Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-28 / 99. szám
1990. április 28. Kelet-Magyarország 3 Újra a jognak asztalánál Rehabilitált ügyvédek Megyénkben huszonegy ügyvédet érintett a törvénytelenség. A rehabilitációt követően kérdeztük Borsy Zoltánt, a megyei ügyvédi kamara elnökét, az országos ügyvédi tanács elnökhelyettesét a megkésett igazságtételről és a törvénytelenség megyei vonatkozásairól. — 1958-ban a kormány elrendelte az ügyvédek felülvizsgálatát. Ezen eljárás so- rán azt kellett megállapítani a megyében megalakított öttagú bizottságnak, hogy a megvizsgált ügyvéd alkalmas-e a hivatásának teljesítésére, vagy nem. Országos viszonylatban 806 ügyvédet érintett az eljárás, Szabolcs- Szatmár megye vonatkozásában az akkori taglétszám leiét. — Milyen alapon ítélték alkalmatlannak az ügyvédeket hivatásuk gyakorlására? — Az igazságügyi miniszter az értekezleten tett felszólalásában kijelentette, hogy a felülvizsgálati eljárás során történt alkalmatlanná nyilvánításnak csak politikai okai voltak, nem pedig szakmai alkalmatlanság. Az eljárás teljesen titkosan történt, a felülvizsgált ügyvéddel nem közölték azt, hogy milyen terhes adatok merültek fel ellene, nem volt alkalma és módja tájékozódni az esetleg felhozott terhelő állításokról. A határozat, amely megállapította az alkalmatlanságát, sem tartalmazta ezt, csak annyit, hivatásának gyakorlására alkalmatlan, pont... aláírások, indoklás nem volt. — Volt-e lehetőség a fellebbezésre és ez milyen eredménnyel járt? — A határozat ellen egyedül az igazságügyi miniszterhez fellebbezhettek az érin- tettek, s ennek során több ügyvédet másodfokon visszahelyeztek munkakörébe. Huszonegy ügyvéd volt az, akiket a jogerős határozattal az ügyvédi hivatás gyakorlására alkalmatlanná nyilvánítottak, kizárták az ügyvédi kamarából. Már másnap meg kellett szüntetni ügyvédi tevékenységét. — Miből éltek a továbbiakban ezek az ügyvédek, hol kaptak munkát? — Az akkor hatályos jogszabályok értelmében még jogtanácsosi, vagy jogi előadói munkakört sem tölthettek be. Az ily módon kizárt 21 ügyvéd hol bérszámfejtőnek, könyvelőnek, volt aki a Belspednél Budapesten rakodómunkásként helyezkedett el, ki hogy bírta, hogy családja és saját maga megélhetését biztosítsa. I — Néhány év múlva úgy tudjuk, voltak akik mégis gyakorolhatták hivatásukat. — Néhány év múlva egyikmásik ügyvédet mentesítettek ez alól a kizárás alól. De a többség egészen a mostani rehabilitációig viselte a törvénysértő eljárás következményeit, erkölcsi, anyagi vonatkozásban egyaránt. Az Igazságügyi Minisztérium április 24-én hívta meg azokat az ügyvédeket, akiket e sérelem ért, vagy akik elhaltak, azok hozzátartozóit. Kulcsár Kálmán a minisztérium és a kormány nevében megkövette az igazságtalanul meghurcoltakat, illetve hozzátartozóit. A miniszter kijelentette, a határozat, amely- lyel alkalmatlanságukat megállapították jogsértő volt, ezért a minisztérium elhatárolja magát az eljárástól, a kormány nevében is. Ezzel az erkölcsi és jogi rehabilitáció megtörtént Hátra van még azonban az anyagi kártérítés. Az idős ügyvéd kollégák szenvedélyes felszólalásokban kifejtették. hogy nem elégszenek meg a rehabilitáció ilyen mértékével, ragaszkodnak a veszteségek, anyagi kárpótlások megítéléséhez is. Ez azonban már nem az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik, az új kormány, az új parlament dolga lesz, hogy mint más egyéb törvénysértést szenvedett személy ügyében a kártérítésről is intézkedjék. Sajnálattal kell megállapítanom egyébként, hogy a 21 rehabilitált ügyvéd között sajnos egyetlen egy sincs, aki ügyvédi gyakorlatát folytathatná, azért mert elköltözött Nyíregyházáról, másrészt az egészségi állapota nem teszi ezt lehetővé és sokan már nem is élnek, hiszen 60—90 év közötti emberekről van szó. Az ügyvédi kamara a történelmi igazságtétel szempontjából azt tartaná jónak, ha a törvénysértések áldozatairól, akár élnek, akár már csak a hozzátartozók élnek, a megye lapjában is megemlékeznénk. A nevek: dr. Álmos Iván, dr. Bállá János (meghalt), dr. Bányai Gábor, dr. Bertha Jenő (meghalt), dr. Csernyus György (meghalt), dr. Gáthy Árpád (meghalt), dr. Görömbey Béla, dr. Horváth György, dr. Keresztszeg- hy Sándor, dr. Kovách Dénes (meghalt), dr. Kőrössy Gyula (meghalt), dr. Kupán Károly (meghalt), dr. Gödény György (meghalt), dr. Leskó Mátyás (meghalt), dr. Rév- biró Béla, dr. Rubovszky János, dr. Székely Gyula, dr. Vasváry Sándor (meghalt), dr. Vernes Gyula, dr. Zsoldos Pák Időközben rehabilitálták: dr. Hubay Pál ma is működő ügyvédet, dr. Jaross Kálmánt (meghalt), és dr. Szuhay Zoltánt (meghalt). P. G. Mikropraeesszír a VAGÉP-nél. fSJ gyánnányú mikroprocesszoros futóműbeállító műszernek, amit Nyíregyházán a VAGÉP autószervizében állítottak üzembe. Számnyomtatóval van ellátva a műszer, ami az ügyfél számára maradandó bizonyítékot ad a jármű paramétereire vonatkozóan. Képünkön Galambos Károly és Vitáli Bertalan autószerelő. (H. P. felvétele) Egyéni győztesek a választáson (9.) Örökös perken az igazságosabb világért Párás, fülledt délután. Az ember tompa nyomást érez a halántékán, s miközben a szatmári tájak felé autózik, arra gondol, bár csak esne már. Ugyanezen időpontban, jó ötven kilométerrel távolabb Móré László, a porcsalmai körzeti orvos leveszi magáról a fehér köpenyt, s kilép az udvarra. Felnéz az égre, ahol opálos fényben ragyog a nap, s azt mormolja: csak esne már. Maga sem tudja talán, hogy az orvos, vagy a faluról származó, falun élő ember szólalt-e meg benne. Inkább csak sejti, hogy valószínűleg az utóbbi. Aki tudja, hogy o föld nélkül nem élhet, a föld pedig eső híján mit sem ér. A szálkái körzet ország- gyűlési képviselője harminckilenc esztendeje során megjárta Pestet. Sátoraljaújhelyét. Debrecent. Fehérgyarmatot. de igazán otthon csak két helyen, két faluban érezte magát. Pácinban, ahol született, ahol felnőtt, s itt Porcsalmán. ahová a hivatása szólította — Ne csodálkozzon ezen, hiszen parasz-tgyerek vagyok — mondja már-már hetykén, dacosan, amolyan „csakazért- is” nyomatékkai a hangjában. Ha mások a kutyabőrre, ő a parasztőseire büszke. A hetvennyolc éves édesapjára, aki még most is maga kaszálja a szénát, s még mais hat jószág áll az istállójában. Aki azt tartja, ha a parasztember nem tud megélni a földből, a fene megette az olyan világot. — S mit szólt ahhoz, hogy az orvosfiából képviselő lett? — Legyintett. Elment a te eszed fiam ... hát ezért taníttatunk? Mert az igazat megvallva, a sokat megélt bölcs öregemberekhez hasonlóan ő sem nagyon hiszi még, hogy változtatni tudunk e világon. — S ön hiszi? — Hiszem. S tudom. Különben nem is indultam volna a választásokon. Hosszú ideig úgy tűnt. Móré Lászlóból sohasem lesz doktor. Az „újhelyi” érettségi után Pestre került, a csen peli fénytani kutató intézetbe. s már huszonnégy éves volt. mikor úgy gondolta, ideje lenne kezdeni magával valamit. Bátyjával ellentétben. aki már egészen kicsi korától kezdve tyúkokat, békákat operálva készült az orvosi pályára, öt inkább a műszaki dolgok érdekelték. Ám a szülők az orvostudomjjényelmesen elterM peszkedve üldögélünk a díványon barátságos iegénylakásom- ban. Opálos fénnyel csillog a nemes ital a poharakban, kávé illatozik a csészékben. A tompa fény és a halk zene még varázslatosabbá teszi a meghitt környezetet. Szótlanul kortyolgaljuk a konyakot. — Tudod — szólal meg az asszony váratlanul —, vasárnap lagziban voltam. — No, akkor legalább kimulattad magad — hör- pintek a kávéból. — A fenét. — Akkor minek mentél oda? — Honnan tudhattam volna. Nem is táncolhattam úgy istenigazából. A férjemet megszállta a féltékenység ördöge. Mindenkit elzavart egyedül csak vele szórakozhattam. A iát hiszed, akár nem. meg azt sem engedte meg, hogy a sógorommal ropjak egyet. — Ez már enyhe túlzás. Elrontotta az egész mulatságot, egy lépési sem tágíthattam mellőle, mindenhová követett. — Nincs olyan feleség, aki ne tudná lóvá tenni a férjét — hozakodok elő óvatos véleményemmel. — Egy pillanatra azért sikerült kiszabadulnom a karmai közül, amikor hajnaltájban elszunnyadt a szomszéd szobában, és előtte megparancsolta, hogy üldögéljek az ágya szélén. — Sokáig tartott ez a szabadság? — Pördültem-fordul- tam, aztán visszamentem, és megkaptam o magamét, mert a férjem éppen 'akkor ébredt fel. Iszunk egyet. — Mindebből az következik — mondom —, hogy nélküle kell lagziba járnod. — Ebbe sohasem egyezne bele. Üj lemezt teszek föl. A zene és az ital andalítóan hat, boldog öröm önt el, és egy pillanatra sem veszem le a szemem, a mel- s lettem üldögélő nőről. — Mindig is féltékeny ! volt — szajkózza még mindig ugyanazt a témát de ez már felülmúl minden emberi mértéket. —: Együttérzek veled — hajolok feléje enyhe szédülést érezve. — Furcsa, hogy miket feltételez rólam — mondta utoljára. — Hihetetlen — és még mindig tátva van a szám t a csodálkozástól. Aztán ! gyöngéden a hátára fék- I \ tetem, és mint általában. j most is azzal kezdem a j dolgot, hogy kigombolom í | a blúzát ' Feliks Dereeki | Szabad Európa... Miért van ez így!? Itt nálunk valami nagyon nines rendjén! S ez a kételkedés tart a mai napig— Sohasem félt, hogy egyszer megüti a bokáját? — Félni...? Hót volt úgy, hogy féltem. Mikor Lengyel- országban kihirdették a rendkívüli állapotot, szerveztünk egy kisebbfajta tüntetést Debrecenben. Akkor félteim, hogy kirúgnak az egyetemről... amúgy semmi komolyabb következménye nem lett annak, hogy sohasem fogtam be a számat. Móré László (Lengyelből fordította Adamecz Kálmán) mányi egyetemet mondogatták. ott kötött hát ki végül. Majd harminc éves volt már, mikor végzett, s rögtön Szatmárija került. — Ügy volt. hogy az egyik barátommal a szálkái kórházba jövünk, aztán az ő terve meghiúsult. Én viszont már döntöttem: ha Szalka nem. akkor Fehérgyarmat. Onnan kerültem el aztán ide, Porcsalmára —. hogy lekopogjam — szerencsére. A Bodrogköz sokmindenben hasonlatos az új hazához! Szatmárhoz. Holt-ágakkal. vízmosásokkal szabdalt táj. ligetek, vén fasorok, s még a települések sorsa is azonos. A közpénzekből, a közfigyelemből ide is. oda is kevés jutott, amióta csak meghúzták az új határokat. Az emberek életé sem különbözött sokban, így aztán nem csoda, ha a friss diplomás orvos egy-kettőre otthonra talált a Számos-mentén is. Ha az itteni gondokat látta, tudta, ugyanazok nyomják a bodrogköziek vállát is. S most már tudja, ha a parlamentben a porcsalmi- akért, vagy a kocsordíakért emel szót. akkor a pácinia- kat. a karcsaiakat is képviseli, — Az az igazság, sók millió magyarhoz -hasonlóan, az én szüleim sem tartoztak a lázadók közé. En magam sem értem, honnan örköltem ezt a rebellis hajlamot, ezt az állandó kételkedést. Otthon, a mi utcáinkban nekünk volt legelőször rádiónk, esténként hozzánk jöttek át az ismerősök híreket hallgatni. S már akkor szöget ütött a fejemben; itt ez a rengeteg, meglett férfiember, akik; keményen végigdolgozzák a napi tizenikét-tizennégy órát, s este még átlopákodmafc, hogy meghallgassák, mit mond a A demokrata fórummal kezdettől fogva szimpatizált, ám mint most visszaemlékezve rá, rendkívül nehezen találta meg a hozzájuk vezető utat. S szokásához híven azonnyomban élénk vitába keveredett a szervezet vezetőivel. A fórum nézeteinek többségét természetszerűleg ő is magáéinak érzi — hiszen ezért választotta őket — ám ez korántsem jelenti azt, hogy feladta volna, s feladná a szuverenitását. — Sohasem fogadfcozta-m — igaz, el sem várták tőlem —, hogy én mindenben alávetem magam a párt akaratának. Tavaly például, mikor a fórum a novemberi szavazás bojkottjára szólította f-el az embereket, én igenis elmentem szavazni! Mert ezt diktálta a lekiiis- meretem. S ígérhetem, a parlamentben is a szatmári emberek érdekeit képviselem miajd, nem pedig az úgynevezett pártérdeket. Bár biztos vagyok benne, hogy a demokrata fórum az itt élőkért is megtesz majd minden tőle telhetőt, hogy jobbra forduljon a sorsúik. — Mi lesz az orvosi pályával, a porcsalmi betegekkel? — A szakma gyakorlását egy időre szüneteltetem. Nem lenne szerencsés, ha egyszerre két lovat akarnék megütni. Azt hiszem, most, e ^ kétségkívül történelmi időkben a porcsalmiak is nagyobb -hasznát -látják, ha főállású képviselőként próbálom meg gyógyítani a bajaikat, A. feleségem a lányom, meg a fiam nem. fog örülni;, de ingázó leszek. Hétfőn f-eiuMk : a-, vonatra, pén teker -még hazadöcögök. Mint oly sokan e tájról... . . Balogh Géza