Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

1990. május 17. Kelet-Magyarország 3 Ha a farmer magyar E zelőtt száz esztendő­vel a mezőgazdaság szalkiember igénye minimális volt, «ia az ipa­rénál nagyobb. A jó szak­embert azonban nem csak az iskolában képezik. A jó alapot a gyakorlatban, mégpedig a saját vállalko­zásában kell megszereznie. Az Egyesült Államokban az agráiregyetemet végzet­tek 90 százaléka vissza­megy a családi Izembe, és maga végzi a fizikai mun­kát is. Nem azért szerzi meg a magas képzettséget, hogy ne kelljen „piszkos munkát” vállalnia, mint nálunk, hanem azért, hogy azt a gyakorlatban haszno­sítsa. Aki ebből az egyet­len tényből nem látja be, hogy agrárszektorunk lé­nyegében múltszázadlbeli módon feudális, azzal szemben néhéz észérveket felihozni. Minél modemébb egy mezőgazdasági üzem, an­nál egyenlőtlenebb a mun­kaerő igénye. A termelés hatékonysága attól is függ, hogy minden munkát az optimális időben végezze­nek el, és ne kelljen bére­ket fizetni, amikor a mun­kaerőre nincs .szükség. Egy amerikai kukoricatermelő farmer évente 200 napon át nem dolgozik, de húsz na­pon keresztül napi 16—18 órát, 40 napon keresztül 12 órát is lehúz. Erre a mun- kaldőbeosztásra a szakszer­vezetbe tömörült alkalma­zott bérmunkásokat nem lehet rávenni. Tehát csúcs­időiben nincs elegendő munkás, máskor pedig négyszer annyian vannak, mint kellene. A mezőgazdasági terme­lés természetéből fakadóan a munkavégzőnek szinte minden órában fontos és váratlan döntést kell hoz­nia technológiai és vállal­kozási kérdésekben. Ezért a mezőgazdaságban nem le­het olyan munkamegosztást kialakítani, hogy más vé­gezze a fizikai munkákat, más adja az agronómiái ta­nácsokat, más legyen a vál­lalkozó. Ha e három funk­ciót nem ugyanaz a sze­mély látja el, elviselhetet­lenül drága lesz a termelés. A végére hagytam a szá­momra legfontosaibb érvet: a saját munkán alapuló kisvállalkozás a mezőgaz­daságban is klasszisokkal különb embereket formál, korszerűbb értékrendet alakít ki, mint a bérmun­kás! foglakoztatás. Egy amerikai katonai szakcikkben olvastam, hogy a modern hadsereg legjobb katonája a farmer. Egy farmerekből álló tanltohad- osztály eredményei több­szörösen felülmúlták a bér­munkásokból állókét. A farmerek értenek a nehéz gépekhez, igen fejlett a helyzettel ismerési képessé­gük, otthonosan mozognak a terepen, Ikezsdeményezőek, és hazaszeretetben is élen­járnak. jó | ■ forradalmi lendü- í 7ri) 1646 tehetővé tét- | te, hogy a nagy- j birtokosokat elsöpörjük, i Most jóval nehezebb dol­gunk van, mert egy sokkal jobban szervezett nagyüze­mi agrárlobbyval állunk szemben. Az agrárretfonm megvalósításáért tehát 'ke­ményen meg kell küzdeni. Ha ezt a harcot nem nyer­jük meg, nem lesz a de­mokráciának alapja a fal­vakban. Márpedig olyan demokráciát nem ismerek, ahol a falvaikban tovább élhet a nagybirtokrendszer. Hunkában az üvegfúvó Oj olvasztókemence ontja a fúvásra kész üveget a Pannon Glas Ipari Részvénytársaság vásárosnaményi üveg­gyárában. Képünkön egy óriási üvegtál készül. (Harasztosi Pál felvétele) Mindenki előtt nyitva az ajtó Iratnyomozás a levéltárban Számosán keresik mostanában az elszenve­dett anyagi és erkölcsi sérelmeik, kisemmizett- ségök írásos doknmen- tüórait, -hisz ezek birto- kábah lehet „visszape- tétól” az elvett ingósá-' gokat, s lehet az új jog­szabályok értelmében erkölcsi-anyagi kártérí­tést kérni. Sokan a föld­jük tulajdonjogi kérdé­seire is az iratok legna­gyobb gyűjtőhelyén, a megyei levéltárban lel­hetnek vigaszt. Ezért kerestük meg dr. Gyarmalhy Zsigmondot, a megyei levéltár igazgatóját: milyen okiratokat szerezhet­nek be az ide fordulók, s egyáltalán, van-e olyan szol­gáltatásuk, amely kifejezet­ten az egyéni kéréseknek kíván eleget tenni. . . Első­ként azt kérdeztük, a politi­kai meggyőződésük miatt meghurcoltak ügyében mi­lyen iratokat tud az állam­polgárok rendelkezésére bo­csátani a levéltár? — Általában a törvény­székek foglalkoztak a politi­kai ügyekkel. Ebből követke­zik, hogy az ötvenes évek előtt, az ötvenes évekről is, a hatvanas évek elejéig — a megyei bíróságnak az irat­tárából a politikai jelzésű perek iratanyaga, ha nem is teljesen, de megőrződött. Ez a levéltárban van. Jelen pil­lanatban együttműködve az­zal a rehabilitáló bizottság­gal, amelyet még a parla­ment bízott meg, a bíróság­nak ezeket az iratokat ren­delkezésere bocsátottuk. Te­hát folyik ennek a feltárása. Ezen túlmenően vannak magánkezdeményezések is. A levéltárban elég sok mindent meg lehet találni, a nagy perek, mint az 1956-os Szilá­gyi-per stb. az iratanyaga nincs nálunk. De sok kis­embert is ért jogtalan meg­hurcoltatás, akiknek az ira­tai itt találhatók, ök is ke­reshetnék az igazukat, ebben a levéltár partner, természe­tesen a törvények betartása mellett, a személyiségi jog biztosításával. Tehat olyánra nem gondolhat senki sem, hogy más ellen keres adatot, de mindenki a sajátját kibo­gozhatja. — Földügyben jöhetnek-e az érdeklődők a levéltárba és mit remélhetnek az itt őrzött ira­tok révén? — A levéltár sok mindent őriz. A kikutatása, a föltá­rása, • a bemutatása, a bizo­nyítása komoly kutatómun­kát igényel. Az nem képzel­hető gjl, hogy mindenkinek minden^ földkérdésre vonat­kozó adatát meg lehet talál­ni. De sokakét meg lehet. Es „nyomozással”, egyik helyről a másik helyre való, már mint levéltári irathelyről be­szélek, való nyomozással. Most kaptunk egy álláshe­lyet, hogy ilyenre alkalmaz­zunk egy szakértőt. Ez eddig nem volt szolgáltatás. Tehát amennyiben ilyen jellegű igény merül fel, elképzelhe­tő, hogy levéltári szolgálta­tás lesz a tulajdonjogoknak, -viszonyoknak a kikutatása. — Mivel kecsegtet, ha valaki megtalálja a szükséges papírját a földjéről, s egyéb ingóságai­ról? — Előfordulhat, hogy a tu­lajdonjog eszmei marad, mert például az a föld, ame­lyen most én lakom, egy nagy bérházban, hiába tud­juk kimutatni, hogy kié volt a terület, azt velem együtt kaphatja vissza csak. Tehát valahol ezt is tisztázni kell. Rögtön fölmerül ezzel együtt a kérdés, a földnek mi az értéke? Mi az értékmérő? Tudjuk, hogy általában az aranykorona. De most az előbbi példánál maradok, az a föld, amely három arany­koronás volt. az én házam­mal együtt már száz, melyik aranykorona az érték? Köz­ben villanyt vezettek mellé, közművesítették, egyszerűen megváltozott ugyanannak a földnek az értéke. Itt tehát azt kell tisztázni, a volt tu­lajdonos kikutatható, de a föld értékének megállapítá­sa má - nem levéltár úgy. A közgazdasági ügy, pénzügy, adóügy és sok minden más.- Á, napjainkban zajló poli­tikai társadalmi események iratai közül mi az. ami már bekerült, kötelező védelem szerint a levéltárba? — A parlament egyedül a népszavazás iratait utalta levéltári' kezelésbe. így a népszavazás összesítő jegyző­könyveit a községek a levél­tárban helyezték el. De azt keli mondanom, tulajdon­képpen semmit nem monda­nak ezek az iratok. A pla­kátokat. propagandaanyago­kat stb. viszont nem mi, ha­nem a , múzeumok gyűjtik. Az iratok, a mostani szabá­lyok szerint, tizenöt év múl­va kerülnek majd hozzánk. Reméljük, épségben és tel­jesen, hisz ezek forrás érté­kű dokumentumok lesznek. P. G. Listáról jutottak a parlamentbe (9.) „Senki sem születik kormánypártinak, avagy ellenzékinek...” Z , . Sá SE. Vt * Péntek délután már kezd leereszteni az ország. Ké­szül a szombatra, vasárnapra, hogy kiszuszogja magá­ból a hétközi hajtást, vagy valami kis mellékes mun­kával pótolja a kevéske jövedelmet. Átlépve a máté­szalkai ügyvédi munkaközösség küszöbét, kissé röstel- kedem is, hogy a megbeszéltnél később érkezem, s hogy pontosan e lehetetlen időpontban randevúzok dr. Vékony Miklós országgyűlési képviselővel, ám szétnéz­ve az előtérben nyomban megnyugszom. Nem a kró­nikás kedvéért tart este hatig pénteken is nyitva az iroda: tucatnyi ember üldögél a folyosón, várva, hogy sor kerüljön rájuk is. Vékony Miklós épp egy kö­zépkorú férfibe próbál lelket önteni: —- Más is vált már el. meg kell próbálnod újrakezde­ni...! — Jaj Miklós, valamit ta­lálj ki, mert megbolondu­lok...! A válófélben lévő férfi ar­ca merő könyörögés. s ami a végszavakra betoppanó köz­írónak feltűnik, nem csupán az ügyvédtől, de mint a régi ismerőstől is várja a taná­csot. a segítséget. Dr. Vékonyt sokan ismerik a városban. Nem csoda, hi­szen kettő is van belőlük, s mindkettő jogász. Apa és fia. Ezúttal a fiú szobájában ülünk, aki a Ma­gyar Demokrata Fórum listájáról jutott a parla­mentbe. s mióta megalakult az új Országgyűlés, ar­ra is kevés az ide­je. hogy az abla­kon kinézzen. Ám egyébként sem lát­na ott sokat. Egy nagy kazánházat, s néhány csene- vész fát. Még tá­volabb rengeteg futkározó gyer­meket. Jórészt fia­talok lakják a környező lakóte­lepet. a képviselő kortársai. Huszon- s harmincévesek, ö is éppen csak túl van a harmin­con. és tősgyöke­res szálkái. Pon­tosabban ... — Azért Porcsalmáról ne feledkezzünk meg. Én ugyan valóban szálkái vagyok, ám egy kicsit azér; porcsaimai- nak is tartom magam Az apa: ág ott gyökerezik. Nagyapám ott volt kereske­dő. s apámból is az lett. Deb­recenben a református kol­légium fakója volt. s ez hosszú időre behatárolta az útját, hiába szeretett volna továbbtanulni. Boltos lett hát, s közben végezte el a jogi egyetemet. — Jól értem'/1 Nappal árul­ta a szappant, meg a kenye­ret. este pedig jogi szak­könyveket forgatott? —■ Jól érti. így volt. Az ifjabb Vékonynak ter­mészetesen jóval egyszerűbb dolga volt a jogi diplomáig. Szálkái általános iskola., szál­kái gimnázium, majd a sze­gedi egyetem. A diploma után pedig a szálkái ügyvédi munkaközösség, ahol jó szo­kás szerint egymás kezéből veszik ki a kilincset az em­berek. most pedig. a képvi­selőség. Töretlen pálya gon­dolhatjuk, csak azt nem érti az ember, miképpen választ­hatta ezt a hivatást egy olyan ember, akit korábban a reál ágak vonzottak. Ma­tematikatagozatos általános iskola, fizikatagozatof. gim­názium .. Eképp hangzik a magyará­zat: — A gimnáziumban talál­koztam kél olyan tanárral, akik alapvetően megváltoz­tatták a gondolkodásmódo­mat Sarkadi János és Var­ga Károly tanár urakról van szó, akiknek többek, között azt köszönhetem, hogy meg­tanultam kételkedni. Ma már dogmáknak minősített, de a rrv időnkben még örök igaz­ságoknak tartott nézeteket bolygattunk az órákon. s azokon kívül, miközben ész ­re sem vettük talán, hogy egyre nyitottabbakká válunk. Köztudomású talán, hogy Varga tanár úr például hu­mán érdeklődésű, s lenyűgö­ző egyéniség. Többek között az ő hatására, no meg némi családi nyomásra változtat­tam az eredeti terveimen, s jelentkeztem a közgazdasági helyett a jogi egyetemre. Ma már áldom az eszem az ak­kori döntésemért, hiszen ez az a pálya talán, ahol az ember legjobban érzékeli a mindennapi életben felhal­mozódott feszültségeket. Kikezdhetetlen igazság, senki sem születik kormány- pártinak. avagy ellenzékinek. Megfogalmazása szerint ő is fokozatosan jött rá. hogy a szocializmus sem az a társa­dalmi berendezkedés, ahol az igazság vezérli az életet. Mert mit látott? Aki vala­micske kis hatalmat is szer­zett. tisztelet a kétségkívül létező kivételnek, azt máris a saját érdekeinek érvényesíté­sére igyekezett kihasználni. S aki ez ellen megpróbált szót emelni, máris a köz ellensé­gének kiáltatott ki. — Az elmúlt években már minden gondolkodó elmé­nek látnia kellett, hogy vál­toztatni szükséges, mielőtt végképp ellehetetlenül az or­szág. Az MSZMP-ben nem­igen lehetett bízni, de kitől remélhettünk volna? Igékéin sem volt tudomásom egyet­len komoly szervezetről sem, míg létre nem jött a lakitel­ki találkozó. Tőlünk Lakite­lek messze van. természete­sen még a híre sem jutott el idáig a készülődésnek. Ám mikor hírt kaptunk felőle, nyomban levele; írtam Le­zsák Sándornak. Nem sokkal később. 1988 októberében let­tem tagja az MDF-nek, s két hónappal később alakí­tottuk meg a szervezet szál­kái csoportját. — Miért az MDF-et vá­lasztotta? — Akkor is igazat monda­nék. ha azt felelném, mert ez alakult meg először. Termé­szetesen ennél sokkal mé­lyebb indokok irányítottak a demokrata fórum közelébe. Megalapozottabbnak, átgon- doltabbnak tartottam minden más ellenzéki szervezetnél a programját, olyan közösség­nek. mely felismerte a vál­toztatások kényszerét. de nem cselekszik „hübeleba- lázs” módjára, nem áldoz fel mindent a radikalizmus oltá­rán. — ön az ország egyik leg­mostohábban kezelt területén él — mit tehet képviselő­ként a változásért? — Azt hiszem, a korábbi megyei lobbizás megszűnik majd a parlamentben, hiszen a pártok érdekei sokszor homlokegyenest mások lesz­nek majd. Mégis azt mon­dom, hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg érdeke azt kívánja meg. hogy mi képviselők bi­zonyos kérdésekben tegyük félre a pártszempontokat, s egységesen lépjünk fel^itz or­szág házában. Mert végre meg kell már szakítani ázt á gya­korlatot. méh az ország gyarmatává tette ezt a vidé­ket. Nehéz feladat, de nem térhetünk ki előle. Balogh Géza Szemenszedetí igazság „Vidéken még mindig nagyon sokan megkérdezik, ha a közvélemény-kutatók faggatják Őket, hogy valós válasz, esetén melyik mun­katáborban végzik majd.” Borisz Makaronov, szovjet szociológus /.Ugyan mi köze lenne Kínának a, despotizmus- I hoz?! Hiszen ez. nem is kí­nai kifejezés!” Pang Ming-csen, kínai politikus „A jó öreg angol munkás- osztály bizony eltűnt, ki­alakult a minikapitalisták nemzedéke. Akiknek már nincs joguk éhen halni, el­lenben joguk van csődbe jutni, egyetlen fillér nél­kül maradni, rosszul élni, olykor nagyon rosszul él­ni.” Peter Ustinov, színész „Ami a peresztrojkát il­leti, azt hiszem, hogy ez a szó már a végnapjait éli, nemsokára kimúlik. A sza­vaknak is megvan a maguk ideje, és a peresztrojka en­nek az utolsó szakaszában tart.” Valentyin Raszputiny, szovjet író „Nálunk nincsenek igeril- j Iák. Az igaz, hogy lövöldöz- ! nek az utcán, de keveseb- j bet lőnek a: emberekre, j mint a madarakra.” R. Shankar, j suriname-i elnök i

Next

/
Oldalképek
Tartalom