Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. április 7. Kulcsár Attila Ybl-díj as építésznél Kulcsár Attila nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen derűs, for­dulatos írásaival, szakmai cikkei­vel, verseivel gyakran találkozha­tunk lapunk hasábjain. A tehetsé­ges építészmérnök által tervezett épületeket is sokfelé látjuk, leg­feljebb kevésről tudjuk, hogy ő tervezte. Pedig Nyíregyháza és a megye városainak több tetszetős épülete szintén Kulcsár-alkotás. Hogy csak néhányat említsünk: Nyíregyházán a Zrínyi Ilona utcai sávház, az ékszerdobozra emlé­keztető városi képtár, a mellette lévő olaszos kereskedőház, a régi és az új épületet szerencsésen ötvöző Vasvári Gimnázium, a meghök­kentő fogtechnikai labor, a fehér- gyarmati tanácsháza, a nyírbátori gyermeknevelési központ, a vásá- rosnaményi művelődési központ. Szívesen végez belsőépítészeti munkát is, alkotó művészek köz­reműködésével. Például több há­zasságkötő-terem — a nyíregyhá­zi, a vásárosnaményi, a fehérgyar­mati — szintén az ő tervei alapján született. Kulcsár Attila a NYÍRTERV főmunkatársa, vezető tervezőmér­nöke a napokban az építészek hazai legrangosabb kitüntetésében, Ybl- díjban részesült: Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében kifejtett 25 éves munkásságáért kapta a meg­tisztelő díjat. Az építész a Buda­pesti Műszaki Egyetemen végzett 19^6-ban, s azóta néhány évet leszámítva ugyanannál a tervező- irodánál dolgozik. —Mit jelent az Ybl-díj egy ter­vezőmérnök számára? — Az Ybl-díj tulajdonképpen egy papír, amely szakmai körök­ben jelent valamit, de az építész és környezete kapcsolatában keve­sebbet Számomra azt jelenti, hogy még jobb házakat kell csinálni, és talán kevésbé kell megalkudnom. Miután valaki megkapta ezt a dí­jat, bizonyára gyakran fordulnak hozzá olyan megrendelők, akik nemcsak véletlenül keresik fel, hanem azért, mert a stílusát is kedvelik. Ne vegye szerénytelen­ségnek, ha a példa kedvéért az egyik ismert építészt említem: Ma- kovecz Imrét azok keresik fel, akik Makovecz-féle házat akarnak épí­teni. S aki kockaházat szeretne, fölöslegesen fordul hozzá. — Kulcsár Attilának milyen a stílusa? Mi jellemzi a Kulcsár- féle épületeket? — Próbálom a hagyományőr­zést és a szerkezetességet össze­kapcsolni. De törekszem arra is, hogy a hagyományőrzés mellett ne essem abba a hibába, hogy műemléket építek. Mindig lássék, az épület ma készült, mai anyag- használattal és mai tudattal. Egy repülőhangár például nem hason­líthat egy kukoricagóréhoz. A funk­ciónak és a felhasználható anya­goknak megvan a maguk jellegze­tessége. Olyan anyagoktól, ame­lyek régen nem léteztek, anakronizmus a hagyományos for­mákat vagy szerkesztést számon­kénti. —Min dolgozik most? Bizonyá­ra sok munkája van... — Furcsa módon a megyében most nincs feladatom, mert a nyír­egyházi Kiskörút északi oldalá­nak beépítésére tett javaslatunkat nem fogadták el, egy szegedi team kapta a megbízást. No, nem pa­naszként mondom. Meghívtak viszont Kiskörére, ahol a mesterséges tó mellett re­pülőtér épül, s ennek a kiszolgáló épületeit én tervezem. Fogadóé­pület, hangár, irányítótorony. Nem mindennapi építészeti feladatok. Ezenkívül veszprémi lakásokat is tervezek. — Sokan szidják manapság a tervezőket. Valóban nem szívderí­tő látvány a monoton lakótelep annak a tudójában, sent, fiogy sok embernek képes otthont adni. Ahogy egyik versében ön írta: tömegla­kásba, kerülnek egyrakásra. '■— Az építészet társadalmilag a leginkább meghatározott alkotói tevékenység. Amíg egy festőmű­vész vesz egy vásznat és szuverén módon kifejezi magát, addig az építész nagy anyagi fedezettel rendelkező megrendelő számára alkothat. Az építésznek a legjelentősebb megrendelője az állam volt, tehát az állami megbí­zót kellett kiszolgálni, az elvárt és finanszírozott minőséget kellett lét­rehozni. Ez volt a lakótelep. El­csábítottuk az embereket vidékről, faluból, gyorsan létre kellett hoz­ni számukra komfortot biztosító, lakótelepi tömeglakásokat. A ter­vező nemigen bújhatott ki a meg­rendelő által meghatározott lakás­szám és határidő elől. Az építész legfeljebb megpróbálta minél lak­hatóbbá tenni a lakótelepet. Üzle­tek, éttermek, gyermekintézmé­nyek, zöldterületek és egyéb ki­szolgáló egységek tervezésével. A probléma az volt, hogy nem volt pénz ezeket megfelelően megépí­teni. — Nyíregyházán is ez történt? — Ez a város viszonylag sze­rencsés helyzetben van, mert a házgyárak hatósugarán kívül esett, másfajta technológiák is megél­hettek. Például az alagútzsalus, a A borbányai általános iskola blokkos épületek. Ezért Nyíregy­háza sokszínűbb és sokfélébb épü­letekből áll, még a lakótelepeket is beleszámítva. Hogy néhányat említsek, például az Őzközi há­zak, a piros ház vagy a sárga ház. Még az is bebizonyosodott, hogy a házgyári elemekből is lehet vál­tozatosabb épületet építeni. Erre jó példa a Dohány utcai panelhá­zak sora. Amikor a városi tanács­nál dolgoztam, azt próbáltam elér­ni, hogy még a jóváhagyás előtt igyekezzünk a lakótelepek szür­kesége ellen hadakozni. Ez többé- kevésbé sikerült is. — Jósavárosban ezt nemigen látni! Örökösföldön talán vigasz­talóbb a kép? — Az örökösföldi lakótelepen a vásárosnaményi út mentén épü­lő negyed lesz emberarcúbb. — Az építész milyennek látja Nyíregyházát? Megyénk többi vá­rosa közül hol tud jó példát emlí­teni? Nyíregyháza nemcsak az épí­tész, hanem a turista szemével is érdekes város. Ezt változatos tér- szerkezetének köszönheti. A te­rek egymás utáni feltárulkozása miatt jó a rálátás a szerencsésen megmaradt karakteres épületekre. Szegénységünk mára erénnyé változott azáltal, hogy nem volt elég pénzünk a 60-as, 70-es évek­ben teljesen átépíteni a várost. Néhány új ház sebhelyei könnyeb­ben orvosolhatók, mint például az SZTK-központ. A lakótelep az olcsóbban meg­szerezhető területekre, külvárosi családi házak helyére kerültek. Megyénk többi városában is ez a tendencia jellemző. Kisvárda központja talán nincs elrontva, ami nem mondható el Mátészalkáról. —Mondják az építészet „meg­fagyott zene”, s talán ezért az épí­tészek gyakran zenével is foglal­koznak. Ön viszont irodalmi tevé­kenységet végez... — Nagy költőnk szerint a költő a lélek mérnöke. Az építész vi­szont a test és az életforma mér­nöke. Ezért nem állnak olyan távol egymástól. Az építészet és a köl­tészet, a festészet, a szobrászat csak kifejező anyagaiban és a technológiában különbözik. Mind­egyikük az alkotó embert ábrázol­ja, és a mások számára is szóló üzenetet közvetíti. Bodnár István Birtalan Ferenc: Hogy I i | miért ezen az esőtől szürke nyári délutánonfttdúlsz el annyi'év mögül mikor semmi nem emlékeztet arra a júliusi lángölü napra a hegyre hol pókszőtte csöndben kamasz­éveink oltárára feszültünk a fák koronáin átszitáló fény katedrálisában avarillatú istenek miért ezen a délutá­non takarsz ki borostyánbör­tönünket szitakötőnászunk ennyi év után ebben az esőtől szürke nyárban miért hogy tenyérbe hajtott homlokom mögött újra teremtődnek a színek és erdőemlékűvé teszel egy pillanatot itt e vaksi szobában? Soltész Albert rajza: Lány virággal Egy előjáték Testét, lelkét megfertőzve Lapozgatva és persze aki olvasni tudja, olvasva a levéltárban a több­százéves vármegye protokollumo- kat, olykor különös, bár morzsányi adatok bukkannak elő. Inkább csak jelzések, melyeket fel kell fogni, dé ha rendbe rakjuk, s szintézisbe tud­juk hozni, akkor jelentősen kibővül­het szűkebb hazánkra vonatkozó is­meretkörünk. Buda várának visszavétele körüli időkben, vagy ahogy egy akkori szép szabolcsi szólás mondta, a táncoltató világban”, egy bizo­nyos Ormos Ferenc nagyon eladó­sodott. Ennek oka az volt, hogy az egri törökök elfogták s csak tekinté­lyes váltságdíj ellenében engedték szabadon. Nagyon jó sora nem lehe­tett az egri vár börtönében, mert kiváltása után 1688-ban meg is halt anélkül, hogy a sancpénzére felvett adósságából négy hitelezőjének valamit is tudott volna törleszteni. Felesége, Kércsy Erzsébet, hogy férjét el tudja temetni, kénytelen volt ezt az adósságot még tovább növelni. Az özvegy adóssága 379 magyar forintot (vagyis á Ft=51 krajcárral számolva) tett ki. Mikor a vagyon felosztására sor került, a gyerekek közt szétosztották a va­gyont: Komorón, Litkén, Kálongán — akkor még lakott volt — és Táko- son lévő jobbágyaikat a megült s puszta telekkel. Az osztály részletei közt vannak érdekes kultúrtörténeti adatok, de most minket inkább a rokonság ér­dekel. Az elhunyt Ormos Ferencnek két leánytestvére: Krisztina és Zsu- zsánna. A két lány házassága egész különösen alakult. Krisztina egy Nagy Márton nevű félnemeshez ment feleségül, tehát a férje vagy jobbágy, vagy szabados katona le­hetett, mindenesetre az a látszat, hogy a dolog szerelmi házasságnak indult. Ezzel szemben Zsuzsannát Tolvay János vette el, a káliói har- mincadosnak és a főispán kisvárdai udvarbírájának feltehetően az uno­katestvére. Krisztináéknak nem volt gyerekük, Zsuzsánnáék után — az osztály idejében már mindketten el­mentek, — két gyerek maradt: János és egy kislány, kiket a saját négy gyerekével az említett elhunyt Or­mos Ferenc nevelt Komorón. Pár évvel azelőtt azonban, még Ormos Ferenc életében történt, hogy Krisztina asszony „testét, lelkét megfertőzve” a házasságtörés bű­nébe esett. A vármegye törvényszé­ke annak rendje és módja szerint halálra is ítélte. (A kisvárdai járás szolgabírája történetesen Krucsay Márton volt, de nem kell különö­sebb összefüggéseket keresni.) A fővétel azonban elmaradt. Nagy Márton ugyanis visszavette a felesé­gét. Azonban nem feltétel nélkül: a vagyonát a férje nevére kellett ad­nia. Ormos Ferenc tiltakozott az eset kapcsán, arra hivatkozva, hogy Ormos Krisztina „bilincsekben” vagyis kényszer hatására írta az ado­mánylevet. A tiltakozás következ­ményének azonban semmilyen for­mában nincs nyoma. És végezetül most már Tolvay János kislánya felé fordulhatunk, kinek nevét bár csak egy alkalom­mal közlik az iratok, de a különböző alkalmak ürügyén kimondatlanul is van róla szó. Tolvay Borbála, kinek alakja és sorsa ma is fogva tartja a képzeletet, feltehetően Komorón született, legalábbis szüleinek volt ott udvarházuk. Korán árvaságra jutva, a beteg nagybácsi erőtlen keze alatt, a családban és egyúttal a faluban a gyereklány szeme előtt játszódott le az D későbbi életének jó része. S később a kis húga mintha csak a Krisztina nénje életét akarná újjáélni. Koroknay Gyula Balázs Eszter: Éva ül. (A Sóstói Nemzetközi Éremművészeti Alkotótábor munkáiból.) || Kelet­a Wfaffljarorsrti

Next

/
Oldalképek
Tartalom