Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-04 / 79. szám
1990. április 4. Voksokat, lejáratással? Veszélyben a kormányozhatóság A tanácsok a politikai céltábla középpontjába kerültek, erősödő kampány indult ellenük. A választási küzdelem sajnálatos velejárója lett, hogy esetenként a programok és jelöltek versengése helyett a tanácsok és vezetőik lejáratására való törekvés a jellemző, egyesek ennek révén akarnak szimpátiát kivívni, voksokat szerezni. A felelősségteljes megnyilvánulások mellett vannak, akik megengedhetőnek tartják az alaptalan vádaskodást, a köz szolgálatát tisztességesen ellátó tízezrek sommás elítélését, a félelemkeltést, amely elfogadhatatlan. Ugyanakkor elhatároljuk magunkat azoktól is, akik visszaéltek a bizalommal, vagy alkalmatlanok köztisztség betöltésére^. ijM Az elbizonytalanodás, a *1 stabilizálódás jelei erősödnek, veszélyeztetve az ország kormányozhatóságát. Ha a tanács, a helyi közigazgatás lebénul, helyén vákuum és politikai torzsalkodás lesz. Meggyőződésünk, hogy a tanácsoknak nem szabad a pártpolitikai csatározások, áldozataivá válni és az új ön- kormányzatok sem lehetnek ismét párt vagy pártok kiszolgálói. Egyesek nyilván hirdetik hogy a jövő önkormányzatainak alkalmazottai ismét politikai szempontok alapján kerülnek kiválasztásra. Nem elsősorban a tanácsi vezetők és dolgozók egzisztenciális sorsa az aggasztó, hanem az, hogy ebben a rendkívül instabil helyzetben a programok hihetetlenül gyorsan pogromokká, az elszámoltatások leszámolásokká válhatnak. Ezután nem marad majd sem erő, sem szakértelem a gyermekintézmények, közintézmények működtetésére, nem lesz, aki odafigyeljen a közellátásra, aki utat, járdát, gázvezetéket építsen, aki foglalkozzon a lakásra várókkal. A lakosságnak az a valóságos érdeke, hogy működő, feladatát megoldó, a társadalmi konfliktusok kezelésére képes közigazgatás működjön szerte az országban. Elítéljük mindazon megnyilvánulásokat, melyek megalapozatlanul veszélyeztetik a közigazgatás működőképességét. Megítélésünk szerint a tanácsok tartózkodnak a pártküzdelmekben való részvételtől, azonban a gátlástalan támadások, alaptalan rágalmazások ellen határozottan fellépnek. A tanácsok hozzá kívánnak járulni a békés átmenet biztosításához. Az ország nehéz helyzetében érzik és értik, hogy fokozott érzékenységgel, kulturált magatartással emberséggel intézzék a lakosság ügyeit Nem szolgálja ezt ha emberi tisztességüket és önérzetüket sárba tapossák. A kialakult helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi hónapokban a jogszabályalkotás sorozatosan figyelmen kívül hagyja az előre látható következményeket felelőtlenül nem biztosítja a végrehajtáshoz szükséges anyagi, technikai és személyi feltételeket. ■— ■ Az 1989. november 27-i népszavazás költségeire központi költségvetés állt rendelkezésre. Ebből az összegből a tanácsok a számlával igazolható kiadásaiknak azonban csak töredékét kapták meg. A költségek többségét így a tanácsi költségvetésből kellett biztosítani, azt tehát a lakosság fizette meg. Negyedéven belül kétszer kényszerítették a tanácsokat a kopogtatócédulák minimális Idő alatti kézbesítésére úgy, hogy az appará tus — mely egyébként is a politika kereszttüzében áll — kettős csapdába került. Ha kézbesít is hibát vét, akkor is, ha nem kézbesít, akkor is övé a bűnbak szerep. A □épszámlálás hatalmas feladatának végrehajtására megalázóan kevés díjazásban részesültek a számláló- biztosok A lakbértámogatások végrehajtására, a most bevezetett ápolási díj körültekintő kiutalására, a kamatadó behajtására és a közgyógyellátás kiszélesítésére sem anyagi, sem személyi, sem szervezeti feltételek e pillanatban nincsenek meg a helyi tanácsoknál. Tiltakozunk az olyan kampányfeladatok tanácsokra kényszerítése ellen, amely meghaladja már az apparátus fizikai tűrőképességét és az államháztartás sem hajlandó fedezni annak költségeit. A településeknek gazdákra, gazdaszemléletű ön- kormányzatokra, szomszédjait, lakótársait szolgáló képviselőkre van szükségük Ilyenek nem kevés számban vannak most is a tanácstestületekben és á «tisztségviselők között. Ezek a tisztességes, becsületes emberek nem átmenteni akarják hatalmukat, de félnek attól, hogy helyüket esetleg felelőtlenül ígérgető, a közösségért soha nem ténykedő, hitetlen pillanatemberek is felválthatják. Meggyőződésünk, hogy a közszolgálatban — indulatmentesen számot vetve a múlttal — a jövőt kell szolgálni. Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetsége Társadalompolitikai Bizottsága Beszámtlé helyett eszmecsere amnehizáa Talán egyetlen gond közös: az alacsony fizetés, amire még kis gazdálkodó szervezetek is könnyedén ráígérnek. Igényesebb állampolgárok Csengerben a tanácson azt vették észre, hogy szinte a várossá nyilvánítás napjától más a lakosság igénye. A hatósági munka iránt az állampolgárok igényesebbek: gyorsabb, szakszerűbb ügyintézést várnak — ami jogos is. A határozatok általában jók — ezt bizonyítják az adatok. Az első városi évben (pontosabban tíz hónap alatt) 1981 ügyben hoztak határozatot a szak- igazgatás munkatársai, s ebAlapok Város vagy csak jogállás? Cseager: legjobb az egészségügy • Nagykálló: szerencse a maakahellyel« Zákány: áldás és gond a vasút Ahány ház. annyi szokás — na régi bölcsesség jutott eszembe a megyei tanács vb egyik legutóbbi ülésén, amikor három legfiatalabb városunkról cseréltek eszmét azok vezetőiveL (Ez új helyzet: korábban beszámoltak...) Kisvárosi modell az ügyintézésben, adófizetés, közművesítés — hiába azonos feladatok, mindenütt másképp valósítják meg. Cseng er bői hetet /ellebbeztek meg, amiből kettő bizonyult indokoltnak: ezekben új eljárás indult. Az egészségügyben történtek talán a legnagyobb változások: Csengerben vállalkoztak az alapellátási reform kísérletre. Ennek során egyetlen intézményben szervezték meg a szociális és egészségügyi ellátást, aminek önkormányzati testületébe bevonták a lakosság képviselőit is. Többféle szakellátást hoztak helybe s nemcsak a szomszédos hazai egészség- ügyi szervezetekkel alakítottak ki kapcsolatot, hanem az országhatár túloldalán lévő Szatmárnémeti egészségügyi vezetőivel is, minthogy köny- nyen adódhatnak közös feladatok. elsők között került közvetlen megyei irányítás alá, amivel párhuzamosan sok olyan jogkört megkaptak, amelyek városban természetesek. Az, hogy a gyakori ügyeket már helyben intézhette a lakosság, lendületet adott a váro- siasodási törekvéseknek. Nincs könnyű helyzetben az új város, ám az szerencsés, hogy az utóbbi 10—15 évben számottevő ipartelepítés valósult meg öt ipari szövetkezet, termelőszövetkezet, az áfész és a posztógyár révén. Így jobbára helyben dolgozhat mindenki, akinek az időbeosztás és a kínált anyagiak megfelelnek. A mai gazdasági helyzetben kapóra jöhet az is, hogy a meglévő ipari háttér kedvez az új vállalkozási formák, például a vegyes vállalatok kialakításához, mivel sokféle épület, gép és szellemi kapacitás áll rendelkezésre helyben. Ahonnan csábítanak Figyelemre méltó, hogy míg sok helyen a lanyhuló közéleti érdeklődés volt a NagykáUóban jó alapról indultak, hiszen éppen ez a település volt az, amely az Nagykálló jellemző, addig Nagykálló- ban nemcsak határozatképes minden testületi ülés, hanem érdemi eszmecserék voltak, f p!/re romlik a közbiztonság: halljuk, érezzük, tapasztaljuk. Kevés a rendőr, kevés a pénz, — nem képes lépést tartani a bűnüldözés technikája a bűnelkövetők taktikájával. A rendőrség versenyt fut az idővel, és a bűnözőkkel. Egyre több a fel nem derített bűncselekmény. Legjobb lenne a megelőzés. Erre legjobb példa az úgynevezett ..alvó rendőr”, melyet a hollandok találtak ki a közlekedésrendészetben. Hollandiában vannak olyan vegyes forgalmú utak. amelyeken a gyalogosoknak van elsőbbsége és a gépjárművek csak öt kilométeres sebességgel haladhatnak. Ki figyel erre oda. — gondolná a magyar úrvezető, de ott az ilyen utak- ba éles kanyarokat építenek, felgyű- rődésekkel. mesterséges szintkülönbségekkel. tengelytörö huppanókkal alakítják ki a burkolatot. Na ezek az „alvó rendőrök”. Ott éber, rendőrök nélkül sem száguldoznak ilyen utakon. Ezt kéne megtanulni a hollandusoktól. Mondhatják egyesek, hogy ezt mi már régen kitaláltuk. Útjaink évtizedek óta tele vannak alvó rendőrökkel. — ezek a kátyúk. És mi mégis száguldozunk! Hallom, hogy a demokratikus közleAlvó rendőr kedés szellemében bemondja a rádió, a rendőrség mely útvonalakon méri a sebességet radarral. Na. arra nem megyünk akkor. Mi lenne, ha egyszerre minden útvonalon radarriadót rendelnének el a rádión keresztül. Nem hinnénk el. Ki győzné ezt radarral? De a szemben jövő úrvezetőnek hiszünk, ha villant és kört ír le az ujjúval. Civil ruhás rendőröknek, civil karosszériás autókban a szembejövő autózóknak mutogatni kellene a radarkont- rollt. Ez i* egy „alvó rendőr”-akció. De mit tegyünk a zsebtolvajokkal? Magánvállalkozók, figyelem! Például pénztárcánkat vékony lánccal csatoljuk a combunkhoz. Tegyünk a zsebünkbe élesre állított egérfogót, de legpraktikusabb az olyan butikruha, amelyiknek lyukas a zsebe. Sajnos, szaporodik a nemi erőszak is. Hölgyeink sötétedés után félve járnak egyedül az utcán. A nemi erőszak ellen erényöv a leghasznosabb „alvó rendőr” — lenyelhető kulccsal. Abszolút biztos lehetne a beépített gil- lotin. Még a férjeket is kiverné a hideg veríték, hogy most benne van-e. a~ asszony, vagy benne min __ Az „alvó rendőr”-akciókban az a legkényesebb kérdés, hogy ki finanszírozza? Az állam-e vagy az egyén. A tulajdon elleni bűncselekmények „alvó rendőrei” a legköltségesebbek. Biztonsági zárak, hétlakat, kutya, rácsok az ajtón, ablakon. De a bankban tartott pénz. és a biztosítás is „alvó rendőr” r rmészetesen a jóléti állam a legjobb „alvó rendőr” a bűnözés útjában. Ez ma még álom. Addig is a „legjobb” alvó rendőr pl.: ha mindenki olyan szegény, mint a templom egere. Ameddig ez vagy az be nem következik, a tulajdon védelmére kellene az éber rendőrséget irányítani a költséges „alvók” helyett. Kulcsár Attila érzékelhető a tenniakarás, a vitakészség. Záhonyban is felállt tavaly a „városi” tanácsi szervezet, ám ez — hamar kiderült — nem vált be, így visszatértek a korábbi egységes szakigazgatási munkára, illetve azok csoportjaira. Záhony sajátos helyzetben van: képzett szakemberekre a nagyvállalatok helyi képviseleteinek és a vasútnak egyaránt szüksége van, s lényegesen magasabb bérért csábítják el őket. Jogász, számviteli, műszaki Záhony szakember egyaránt távozott a tanácstól, s ez nem vált a fejlődő, igényesebb városi tanácsi szervezet javára. A közigazgatási pályát választók közül sem mindenki érzi magát biztonságban az ingatag politikai helyzetben. Többen úgy vélekednek: a vállalkozói területen, illetve gazdasági szervezetnél nemcsak többet kereshetnek, hanem munkakörük is garantált. Mindezek mellett szép feladatai vannak a Záhonyban tanácsi tennivalókat vállalóknak. Nagy az építkezési kedv, szinte teljes körű a közművesítés. Bővült a kereskedelmi hálózat — bár ezt megbénította egy időre a határ menti beutaztató turizmus — Ígéretes az egészség- ügyi központ. Most a tanteremhiány okozza a legnagyobb gondot a fejlesztések között, s nincs megoldás az öröklött gondra: az óvodai, bölcsődei hálózat kettősségére. A MÁV 100 fős óvodáját és hatvanfős bölcsődéjét a nem vasútnál dolgozó szülők 40—70 ezer forintos egyszeri fejlesztési támogatás megfizetése után vehetik igénybe. Ezt a tanács fizetné ugyan, de pénze ilyen mennyiségben nincs — így sok a feszültség. Végül még egy adalék a különbségekre: Csengerben az adózó állampolgárok mintegy nyolcvan százaléka önkéntesen, határidőre, 15 százaléka felszólítás után fizetett, kb. 5 százaléka letiltás útján rendezte a tartozását. NagykáUóban a kötelezettek1 8tf százalékát keltett felszólítani, 's' közülük 40 százaléknál letiltást kezdeményeztek. Ilyen körülmények között épülnek — az adóforintokból is — új városaink. M. S. luxemburgi segítség Máltai lovagok küldetése A nyíregyházi ortodox parókia előtt gyakran látni idegen rendszámú autókat, melyeken a máltai lovagok emblémája virít. Nem véletlenül. A parókia, s Usz István, annak vezetője, immár két éve áll a lovagrend, a rászorulók szolgálatában. Nemrég az Európa Parlament tisztségviselőinek egy csoportja járt náluk. Amint arról lapunkban már korábban is hírt adtunk, a Közös Piac különféle intézményeinek, az Európa Parlament bizottságainak képviselői több tonnányi segély- szállítmányt kísértek Erdélybe, amelyet a hivatalok tisztségviselői gyűjtöttek össze azért, hogy ezzel is támogassák az Erdélyben élő románokat, szászokat és magyarokat. — A nyíregyházi ortodox parókia, s személy szerint Usz István aktív közreműködésével próbáljuk a szállítmányt rendeltetési helyére eljuttatni — mondja Imre de Croy-Chanel, a nyolc tagú csoport vezetője, aki arról is beszámolt: a közelmúlt romániai eseményei kicsit megzavarták eredeti elképzeléseiket, de minden igyekezettel azon voltak, hogy az önkéntes felajánlásokból összegyűlt szállítmány minden nehézség ellenére is eljusson a címzettekhez. — Nagyon lehangolónak tartjuk, hogy a marosvásárhelyi történések miatt a Caeusescu-rezsim elleti1 kivívott szabadság és szolidaritás megkérdőjeleződik, s a népek közötti ellenségeskedés tovább él. Imre de Croy-Chanel tökéletesen beszél magyarul, hiszen valójában magyar. A történelem eseményei sodorták őt és nemesi rangú csa- ' ládját külföldre. A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének tagja, máltai lovag, aki jelenleg Luxemburgban él, az Európa Parlament számvevőszéknél dolgozik. — Miért fontos számomra a segélyszállítmány ügye? — ismétli kérdésemet. — Azért, mert magyar vagyok, ugyanakkor máltai lo'vag és keresztény ember. A szervezés feladata pedig azért esett rám, mert kollégáim tudták rólam, hogy az ilyen ügyekben mindig szívesen segítek. Az európai számvevőszék főtitkára kért fel a munkára, amelyet azért is fogadtam szívesen, mert az a célom, hogy a két nép, a román és a magyar közeledjen egymáshoz. Könnyítette a munkát, hogy feleségem, aki született francia, megértett és támogatott engem. A közel öt tonnányi, körülbelül kétmillió belga frank értékű szállítmány, benne élelmiszer, ruhanemű és tisztálkodási szer, azóta bizonyára méltó helyre került, s azokat szolgálja, akiknek az Európa Parlament 6500 tisztviselője valójában szánta. Kovács Éva _________________3 Kelet-Mag: «ország
