Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

i Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1990. április 26. Mit mond a Hivatal? \ Sérelmek földügyben Az elmúlt hónapok politikai-gazdasági változásai, a pártok fennhangon hirdetett programjai a szocialista társadalmi beren­dezkedéssel együtt az eddigi földtulajdon­viszonyokat is megkérdőjelezték. Se szeri, se száma azoknak a tisztázatlan kérdéseknek, amelyek az utóbbi időben felvetődtek. Nagy­apák, édesapák révén a legtöbb magyar ál­lampolgár érintett a földkérdésben, s ugyancsak több egyházi szervezet és politi­kai párt szeretné újra magáénak mondani az egykori ingatlanjaikat. A magyarországi földviszonyok változá­sait jól mutatja a következő kis történeti áttekintés. Az 1945-ös földreform (juttatás) során teljesült a földnélküliek álma, azon­ban nem sokáig örülhettek földjüknek, hi­szen négy év múlva, 1949-ben megkezdődött a termelőszövetkezeti csoportok szervezése, illetve 1950-től az állami gazdaságok és a tsz-ek részére a tagosítás. A tagosítás 1952-ben érte el csúcspontját, s rá egy évre a Nagy Imre-program keretében már ismét adták vissza a földeket, s ez a folyamat 1957-ben fejeződött be. Nem sokáig marad­tak háborítatlanul a földtulajdonok, 1959 és 1961 között ismét volt földrendezés. Ekkor alakultak meg a most is működő termelő- szövetkezetek. Az 1967. évi IV. sz. törvény bevezette a megváltás intézményét, 1968- ban pedig a zártkerti rendezésekről szóltak a ' jogszabályok. Az TÍj ingatlan-nyilvántartást. 1972-ben vezették be, a járásbíróságoktól ekkor kerültek át a telekkönyvek a földhi­vatalokhoz. Volt tehát mivel foglalkoznia a földhivataloknak, s van munkájuk bőven napjainkban is, hiszen tömegesen érdeklőd­nek az emberek egykori ingatlanjaik iránt Száz holdat visszakér... Mint Havellant Csaba, a nyíregyházi föld­hivatal vezetője elmondta, az ott dolgozók­nak is sok gondot okoznak a politikai válto­zások. Már eddig is. rengeteg olyan állam- i polgár jelent meg a földhivatalban, aki visz- i 4?áiRíhiyli. a tőié., elvett; felajánlott, tagoSítbtt’’ i .(öldpket: Erre azórrbáh 'jelcpleg nincs rrreg: 1 felelő jogi szabályozás. A termelőszövetke­zetektől azok kaphatják vissza ingatlanaikat, akiknek tulajdonuk nem került megváltás­ra. így tehát a jelenlegi tsz-tagok, azok örö­kösei, illetve olyan kívülálló személyek kap­hatják vissza a földet, akiknek ingatlanuk valamilyen oknál fogva nem került megvál­tásra. Sokan kérik viszont ingatlanukat visz- sza azok is, akiknek a már fentebb emlí­tett 1967. évi IV. törvény alapján minimális térítés ellenében megváltották földjét. Eze­ket a kérelmeket a földhivatal, illetve az adott termelőszövetkezet jogszabály hiányá­ban nem tudja teljesíteni. Egy csendes délután a nyíregyházi földhiva­talban. Hatalmas mennyiségűre duzzadt az ügyiratforgalom, a sérelmekre sokan itt ke­resik a gyógyírt... tud mit válaszolni a földhivatal, hiszen nincs ilyen jogszabály. A visszaigénylések gyakran olyan területeket érintenek, ame­lyeken napjainkban lakótelepek, üzemek, intézmények vannak. Természetesen a kérel­mezők tudják, hogy ez lehetetlen s ezért nem azt kérik vissza feltétlenül, hanem egy másik területet helyette. Nemrég például a volt libabokori tulajdonosok azt sérelmez­ték, hogy ingatlanukat a termelőszövetkezet más magánszemélyeknek adja el lakásépí­tés céljából. Államosított ingatlan vonatko­zásában is kapnak visszaadási kérelmeket a földhivatal egykoron kuláknak minősített személyektől, valamint az egyházak részéről. Ezek elsősorban a belterületi ingatlanok je­lenlegi nyilvántartásával foglalkoznak. For­dultak már kérelemmel az intézményhez különböző pártok és szervezetek is. A Kis­gazdapárt a Bethlen Gábor utcai volt gaz ­daköri székházat szerette volna megkapni, a Vállalkozók Pártja pedig a Dózsa György utcai úttörőházat. Mint az iratokból kide­rült, az ötvenes években a XIOSZ akkori országos elnöke ajánlotta fel az épületet az államnak, mert a karbantartási és működ­tetési feltételeket nem akarták vállalni. így az úttörőház (Kölyökvár) maradt a jelenlegi tulajdonos, kezelő nevén, s nem változott a gazdaköri székház tulajdonosa sem. Bár rezek a pártok a kérelmeket nem a földhiva- ’'.ftMhtó nyújtották be, hanem nyílt levél for­májában fordultak a megyei főügyészséghez és a városi tanácshoz, azonban a tulaj don- és kezelői jog bizonyítása a földhivatal fel­adata, s ezért a végső válaszokhoz a hivatal adta az alapot. Egy másik párt azzal a fel­hívással fordult a földhivatalhoz, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek által elidegení­tett ingatlanokat a vevők részére ne jegyez­zék az ingatlan-nyilvántartásba. Ennek a fel­hívásnak azért nem tudott eleget tenni a földhivatal, mert az érvényben lévő jogsza bályok szerint a mezőgazdasági nagyüzemek ingatlanainak nincs megtiltva az eladása. Jelentős számú kérelem, érkezik a nyír- - - * egypázi .földhivatalhoz az úgynevezett „utó1 tagos számbavéteP’-re, amelyekben a lakos­ság olyan ingatlanok tulajdonjogának meg­állapítását kéri utólag, amelyek az 1960. évi földrendezés során nevükön nem lettek nyil­vántartásba véve. Olyan ingatlanok számba­vételét is kérik, amelyeket ugyan megvásá­roltak az adott időben, azonban telekköny- vezésre nem mutatták be. Ezeknek a ké­relmeknek az elbírálása igen bonyolult, mert a számbavétel az eladó személyeknél áltálában megtörtént. A vevő tujondonjo- gának megállapításához szükséges lenne az egyko eladó vagy örököse nyilatkozata, il­letve a termelőszövetkezet, mint jelenlegi tulajdonos hozzájárulása. Olyan kérelem is érkezett, amely 100 kataszteri hold föld visz - szaadását is követeli. Ebben az esetben me- 'gint n héz feladat előtt áll a földhivatal, ugyan az 1959/60-as földrendezési jogsza- bályo zerint számba venni egy személy ré­szére aximálisan csak 25 kataszteri hold földet, vagy 400 aranykoronát lehetett. Probl a tehát, hogy az utólagos számbavé­teli k dem teljesítésekor a földhivatal el­ismer i-e a 100 kh területet, vagy csak a maxi: lis 25 kataszteri holdat. Előfordul az is, he az ügyfelek egy-egy pártra hivat­kozva bb földterületet kérnek vissza, mint ami ; ílajdonukban veit. A „legvadabb’ kérek azonban valószínűleg az leheteti, amely z 1945-ös földreform előtti állapot vissz; tását kérte. Mindezek a kérések érzék tik, hogy a pártprogramok sokszí­nűség iiatt az emberek egy része olyan za­varba ü, hogy nem tudja, mit akar, s mit lehet /$ ények Izraelből... Jele tkeztek, már volt földbirtokosok örö­kösei iS. Sokan érdeklődnek külföldről, sze­retnék tudni, egykori ingatlanuk ■ hogy van nyilvántartva. Izraelből is többen érdeklőd­tek a volt zsidó birtokok és lakások sorsa felől. Volt, aki azt kérte a földhivataltól és a városi tanácstól, hogy a valamikori laká­sát ürítsék ki, mert használatba szeretné •venni. Egyelőre azonban erre a kérésre sem Hová kell fordulni? Látható tehát, hogy a politikai változások következtében hogy megnőtt a nyíregyházi földhivatal ügyfélforgalma. A legtöbben az eredeti ingatlanuk visszakeresését kérik, azonban a földhivatal ezt a kérést nem tud­ja azonnal teljesíteni, mivel az adatok meg­állapítása hosszabb időt vesz igénybe. A gondot az elhelyezés jelenti, ugyanis a Dó­zsa György utcai hivatal olyan kicsi, hogy a régi ügyiratok egy részét Szélsőbokorban tá­rolják egy bérelt garázsban. Az állampolgá­rok azonban türelmetlenek, azonnal szeret­nék ügyeiket tisztázni, rendezni, ami a nagy mennyiségű igény miatt lehetetlen. Egy-egy régi tulajdonjog tisztázása az akkor érvény­ben levő munkarészektől végigvezetve nap­jainkig, több napot vesz igénybe. Ez idő alatt a földhivatal ügyintézője más üggyel foglalkozni nem tud. A hatalmas mennyisé­gű ügyiratforgalom miatt nehezen tudja tar­tani a földhivatal a jogszabályokban előírt 30 napos ügyintézési határidőt. Az ügyfelek egy része az elmúlt 45 év földügyi sérelmei­re az orvoslást a földhivatalnál keresi, s az akkori hibákért a dolgozókat teszik felelős­sé, holott a földet nem a földhivatal vette el, s éppen ezért nem is a hivatal adja visz- sza. A kérelmeket az illetékes mezőgazda- sági nagyüzemhez kell benyújtani, s ott a jogi szabályozás értelmében a jogos földki­adás elől nem zárkózhatnak el. A földhi­vatalra csak a regisztrálási és a földmérési szolgáltatási feladatok hárulnak. Jelenleg ezeknek még eleget tudnak tenni, azonban az ügyiratforgalom további növekedése ese­tén csak akkor, ha a jogszabályok egyszerű­södnek, vagyis csökken a bürokrácia. A föld­hivatal munkáját nagymértekben megköny- nyíti majd az, ha. helyet kap a Szarvas ut­cai' irodaházban, s akkor már egy helyen működhet a földmérés és az ingatlan-nyil­vántartás. Ugyanis amíg ez a két szakrész­leg más-más helyen működik, teljes értékű munkát a földhivatal nem tud végezni. . M. Mágyár László Újra a húsárak. Lehet-e olcsóbb? Nem éppen szívderítő látvány a húsfélék­kel tömött hűtőpult előtt a pénzét számol­gató idős ember. Sajnos, a tőkehús és a hús- készítmény árainak a csillagos ég szab ha­tárt. Egyre nehezebb előteremteni a csalá­doknak a táplálkozás e nélkülözhetetlen cik­két. Csökken a fogyasztásuk, de vajon meddig viseli el a húsipari vállalat ezt a visszaesést? Milyen üzletpolitikát dolgoztai; ki a jövőre? Egyáltalában, hogyan alakultak fogyasztási szokásaink a január 8-i drasz­tikus áremelés óta? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Horváth Józseffel, a Szabolcs Húsipari Vállalat kereskedemi igazgatóhe­lyettesével. Elöljáróban megtudtuk: év elején a sajtó — bizonyára nem alaptalanul — a vészha­rangot kongatta. Visszaesett a sertéstartás, nem lesz feldolgozható alapanyag, ami még­is a boltokba kerül, megfizethetetlen, mi lesz a vállalatokkal, talán lehúzhatják a ro­lót? Bár derűlátásra kevés az ok, valamivel biztatóbb a kép, mint három hónappal ez­előtt. Először is megyénkben még mindig meg­felelő mennyiségű élő állatot kínálnak fel­vásárlásra. Elsősorban a magángazdák’—az összes élő állat 55—60 százalékát —, a fenn­maradó hányad a - termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok hizlaldáiból érkezik. A mennyiség mellett most már a minőségre hívják fel a tenyésztők figyelmét, hiszen még az is számít, milyen súllyal kínálják az állatot eladásra. Ugyanis a szakmai szab­vány előírja, hogy például téli szalámit csak kivételesen nagy súlyú sertésből lehet készíteni. Ugyanis a súlygyarapodással meg­változik az élő állat húsának a szerkezete. Konkurenciát jelent a húsipari vállalat­nak a házi vágások szaporodása. Korábban is tudtak erről, de amíg az ellátásért csak az ÁHV-t tette felelőssé a tanács és kevés volt a feldolgozható mennyiség, örültek en­nek a tendenciának, legalább így faluhelye­ken kevesebb húsféle kellett. Manapság már nem egyedül vannak a piacon, ezért érzéke­nyen érinti a céget a pozícióvesztés. (A há­zi vágásoknál egy kiló húst általában 110 és 130 forint között adnak, igaz, mindenféle húsrészt vegyesen.) Az ÁHV tőkehúsaiból egyharmaddal, egy­negyeddel kevesebb kelt el, mint tavaly. Bár a második fél évben nagyobb a kereslet a sok éves tapasztalat szerint, azért a csökke­nés számottevő marad az év végi elszámo­lásnál is. A húskészítményekből is keveseb­bet vesznek a háziasszonyok, becslés szerint 10—15 százalékkal. S ezen belül is jelentő­sen módosult az igény az olcsóbb áruk javá­ra. A legnépszerűbb a korszerű táplálkozás propagandájában messze elítélt zsír- és füs­tölt szalonna, a füstölt kolbász, a kenőmá­jas, a fejhúsból készült termékek, disznó­sajtból pedig nem győznek annyit gyártani, amennyi az igényeket kielégítené. Természetesen másféle árakat is keresünk a boltban. A parizer még mindig népszerű. Sajnos, a téliszalámi számottevő rétégnek megfizethetetlen. A Szegedi Szalámigyárral kötött megállapodás értelmében Nyíregyhá­záról évente 5—6 ezer nagy súlyú sertés fe­jében 100—200 tonna téliszalámit kapunk. Nyíregyházát még — néhány kivételtől el­tekintve — a Szabolcs Húsipari Vállalat lát­ja el termékeivel. A kivétel a nádudvariak, a Gyulai Húskombinát, a szegediek, akik színesítik a választékot. Az árakat nemcsak a háziasszonyok tart­ják irdatlanul és megkockáztatjuk, indoko­latlanul magasnak. Horváth József szerint a termelési költségek olyan szédületes tem­póban eliramodtak, hogy a vállalat mindösz- sze 4 százalékos haszonkulcsot számított fel termékeire. Már most, egy negyedév után látszik, hogy ez a 4 százalék 2-re csökken, mert a feldolgozás költségei változatlanul nőnek. Ezen a két százalékos hasznon belül pedig kevés a lehetőség az árak lefelé tör­ténő kerekítésére. Erre — szerinte.— azok­nak a szervezeteknek nyílik alkalmuk, ame­lyek az egész folyamatot kezükben tartják, így a termeltetést, a felvásárlást, a feldolgo­zást és az értékesítést egyaránt. Hogy mégse kongjanak a húsboltok, a vál­lalat többféle akciót kezdeményezett, több­kevesebb sikerrel. Kitalálták, hogy a félser­tést szűzpecsenye nélkül- forgalmazzák, így 250 forint helyett 210-be kerül egy kiló. Ment is egy ideig, végül a kereskedelem hoz­zá (nem)állásán bukott meg az akció: az eladók nem látták saját érdekeltségüket a szűzpecsenye nélküli félsertés eladásában. Manipulálják a szabványszerű húsbofttást sok helyen, ezt ma már a húsipari vállalat is tudja. Éppen ezért szerveztek április 11-én az Eperjes utcai szakboltjukban egy bontá­si bemutatót, amelyre meghívták az ellen­őröket. így ők — remélhetően — pontosan tudni fogják, ha valamelyik üzletben az ol­csóbb részt drágábban mérik. Egy másik akció során a kolbásztöltés­hez szükséges apróhúst adták olcsóbban, 184 forint helyett 158,70 forintért. A 70 százalék húst és 30 százalék zsiradékot tartalmazó apróhús azért lehet olcsóbb, mert termelői áron adják el, kiiktatják a nagy- és a kis­kereskedelmi árrést. Mivel a kolbásztöltés szezonja jószerivel befejeződött, így az ak­ció is véget ért. A comb nélküli félsertés értékesítésével a vállalat felrúgott minden korábbi hagyo­mányt. A lehúzott bőrű félsertések kilóját 153,50-ért. kínálják, a bőröset 105,60 forint­ért. Ügy tűnik, egyre nagyobb tételt igényel­nek ebből a kereskedelmi egységek. A? így fennmaradó sertéscombot pedig a vállalat­nál feldolgozzák és külföldre exportálják. Szenzációt keltett év elején a létminimum alatt élőknek nyújtott kedvezmény. Eszerint a Népfront és a vállalat közös igazolására az alacsony nyugdíjjal rendelkezők folya­matosan vehetnek olcsó húsfélét, elsősor­ban levesbe való húsos csontot és 54 forint­ért császárvéget. A korábbi 250 helyett ma már 450-en vásárolnak ily módon. Sőt nem­régiben a Magyar Demokrata Fórum is ho­zott jogosult igénylőket. Húsvét előtt a füstölt árukat lehetett ki­lónként 10 forinttal olcsóbban megvenni a vállalat boltjaiban. Amíg a készlet tart, nem fújják le ezt az akciót sem. Ha a hazai piacon kisebb a kereslet, a vállalat a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektet a külföldi kivitelre. Noha már koráb­ban volt exportjoga a cégnek, azt csak a közös vállalaton keresztül gyakorolhatta. Most viszont a Terimpexen át gyorsabban jutnak el termékeik a világ több országába. A műszaki fejlesztés adta az alapot ahhoz, hogy a dán és az olasz piacon jelen lehet a nyíregyházi húsipar a darabolt sertéshússal. Jugoszláviába negyedelt marhát szállítanak, az arab vevők birkahúst rendeltek, Romá­niába szállítanak nagyobb tételt, keleti szomszédunk a forradalom idején kapott se­gélyekből fizet. * Jelentős az élőállat-kivitelünk. Sertésből és marhából egyaránt 16—16 ezret indítanak útnak évente. Birkából 45 ezer darabot ex­portálnak. Ezeket a tételeket Olaszország és az arab államok veszik meg. Azt talán nem kell bizonygatni, hogy nemcsak a családok, de a vállalat sincs iga­zán jó helyzetben. Hogy ne essen vissza drasztikusan a termelés, a minden piacon egyaránt jól eladható termékek gyártását ösztönzik. Ezt már azzal kezdik, hogy a gaz­dáknak termeltetési hitelt folyósítanak, most például több száz millió forint kintlé­vősége van a Szabolcs Húsipari Vállalatnak ezen a címen. Számítanak arra is, hogy a belső fogyasz­tás átrendeződik és a családok számára nem lesz elérhetetlen a nagyobb mennyiségű hús. Ha az antiinflációs politika eléri a kí­vánt hatást, bizonyára nagyobb belső piaccal számolhat ismét az ÁHV. Egy-két éven be­lül azonban ez hiú ábránd. Amiről viszont nem szólt a húsipar, de árcsökkentő tényező lehet: az a termelési költségek leszorítása. Ennek útja pedig a tervezés, az improduktív létszám leépítése, a takarékosság minden fronton. Végül is ez az igazi nagy lehetőség. Tóth Kornélia Teli hűtőpult és fogasrész, de a vevő kevés... Az árak a csillagokig szöknek, pedig lehct- .ne tenni ellene.:. ............................. ■ - - ................ ........................

Next

/
Oldalképek
Tartalom