Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
1990. április 29. Kelet-Magyarország 3 Lélekkivándorlás Egyéni győztesek a választáson (10.) Hz igazi tsz tisztes megélhetés A magyar Országgyűlésben eddig sem tolongtak a gyengébb nemhez tartozó képviselők, most azonban a korábbinál is kevesebben vannak. Közéjük tartozik a csaholci termelőszövetkezet elnöke, Var- gáné Piros Ildikó, akinek a győzelmén — túlzás nélkül állíthatjuk — egy ország kapta fel meglepve a fejét. TALÄN két éve lehet, amikor a televízióban egy friss diplomás közgaz- dászlány azt mondta: ha egy pályakezdő lány ma érvényesülni akar, vagy beáll fizikai munkát végezni egy maszekhoz, vagy férjhez megy egy pénzes öreg pasashoz, avagy disszidál. Ezeket a szavaikat juttatta eszembe Valikovics Ferenc doktor úr, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében részt vett a megyei tanács tisztségviselőivel egy tanácskozáson és azt mondta: jó lenne, ha a sajtó becsempészné az embereik tudatába, hogy falun is lehet élni, s talán még jobban is, mint a városon, amely vállamikor az urbanizációval elcsábította az embereket, most pedig nem tud sem lakást, sem életteret adni. Annak a közgazdászLány- nak a választéktárában még csak véletlenül sem szerepelt, hogy leimenjen Pestről mondjuk Szolnokra, ahol talán lakást, jó fizetést kapott volna, mint ahogy nem jut sokunknak, kik' faluról jöttünk a városiba, hogy visszamenjünk, noha tudjuk, hogy ott sok helyen van üres lakás, s könnyebb és olcsóbb telket szerezni. Csak éppen már komforthoz, összkomforthoz szoktunk, s ha meg is teremthetők ezek jórésze falvainkban is, még él bennünk a földes konyha, a fürdőszoba helyett a lavór, az angol WC helyett az udvarvégi árnyékszék emléke, s ez bizony nem nosztalgia. AZ URBANIZÁCIÓ hozta a munkanélküliséGET — mondta a KDNP képviselője —, nem az urbanizáció hozta a városba az áramlást, hanem a munkahelyek koncentrációja — mondta a szocialista pártot képviselő Kiss László —, s nem tűnt úgy, mintha meggyőzték volna egymást. Ám, hogy erre a kis vitára egyáltalán sor kerülhetett, az azért volt, mert László András általános tanácselnök-helyettes ijesztő adatokat mondott a foglalkoztatási gondokról. Például, hogy ma 3400 ember kap megyénkben munkanélküli- segélyt, de korántsem ennyi a munka nélkül élők szórna. Ez sajnos 6—7 ezer között van, csak a szabályozás nem teszi lehetővé, hogy valamennyien segélyt kapjanak. Természetesen a kiút, a megoldás keresése volt mindkét párt képviselőjének a célja, s amikor más oldalról közelítették e sok csalódban tragédiákat is okozó témát, mindjárt egyetértettek abban, hogy nem a segély a megoldás, hanem mondjuk olyan adórendszer, amely vállalkozóvá teszi az embereket, olyan tisztességes nyereség elérése, amely vonzóvá teszi a vállalkozásokat. DE KÉPESEK-E MA A FALVAKBAN, a kisvárosokban ilyen lehetőséget teremteni? Aliglha. Ezért volt másik fontos témája e nagy szavakkal' történelminek is nevezhető találkozásnak — hiszen első volt ebben a formában —, hogy milyen helyzetben vannak ma a tanácsok, s milyen helyzetet örökölhetnek a választások után az új önkormányzatok. Nem véletlenül hangzott el Hamvas Lászlónak, az MDF képviselőjének az a kérdése: milyen intézkedéseket tettek a mai vezetők, hogy az új hatalom ne kerüljön lehetetlen helyzetbe, vagy Mester Bélának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének az a megjegyzése, hogy a hatalmat úgy kell átadni, hogy ne legyen túl nagy az adósság, el kell érni, hogy maradjon meg a vagyon a választásokig, hogy ne bocsássanak el senkit, s legyen az új ön- kormányzat joga eldönteni, hogy mekkora apparátussal dolgozik tovább. Nincs olyan hangulat a helyi tanácsoknál, hogy utánam az özönvíz, mondta ezekre Bánóczi Gyula megyei tanácséinak és annál is kevésbé gazdálkodhatnának felelőtlenül a tanácsok, mert az elnökök egy része indulni szeretne a választásokon, de azok sem tehetik ezt, akik visszavonulnak, vagy más munkát keresnek maguknak, hiszen ők maguk és családjuk továbbra is azon a településen maradnak, ott élnek a testületekben igent, vagy nemet mondó tanácstagok és a végrehajtó bizottság tagjai. így aztán már csak mellékes érvként hozható fel, hogy nincs is pénzük, amiből felelőtlenül gazdálkodhatnának. Ha csak azt elevenítjük fel, hogy az 1986-ban elhatározott fejlesztési célok megvalósításához eddig 485 millió forint hitelt vettek fel, ha csak hozzáadjuk, hogy az elmúlt négy év alatt 600 millió forint társulati hitellel gyorsították falvaink, városaink közműellátását, máris garanciát láthatunk arra, hogy nem vállalkozhatnak újabb hitelek felvételére, működési kiadásaik forrásául pedig csak a helyben beszedett adók és a szűkre szabott állami támogatás fordítható, amit nemigen adnak oda előre. NEM IS ALAKULT KI E KÉNYSZERHELYZETET JELZÓ és jelentő számok hallatán különösebb vita, meg aztán az is meggyőzően hatott a találkozás résztvevőire, hogy az év első napjaiban, amikor a költségvetést készítették, minden helyi tanáccsal külön egyeztettek, minden feladat megvalósítását aprólékosan megbeszélték, s azt is mindenki bekalkulálta, hogy a mostani választás nem egy lesz a sok közül, hanem egy olyan választás, amelyik végérvényesen felteszi a koronát a rendszerváltás eddigi folyamatára. Churcill mondta, hogy ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt. Ennek a közel fél évszázada elhangzott mondatnak ma is valóságos a tartalma, ez volt kiérezhető azokból a szavakból, amelyeket az önkormányzati választásokat követő időszakról mondtak a pártok képviselői. Mert eredményt ugyan nem lehet jósolni, nem lehet előre látni melyik párt lesz képes egy-egy településen any- nyi hívet és szimpatizánst gyűjteni maga köré, ameny- nyivel azon a településen megszerezhető lesz a hatalom, de azt biztonsággal lehet már most állítani, hogy a múltra az országos választásokon tapasztaltnál is kevesebben fognak majd igent mondani. TALÄN addigra még INKÁBB KIISMERHETÖ- VÉ VÁLNAK a pártoík, talán addig jobban látják majd a választók, ki a szavahihetőbb, kinek az ígéretében lehet jobban bízni, s talán addig elcsitulnak, elcsendesed - nek azok a viharok is, amelyek ma még kiéreződnek egyik-másik párt egy-egy képviselőjének megnyilatkozásából, ha a másik párt viselkedéséről van szó. Teller Ede, a hidrogénbomba atyja mondta nemrég a rádióban: nem az a béke, amikor nincs háború. És a választások után az ország érdekében arra az igazi békére volna szükség. Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen az Agrárszövetség jelöltjeként az egész országban egyedül ő jutott a parlamentbe. Már a helyét is kijelölték az ország házában, fent ül majd a kakas- ülőn, legszélén, a hátsó sorban. — Nem fél majd egyszál egyedül? — Ha félnék, nem vágtam volna e hosszan tartó választási procedúrába sem. Ám annyira naív azért nem vagyok, hogy ne mértem volna fel a helyzetemet, s ne állapítottam volna meg magamban, hogy komoly nehézségekre kell számítanom. De miikor téeszelnökké választottak, már túljutottam az első próbán. Egyáltalán nem akarom lebecsülni a képviselői munkával járó gondokat, — hisz nem is ismerhetem azokat — ám aki termelőszö- szövetkezeti elnökként már a második ciklust tapossa . .., elért meglehetős edzettségi szintéit. A Csaholc, Túrricse, Vá- mosoroszi határában gazdálkodó termelőszövetkezet elnöke a Szamos és a Túr csücskében, Panyolán született, s a közeli Fehérgyarmaton érettségizett. Első nekifutásra felvették a keszthelyi agrártudományi főiskolára, ahol növényvédő üzemmérnökként végzett. Ebben még semmi rendkívüli nem lenne, hiszen számtalan nő szerez hasonló diplomát, ám közülük a legtöbben valami csendesebb kutató vagy adminisztratív állásban helyezkednek el, igen kevesen választják csak az élet sűrűjét, a közvetlen termelési irányító posztot. Piros Ildikó ezt tette, méghozzá a saját falujában. Akkor még önállóan dolgozott a panyolai szövetkezet, itt lett növényvédős gyakornok. — Ezt nem úgy mondom, hogy érdemként könyveljék el, de eszembe sem jutott más helyre menni — eleveníti fel az akkori időket az újdonsült képviselő. — Parasztcsaládban nőttem fel, gyermekfejjel szoktam, s szerettem meg a mezei munkát. A falumbeliek félig tréfásan, félig komolyan ma is mondogatják: persze hogy szereti a földet, hiszen a kövesét mentén nőtt fel. Szombatonként, vasárnaponként mindig ott forgatta, gyűjtötte a szénát. — Növényvédő üzemmérnökként azért már nem igen fogott villát a kezébe. — Nem fogják elhinni, én még most is meg tudnék rakni egy kazlat. Miután a családban két lány született, édesapánk megtanított minden férfimunkára. — Néhány év után miért hagyta ott a szülőfaluját? — Nem jöttem ki a főnökömmel. Aki természetesen férfi volt, ám ez nem zavart abban, hogy megmondjam neki a véleményemet. Végül aztán csak jobbnak láttam, ha átjövök Csaholcra. öt évet húzott le az itteni szövetkezetben, de jött a családalapítás, jött a gyerek, a házépítés, Csaholc meg Pa- nyola között pedig testvérek között is van vagy harminc kilométer. Visszament tehát Nábrádra, melynek szövetkezete időközben egyesült a panyolaival. Ide jött utána aztán a csa- holciak delegációja. Még emlékeztek az energikus fiatalasszonyra, s megkérdezték tőle: nem vállalná-e el az elnöki megbízatást? Elhangzott az igen, a közgyűlés résztvevői is rá voksoltak. öt esztendeje ennek immár, most nemrég választották újjá. Szakmai tevékenységének egyik legnagyobb elismerését kapta akkor, mindössze hárman szavaztak ellene. — Mi volt a kifogása annak a három embernek ön ellen? — Nem tudom. De nem is baj, hiszen ha az esetleges mulasztásaikért megíeddném őket, az Isten se mosná le rólam, azért tettem, mert bosszúálló vagyok. Azt elismerem, ha szükséges, goromba is tudok lenni, de orvul sohasem támadok. Az elnöki poszt teljes embert kíván, de ahogy hírlik, lesz dolguk bőven a képviselőknek is. Sokan máris bejelentették, felhagynak eddigi tevékenységükkel, ezentúl csak a képviselői munkának élnek. Piros Ildikó azonban másképp tervezi: — Itt a három faluban lépten-nyomon megállítanak: igaz-e, hogy itthagyom őket? Most is csak azt mondhatom, szó sem lehet erről. Hiszem, hogy össze lehet egyeztetni a két tevékenységet, s egyik gyakorlása sem megy a másik kárára. — Mit ígér a választóinak? — Csak azt, amit elnökként ígértem a ricseteknek, orosziaknak, csaholciaknak. Hogy minden tőlem telhetőt megteszek az érdekükben. Nemigen kell most nekem leltárt készítenem, hogy mi minden hiányzik e vidéken. Tudják ezt maguk is, az itt élők pedig a bőrükön érzik. Abban hiszek, hogy ez a föld, s egy igazi tartalommal telített szövetkezeti rendszer tisztes megélhetést nyújt majd a szatmári embereknek. r Uj posta Fehérgyarmaton A nyár elején kerül sor műszaki átadásra a fehérgyarmati új posta épülete. Az építkezést a posta beruházó és tervező intézete finanszírozza. (H. P. felv.) Balogh József M egesik néha, hogy az embert elkapja a kóborlás vágya Azon veszi magát észre, hogy letért a főútról, s ismeretlen tájakon, sosem látott tanyák környékén tekereg. Megnézi Péter halmot, körbejárja Nemeserdőt, elbeszélget az árokparton üldögélő pász- toremberrel, s egyszercsak mit lát!? Egy sárga autó kanyarodik le a nadrág- szíjnyi kőről a legelőre, s megindul ioronyiránt. — Hát ezek mit akarnak? — kérdem a juhászt, aki sokat tudóan somolyog: — Jöttek csukázni. — Csukázni... a legelőn? — Dehogy a legelőn Van ott annál a nagy fic- fánál egy kis ér, hemzseg benne a csuka. — No én megyek, jó napot! — mondom, s semmi szégyenérzet bennem, hogy ily hirtelen hagyom ott az én jóbeszédű emberemet. Már az iménti kocsit nézem, négyen téblábolnak mellette. Kettejük kezében egy-egy hosszú rúd, de a másik kettő is a vízre mered. Így lopakodnak, s ijedten rezzennek össze, mikor rájuk köszönök. Nézem a botot, haragossá vált tekintetüket. Még ezek valami ellenőrnek néznek! Itt már csak a halfogó emberek rituális köszönése segíthet: — Van már valami? Az ellenőrök nem így szokták kezdeni, gondolhatják, mert megenyhül az arcuk. — Semmi. Elbújtak ezek, hogy megjöttünk. Q Csak most nézem meg okával, hogy mit is akarnak. A hosszú bot végén vékony rézdrót, hurokra formálva. Persze, hát hurkásznak! A csuka kihúzódik a partszélre, egy sáscsomó tövében lesi a gyanútlan kishalakat. Az persze eszébe sem jut, hogy rá meg felülről lesnek. Am most hiába, csukának nyomát sem látni. Elrejti már őket a gaz, s régen vége az ívásnak. Amikor annyira óvatlan, hogy nem veszi észre a lassan derekára csúszó hurkot. o A szél fúj, a nap süt, amúgy az idő áll, senkit és semmit sem látunk Csak a vizet, a hullámokat. Távoli harangszó úszik felénk, amikor az egyik botos a fejéhez kap. — Az istenit! Megöl bennünket Jani bácsi! Azzal kocsiba vágjak magukat, s elporzanak. Semjén felé igyekeznek, ahol félbehagyták az erdőn a favágást egy kis hurkászas kedvéért. o Még csak nem is köszönnek, annyira sietnek. Mérgesek, s nem csoda. Hisz se fa, se csuka. Mii szól majd ehhez „Jani bácsi"!? Balogh Géza B. G. Vargane Piros Ildikó
