket útlevéllel átengedtek — nem akartak hazamenni, amikor pedig lebontot­ták a szögesdrótot, tömegesen jöttek át a zöldhatáron. A decemberi fordulat idején visszaesett a szökések száma, nagyon sokan bíztak a kedvező változásokban. A március 15-i események azonban ismét fordulatot hoztak —1 s most főképpen az értelmiségiek hagyják el az országot, félve a diktatórikus visszarendeződéstől. Idén január elseje óta 605 román állampolgár érkezett hozzánk, közülük március 15-e után 302. Hatvanegyen adtak be kérelmet menekültstátusra, a többi­ek bevándorlók, vagy csak tájékozódni jöt­tek. Közülük kell kiszűrni azokat, akik való­ban politikai tevékenységet folytattak, nem­zetiségi, vallási okok miatt üldöztetésben ré­szesültek. A menekültek között megtalálha­tók a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének aktív szervezői is, akiket oda­át megfenyegettek. Az értelmiségiek között sok az orvos, mérnök és pedagógus, volt, aki a .rendőrségen elmondta, azért .kényszerült elhagyni hazáját, mert az iskolában a ro­mán gyerekek sztrájkba léptek ellene. A Vatra Romanesca megalakulása óta megnőtt a Romániában élő magyarok féle­lemérzete. Egy virágkereskedő például azért hagyta hátra vagyonát, két kocsiját, biztos megélhetését, mert kitette a boltjára a ma­gyar nyelvű táblát is. Megfenyegették, nem látott más választási lehetőséget, mint hogy összecsomagoljon. Sokan számolnak be a választási csalásokról, tömböket nem vesz­nek fel a listára, adatokat elírnak. Igazából most számítanak menekültnek a menekül­tek. Szembetűnő az is, hogy míg korábban ro­mánok is voltak a szököttek között, most már nemigen jönnek. Aki törvényesen tele­pül át, annak valamelyest könnyebb a dolga. "Ugyanis annyi szobára való bútort hozhat át vámmentesen, ahány szobája odahaza volt. A zöldhatáron át ma is tucatjával szöknek hozzánk az erdélyiek, s ennek súlyoS oka van. KépUnkön egy nemrég hozzánk érke­zett család. Aki viszont egy szál ruhában érkezik, támo­gatásra szorul. 1989. szeptember 1-jétől állandó ügyintéző foglalkozik az erdélyi áttelepülőkkel, szököt­tekkel, menekültekkel a nyíregyházi városi tanácson Csekk Mihályné gyámügyi előadó szinte valamennyiüket személyesen ismeri. Hisz hozzá fordulnak segélyért, segítségét kérik az elhelyezkedésben. Korábban jóval több segélyt fizettek ki, mióta hivatalosan is jöhetnek a romániaiak, csökkentették az összeget. Kivételt képeznek a politikai me­nekültek, akik rendszeres támogatásban ré­szesülnek. Tavaly ötmillió forint támogatást kaptak az áttelepülők, erre van egy elkülönített ke­ret, az úgynevezett letelepedési alap. A tar­tózkodási engedéllyel rendelkezők albérleti támogatást kaphatnak, az albérleti díj 40— 50 százalékáig. Tizenöt lakást bocsátott ren­delkezésre a honvédség, Oroson két lakást alakítottak ki, s folyamatban van további*ot lakás átadása az áttelepülőknek. Az eseti segély összege háromezer forint, a gyerekek kaphatnak étkezési támogatást is. eddig 35 ezer forint óvodai térítési díjat fizettek a ki­csiknek. Nevelési és szociális segély címén idén 800 ezer forintot osztottak ki, albérleti díj hozzájárulást 40—50 család kap, össze­sen mintegy kétszázezer forint értékben. Jönnek a vakvilágba... Idén eddig 660 ezer forint letelepedési se­gélyt adtak a tartózkodási engedéllyel ren­delkezőknek — gyermekenként maximum 22 ezer forint ennek az összege, de mielőtt oda­adnák a pénzt, környezettanulmányt végez­nek. Rendszeres szociális segélyt folyósíta­nak azoknak a nyugdíjas áttelepülteknek, akik még nem kapják a nyugdíjukat a tár­sadalombiztosítási igazgatóságtól. A tanácson névsort vezetnek azokról, aki­ket valamilyen segélyben részesítenek. Így kiküszöbölhetik a visszaéléseket is, ugyanis néhányszor előfordult már, hogy valaki az egyszer kapható segélyt kéthetenként sze­rette volna felvenni. Albérleti támogatást idén már csak három hónapig adnak, s csak indokolt esetben hosszabbítják meg azt. Nagy gondot jelent, hogy sokan csak a „vakvilágba” jönnek, ismerőseik elbeszélé­sei alapján reménykednek a sikeres újrakez­désben. Szerencsésebb az az eset, amikor itt élő rokonok, barátok segítségére is számít­hatnak, és többen próbálnak tájékozódni Magyarországon mielőtt a végső lépésre rá­szánnák magukat. Akik már itt vannak, és nem hivatalosan kérték áttelepülésüket, na­gyon bánják, hogy nem tudják pénzzé ten­ni az otthagyott vagyonukat, mert akkor nem kellene segélyeket kérniük. ,De nem merték kezdeményezni otthon az attelepii- lést, mert nem bíztak a gyors ügyintézésben. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak az átmenekült orvosok. S ezzel a megye is nyert, ugyanis hosszú ideje üresen álló kör­zeti orvosi állásokat sikerült most betölte­ni, s rpegoldódott a megye fogorvosi ellátása is. Az áttelepültek tavaly egyesületet hoztak létre Nyíregyházán, székhelyük a Toldi utca 41 'A alatti épületben van. A Báthory István Egyesület érdeüvédelmi és közművelődési céllal jött létre. Szeretnének tanácsokkal szolgálni hasonló sorsú társaiknak, elősegíte­ni beilleszkedésüket, megismertetni velük a magyarországi realitásokat. Az egyesület vállalati adományokból tartja fenn magát, több szervezet és magánszemély is segíti munkájukat, az evangélikus egyháztól pedig ruhasegélyeket kapnak. Többször keresték már fel őket szökött román nemzetiségűek is, akik — ha törve bár — igyekeztek ma­gyarul megértetni magukat, hogy ruhát kap­hassanak az adományokból. Adnak nekik is, annak ellenébe, hogy nehezen felejtik: a magyarokat Romániában bozgoroknak, va­gyis hazátlanoknak nevezik. S nagyon , jó lenne azt remélni, hogy azok a románok, akik elhagyják hazájukat, azért teszik, mert nem értenek egyet azzal az európai ember számára elfogadhatatlan politikával, ame­lyik elüldözi lakóit a szülőföldjükről. Cservenyák Katalin Szaladj fiam, Racskóhoz és hozz egy ke­nyeret! — küldte akár a legkisebbet a szü­lő és nem volt Nyíregyházán olyan pende- lyes gyerek, aki ne tudta volna, merre kell a világ legfinomabb kenyeréért elmennie. Ma legfeljebb nosztalgiával gondolunk a Racskó pék által kézzel dagasztott kenyérre. Hiszen sokkal több kell belőle és a nagyüze­mi termelést ez a speciális termék sem ke­rülhette el. A kenyér még ma is szimbólum, az élet jelképe és gyakorta kapcsolódnak hozzá szociális képzetek. Lehet tömött a bblt, ha kenyér nincs benne, üresnek látjuk. Ké­pesek vagyunk hét végén nyakunkba venni a várost és mindenáron friss kenyeret keresni. Tajta Lászlóval, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat igazgatójával arról beszélgettünk, hogy a gyárszerű termelés a megyeszékhe­lyen az 1970-es években kezdődött. A maszek pékségeket 1948 és Í9Í50 között államosították és a kis sütőüzemekben már a vállalat szak­emberei sütötték a kenyeret és a péksüte­ményt. Az elavult pékségeket aztán moder­nizálták, gépesítették és lassan minden pék elfelejtette, milyen érzés csuklóval dagaszta­ni. Kenyerek életgörbéje Közben — a város lélekszámának ugrás­szerű gyarapodásával — egyre több kenyér kellett és halaszthatatlan lett felépíteni az új kenyérgyárat. Azóta még moderneb­bet avattak az Orosi úton. A kenyér azért is speciális termék, mivel a szállí­tás során nagymértékben veszít a minő­ségéből. Ezért az a cél, hogy a termelés és a bolt minél közelebb legyen egymáshoz. Példa erre a néhány sütőüzem esete. Koráb­ban gyűléseken felvetődött és papíron iga­zolható, hogy kispékségben gyártott kenyér mennyisége és a ráfordítás költségei nem­hogy nincsenek arányban. Viszont az is igaz, hogy ide a környező tanyákról is bejönnek vásárolni. Mára megváltozott a szemlélet és egyet­len kisüzemet sem akar bezárni a vállalat, így a Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnak 14 működő üzeme van. A fél megye, 340 ezer ember kenyérellátásáról gondoskodik a nyír­egyházi cég. Amikor ez év január 8-án az a drasztikus áremelés bekövetkezett, sokan tartottak at­tól, hogy a kenyérfélékből is jóval kevesebb talál vevőré.Ám a csökkenés nem ekkor kö­vetkezett be valójában. Az utóbbi években annak a jelenségnek lehetünk tanúi, hogy általában 2 százalékkal csökken a fogyasz­tás. Ezt tulajdoníthatjuk részben az fegész- ségnevelő propagandának, amely felhívta a figyelmet a hizlaló kenyérfélék, péksütemé­nyek, töltött sütemények mértéktelen fo­gyasztásának káros voltára. Bár a csökkenés nem minden kenyérfélét azonos mértékben érint, hiszen például az egykilogrammos fe­hér kenyér vagy a kifli és a zsemle hosszú évek, évtizedek óta vezeti a népszerűségi listát. Érdekes jelenségre utaltak a kenyérgyári­ak. Nemcsak az élőlényeknek, hanem a ke­nyérféléknek is kimutatható az „életgörbé­je”. Ez kezdődik az új termék bevezetése után egy bizonyos tapogatózási időszakkal, majd hirtelen megnő az újdonság iránt a kereslet, utána a fogyasztás egy szinten megáll és később egyre kevesebbet igényel­nek belőle a vásárlók. Nagy biztonsággal megállapítható ez az életgörbe szinte vala­I mennyi sütőipari termékről. Néhány kivé­telt említ az igazgató: a hagyományos két- kilós kenyér bizonyos körzetekben változat­lanul a legkeresettebb élelmiszer. Hasonlóan évtizedek óta szeretjük a kiflit és a zsemlét, noha az ára ezeknek is emelkedik. Sőt, ár­emelés ide vagy oda, tudnak olyan eszten­dőről a vállalatnál, amikor a kifli és a zsem­le forgalma növekedett. Az a bizonyos életgörbe nem szorítható pontos évszámok közé. Most például a franciakenyér jutott „leszálló ágba”. Ré­gebben napi 3—4 ezer darab is elfogyott be­lőle, most viszont jó idejé stabilizálódott iránta a kereslet. Ilyenkor a vállalatnál már azon gondolkodnak, hogy kiváltják valami más termékkel. Különösen népszerűek mos- • tanában a kisebb kenyerek, ez azzal magya­rázható, hogy étrendünkben esetleg keve­sebb a kenyérféle. Ugyanakkor több a cson­ka család, az egyedülálló és senki nem akar­ja, hogy rászáradjon a kenyér. Igen népszerű a 60 dekagrammos cseme­ge kenyér, ez körülbelül egy négytagú csa­lád átlagos napi kenyérfogyasztásának felel meg, bizonyára ez magyarázza az igényeket. Újdonságnak számít a 90 dekás nyírségi ro­zsos kenyér. Körülbelül két hónapja gyárt­ják Nyíregyházán. A rozslisztből készülő ke­nyérből oda szállít a vállalat, ahol megren­delik, ám arra egyelőre nincsenek berendez­kedve, hogy a kisebb sütőüzemek is folya­matosan készítsék. Már csak azért is jó len­ne elterjeszteni ezt a kenyeret, mert a mi­nőséget hosszabb ideig megőrzi és a korsze­rű táplálkozás követelményeinek is eleget tesz. A vészharangot kongatóknak — és nem csupán a sütőipar szempontjából szerencsé­re — nem lett igazuk. Ugyanis hiába jöven­dölték, hogy a rendkívüli áremelés miatt a kenyérre sem lesz pénzük az (énbereknek, a valóság némiképp másként alakult. Ugyanis a sütőipari termékek átlagos áremelkedése alatta maradt az összes élelmiszerének, így tehát még mindig olcsóbb volt kenyeret és szalonnát venni. Cél a gazdaságosság Az árak alakításának mércéjéül a gazda­ságosság szolgál. Azt a realitást mindenkép­pen figyelembe kell venniük, hogy a terme­lés költségei, mint például az energia, a liszt, cukor, a vaj, a tej és még egy csomó más hozzávaló ára folyamatosan kúszik fel­felé, tehát ezeket az áremeléseket a sütő­ipar is kénytelen tükröztetni az áraiban. Vi­szont az sem engedhetik meg maguknak, hogy a jó szakemberek búcsút mondjanak a vállalatnak és más, nagyobb jövedelmet nyújtó elfoglaltságot keressenek. Tehát a szakembereket meg kell fizetni és a vállalat gépeit, műszaki berendezéseit, szállító jár­műveit olyan állapotban kell tartani, ami a folyamatos, fennakadás nélküli működést garantálja. Látni kell azt, hogy van igény az olcsó és a drága árujukra egyaránt. Kelendő az Er­zsébet kenyér, pedig 22 forint feletti az ára, ugyanakkor a régi egy- és kétkilós kenyerek is szépen fogynak. Változatlanul a legfris­sebbet kedvelik a fogyasztók és érzékenyen reagálnak, ha már tegnapi címkét találnak a kenyéren. (Noha a szabványban 72 óra a mi­nőségmegőrzés ideje.) Ezért aztán mind a vállalat, mind a boltok megpróbálják fel­mérni, vajon mennyi kenyér fogy. Általában ez sikerül, de időnként elszámítják magukat. Ami a boltban marad, az természetesen az üzlet kára, és legfeljebb féláron értékesít­hetik állattartóknak. Tóth Kornélia Ma legfeljebb nosztalgiával gondolunk a Racskó pék által dagasztott kenyérre... de azért a gyári sem rossz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom