Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLETE

11

cserben a Nyírtex Fonó-Szövő leányvállalattól esetleg néhány száz embert elbocsátanak, s ez közvetlenül 50 nyírtassi munkahelyét is bizonytalannak teheti.

A háztájiban a falu lakosságának szinte 80 százaléka dolgozik. Elsősorban paprika, paradicsom, uborka termesztésével foglalkoznak. Egy kevés jövedelmet hoz a tsz-ben bérelt almáskert is, mindössze metszeni kell a fát és majd a gyümölcsöt leszedni. Az eladási ár egy része marad meg a bérlőnek. Állatot elsősorban csak saját szükségletre tartanak, de néhány gazdának szarvasmarhája is van.

A húsellátás ebben a faluban sem megoldott, felvágottat sem lehet mindig kapni. Több család szerzett be az elmúlt években fagyasztóládát, így hosszú ideig tudnak raktározni. „Akkor lesz majd gond, ha nem adnak villanyáramot” — jegyezte meg egy fiatalMunkával politizálnak

asszony a bolt előtt ácsorogva. Itt is előfordul, hogy háznál vágnak disznót és azt szétmérik az utcában. De néha már az olcsóbb áron kínált hús is drága, 160 forint kilója és még csontot is raknak közé.

A vegyesboltba is főleg fizetéskor jönnek többen ,,nem nagyon futja már az embereknek, csak a legszükségesebbeket veszik meg” — panaszkodott az eladó.

„Az apám harminc évet dolgozott és 4200 forint a fizetése. Hát pénz ez? Még a létminimumot sem éri el.” Az áfész 47-es számú boltjába bepillantva a kínálat jó. Lehet kapni többek között mirelitárut, fagyasztott baromfit, sőt, a hátsó udvarban az állattartáshoz szükséges tápot is árulnak.

Berkesznek sajátos arculatot ad, hogy itt található a megye egyik legnagyobb gyermekotthona, amelyhez a főúri család egykori birtokai, kastélyai, csodálatos kertjei tartoznak. A Vay-család az 1400- as évektől 1944 októberéig birtokolta a községet. A XIX. század mádsodik felében építették fel a gyönyörű kastélyt. Jelenleg kétszáz gyermeknek ad otthont. Kezdetben gazdátlanul állt, a későbbi években több új épülettel, lakóhelyiséggel bővítették. Felújították a családi kápolnát is, ahol könyvtárat, klubot alakítottak ki.

Hamarosan virágba borulnak a főút menti meggyfák. A nyolcvan év körüli gazda a portája előtt Jó

termést ígérő fát metsz.

A gyermekotthon háromszáz személyes, ide járnak iskolába a berkeszi gyerekek is. A nevelőotthonban élők 98 százaléka cigány, körülbelül a fele túlkoros. A növendékeket szeretnék minél eredményesebben felkészíteni az életre, de az alacsony értelmi képesség mellett ez nehéz. Problémát jelent, hogy a megyében nincs lehetőség differenciált beiskolázásra, így értelmi, érzelmi, testi fogyatékosság megkülönböztetése nélkül kerülnek be a gyerekek.

A nehézségek ellenére van eredményes pedagógusok munkájának. Több gyerek tanul tovább, elsősorban szakmunkás- képzőkben. Olyan is akad, aki pedagógus képesítéssel tér vissza dolgozni az otthonba. A falusi gyerekek is ide járnak iskolába, amely jó hatással van az intézeti életre. A diákok szeretik egymást, soha nem volt ellentét közöttük. Több intézeti gyerek ki szokott járni családokhoz és jó barátságok is születnek. Mindez segít a gyerekeknek a beilleszkedési

zavarok megszüntetésében, az előítéletek leküzdésében, nyitot- tabbak az intézet falain kívüli világhoz. Az otthonban a gyermekek alapítottak egy zenekart, amelynek a vezetője Lázár Péter nevelőtanár. A kis csapat tagjai jelentős sikereket érnek el. „Ezek a gyerkőcök mindent megnyernek” — büszkélkedett egy berkeszi férfi.

Soha nem váltott ki ellenérzést

/ Berkeszi - \

^ tükör I

y j

az emberekben, hogy a falujukban van ez a gyermekotthon. Sőt, szívesen közreműködnek az intézet munkájában, ha erre szükség van. Megszokták máraz emberek és a falu életéhez szorosan kapcsolódónak tartják az otthon létezését. Az is jó, hiszen legalább száz helybeli talál itt munkát.

A fiataloknak nem sok lehetőségük nyílik a szórakozásra. A környező településekre szoktak eljárni, vagy bemennek Nyíregyházára. A faluban sajnos még egy mozi sincs. A volt pártházban működik egy ifjúsági klub. Nemrég nyílt egy kis „Mini” presszó, ahol a fiatalok szívesen összejönnek. Mivel nem tudnak elhelyezkedni, így legtöbben elhagyják a községet, s egyre kevesebben maradnak.

Az idősebb korosztály élete sem könnyű, de jobban elfogadják sorsukat, mint a fiatalok. Az életet talán bölcsebben szemlélik. A tanácshoz ritkán fordulnak segítségért, hárman kapnak rendszeres szociális segélyt és négy idős

ember étkeztetéséről gondoskodnak.

A falu nagy része református, de a hitéletet kevesen gyakorolják, ugyanis egyre kevesebben ülnek istentisztelet idején a templomban. Már a pap is a szomszéd faluból jár át. Oly csendesek, hogy se a falvak, se az utca népe nem politizál. Talán egyetlen egy leszakadt plakát lobogott a választási kampány után a bolt környékén.

Az itteni emberek politikája a föld és a munka. Ha néha meg is állnak az utcán egymást kérdezve az ország dolgairól, a második szó már újra a föld, újra a munka.

Bojté Gizella

Seres Ernő:

A pénz

1990. április 7.

„Hajrá Berkesz” — ezt szerették volna kiabálni a szurkolók. Saját focicsapatot akartak, külön a nyírtassiaktól. így kezdődött az elmúlt évben Berkesz önállóságának visszaszerzése, ugyanis a község 1973-tól Nyírtasshoz tartozott. Az idén kétszer is kellett falugyűlést tartani az elszakadás kimondásáról, az elsőre ugyanis kevesen jöttek össze. Bosszankodva meg is jegyezte egy idős nyugdíjas, hogy „bezzeg, amikor összecsaptak bennünket, elég volt hozzá három ember a megyétől.”

A majd ezerlelkes kis falu nem panaszkodhat, hiszen van új orvosi rendelőjük, virágboltjuk, sikerült a ravatalozót is megépíteni, előbb mint a másik faluban. Nemrég adtak át egy fodrászüzletet is. A 27 kilométeres ivóvízhálózat sajnos csak 1988-tól működik. A

költségek kétharmad részét a lakosság fizette. Az itteni emberek egyébként szívesen áldoznak a falu szépítésére, fejlesztésére. A tanács nem vezette be a tehót, de a lakosság ettől függetlenül sok társadalmi munkát végez és anyagilag is hozzájárul környezete barátságosabbá tételéhez.

A megyeszékhelytől 30 kilométerre fekszik a település. A távolság nem nagy, de az autóbuszjáratra sokan panaszkodnak. Naponta többen útra kelnek, hogy a környező városokban eljussanak munkahelyükre. Az ingázást nem szívesen vállalják, de a kényszer nagy úr, ugyanis a faluban munka alig akad. Igaz, a nyírtassi állami gazdaságban viszonylag jól keresnek és a termelőszövetkezet is foglalkoztat jó néhány dolgozót. De ott lebeg az emberek feje fölött a vészjósló munkanélküliség. Lehet, hogy a nagy szárazság az oka, de nagy port vert fel, hogy DemeA mikor Nana elérkezettnek látta az idejét, kivitt három tömött kacsát a piacra és eladta. Kapott értük egy kosár pénzt. Ez volt reggel. Délig Nana a pénzét számolta, de nem úgy, hogy összeadta a különböző címleteket. Erre ő képtelen lett volna. Számolni csak tízig, legfeljebb húszig tudott. Olvasni is éppenhogy. A százmillió B.-pengő, avagy az egymitliárd B.-pengő számára felfoghatatlan úri huncutság volt. Bár átélte az első világháború utáni pénzromlást, az inflációt és aki most ezt a jelenlegit is, a második világháború utánit, egyszerű eszével nem érti minek a részese.

— Infláció, ugyan már. Olyan úri huncutság ez, amely a kisemberekről hámozza le a bőrt. — Mindeme bölcsességek után Nana kezembe adta a pénzekkel teli kosarát és üzente Bocskai úrnak, hogy a pénzek helyére tegyen a kosárba cukrot és sót, töltse meg a kannát petróleummal, ja és ne feledje az öregnek a pakli dohányt és a gyufát.

Bocskai úr kinevetett. A rengeteg pénzre azt mondta:

— Ez mind nulla. Ezt a szemetet vidd vissza fiam és üzenem a nagyanyádnak, hogy küldjön egy hízott kacsát és mindent megkap, amit kér. Ezért a pénzért, ami itt van én csak három doboz gyufát adhatok.

Visszatrappoltam Nanához. Ő a haját tépte és a sorsát okolta és elsorolta:

— Ebben a kosárban tízszer tíz barna, tizenkétszer tíz zöld és rengeteg olyan pénz van, amin ez a dáma mosolyog. Mennyi pénz ez te pulya? Mondd meg, mert te már jársz iskolába!

Az egyszeregyben már járatos voltam, összeadni is elég jól tudtam, de a pénz összeszámlálásával nem boldogultam. Odáig jutottam, hogy a Nana százszorosán is egymilliárdos billiárdos. Erre harag nélkül, csak úgy játékosan kijelentette: — Billiárdos a nagyapád. Mit szenvedtem én a kártya, a biliárd és a nők miatt! Ráment vagy tíz magyar hold... Na mindegy, vigyél a Bocskai úrnak egy hízott kacsát. En meg a piacra többé nem megyek...

*

Az emberiség rémét, az inflációt sokáig nem értettem. Nana, azaz a nagyaSeres Ernő:

nyám tragédiája, olyan messze volt az én valóságérzetemtől, mint az embertől a csillagok. Most már jóval többet tudok és félek és aggódom. Meddig romlik, értéktelenedik a pénz? Ki és hogyan állja majd útját a lélekölő, embert nyomorító folyamatnak? A pártok beszélnek arról, hogy megzabolázzák az inflációt, el is hiszem, hogy akarják, de az inflációt nem olyan fából faragták.

Az infláció, a szó angol eredetű infla- det, magyarul felfúvódást jelent, rendkívüli időszakokban üti fel a fejét. Háború, természeti katasztrófa és mint a jelenlegi gazdasági, politikai és társadalmi átrendeződés is jelzi, az infláció ahol és amikor lehet felüti a fejét. A pénzrontást, avagy a modern közgazdasági elméletek szóhasználatával élve a felfúvódást (pénzhígítást) régen kitalálták. Ne menjünk mesz- szire. Árpád-házi királyaink egyike-mási- ka azzal rontotta a pénzt, szedte a kincstári vámot, hogy vagy körbevágta az aranyakat, ezüstöket, vagy begyűjtötte a forgalomban lévő arany és ezüst érméket, az érméket beolvasztották és újraverték a pénzeket. De ez az újravert pénz súlyban kisebb volt, finomságban (arany- és ezüsttartalom) hígított volt. Az új egy arany —egy ezüst most már az árucserében feleannyit, vagy negyedannyit ér. Ki járt jól, a király, a kincstár, a vámszedők? Az akkori infláció az ő érdekeiket szolgálta, úgy lopták meg a pórnépet, hogy az a jámbor lélek azt sem tudta, hogy lopják az aranyát.

A mi felfúvódott inflációs pénzünk szintén szolgál valamit. Be kell tömni a rést, ami az államadósság, a külföldi eladósodás által keletkezett és amiatt, hogy mára a forintnak nincs se elegendő arany és árufedezete, nincsenek megfelelő piaci viszonyok és nincs értéke (megfelelő értéke) a piacteremtő munkának, nincs a munkaerőnek ára, a munkaerő ár nem más, csak szociális segély.

Amikor az egymilliárd bilipengőket, az

adópengőt, a rengeteg sok nullás papírpénzt az új forint lesöpörte a pénzforgalom porondjáról, akkor egy forint 0,0757 gramm aranyat ért. Vagyis egy kilogramm finom arany ára 13 210 forintot ért. Ma az említett pénzért egy nyakláncot sem kapunk, olyan nyakláncot, amely csak néhány gramm és nem is a legfinomabb arany. Az infláció burkoltan tehát mindig is jelen volt, nyíltan és kikiabálva az infláció néhány éve van jelen.

Számolom az ezreseim. Szól a rádió és én hallgatom. Egy csokorba kötött hír, a forintleértékelés, a kamatlábemelés és nem kell képzett közgaszdásznak lennem ahhoz, hogy tudjam, már megint megloptak. A nap folyamán (riportuta- mon) termelőszövetkezeti elnökkel, állat- gondozóval, gyümölcskertésszel és traktorossal beszélgetek.

Az elnök: „pénz nélkül, forgóeszköz nélkül mi nem tudunk gazdálkodni, de a harminc százalékon felüli kamatot sem tudják megfizetni."

A kertész, a traktoros hasonlóképpen panaszkodik, de ők tudják, nem az elnök ül a pénzen, valahol másutt van a baj. Talán ott, hogy az ipari árak mértéktelenül magasra tornyosulnak, a mezőgazda- sági árak éppen hogy csak igazodnak és virul a bankszakma.

Talán ismertek a banki világ reklámai, amelyek jópofa módon ígérik, hogy a kamat orrhosszal mindig megelőzi az inflációt. Ez az orrhossz minden héten, vagy minden nap egy orrhossz lassan, de biztosan kilométerekre nő. És akkor jön hozzám tanácsot kérni az idős hölgy.

—Tetszik tudni én már évekkel ezelőtt betettem a bankba tízezer forintot a temetésemre. Amikor betettem akkor egy tisztességes temetés még 7—8 ezer forintba került. De ahogy most hallom. És

az én pénzemre olyan kicsi a kamat. Mit csináljak, vegyem ki a pénzem és vásároljak kötvényeket?

Komoly dolgokban nem szeretek humorizálni, de ezúttal kicsúszott a számon:

— A legjobb tipp, amit adhatok, ne haljon meg hölgyem. Egyelőre ne. Éljen még sokiáf;3Vü>l _„3m 8

A hölgy elment, mondta, hogy milyen kedves vagyok, de én restelltem magam, hiszen tudom, a találóskérdésre a választ. „Mi az, amit a mai korban a legnehezebb elérni? Az öregkort. A hajsza idegeket őröl, a pluszmunka, a kettőzött erőfeszítés infarktushoz vezet.” De van a találóskérdésnek folytatása is. Mi az, amit elérhetünk, de nem tarthatunk meg? Az öregkort." Egyszer valamikor előbb vagy utóbb mégiscsak kell a pénz a temetésre és jaj de sokan vannak, akik máris restellik, hogy az apránként összegyűjtött, a keservesen gyűjtött, az áldozatok és lemondások árán gyűjtött forint, az átkozott pénz nem lesz elég. Hát hogy lehetett ilyen ördögien rossz dolgot, mint a pénzt kitalálni?

A pénzt pedig kitalálták. A pénz eredete évezredekre vezethető vissza, legalábbis az időszámítás előtti IV. évezredbe. Akkor Mezopotámia őslakói, a sumé- rok feltalálták az írást és a számolást. Mindezt hasznosították az árucserében, írásban és számokban is kifejezték, hogy a cserefolyamatban mi mennyit ér. Például egy ökör, négy hízott disznóval, vagy 20 zsák árpával volt egyenértékű.

A megtermelt áru értékesítésében az egyenérték jó volt, de nehézkes. Bonyodalmat okozott, hogyha valakinek 20 zsák árpára volt szüksége, de volt négy disznója, azt hogyan cserélje át az árpára, hiszen az árpatulajdonos nem disznókat, de ökröt akart az árujáért, esetleg baltát,

vagy fazekat. Szóval a csere nem volt egyszerű és igazán nagy találmány, amikor általános értékmérőként az aranyat határozták meg. Egy font arany 300 font rizzsel volt egyenlő. A rizsért aranyat adtak, az aranyért mindent meg lehetett venni. Az aranyért mindenki oda adta az áruját, mert tudta az aranyért ő is azt kap, amit akar.

Kialakult tehát a pénz, de a forgalonv közvetítő pénz nem mindig és nem mindenütt volt az arany. Ismert a polonéziai kagylópénz, volt ahol az elefántcsont, másutt a színes madártoll volt a pénz.

Sőt olyan is volt, hogy a Csendesóceáni Yap szigeten a fizetőeszköz a malomkő volt. Elképzelem azt a tolvajt, aki a Yap szigeteken pénzt akart lopni. Egyébként a kereskedelemben nem az volt a fontos, hogy a közvetítő szerepet mi tölti be. Egy volt a fontos, hogy az a valami, amit értékmérőként használtak, elfogadott legyen. Mindenki elismerje a forgalom közvetítőjét, a pénzt.

A pénz története hosszú, a pénz haszna és szükségessége vitathatatlan. De a csa> lás, a rontás a pénz sorsát ugyanúgy végig követi, mint a pénzhez fűződő emberi érzések sokasága, a zsugoriság, a kapzsiság és még fokozhatnám. Mindenesetre mindenki azt szeretné, arról álmodik, hogy sok pénze legyen. De ez is relatív, mikor és milyen pénzből legyen sok. Akinek ma sok pénze van, nem biztos, hogy gazdag. De fcz sem biztos, hogy akinek kevés a pénze, viszont értékálló tulajdona van, az szegény. A pénznek számos funkciója van és én most csak egyről, a legáltalánosabbról beszéltem, mert ez okoz ma társadalmi és egyéni gondot.

Nem baj, hogy a pénzt kitalálták. Az a baj, hogy a pénz életünkben, értékítéletünkben és magatartásunkban kiküszöbölhetetlenül nagy szerepet játszik. Különösen most a romló állapotában. Az infláció miatt gazdaság és erkölcs egyaránt romlásnak indul és nem tudunk leállni az óhajtottcélegyenesbe. Egyenesben majd akkor leszünk, ha a pénz úgy lesz jelen a mindennapjainkban, hogy szinte észre sem vesszük.

II Kelet— fl ManyapnPCTán