Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

1990. április 7. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Hétvégi interjú Kovács Tibor könyvtárigazgatóval A könyv mai élményéről Interjúalanyunk Kovács Tibor, a Nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója. Ötvenkét éves, nős, felesége szintén könyvtáros, a ta­nárképző főiskola könyvtárának igazgatóhelyettese Tizenhat évig a mátészalkai könyvtárnál dolgozott, innen vezetett az útja a megyei tanács művelődési osz­tályára, ahol 10 évig mint osztályvezető-helyettes, a közművelődés egyik megyei irányítójaként tevékenyke­dett. Három éve nevezték ki — pályázat útján — a megyei és városi könyvtár igazgatójának. Szakképzett­sége: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar és könyvtár szakos oklevelet. % Beszélgetésünk időszerűségét az adja, hogy egyre nehezebben élünk, egyre kevesebb pénz jut könyvekre, hanglemezekre, folyóiratokra, újsá­gokra. Hogyan tudja ezt ellensúlyozni, netán „át­vállalni” a közkönyvtár, esetünkben a megyei — városi könyvtár? — Nemrég olvastam egy adatot arról, hogy az ország lakossága évente körülbelül 5 milliárd forintot költ könyvekre, ami a mostani nehezebb időszakban csak apadni fog. Nem csupán könyvekre, hanem színházra, mozira, koncertekre is kevesebb jut, de maradjunk a könyvtáraknál. Már a mostanit megelőző időszakban, úgy egy-két éve, rá kellett jönnünk, hogy szélesebb és változatosabb olvasói igényeket kell kielégíteni, mert valóban, a megdrágult könyveket csak azok tudják megvenni, akik nem a mindennapi megélhetéstől von­ják el a pénzt, vagy akik szinte megszállottái a könyvek­nek, az olvasásnak... Magyarán: a könyvtáraknak gaz­dagabb és mennyiségében is' nagyobb kínálatot kell nyújtani az olvasónak, mint eddig... • De nemcsak az olvasó szegény, ügy tudjuk, a könyvtárak is azok. A könyvállomány módsze­res gyarapítására, a szolgáltatások további szé­lesítésére van elegendő pénzük? — Jelenleg még van. A megyében az 1989-es évben, mivel erről van hiteles adatunk, a könyvtárak csaknem 8 millió forintból vásároltak új könyveket, folyóirato­kat, dokumentumokat. Nyíregyházán 27 könyvtári egy­ségben 404 ezer kötetet tesz ki a helyben lévő állo­mány, 18 700 olvasót tar­tunk nyilván, akik egy év leforgása alatt 319 ezer kötet könyvet kölcsönöz­tek és a könyvtárunkban megfordulók száma meg­haladja a 154 ezret. Ezek a számok talán jelzik, hogy a csökkenő szabad idő ellenére, még nincs szó ar­ról, hogy a könyvtárak el­néptelenedtek volna. Más kérdés, vajon a könyvtá­rak, így a mienk is, mit tesznek, vagy tehetnek azért, hogy szolgáltatá- sinkkai jobban igazodjunk a szinte gyökeresen megváltozó olvasói könyvtárláto­gatási szokásokhoz. 0 Miben kell változnia a könyvtárnak, hogy ne veszítsen, sőt nyerjen újabb és újabb olvasókat?-— Nenj újkeletű felismerés, de most mégis igen hangsúlyossá vált, hogy a hagyományos könyvtári alapszolgáltatások mellett, — mint a könyvek kölcsön­zése, a helyben olvasás, zenehallgatás, a kutatómunka segítése, stb. — nagyobb gondot kell fordítani az infor­mációs, tájékoztató tevékenységre. A küszöbön álló rendszerváltozás, a jogállamiság megteremtése szabad választások útján, a helyi önkormányzatok létrehozása, illetve a változások során kibontakozó társadalomépí­tés fokozott és új feladatok elé állítja a kulturális intéz­ményeket, a könyvtárakat is. Várhatóan felértékelődik az információ szerepe, tétje lesz a képzettségnek, a tá­jékozottságnak, a műveltségnek, mert csak ezek birto­kában lesz esélyünk egy teljesítményközpontú, minő­ségi társadalom felépítésére, az anyagi-szellemi boldo­gulásunk megalapozására. • Ez egy kicsit sarkosan hangzott, bár nem vita­tom, hogy a könyvtárak felbecsülhetetlen szelle­mi értékeinek köztulajdonba vétele valóban minőségi változásokat eredményezhet. De meg­oldható ez a mostani — mondhatjuk — elmara­dott könyvtári viszonyaink között? Hogy állunk a könyvtár számítógépes programjával? — A kérdésnek azért is örülök, mert eléggé kedvező választ adhatok rá. Másrészt pedig azért, mert szó volt róla az elején, hogy az olvasók inkább kölcsönözni fognak a jövőben — már a jelenben is — mint saját pénzen megvenni a kívánt könyvet, folyóiratot. Tehát a jó hír: két éve kezdtük el megalapozni — pénzügyileg, szakmailag — a megyei és városi könyvtár számítógé­pes adatbank-rendszerét. Ebben az évben a lehető leg­közelebb kerültünk a program első szakaszának elindí­tásához. Minden adatot gépre viszünk, amely meg­könnyíti, meggyorsítja a könyvek nyilvántartását, köl­csönzését, nem kevésbé a már említett információ­szolgáltatást. Kétségtelen, hogy gyorsítani szeretnénk a könyvek forgási sebességét, talán egy kicsivel kevesebb időt engedünk az olvasóknak az otthoni olvasásra, s ne vegyék zaklatásnak, ha a kölcsönzési idő lejártakor sürgető értesítést is küldünk, hisz a népszerűbb köny­vekért nagy a sorbanállás,' várakozás és jó lenne minél több emberhez eljuttatni azokat. 0 Ha jól értem, a jövőben a könyvtár speciális szolgáltatást is nyújt kérésre, rendelésre egyé­neknek, munkahelyeknek, amelyekért persze, gondolom, külön költséget is felszámol? — Igen, erről is gondolkodunk. A legkülönbözőbb témakörökben, tudományágakban, szakmai területeken nyújthatunk — hazai és nemzetközi forrásanyagok fel- használásával — hasznos információkat. Ilyen értelem­A könyvekről mondták A tudomány tárházai a könyvtárak és a tudomány feladata, hogy az embert szolgálja. (Tolsztoj) Az igazi könyvtár hódít, kifelé fordul a maga munkájával, új olvasótömeget szervez és nem elégszik meg egyszerűen az olvasó tömegek számszerű gyarapí­tásával, hanem az ízlés nevelésének is szívós, állandó munkása. (Darvas József) A könyvtár nem könyvek múzeuma, hanem a közösség által olvasásra keresett művek mindig hozzáférhető gyűjteménye. (Szabó Ervin) A könyvtárak a legbiztosabb és legmaradandóbb emlékei az emberiségnek! (Schopenhauer) Könyvek és tapasztalatok együtt alkotják a lelket. (Radnóti Miklós) ben a szolgáltatásaink egy része drágulni fog. Egyéb­ként tovább növeljük a könyvtár nyitottságát, hogy gyűjtőköri-megőrző tevékenységével, bibliográfiai adatszolgáltatásaival, vagy olyan köznapi információi­val, mint mondjuk az autóárak, adóügyek, stb, szintén lépést tartsunk az érdeklődés alalkulásával. 0 Nem gondolnak-e olyan — nálunk talán kurió­zumnak tartott — kiegészítő szolgáltatásra, mint egyes nyugati országokban, ahol a könyvtárak­ban, vagy azokkal egy fedél alatt szórakoztató já­tékok, biliárd, teke, vagy éppen patyolat szalon is van. De úgy tudom, hazai könyvtárak egyike fagylaltot is árul... — Azzal kezdem, hogy a könyvtári épületek, így a miénk is, nemigen alkalmasak az ilyen, a könyvtári szol­gáltatásoktól, szerintem igen eltérő igények kielé­gítésére. Elő­ször is a könyvtár, saj­nos zsúfolt, nem lenne he­lyünk az ilyes­mire. Nem mondom, hogy egy kávé, tea, üditóital elfogyasztására jó lenne al­kalmat teremteni, mondjuk az olvasóterem környékén, de az említett helyhiány miatt, az szinte megoldhatatlan. Hogy a jövő mit hoz, azt persze nem tudhatjuk... 0 Térjünk hát vissza az eredeti, hagyományos könyvtári „kellékhez” a könyvhöz. Valóban ke­vés a pénz a könyvekre, de az is igaz, ennyi könyv még soha nem jelent meg hazánkban, mint most. Egy részüket aluljáró-irodalomnak is nevezik, nem elsősorban a minősége, hanem az árusítás helye miatt. Mire figyel, milyen értékekkel igyekszik gyarpítani állományát a könyvtár? — A dologban valóban van egy paradoxon, akkor igazában szabad és bőségesen termő a könyvkiadásunk, amikor alig jut pénz a művelődésre, a könyvre. Nem túl rég alig egy tucat könyvkiadó gondozásában jelentek meg az általunk is vásárolt könyvek, ma pedig, ha jól Néhány megyei adat A megyében a könyvtári szolgáltató helyek száma: 50. Helyben levő könyvállomány: 913 ezer. Beiratkozott olvasó: 38 547. Könyvtári látogatók száma: 398 ezer. Kölcsönzött könyvek száma (egy év alatt): 892 ezer. Könyvtári dolgozók száma: 209. számolom, kétszáz körül van a kisebb-nagyobb könyv­kiadók száma és ugyancsak figyelni kell a megjelenő művekre, hogy le ne maradjunk a vásárolásoknál. Az értékek szabad versenyének vagyunk a tanúi, s ilyenkor nagyobb a felelőssége a valós értékekre, a minőségre ügyelni hivatott könyvtárosoknak, szakem­bereknek. Valóban létezik az aluljáró-irodalom, amely szerintem sem minősítést jelent, hisz a Celladam rejtély­től, a román kémfőnök visszaemlékezéséig, vagy éppen Szolzsenyicin művének inkriminált itthoni kiadásáig terjed s skála. Egyébként nálunk is a legnagyobb az érdeklődés a történelemi művek iránt: — a két világhá­ború, Trianon, 1956, és létezik egy nosztalgia-irodalom is, amely sok embert vonz. 0 Úgy tudom a könyvekkel szinte egyenrangú az érdeklődés a folyóiratok, főként az új folyóira­tok, lap iránt, amelyek már nemcsak helyben ol­vashatók, kölcsönözhetők is. Melyek a legkere­settebbek? — Az új folyóiratok iránti érdeklődés valóban felerő­södött, amelynek oka többféle, a megpezsdült közéleti- ség, a korszakváltás, nem kevésbé az a tény, hogy a folyóirat általában rövidebb olvasmány, mint egy könyv. A legkeresettebbek nálunk a következők: Beszé­lő, 2000, Elsókézből, 168 Óra, Hitel, Reform, Kapu, Tal­lózó. A szórakoztató jellegű lapok közül a Magyar Nők Lapja, a Képes 7 és a Riport. Könyvtárunk 1 millió forint többletpénzt kapott könyvek, folyóiratok vásárlására. Ma ez az összeg 2,6 millió forint. Ez részben kompen­zálja a könyvek áremelkedését, de nem tagadhatom, hogy mindezek ellenére — az áremelkedések nagysága miatt — a rendelkezésünkre álló pénzből, mintegy öt- ven-hatvan folyóirattal kevesebbet tudunk vásárolni. 0 Említette, viszonylag kevesebb könyvet több ember fog olvasni a jövőf»fe?i?4zértílífcll röKtflteÁf< a kölcsönzési napok száí^fr -zcN e ’Ú9rne ' .''d9S9 n • ■ _ — Gyorsabb forgást kell elérni az olvasók körében, hogy mindenki hozzájusson időben a kívánt olvasmány­hoz. Az olvasóvédelmet szeretnénk ezzel is biztosítani, hogy mindenki és minél nagyobb számban férjen hozzá az általa fontosnak tartott könyvhöz. Az utóbbi évek egyik új szolgáltatása, hogy folyóiratokat, napilapokat is kölcsörizünk, mert jól tudjuk, hogy az új, drágább lapokat nem mindenki tudja megvárásolni. Egyes íráso­kat, tanul­mányokat, szakcikke­ket az olva­sók, . máso­latban , iSii-; kérhetnek, melyet a könyvtá­runk mini­mális térí­tés ellené­ben elkészít az olvasó megrendelésére. 0 Végül, ne kerülgessük, belátható időn belül drá­gulni fognak-e a könyvtári szolgáltatások, vagy nem, esetleg a speciális igényeket kell majd meg­fizetni? — Nagyon remélem, hogy a négy legfontosabb alap­szolgáltatás továbbra is ingyenes marad. Ez a négy kö­vetkező: kölcsön, helyben olvasás, adatszerű informá­ciók szolgáltatása, a könyvtárközi kölcsönzés. 0 Utolsó kérdésünk, mi volt a könyvtáros legemlé­kezetesebb olvasmányélménye az utóbbi időben? — Röviden tudok rá válaszolni. Raffai Ernő Trianon című könyve. 0 Köszönöm a beszélgetést. Páll Géza Szerintem ...bármennyire is hallgatott róla a most meghala­dott hatalom, szegénység volt az elmúlt negyven évben is. Csakhogy a sikerpropagandát követő hatalmi struktúra szemérmesen hallgatott — hallgattatott — róla, mert ennek felemlegetése afféle szentségtörésnek számított, amitől megi­noghat és összedőlhet az egész „építmény ”. Ezért aztán nagyítón át látta, láttatta a hatalom az eredményeket, s legfeljebb olyan optikán a prob­lémákat, amely törpévé kicsinyíti azokat. Ne legyünk igaztalanok: néhány éve (bár meg­lehet, sokszor nem kis kockázattal) már a nyilvá­nosság előtt is felismerhetővé vált az egyre mé­lyülő.gazdasági válság: s az, hogy ennek káros hatását azok a népi éfegek érzik leginkább a bőrü­kön, amelyek ilyen vágy'olyan okból nem rendel­keznek esélyegyenlőséggel. Magyarán: attól, hogy nem szólt róla a fáma, hogy hallgattak róla az ünnepi beszédek, meg a vezércikkek, a szegénység nemcsak hogy megmaradt, hanem a válság mé­lyülésével arányosan egyre nagyobb méreteket öltött. Igaz ez akkor is, ha — bár ezt manapság nem divat, majdhogynem illetlenség elmondani — az évtizedek nem múltak el sokak anyagi gyarapodá­sa nélkül, jóllehet gyakorta nagy árat kellett és kell ezért fizetni. Nemcsak az ország adósodott el, eladósodtak itt a családok, az emberek is azért, hogy tisztességes lakáshoz jussanak, vagy olyan berendezést tudjanak maguknak, ami sokhelyütt már az élet legtermészetesebb része. Az elszegé­nyedés persze nemcsak anyagi, hanem szellemi és idegi is, például azoknál, akik kizsákmányolni kényszerültek önmagukat időben, energiában, mert túlmunkákkal, mellékállásokkal kaparták össze a tisztességes megélhetésre valót. Gyakorta indo­kolatlan és értelmetlen volt ez az önpusztítás, számosán rokkantak bele, akik—mint oly sokszor utólag kiderült—egyáltalán nem tartoztak a szó szoros értelmében vett szegényekhez. Vannak azonban, akik mind eközben a szegény­ség egyre mélyebb régiójába csúsztak. Nem igaz, hogy mindenki a rendszer hibájából, meri akad­nak, akik önmaguk szegényei, hiszen vagy meg sem keresték tisztességes munkával a mindenna­pira valót, vagy ha megkeresték, a kocsmában hagyták, netán erőn felüli költekezésbe kezdtek, nagyzoltak, rivalizáltak, rrdg a tsőd Szélére jutot­tak. ,* 7 .7,.7. *«.*-,-.* A többség azonban nem ilyen szegény, hanem olyan, aki a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem tudta, tudja az egyre piacorientáltabb gazdasági körülmények között megszerezni tisztességes mun­kával a népes család asztalára valót. Ráadásul a gazdasági változás, az elszabadult infláció, a he­tenként ismétlődő áremelés ezeket á családokat sújtja, miközben az a bizonyos szociális védőháló nem szövődik a fejük fölött. Szerintem mindezekért nem csodálkozhatunk az utóbbi időben megszaporodó híreken, amelyek tudtul adják, hogy a legkülönbözőbb akciókat kezdeményezik a szegényekért, a bajba jutotta­kért. Budapesten — mint hallhattuk — ingyen­konyhákat állítanak fel, másutt a szegények önse­gélyező szervezetét alakítják, változatlan a figye­ljem a hajléktalanok iránt. Megjelentek megyénk­ében is az első ingyenkonyhák rászorulói, hiszen köztudott, hogy a Szeretetalapítvány az elmúlt he­tekben, hónapokban (a tanács nem kis összegű se­gítségével) rendszeresen ellátta a szegényebb ré­tegeket, közöttük is az idősebb embereket. Olvas­hattunk, hallhattunk arról is, hogy miként szüksé­ges emelni a szociális segély összegét szinte hónapról hónapra itt a szükebb hazában, hogy hovatovább a költségvetésben már ez lesz az egyik legjelentő­sebb tétel. Most jut el a címzettekhez a Magyar Vöröske­reszt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vezetősége kezdeményezése: közérdekű célú befizetési szám­lát nyitott „Vöröskereszt a bajban lévőkért” cél­ból. Ezzel szeretnék megteremteni a pénzügyi alapját például a beteg gyerekek táboroztatásá­nak, az egészségvédelmi, családvédelmi progra­moknak, jótékonysági és szeretetakcióknak. A befolyt összegeket és természetbeni adományokat kizárólag a megye területén hasznosítják, s az adományzók azt az adóalapból levonhatják. Persze sokkal jobb érzést váltana ki a krónikás­ból és az olvasóból, ha kellemesebb kezdeménye­zésről szólnánk, de most—és még jó ideig—nem fordíthatjuk el tekinte­tünket azokról, akik aka­ratukon kívül, egy rosz- szul működő társadal­mi struktúra következ­ménye miatt lehetetlen helyzetbe kerültek. Ezért is jó, ha megjegyezzük az említett megyei kez­deményezés számlaszá­mát: OTP, Nyíregyhá­za, 802 —1561, hivat- t kozási szám: 4910—2. Angyal Sándor II Kelet , A Magyarország 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom