Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Alapítványok — nálunk Hálta. Szív. Szeretet... Utcák és szobrok Minek is nevezzük? Országszerte Dánia az utca- és témevek felüQvizsgálata, az átkeresztelés. Nem (kivé­tel ezalól Nyíregyháza sem. A megváltozott politikai helyzetben különösen indokolttá válik az utcanevek felülvizsgálata, s tegyük hozzá, az idősebb őslakos nyíregyháziak az eltelt negyvenöt év alatt sem tudtak meg­barátkozni sok új névvel. Mert alhogy a pesti ember Andnássy útnak nevezte mindig is a Népköztársaság útját, úgy Deák Ferenc utca volt nálunk a köztudatban a Makarenko ut­ca és Nádor névre hallgatott a Puskin ut­ca... Kérdőjeles utcák — terek Mindjárt elöljáróban: Nyíregyházának ez idő szerint (lásd a városi tanács vb. megbí­zásából a Kartográfiai Vállalat által az el­múlt év végén készített térképet) ötszáz- nyölcvan'három utcája, tere, köze van. Ha végigböngésszük a térkép utcajegyzékét, igen kritikus szemmel nézve is mintegy harminc-harmincöt olyan utca van (az egé­szet nézve csupán) amelynél egyesek sze­rint nevet lehetne cserélni. A megkérdőjele­zett utcák-terek jegyzéke: Alpáry Gyula, Asztalos János, Csályi Ferenc, Császy Lász­ló, Dimitrov, Engels, Fürst Sándor, Hámán Kató, Kállai Éva, Keléti Márton, Komszo- mol, Kun Béla, Lackovszky József, Lenin, Lőwy Sándor, Makarenko, Marx Károly, Mosolygó Antal, Pálfy Ernő, Puskin, Rajk László, Rózsa Ferenc, Ságvári Endlre, Sallliai Imre, Schmidt Mihály, Stíhönherz Zoltán, Soltész Mihály, Stefiké József, Szamuely, Sziklai Sándor, Tanácsköztársaság, Vörös Hadsereg, Zallka Máté... Sokan vitatják, minek kell ekkora feneket keríteni az egésznek, ha annak idején egyik napról a másikra el tudták határozni, hogy másnap már megannyi utca más néven sze­repelt a térképen, akikor csak döntés kérdé­se: mindent vissza. Csakhogy ia dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanis mindezt át kell szá­mítani pénzbe. Kél például egy új várostér­kép. Tavalyi áron ez félmillió forint. Ehihez jön még az utcatáblák számlája, s ima már a legolcsóbbnak is kétezer forint darabja. Ha igényesek alkarunk lenni és öntött bronz névtáblákat teszünk a belváros tereire, ut­cáira, akkor darabonként 30—50 ezer forint­tal keli számolnunk. Nem szóltunk még ak­kor az új telefonkönyvről, a személyi iga­zolványokban a oímék átírásáról, a gyáraik, üzemek pecsétjéről. És arról sem, ha meg­változnak az utcanevek, kóborolhat a levél, ne adj isten a nyugdíj, míg végre a címzett postaiadéjába kerüli. Ez persze nem elriasz­tásképpen áll itt, de hozzátartozik a valóság­hoz. S ma már az sem vigasz, ha felmerül a kérdés: annak idején ezzel mit sem törőd­tek ... > A Minisztertanács Hivatala elnökének 1987-es rendelete alapján 1989. január 31-e és 1990. június 30-a között csak rendikívüli esetben szabad utca- vagy térnevet változ­tatni. Ha belegondolunk, ennék egyszerű praktikus oka van: a népszámlálást és a vá­lasztásokat úgy lebonyolítani, hogy közben névváltozásuk is történnék, roippant nehéz lett volna. Hisz elég volt felkutatni azokat, akik megfeledikezitek arról, hogy az új la­kásukba átjelentkezzenek. Kötődjön a városhoz Mindez nem jelenti azt, hogy a városunk­ban nem történtek előkészületeik az utca- névadásira. Lapunkban is többször jelent meg a felhívás, hogy tegyenek javaslatokat a lakók, éríkezett is már sok ötlet a városi tanácsra. A lényeg: miinél szélesebb körben kapcsolód janak be a város lakói a névadás­ba, ákikor lehet a legmegnyugtatóbb, s min­denki számára legkedvezőbb megoldást hoz­ni. A névadásnak hivatali útja van. A ja­vasltatokat először is összegyűjtik (az adlmi- niszitráeiós teendőket a városi tanács mű­velődési osztálya látja el), majd szakem­bert kémek fel, hogy véleményezze a be­küldött javaslatokat. Leggyakrabban nyel­vészt, hiszen több szempontot is figyelembe kéül venni ilyenkor. Ha személyről van szó, fontos, hogy kötődjön a városhoz, ne legyen róla már utca elnevezve. Ha nem személy­nevet választanak, akkor a táj jellegzetessé­gének, a természeti adottságoknak megfelelő neveik kiválóak lehetnek. Az eűlgazodáshan segíthetnek a névbokrok (például ha egy új lakókörzetet nyitnak, és az utcáikat azonos gondolatkörben nevezik él). Űjnakeresztedés- kor pedig számba kell venni, mi volt az utca vagy tér korábbi neve. A nyelvész véleménye után a javaslatok a művelődési bizottság elé kerülnek, az meg­tárgyalja, továbbítja a tanács igazgatási osztályának, s végül ez az osztály terjeszti a végrehajtó bizottság élé, ugyanis a döntés a vb. hatásköre. Leírva talán nehézkesnek tű­nik ez a folyamat, de a célja az, hogy a dön­Az Országzászló egykoron — háta mögött a fogyasztási szövetkezetek megyei központjá­nak mai székhazával. Üjra felépítése két­millióba kerül... tés a lakosság legszélesebb rétegeinek meg­elégedésére szülessen. Fontos szerepet vállalhatnak a névadás­ban a tanácstagok, akik körzetükben ossze- gyűjthetik a javaslatokat. Őket külön levél­ben kereste meg még koraibban a művelődé­si bizottság, közreműködésüket kérve. A tel­jesség igénye nélkül most álljon itt néhány a lakossági javaslatok közül: a Makarenko utcát régi nevére szeretnék visszakeresztell- ni, vagyis Deák Ferencire. A Vörös Hadsereg útját Szent Istvánra, vagy Luther utcára. A Lenin térnek több nevet is javasolnak: Köz­társaság, Hősök, vagy Qrszágz ászló tér, a Tanácsköztársaság teret Hősök, vagy Sza­bolcs vezér terére, a Szamuely teret Állo­más vagy Széchenyi, a Szamuely lakótelepet Széchenyi vagy Érkerti lakótelepre keresz­telnek. A K om&zomod tér neve Mátyás, vagy Kolozsvár tér, a Kun Béla utcáé Északi kör­út vagy Felvégi utca lenne. A Soltész Mihály utcát javasolják újra a Bujtosról elkeresztel­ni, Csályii Ferenc utca pedig ismét Kálói út névre hallgatna. Ezeket a javaslatotok egyébként a nyelvészi vélemény után ápri­lis végén tárgyalja a művelődési bizottság. Az átkeresztelés persze felvet még egy kérdésit, nevezetesen hogy mi a teendő, ha egy utca régi-új nevét visszakapja, s a vá­ros egy másik részén pedig már van ilyen nevű. Oroson például már van egy Deák Fe­renc utca, s nem tudni, vajon mit fognak szólni az ott lakóik, ha most. az ő nevüket el­veszi a régen Deák Ferenc nevét viselő Ma­karenko utca. Két évig egymás mellett Az utca és térelnevezések kapcsán szót kell ejteni a köztéri szobrokról is. A közel­múltban sokan lehettek tanúi a Leniin-szo- bor múzeumiba szállításának. Megelőzte ezt Szamuely és Münniicih Ferenc „búcsúja”, s várható, hogy más köztéri alkotások eltávo­lítására is érkeznek javaslatok. Üresen ma­radt helyiükre azonban újat kell állítani. A Lenin-szobor helyére már van javaslat, az OrszágziászJlót szeretnék itt felállítani, hi­szen valamikor innen iáiig néhány méterre volt, és itt emelnék a második világháborús emlékművet is. Sajnos, csak fotók vannak az Országzászlóról, de ez alapján felépíthető, a várható költsége kétmillió forint. S ha már itt tartunk: sokan szeretnék újra 'látni a Nyírvíz palotán a turulmadarat. A szóbeszéd szerint még mindig az épület pad­lásán kallódik, de a valóságban sajnos senki nem tudja, hol van. Ám addig talán nem is érdemes visszatenni a helyére, míg teljesen fél nem újítják az Országos Műemléki Fe­lügyelet védelme alatt álló házat. Hisz nem igazi boldogság a lakóknak, ha visszakerül a turul, s közben örökösen attól kell retteg­niük, miikor, kinek a fejére szakad a meny- nyezet. Hogy erre miikor és miből lesz pén­ze a városnak, azt senki niem tudja. (Az OMF eddig sem kényeztette el megyénket sok pénzzel, nem tűnik valószínűnek, hogy éz esetben mélyre nyúlna bukszájába. Ügy hírlik ugyanis, hogy az a buksza csaknem üres.) A fővárosi tanács ez év januárjában lép­tette életbe a közterület és városrésznevek megállapításáról szóló rendeletet. Bár ez Bu­dapestre vonatkozik, hasznos ötleteket ta­lán más település is meríthet belőle. Sze­mélyekről utcát elnevezni a fővárosban csak haláluk után huszonöt évvel lehet. Kitér a rendelet arra Is, hogy védetté nyilvánít­hatók a helytörténeti, várostörténeti utcane­vek, s ezeket utóbb megváltoztatni tilos. Talán érdemes lenne nálunk is megfontol­ni a rendeleteknek azt a részét, hogy a tájé­kozódás érdekében az elnevezéstől számí­tott két évig a régi utcatáblákat eredeti he­lyükön .kell hagyni, de piros vonallal áthúz­va, és ezek mellé kell föltenni az újakat. Két év múlva aztán le lehet szerelni a régit. Az elnevezésekkel kapcsolatos javaslato­kat egyébként továbbra is várják a nyíregy­házi városi tanácson, s jó lenne az is, hia a régi és az új mellé rövid indoklást ás adná­nak a javaslattevők. Cservenyák Katalin Az alapítványok korát éljük — mondhat­nánk röviden, látva, hogy manapság egy­re többen fognak összie, hogy másokon segít­senek. Dicséretes dolog. Már csak azért is, mert az állam, a gazdaság jelenlegi állapotá­ban nemigen fordíthat kellő gondot minden­re és mindenkire. Egyébként is: az önkéntes segítség, az emberi összefogás épp a gazdag országokban, a tehetős polgárok körében a leggyakoribb. Ott nemcsak humanitás, ha­nem divat is másokon segíteni. A Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi se­gítségre vállalkozott. Azért jött létre, hogy a világ minden pontján eljusson azokhoz, akiknek bármilyen támogatásra van szüksé­ge. Képviselői szinte fáradhatatlanok, akár­csak Usz István, a nyíregyházi ortodox pa- rókus, -akihez olykor az éjszaka közepén is becsengetnek a bajbajutottak. A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének nyíregyházi szervezete két éve működik, lét­rejöttében Usz István meiett Kállay Kris­tófnak, a Rómában élő, a Máltai Lovagok vatikáni nagykövetének vannak elévülhetet­len érdemei, aki igen helyesen úgy gondolta, a segítségre leginkább rászorulók a mi me­gyénkben is jócskán megtalálhatók. A két esztendő alatt hozzánk érkező támogatás mértéke csak becsülhető. Konkrét adat már csaik azért sem lehet, mert az adományozók nem a számolást, 'hanem a támogatást tart­ják legfontosabb ikötelességiülknék. Annyi tény: legtöbbet eddig az egészségügy kapta, a megyei kórház mellliett a vidéki városok egészségügyi intézményei, s a tervek szerint kötszert, egyszer használatos eszközöket ká­ból. Nyíregyháza, például intenzív ágyákat, röntgenkészüléket, számtalan gyógyszert és kötszert, egyszeriiasználatos eszközöket ka­pott, ugyancsak idekerült egy 12 csatornás EKG-lkészülék is. A kis várd £f>. kórházba ugyancsak (intenzív ágyaikat, fhűtérti rönt­genkészüléket, EKG-t, két műveseberen- deziéist, lélegeztető készüléket, valamint gyógyszereket, kötszereket küldtek a Máltai Szeretetszolgálat képviselői. Nem maradtak ki a segítségből a szociális otthonok sem, amelyeknek idős lakói ágyakhoz, ruhákhoz, lepedőkhöz, takarókhoz jutottak a máltaiák segítsége nyomán. Igen szép kezdeményezés az, amelynek segítségével a Nyíregyháza, Vasgyár utcán lévő egykori ferences rend- ház eredeti rendeltetését nyeri vissza, hiszen a Máltai Szeretetszolgálat segítségével papi szeretetotthon lesz, amelyben 300 személy étkeztetésére alkalmas konyhát is kialakíta­nak. Gondot a Máltai Lovagrend nyíregyházi szervezete és személyesen Usz István számá­ra is az okozza, hogy mind gyakoribb az olyan ember, aki pénzért kopogtat az ajtón, vagy épipen konkrét kívánságlistát nyújt át. Pénz egyáltalán nincs, adományokat pedig csak abból adhatnak, amit a szövetség kül­földi tagjai országaikban összegyűjtöttek, s Magyarországra küldtek. A. nyíregyháziak sem igen boldogulnának egyedül. Szerencsé­re mind több itthoni támogatójuk akad. Usz István szerint a nyíregyházi SZÖVAUT, vagy a START Vállalat éppúgy kész a se­gítségre, mint a városi tanács, vagy a megyei Vöröskereszt. A Makarenko utcai gyógyszer- tár a gyógyszerek szortírozásában segít, s közreműködik abban is, hogy a kiskeresetű nyugdíjasok ingyen is hozzájuthassanak a számúikra nélkülözhetetűen gyógyszerekhez. A Magyar Szívalapítvány hivatalos szü­letésnapja 1989. május 29., az a nap, ame­lyen az alapító okiratot a szociális és egész­ségügyi miniszter pecsétjével ellátta. Az előzmények persze jóval korábbiak, s alap­vetően két lelkes orvos, Sértő-Radics István és Zsonda László fáradozásának köszönhető­ek. Ök nemcsak szakmájuk értő művelői, de mások gondjait is vállukra veszik. Van te­endőjük bőven. A szív- és érrendszeri beteg­ségek terjedése hazánkban szinte túlzás nél­kül katasztrófáiisnaik mondható, s ha lehet az országos képnél a megyei még rosszabb. Ugyanakkor nyugati országok példája is egyértelműen bizonyítja, hogy a betegség el­leni harchoz nem elég egy-egy áíllana. hivata­los munkája, önkénteseik, valamint a lakos­ság mozgósítása nélkül1 nem várható elfo­gadható eredmény. A két nyíregyházi orvos — felismerve az e téren rejtőző lehetősége­ket — számos külföldi városban tartott a magyar szívproblémákról előadást. Legutóhb épp Manilában, néhány héttel ezelőtt, s ma már kézzelfogható sikerekről is számot ad­hatnak. Kezükben van az a levél, amelyben az olasz „Szív Barátai” alapítvány vezetői ajánlanak fel számúikra szakmai és anyagi segítséget, aktív együttműködést. Ez csak a legutolsó ajánlat a soriban, hiszen korábbra dátumozható a közös munka az amerikai, kanadai, francia, svéd, svájci és izraeli szívalapítványokkal, amelynek tagjai ko­moly jelentőséget tulajdonítanak a magyar szervezetnek, amely természetesen nemcsak külföldön keresett és talált támogatókat. Több hazai egyházi szervezet, a Vöröske­reszt, az A erő CarttaS, valamint a debreceni szívsebészet és a szakma elitjét tömörítő Magyar Kardiológusok Szakmai Kollégiuma mind-mind azon vannak, hogy segítsék a nyíregyházi kezdeményezést, s pénzzel vagy egyébbel próbálják elérni, hogy a szívbeteg­ségek okozta 'korai halálozás nálunk se nő­jön tovább, sőt, ha lehet, csökkenjen’. Mind­ezekhez persze önmagában kevés a szó, or­vosi beavatkozásra, különféle vizsgálatokra is szükség van. A Magyar Szívalapítvány vezetői rendkívül fontosnak tartják, hogy a közös munkában, a nagy oél elérésében ne legyen a szakemberek között rivalizálás, ha­nem az együttes munka kerüljön élőtérbe. A tárgyi feltételek megteremtésében rövidesen országosan is példamutató Ikezdemónyezés- ről adhatnák számot. A nyíregyházi városi tanács és az alapítvány együttműködésének köszönhetően ugyanis április végén néhány héten belül elkészül a Bethlen Gábor utcai szűrőállomás, amelynek felújítását, felszere­lését amerikai segítséggel végzik. Az épület­ben a tervek szerint két műszakban vér- és vi­zeletvizsgálatot, EKG-t, ultrahangos vizsgála­tot végeznek majd, hogy a betegség jeleinek felfedezése után az illetőt az állami egész­ségügyi intézményekben gyógyíthassák. A korai felfedezés, a megelőzés azért is fontos, mert a szakma tapasztalatai szerint ez a gyógyulásban rendkívül nagy szerepet ját­szik. A szűrőállomás létesítése után kezdet­ben magasan képzett asszisztensék, később orvosok .végzik a munkát, azokon a kiváló és legkorszerűbb műszereken, amelyeket az amerikai fél bocsátott a nyíregyházaik ren­delkezésére. A színvonalat _ egyebek mellett közel tízmillió forintot érő műszerpark — benne ultrahang, EKG, la'boratóriumi auto­maták szolgálják, de lesz itt lélegeztető, s újraélesztő berendezés is. Az adatok korsze­rű rögzítésében computerek, modem számí­tógépek segítenek. A szűrőállomás feladatai mindezzel nem érnek véget, a szívalapítvány vezetői a Tánsadallombiztosítási Igazgatósággal tár­gyalnak, s ha egyezségre jutnak, akkor a szűrés és gyógyítás még eredményesebb le­het. A szívalapítvány tervei között szerepel a Bocskai utcán, a helyi tanácstól kapott két épület felújítása is, amelyben komoly diagnosztikai berendezések segítségével a szívbetegség leggyakoribb áldozatait, a me­nedzsereket, vállalkozókat, orvosokat szű­rik és vizsgálják majd. Konkrét segítség a világ szinte minden pontjáról érkezik. Legutóbb például — az Alkaloida közreműködésével 40 ezer vérnyo­máscsökkentő tabletta és az a négyezer sze­müvegkeret, amelyet ingyen osztanak szét a rászorulók között. A segítség formájának a terveiknek közel sincs vége, a felsorolás kö­zel sem teljes. A szívalapítvány vezetői azt szeretnék, !ha ez a sokoldalú együttmű­ködés a hivatalos szervek és önkénteseik kö­zött továbra is fennmaradna. A Szeretet Alapítvány nemrég alakult, ne­vét máris beírta a város történetébe. A volt pártházból kértek egy részt, hogy ott a rá­szoruló időseknek teremtsenek otthont, s a városi tanáccsal együttműködve a szociális étkeztetésben értek el sikereket. Kovács Éva Megérkezett Nyíregyházára a Máltai Szeretetszolgálat adománya: egészségügyi felszere­lés, gyógyszer, kötszer. A városi szervezet két éve működik, istápolói Usz István és Kállay Kristóf.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom