Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
4 Kelét-Magyarország 1990. április 26. Az országot a mezőgazdaság házzá ki a csávái (Folytatás az 1. oldalról) tévében, a rádióban, hiányoztak a plakátok, propagandaanyagok. — Kimondottan a külső körülmények okolhatók tehát a vártnál szerényebb szereplésért? — Ezt mi egy szóval sem állítjuk. A legszerncsétlenebb időpontban, közvetlenül a választások előtt tört ki az országos központban egy nagy visszhangot kiváltó vita, ez sok tíz ezer választónkba került. Egyébként hadd mondjam el, megszűnt a belső torzsalkodás, helyreállt köztünk a rend. — Tapasztalataim szerint az ország életében jelentős szerepet játszó pártok között a kisgazdák tagsága a legöregebb. Mi lesz, ha támogatóik zöme nyolc-tíz év múlva kidől a sorból? Lesz-e utánpótlásuk? — Ez egy költői kérdés, hiszen a mondás, miszerint mégegyszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, érvényes mindegyik pártra. Ám hadd mondjam el, mégha nagyobb részben az idősebb korosztály is szavazott ránk, azért tekintélyes számmal képviseltették magukat a fiatalabbak is. A megyében jelenleg mintegy kilencezer taggal rendelkezünk, s folyamatosan nő a táborunk. Csaknem százharminc alapszervezetünk működik, erről, mondjuk most egy éve álmodni sem mertünk. Annál is inkább figyelemreméltó ez a tény, hogy Magyarországon kimondott kisgazdákról már, s még nem beszélhetünk igazán. — Sokak szerint a kisgazda- párt van a legkényelmesebb helyzetben. Önöket udvarolja körül mindenki, hiszen kor- mányalakltás a kisgazdák kihagyásával nehezen képzelhető el a jelenlegi helyzetben. íj—; Ennél / már csak akkor örülnénk jobban, há nekünk kéne körbeudvarolni a nálunk kisebb, lehetséges koalíciós partnereinket. De komolyra fordítva a szót, valóban nehéz lenne kihagyni bennünket a jövendő kormányból, hiszen ma már mind többen fogadják el azt, amit mi kezdettől fogva hangsúlyozunk, a tulajdonjogok rendezése nélkül nem lehetséges a kibontakozás. — Azért azzal gondolom tisztában vannak, hogy a kisgazdapárt által szorgalmazott tulajdonberendezés sokakat aggaszt. Féltik a kenyerüket, attól tartanak, például a föld nélküli téesztagok, hogy kihúzzák a lábuk alól a talajt, s kopoghatnak valamelyik csőd szélén álló ipari vállalat ajtaján munkáért. — Még mielőtt bármit mondanék, hadd szögezzem le: egyetlen józanul gondolkodó kisgazdapárti sem akarja szétverni a termelőszövetkezeteket. Am hadd folytassam azzal, hogy jó néhány té- esz-, s állami gazdasági vezető félelme jogos, amikor attól tart, hogy a rablógazdálkodásával szerzett milliós jövedelmének forrása elapad, ha mi kapjuk meg mondjuk a mezőgazdasági tárcát. Csak a megyében nézzen szét, az embernek elszorul a szíve a kizsarolt földek láttán. Hangsúlyozom, igen sok tisztességes téeszelnököt ismerek én magam is a megyében, ám jó részüket csak egyetlen cél vezérelte: minél több pénzt zsebrevágni. „Ki tudja, mi lesz a következő elnökválasztáson — gondolták. Mozgassunk meg hát minden követ, hogy az én bukszám gyarapodjon” — gondolják. Az utóbbi időkben pedig egyenesen felháborító méreteket öltött ez a mentalitás. Itt vannak például a ligetek, a fasorok. A téeszek megalakulásakor estek ilyen kíméletlenül neki a fáknak. S ne higgyék, hogy annak hasznából a tagság is részesedik. De mondok más példát is, a földeladásokat. A nyíregyházi Ságvári, vagy a sóstóhegyi téesz jó ideje már hogy nyereségének tekintélyes részét ebből teremti elő. Vajon kinek fűződik ehhez nagyobb érdeke: a tagságnak, vagy a vezetőségnek? A föld ugye nemzeti kincs. Tudják ezt természetesen a szövetkezeti vezetők is, ezért szorgalmazzák a föld eladását, hiszen így suttyomban ők is tekintélyes darabokhoz juthatnak. Korábban meg bérelték. Potom pénzért, a harmadik-negyedik falu határában, hogy ne vádolhassák őket a településükön, hogy a sajátjukkal, nem pedig a közös ügyeivel törődnek. — Miért fontos ennyire a párt életében a földkérdés rendezése? Hiszen annyi meg annyi megoldásra váró gond van még ebben a hazában. További bizalmat és anyagi erőforrást szavazott meg a tavaly alakult amerikai—magyar vegyesvállalat, az ATB részére a két részvényes, Ibolya Adler és a Taurus Gumiipari Vállalat. — Mert rendületlenül hiszünk abban, hogy ezt az országot csak a mezőgazdaság húzhatja ki a csávából. Az iparunk már bebizonyította, hogy mire képes. Jó néhány esztendőig nem is lesz sokkal többre képes. Komoly bányáink, nyersanyagaink Trianon óta nincsenek. Ki fogja visszafizetni azt a rengeteg adósságot, ha nem a mező- gazdaság? Ezért kell többek között új alapokra helyezni az ágazatot, visszaállítani a helyi önkormányzatok jogát, s biztosítani a lehetőséget azoknak, akik a saját, vagy öröklött földjeikből akarnak megélni. — Mi lesz azokkal, akik egyéni gazdaként földet akarnak művelni, de nincs földjük, s nem is örököltek? — Csekély az ilyen embereknek a száma. De ők például bérelhetnek. S tisztességes, korrekt díj fejében meg is válthatják majd. — Itt a megyében sokan felkapták a fejüket azon, bogy ellentétben az országos megállapodással, önök többek között az SZDSZ-szel léptek választási koalícióra. — A Demokrata Fórummal is tárgyaltunk, ám olyan feltételeket szabtak, melyek ránk nézve hátrányosak voltak. Természetesen nem fogadtuk el, s más partnerek után néztünk. De erről hadd ne mondjak többet, hiszen a múlté, s én hiszek a kapcsolatok további normalizálásában. — Lesz-e szabolcs-szatmári kisgazda miniszter a kormányban? — A kormányalakítást ugyan mi is sürgetjük, éppen az ország fentebb vázolt állapota miatt, de erről még igencsak korai lenne nyilatkozni. Megyénkben a kisgazdák az országos átlagnál jobban szerepeltek. S így természetesen azt várjuk, hogy a mi szakembereink is fontos feladatokhoz jutnak majd. A szerdai nyíregyházi közgyűlésen részt vett a New- York-i Ibolya Adler és neje, valamint a Taurus nemrégen kinevezett vezérigazgatója. Palotás László is. Az elmúlt év augusztusában alakult vegyes vállalatnál * rnynanoütsi aayornaöiteiHiSk profba iszeme március végén zárult, mondta beszámolójában Lajtos Györgyné ügyvezető igazgató. A próbaüzem elhúzódása miatt technológiai problémák adódtak, amelyeket folyamatosan tudtak megoldani, valamint feszültség alakult ki a dolgozók körét)«!. Ennek elsődleges oka, hogy többféle munkakört keüDafct é? láihnhik. magasabb •követelményeknek kellett megfelelniük, mint eddig. A próbaüzem alatt is folyt termelés, a háromezer négyzetméter nyomdai nyomókendők egy része az USA-ban, a másik részét belföldön értékesítették. Hazai vevőik a Nyírségi, az Alföldi valamint a Piremon nyomdája. Idén eredetileg hárommillió dolláros exportot terveztek, amit az elhúzódó próbaüzem miatt kétmillióra csökkentettek. A két részvényes elfogadta a bér- és a létszámfejlesztési tervet (a létszám 25-ről 35- re nő), valamint kinyilvánította, hogy a kétmillió dollárnál több bevételt vár a vállalattól, valamint jövőre osztalékot remél. Várhatóan idén 40 ezer négyzetméter nyomdai nyomókendőt szállítanak exportra és belföldre, ezenkívül továbbra is bérmunkában gyártják a Taurusnak a gumizott szövetet. Taurus—Adler ^ Mák a Hőket Amerikába Búcsúlátogatás az NDK-ban (2.) Titkos fővárosok, titkolt mélyek Ne haragudjanak érte, ha örökké a két német állam egyesítésén»! beszélek, de Gothában, a thüringiai erdő középpontjában is csak ez kerül szóba, ha két ember találkozott. Erről írtak az újságok, a nap minden történése valamiképpen erre utalt. Különösen azért, mert a pénzváltás mellett ott a: nagy kérdés: mi lesz az új német állam fővárosa? Legyen Berlin. De! A hivatalok nagy része az NSZK-beli Bonnban van. Áttelepítésük óriási költség. S mire Berlin eléri azt a világvárosi szintet, ahol Bonn ma van, még jó pár év eltelik. Akkor legyen Bonn. No, de ezt a kisvárost csak ideiglenesen választották fővárosnak, kicsiségéivel, ideiglenességét hangsúlyozva, hiszen a németek mindig bíztak az újraegyesítésben. A titkos főváros amúgy is Frankfurt, a pénzvilág központja. Eknellé kellene egy reprezentatív másik, mint ahogy. New-York mellé Washington. Ügye sejtik, hogy mi jár nemcsak az én fejemben? Gotha, ötveimyolcezer lakosú kisváros, több mint ezerkétszáz éves történelmi múlt, hiszen 775-ben említik először okiratok, 1640- ben volt a Szász-Gothai hercegség székhelye. A ma politikai divatjában szégyenfoltnak számít ugyan, hogy 1875-ben itt született meg a nagy munkásegyesülési program, amit Marx hevesen bírált. Ügye ismerős: a gothai program. De ma már Marx is csak annyit üzen a falragaszokról a világ proletárjainak: Felejtsetek el! A főpiacon ott áll a reneszánsz homlokzatú városháza, a Rathaus, a thüringiai tartományi grófnő, Szent Erzsébet által alapított kórház, és a róla ebievezett templom, illetve a város jelképe, a Friedenste- in-kastély. Nem fővárosnak való? Az egyesítés után Thuringia, a zöld szív hajszálpontosan középre kerül. Vele ©lába is. Tipikus néniét város, festett fage- rendázatú házaival, amelyek többszintesek, keske- nyen simulnak egymáshoz. A sétálóutcák pókhálósze- rűen futnak a belvárosban. A házak földszintjén üzletek egymásután. — Gotha egy igazi város, — mondta a néhány kilométerrel nyugatabbra Shmalkaldenben egy ottani ismerős. Meinhard, aki a lipcsei egyetemen magyar nyelvet és kultúrtörténetet tanít, az első barátságos német volt. Saját bevallása szerint nagyon örült a találkozásnak, hisz végre nemcsak alapfokon foglalkozhatott a magyarraL Bár a felesége magyar, két gyermeke is jól beszéli a nyelvet, de hát mi mégis echte magyarok voltunk. — Szóval, Gotha egy igazi város. Mert mi kell hozzá? Nem az, hogy hány lakosa van, hanem hogy legyen gy főtere, rajta posta, városháza, templom, s néhány példaadó gazdag polgár háza. No, meg városfal. Igaz, Gothában elrontották azzal, hogy a főteret kettészelték egy házsorral. Mindezt a rostonsült thüringiai kolbászra várva mondta el házigazdánk. A grillezés nagy szokás errefelé. Az inkább virslire hasonlító kolbászt vasrácson sütik meg, sörrel locsolgat- va. A ház, ahol laknak, a szülőké volt. Elvették annak idején egy fillér térítés nélkül, államosították, de megengedték, hogy benne lakjanak. Most, megveheti újra, ha van rá pénze. Khm...- — Érdekes volt, ahogy napról napra a változó helyzet mire késztette az embereket. Az egyik nap ezt vásárolták, a másik nap adták d, ki akarták használni a változásban rejlő lehetőségeket. Rokonai néhány kilométerre a határ túloldalán laknak. Évekig nem látogatta őket. Egyszer próbálkozott, hosszas procedúra, rendőrségre való behívatás után végre sikerült. Az ebéd és a német sör után sétára szántuk el magunkat. Felkapaszkodva a várost szegélyező hegyek egyikének oldalára, elénk tárult a völgyben meghúzódó Schmalkanden. — Sokan levakolták házaik régi festett gerendá- zatát, pedig úgy sokkal szebb volt. S az újabb építések? Hogy lehet meg egy ház pince nélkül? Persze, hogy örökké fáznak benne. Nézzétek, ott szemben azt a szép szellös, napos hegyoldalt. Kicsiny házak, szétszórva, nagy része a senki földje. Ha a „középpontba” kerülünk, nem sokáig lesz itt ilyen nyugalom. Az új szelek hatása, hogy önfenntartóvá vált a schmalkandeni kastély, mint ahogy a többi múzeum is. Természetesen rögtön megemelték a belépti díjakat, de a kastélyban rejlő lehetőségeket is kihasználják. Évente többször koncertnek ad otthont nagyterme, de kápolnája is. ahol L.uther Márton is beszélt, sok látogatót vonz. Meinhard az elmaradhatatlan délutáni kávézás közepette egy kicsit aggódva beszélt munkájáról. Az egyetem, ahol tanít, a vörös professzorok egyeteme. Lassan már senki sem fog oda jelentkezni. De ahogy az utcákat járva örömmel vett észre egy-egy újabb vállalkozást, bennem az a gondolat fogalmazódott meg. hogy ő is belefog egybe. — S tudjátok mit ajánlok nektek holnapra? Egy Ms levegőharapást a Rennsteigon. Tapolcai Zoltán (Következik: A Wartburgra várva.) Szerdán Nyíregyházán közgyűlést tartott a Kelet Coop Kereskedelmi Részvénytársaság. Értékelték a tavalyi tevékenységüket, majd meghatározták az idei üzleti célokat. Sikeres évre tekinthet vissza a társaság, idén egyebek közt külföldi tőke bevonásával akarnak „erősíteni”. A múlt évben a nagykereskedelmi forgalom és az exportforgalom valamelyest csökkent, a kiskereskedelmi forgalom viszont jelentősen nőtt. (A ruházati forgalom további csökkenését is regisztrálni kellett.) Az érdekeltségi. rendszer kedvezően hatott a kereskedelmi tevékenységre. Ennek is köszönhető, hogy a bruttó nyereség 45 millió forint, a tiszta nyereség 29 millió forint volt. A tisztes haszon lehetővé teszi a 15 százalékos osztalékot, fedezetet nyújt a különböző kiadásokra. A befektetések ösz- szege 1989-ben 15 millió forinttal nőtt. Tavaly alakult meg a Kelet Karát Kft. 8 millió forintos törzstőkével. Ez a társaság is eredményesen működik Hozzájárult a nyereséghez a Kelet Áruház közelében lévő pavilonsor bérbeadása is. Idén több mint másfél milliárd forint értékű forgalmat szeretne lebonyolítani az Rt. Erősíteni akarják a nagykereskedelmi tevékenységet. Jobb kapcsolatot alakítanak ki a belföldi termelő vállalatokkal. Kiterjesztik a bartelmegállapodásokat. Törekednek az eladóterek jobb kihasználására. Bővítik az áruválasztékot. Különös gondot fordítanak az optimális árrés kialakítására. Egy előzetes megállapodás értelmében idén nyugati tőkét is bevonnak a részvénytársaság működésébe, ennek egyebek közt adókedvezmény lehet az előnye. Végül a részvényesek megszavazták azt az elképzelést, amelynek megvalósításával idén 35 millió forint nyereséget érhet el a részvénytársaság. Gotha, főtér, varoshaza — ahogy kell. Várják a külföldi tőkét Kereskedők kőigyülése Nyíregyházán
