Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. április 26. TANÁR ÚRNAK TISZTELETTEL A jándék az a nap Jómagam az Élet és Irodalom április 6-i számá­ban olvastam a Független Pedagógus Fórum indít­ványáról, amelynek lényege, hogy „a pedagógus­nappal együtt szűnjék meg a megalázó mértékű iskolai jutalom is. Helyette tizenharmadik havi fi­zetés és helyileg megítélt céljutalmakat kapjanak a pedagógusok.” Javasolja a Fórum azt is, hogy a szakma legkiválóbbjait megillető Apáczai-díjat és a Kiváló Pedagógus kitüntető címet a jövőben a Kossuth- és a Széchenyi-díjjal egyidőben márci­us 15-én adja át a kormányzat. A kimagaslóan magas színvonalú nevelőmunkáért megszavazott középszintű kitüntetéseket pedig október 23-án, a Magyar Köztársaság ünnepén vegyék át az isko­lában az arra érdemes pedagógusok. A felhívás bizonyára nagy visszhangot keltett az érin­tettek körében, ezért meg- kérdeztümk néhány pedagó­gust: nelkiilk mi a vélemé­nyük a javaslatról? Mint az alábbiaikból is kiderül, az indítvány ugyan valóban közérdeklődésre tarthat szá­mot, habár különösebb fel­bolydulást nem keltett, mert sokan nem találkoztak vele. Így Joó Endréné, a nyíregy­házi 20-as iskola igazgatója sem ismerte a részlete­ket — a felhívás éppen a tavaszi szünetben jelent meg —, de szívesen elmond­ta véleményiét: Tizenharmadik hónap — Én is helyesnek tarta­nám, hogy a jutalom helyett tizenharmadik havi fizetést kapjanak a pedagógusok, hiszen az egy százalékos jutalomkeret nagyon ke­vés, és még ez is csök­kenhet, mert az iskolának manapság sok mindent ki kell gazdálkodnia. Tavaly nekünk még elég jó is volt a jiUJtalamkeretünk, de per­sze a kapott jutalom így is legfeljebb csak a fele volt a pedagógus egyhavi fize­tésének. Az is igaz, hogy a tizenharmadik havi fizetés bevezetésével megszűnne a differenciálás lehetősége, dehát most is csak pór száz forinttal tudunk többet ad­ni a jutalmazásnál a ki­emelkedő munkát végző nevelőknek. A pedagógus- nap eltörlésével viszont a szívem mélyén nem értek egyet, hiszen legalább ilyen­kor odafigyelnek ránk. Rosszul esne, ha még ezt is el vennék ... egy szál virággal úgyis kö­szönetét mondanak a gye­rekek. Habár mégiscsak az lenne talán a jó, ha meg­maradna ... A tizenharma­dik havi fizetésről már sokszor beszéltünk a kollé­gákkal is, ezt általában he­lyeselnék a nevelők. ________ Megbecsülés másKor is Végül lássuk, mit gondol minderről Leskovics József, a megyei oktatási főfelü­gyelőség vezetője: — A nőnaphoz hasonlóan a pedagógusok esetében is az lenne a jó, ha nemcsak ezen az egyetlen napon érez­nék a társadalom megbe­csülését ... De ha van vasu­tasnap, építőik napja, bá­nyásznap és így tovább, ak­kor miért ne legyen peda- gógusmap is? Én ezt nem kérdőjelezném meg, bár két­ségtelen. hogy vannak kelle­metlen, sőt megalázó kísérő- jelenségei is. A névtelen le­velekre gondolok, amelyeket ilyenkor szoktunk kapni... Ettől valóban szívesen meg­kímélném a pedagógusokat. Azzal viszont teljes mér­tékben egyetértek, hogy o legmagasabb kitüntetése­ket a jövőben március 15-én adják át a pedagógusoknak. A többit viszont hadd ve­gyék át az arra érdemeseik a pedagógusniapon! Évente a nevelők három- négy százaléka kaphatott eddig kitüntetést, ennek anyagi hátteréről a megyei tanács gondoskodott, tehát az iskola jutalomkeretét sem terhelte. Mert az iskolai jutalmazásra valóban rend­kívül kevés pénz van, és ez is megalázó. Ezért is csatla­kozom az indítványnak a ■tizenharmadik havi fizetést javasló részéhez. Ezt mi is szorgalmaztuk már a helyi tanácsoknál, mert nekik kell megteremteniük hozzá a fel­tételeket. Gönczi Mária ■-í n is csak most jár­mi. tam először (s lehet, hogy utoljára) né­metföldön, de nap mint nap apró emlékek ugra­nak be. Néhány szavas német tudásommal bön­gésztem minden feliratot az utcákat járva. A bol­tok cégéreivel nem volt gondom. Azok ugyanis nevek voltak, méghozzá a tulajdonosoké. Mit is mond a német férj a fele­ségének; „kedvesem, leug­rom ide Kurt Helmholz- hoz, veszek egy kis frissí­tőt”. De amikor néhány nap múlva azt mondja: „Leugrom Dieter Ritzhet- lerhez” a feleség már tud­ja, hogy valami baj van Helmolzékkal. Vagy nincs náluk választék, vagy romlott volt a sör, vagy udvariatlanok, vagy nem nyitottak pontosan, de a férje máshol vásárol. Mert a név márka, a jóra, de a rosszra is. Nem tudom mi történ­ne, ha nálunk is minden bolton ott lenne a tulaj­donos neve. Sőt! Ha pél­dául az épületek falára ki­tennék: ki tervezte, ki építette, s ki végezte ben­ne mondjuk a vízszerelést. Biztosan nem felejtené­nek el a vécére szellőzőt tervezni, a munkákat nemcsak hosszas könyör­gésre és rosszul végeznék el, s a csődngulást sem a csempézés után javítanák ki. Mert ott a név fehé­ren feketén mindenki szá­mára és ott a munka lát­ható minősége. S a név márka a jóra, de a rossz­ra is. (tapolcai) 10 év 120 forintért? I tanácsnak nem lesz pénze Hasonlóképpen vélekedett a nagyhalász! általános isko­lában Petró Józsefné is, aiki gyorsam egy kis iközvéle- ménykutaitást végzett kollé­gái körében. S ennek ered­ménye szerint teljes az egyetértés a tizenharmadik ihavii fizetés bevezetését il­letően, jóllehet, kételyeiket sem hallgatták el a neve­lők: attól tartanak, hogy erre már végképp nem lesz pénze a tanácsnak, a juta­lomra pedig, még ha ke­vesebb is, egyelőre bizto­sam lehet számítani... A nagytbailászi iskolában is ragaszkodnak a tanítók és a tanárok a pedagógusnaphoz. Mint mondták, legalább ez az egy nap maradjon meg számukra. Az újfehértói Bajcsy-Zsi- linszky Szakközépiskola és Szialkmunfeáslképző Intézet­ben személyes véleményét mondta el Tárkányi József: — Nem értek egyet az in­doklással', hogy a pedagó­gusnapot azért kellene megszüntetni, mert ez elvá­lasztja a pedagógusokat az értelmiség többi részétői. De hogy egyáltalán szükség van-e pedagógusnapra, azon valóban érdemes gondol­kodni, hiszen a tanév végén Három enyhén ittas nyír­egyházi fiatalember a közel­múltban minden indok nél­kül tört, zúzott, népiesen szólva az élő fába is belekö­tött. Kötekedtek egv békésen kerékpározó emberrel is, maid elvették a 120 forintot tartalmazó pénztárcáját. A fiúkra súlyos, nem felfüg­gesztett, hanem végrehajtan­dó börtönbüntetés vár. Nemes Gábor elektromű­szerész. valamint két szak­munkástanuló K. A. és T. J. Oroson italoztak, majd Nyír- ! egyházára indultak gyalog. Az útjukba eső buszvárókat alaposan megrongálták. A kerékoárúton mellettük haj­tott el egy férfi, s bizonyára hirtelen. amolyan fiatalos csínyre gondoltak, amikor utána ugrottak és lerántot­ták a kerékpárjáról. Aztán se szó. se beszéd, elvették a pénztárcáját, áz említett Í 2ö forinttal. Nyíregyházán még feltörtek egy gépkocsit és el­emelték belőle a magnót ^ I nyíregyházi ^;rosag elrendel­te a fiúk előzetes letartózta- tááát. Gyakoriak a fiatalok által elkövetett hasonló bűncse­lekmények. Érdekes, hogy ezek a fiatalemberek még „kezdők”, eddig nem kerül­tek összeütközésbe a tör­vénnyel. Az általuk elrabolt pénztárca sovány volt. a buszvárókban nem keletke­zett jelentős kár. a magnó sem méregdrága. A törvény mégis szigorúan lesújt a fi­úkra. mivel tettüket csopor­tosan követték el. cselekmé­nyük a társadalomra különö­sen veszélyes. A törvény sze­rint öttől tíz évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetők. Az enyhítő körülményeket figyelembe véve öt évnél ke­vesebb büntetést is kaphat­nak. de a kiszabott büntetést le kell tölteniük. Az italozó fiataloknak jó tudni: a cso­portosan elkövetett hasonló bűncselekményeket nem le­het einye-e’"-ygVej megúsz­ni... (n. I.) A helyenként látható felújítások mellett még mindig vannak vandalizmus pusztította lép­csőházak, melynek egy-két „szép” példáját képösszeállításunk mutatja be. (B-zs) Az oktatásügy és az egy­házak kapcsolatrendszeré­nek újraértékelési idősza­kát éljük. A Megyei Peda­gógiai Intézetben kedden Pregun István, a Művelődé­si Minisztérium egyházi fő­osztályának tanácsadója, a Görög Katolikus Hittudo­mányi Főiskola rektora tar­tott előadást pedagógusok­nak a lelkiismereti és val­lásszabadságról, valamint az egyházakról szóló tör­vényről, amelyet az ország- gyűlés az 1990. január 24-i ülésén fogadott el. A tanácsadó a törvényt igen jónak találta, amely tel­jesen új fejezetet hoz az ál­lam és az egyház kapcsola­tában. — Európai mértékű tör­vény, mert gondolatilag ma­gában hordozza az 1895-ös vallásügyi törvény maradan­dó értékeit, másrészt az eu­rópai országokban érvényben lévő hasonló törvények kö­zött is megállja a helyét — fejtette ki véleményét a mi­nisztérium szakembere. — A törvény kimondja az egyház és az állam tökéletes szétvá­lasztását, határozottan leszö­gezi az államhatalom ideoló­giai semlegességét, hűen tük­rözi az ENSZ alapokmányá­ban 1948-ban leszögezett em­beri és személyiségi jogokat, s világosan utal arra, hogy az államnak az egyházak belső ellenőrzésére, irányítá­sára semmiféle joga, illeté­kessége nincs. □ Néhány hónapja a Mű­velődési Minisztérium egy­házi főosztályán dolgozik. Tudjuk, ez merőben más, mint az egyházügyi hiva­tal... — Az egyházi főosztály nem ellenőrző és nem irányitó szerv, hanem segítő és szol­gáló testület, amelynek az a célja, hogy az egyház az egész társadalom számára hatéko­nyan tudja biztos^ni az ál­landó ^."pcsolatot és az érté­kek kibontakozását. □ A törvény több mint két hónapja lépett életbe. Európai Mértékű törvény ami viszonylag rövid idő. Mégis megkérdezem, van-e már kézzel fogható ered­ménye? — Egyre több igény érke­zik a minisztériumba a vá­rosokból és a falvakból egy­házi jellegű oktatási intéz­mények (az óvodától a főis­koláig) létesítésére a törvény által biztosított jogok alap­ján. Megyénkben is szó ván több egyházi iskola megnyi­tásáról. □ A nyíregyházi görög katolikus templomban hús- vétkor apácákat láthattunk. — Éppen e törvény szelle­mében adják vissza az egy­kor jogtalanul államosított ingatlanokat és működhetnek, újra különböző szerzetesren­dek. Így indulhatott újra az 1950-ben megszüntetett' Szent Bazil-rendi atyák és nővérek társasága is. Tárgyalások folynak a szerzetesrend má- riapócsi rendházainak visz- szaadásáról is. (bodnár) JEGYZET F élő, hogy közhellyé kopik az a megálla­pítás is, miszerint sú­lyos gazdasági gondjaink miatt kevés pénz jut a kul­túrára, a művelődésre. Pe­dig, sajnos így van. A pénz­hiány különösen a kistele­püléseken érezhető, de a városi művelődési intéz­mények is fenntartási gon­dokkal küszködnek. Az elmúlt esztendőben a megyei tanács a kistelepü­lések kulturális támogatá­sára másfél millió forintot fordított. Célirányos volt a segítség, mert csak konkrét tervekhez, programokhoz lehetett támogatást igényel­ni, és csak akkor, ha a szükséges összeg felét hely­ben előteremtették. Ezzel a módszerrel több millió fo­rint mozdult meg, és ke­rült a kulturális élet vér­keringésébe. A megyei tanács idei tá­mogatásra fordítható, kul­turális alapja mintegy hat­millió forint, amelyet ismét csak pályázat útján lehet megszerezni. A művelődési és ifjúsági főosztály így szeretné a kiemelkedő ama­tőr művészeti csoportokat, együtteseket életben tarta­ni, védeni minden jelentős értéket, ami megyénkben született, s most veszélybe került. A közelmúltban a köz- művelődési, valamint az oktatási, ifjúsági és sport- bizottság együttes ülésén döntött a pályázatok sorsá­ról. A csaknem három mil­lió forint többek között amatőr művészeti csopor­tok fenntartási költségeit egészíti ki, lehetőséget nyújt néhány könyvtár korszerű­sítésére, műsorszolgáltató tevékenység megszervezésé­re, művelődési intézmények elhasználódott eszközeinek pótlására. A három millió forint T-SITi nagy összeg, de ehhez ugyanennyi helyben terem­tődik meg. Az idén lesz még alkalom arra is, hogy a később született ötletek pénzügyi támogatásban vé- részesüljenek. Nem ér a nevem? Támeiatás a kultúrára

Next

/
Oldalképek
Tartalom