Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-18 / 90. szám

Kelet-Magyarország 1990. április 18. Körkép a művelődési házakról Videószemle Lesz Amiből pénzt lehet csinálni Pénzügyi viták miatt csak néhány hete tudták meg megyénk művelődési házainak munkatársai, hogy meny­nyi pénzből gazdálkodhatnak. Természetesen, amíg a dön­tés meg nem született, ez nem kis bizonytalansággal járt, sok helyen komolyabb programot nem is szerveztek. Három művelődési ház vezetőjét kérdeztük meg további terveikről. A tiszavasvári művelődé­si központ igazgatója, Ste- vanyik András máir annak is örüli, hogy annyi pénzből gazdálkodhat mint tavaly, noha azóta sok minden ára emelkedett. Az állami költ­ségvetésből juttatott 2 mil­lió 600 ezer forintból így legalább a béreket és. az egyéb költségeket ki tudják fizetni. Nyilvánvaló, hogy töbib bevételes rendezvényt, tamfolyamot kell szervezni, aimi nem könnyű, hiszen egy közepes rockegyüttes ma már 50—60 ezer forintot is elkér egy fellépésért. Ennek elle­nére a kultúra közvetítő sze­repéről, a színházi dlőadá- sokról, a filharmóniai hang­versenyről és alkalman­ként egy-egy koncertről nem mondanák le. A hagyományos rendezvé­nyeket változatlanul szeret­nék megtartani, így a da- lostalálikozókat, a Mihály- napi vásárt. Szabadtéri ren­dezvények szervezésén is tö­rik a fejüket, hiszen a szátomunlkáslképző intézet parkja alkalmas erre. A több mint húsz tanfolyam is né­mi bevételt hoz. Régi hagyo­mányokat is fel kívánnak eleveníteni (például olvasó­köröket), kiadványok szer­kesztésére gondolnak. A nagykállói művelődési központ sem sokkal több pénzzel gazdálkodik. Mint Stock Gyula igazgató el­mondta, * szeretnéhék egy könyvesboltot ' kialakítani a tágas művelődési központ­ban. Nem kívánják ők sem a kultúraközvetítő szerepet feladni: megtartják a színhá­zi és a filharmóniai soroza­tokat, sajátos kezdeményezés a népzenei koncertsorozat. Keresik a kapcsolatokat a megyei művelődési központ­tal, a nyírbátori zenei napok rendezőivel, sőt egy rnetzdn- gieni partnerrel is tárgyal­nak. Nagy lehetőség Haran­god, ahová legalább nyolc­tíz táborozást szerveznék az idén, külföldi vendégeikre is számítanak. Szeretnének itt egy lovardát létesíteni, a ta­vat sportcélokra hasznosíta­ni. A rakamazi művelődési ház kevésbé látványos ter­veket szövöget. Költségveté­sük alig egymillió forint, amely mellett Legalább 3Ö0 ezer forint bevételre is szert kell tenniük. Sajnos, nem le­het szó a több mint negy­venéves épület renoválásá­ról, átalakításáról — pedig a nagyobb termek helyett 'ki­sebbekre lenne szükség. A diszkó itt nem él meg, a kör­nyéken több presszó vonzza a fiatalokat. Műsoros esték­re is csak két-’három havon­ként ikerülhet sor, és álta­lában ezek sem nyeresége­sek. A művelődési ház új ve­zetője, Csorna József egy-két új tanfolyamok tervez. El­képzelései szerint a Tisza- parti úttörőtáborban lehet­ne különböző táborokat szer­vezni, a közeit római katoli­kus templom pedig megfele­lő hangversenyeik rendezésé­re. (bodnár) Tanfolyam kistermelőknek Méregismerők Befejeződött Jánkmajtison a kistermelőknek szervezett tanfolyam, ahol a „Feltételes forgalmú növényvédő sze­rek” használatával kapcsola­tos tudnivalókat sajátítot­ták el a hallgatók. A 80 órás tanfolyamot a fehérgyarmati Városi Művelődési Központ kezdeményezte, s mivel a döntő többség erdőháti lakos volt, így inkább az előadók utaztak JánkmajUsra. A MÉM rendeletben szabályoz­ta az Ultracid, a Supration. Effuzin, Rubigán plusz és a többi veszélyes méreg hasz­nálatát. A foglalkozásokon a kis­termelők olyan ismereteket sajátítottak el (erről bizo­nyítványt is kaptak azok, akik megfeleltek), mely a kártevők előrejelzését; a mérgek gyakorlati használ­hatóságát; s élelmiszergaz­dasági összefüggésére utal­tak. Ez évtől nemcsak 1—4. osztályosok járnak rendszeresen iskolafogászati rendelésre, hanem a nyolcadikosok is. Ez az ellátás — melyre megyénkben tizenegy gyermekfogászati ál­lás van — jobb az előző éviekhez képest, de szükség len­ne szemléletbeli változásokra is. Nagyobb hangsúlyt helyez­ni a fogbetegségeket megelőző rendszeres fogmosásra. Kc- pűnkőn dr. Papp Katalin főorvosnő munka közben. folytatás? A IV. magyar videószem­le zárásakor Nagy Ferenc, a szemle igazgatója megfo­galmazott egy rezignált mon­datot a jövőt illetően. Nehéz lesz összehozni a következőt? Egyáltalán; honnan a keser­nyés szájíz? — A mostanit is nehéz volt megszervezni, mert ebben a gazdasági helyzetben egy ilyen rendezvényre kevesen adnak pénzt. Mégis ez volt a kisebb gond. A nagyobb az, hogy a szemle nem adta a magyar videótermés kereszt- metszetét, mert jelentős vi­deósok nem jöttek el. Példá­ul a „Fekete doboz” alkotói, akik többszöri felkérésünk ellenére távolmaradtak. De rajtuk kívül mások is hiá­nyoztak. Éppen ezért a jövő­ben olyan megoldást kell ta­lálni, ami biztosítja, hogy va­lóban a legjobb alkotások je­lenhetnek meg a szemlén. Csak így segítheti a rendez­vény a szakma fejlődését. A szemlére nem jelentkezni kellene, hanem a meghívott produkcióknak kellene ver­senyezni. A két évvel ezelőtti szem­lének oldottabb, vidámabb volt a hangulata. A mostani­ra az ország jelenlegi han­gulata is rányomta a bélye­gét. A megnyitó nem volt látványos és ünnepélyes, hiányzott a nyüzsgés, sokan csak a filmjük vetítésére jöttek el. (n. i. a.) A kórházi szökevény Bíróságról a detoxikáióba Feltehetőleg illegálisan akar távozni a kórházból, aki a kapu helyett a tüskés dróttal ellátott kerítést vá­lasztja, hát még, ha két fehér köpenyes ápoló lohol mögötte... Erre lettem figyelmes a minap Nyíregyházán. S mi­vel a kerítésen túlról kérdé­semre, hogy szökik-e, igen választ kaptam, nosza, gon­doltam, fel a nyúlcipőt, és utána. Hogy a Bocskai utcán délután már elég nagy a for­galom. emberünket nem za­varta. Hátra sem nézve pró­bált egérutat nyerni a szem­közti kis utcákon. En utána. Közben rájöttem, nő létemre pórul is járhatnék egy tettle- gességig fajuló küzdelemben. Közben szerencsémre beértek az ápolók, így együtt futot­tunk tovább. A körúton értük utol. Nyugati filmekben láttam, ha valaki elkiáltja magát, hogy „fogják meg, szökik!”, akkor néhányan megmozdul­án aki kutyával, macskával, van aki héjával szeret sétát- i, mint képünkön is, a nyíregyházi sétálóutcában. (B-zs.) nak. Ez esetben, mint ahogy az asztal megveti négy lá­bát, úgy állt a nézőközönség, akár a cövak. Végül is ök bá­mészkodni jöttek, nem segí­teni. Közben hosszú percek telnek el, s a két ápoló még mindig birkózik a szabadulni próbáló fickóval. Fag|ák meg... — Ott jön a mentő! — szól az egyik fehér köpenyes. Mentőt még sose stoppoltam, itt az ideje — gondoltam —, s teljesen rutmtalanul el­kezdtem ugrálni az úttest kö­zepén kezemmel össze-vissza kalimpálva. Ezután következett a do­log nehezebb része: a két ápoló megpróbálta bepasszí- rozni a férfit a kocsiba. Szemtől szemben ülünk a mentőben. Kiderül, a detox- ból szökött a páciens, érdek­lődésemre elmondja, már jobban érezte magát, úgy gondolta, távozik. Mikor megtudja, hogy újságíró va­gyok, egyszeriben megválto­zik a hangulata, felszabadul, s érzi; most ő a hős. Csak egyre kérem, itt most ne du­hajkodjon, mert őszintén szólva tartok tőle. Ráadásul zavar az összezártság. Ni kit fért meg Megpróbálja oldani a han­gulatot, jópofáskodik. Meg­nyugszom. Elhelyezkedik a fotelban, mintha tévénézés­hez készülődne: — Rosszul lettem, azért hoztak be. — Az utcán? — Dehogy! A bíróságon! — Mert ott ivott? — Előtte. Egy felest. Mert a munkaadóm tartozott a bé­remmel. Nem akarta meg­adni. — És beperelte? — Tartozott! — Attól lett rosszul? — Dehogy! Az ítélettől! Hét hónapot kaptam. De fel- lebbeztem! — Már megbocsásson, de ha a másik tartozott, miért maga kapta a hét hónapot7 — Hát ettől lettem rosz- szul! — Netán megverte? — Nem nyúltam én hozzá egy ujjal sem. — Rugdosta? — Nem rugdostam. Tudja, hányszor voltam már én büntetve? — Nem. — Ötször! Először súlyos testi sértésért. — Alckor mégis csak rug­dosta! Hizzátartozé? Kiszűrik a bűnözőket Érkeznek a menekültek megyénkbe is Továbbra is számos romá­niai menekült érkezik ha­zánkba, s így természetesen megyénkbe is. — ök már útlevéllel jön­nek — tájékoztatott Koós András, a Menekültügyi Hi­vatal megyei szervezetének­vezetője. — Márciusban ösz- szesen mintegy kétszázan fordultak hozzánk, ami a ko­rábbi hónapoknál jóval több. Üjabban a Romániát elha­gyók között az értelmiségi­ek száma gyarapodott jelen­tősen. Jó néhányan közölték: korábban Erdély elhagyása meg sem fordult a fejükben. A március 15-i események után megtörtént, hogy egy család az egyik percről a másikra az apró holmijait a kocsiba vágta, a kutyáját az ülés alá rejtette, s a határon így jött át. — A marosvásárhelyi tra­gédia hatása nálunk is érez­hető — folytatta Koós And­rás. — Több olyan férfi ke­resett 'fel bennünket, akik az ottani tüntetéseken részt vet­tek. A tőlük származó infor­mációk szerint a nyílt utcai összetűzések megszűntek, de esténként a nemzetiségi cso­portokba verődöttek között még előfordulnak összecsa­pások. Több szakmunkásképzőben és középiskolában tanuló fia­tal elmondta, hogy azért me­nekült Magyarországra, mert tart attól, hogy a tüntetések ről készített videofilme) alapján azonosítják őket, amit később felelősségre vo­nás követ Az- illetékes szervek a me­nekültek közül a bűnözők kiszűrésére fokozott gondot fordítanak. Akik átszöknek a határon, azok a hajdúszo- boszlói befogadó állomásra kerülnek, ahol a nemzetközi normáknak megfelelő ellen­őrzéseken esnek át. (Cselényi) — Mondom; hogy egy uj­jal sem nyúltam hozzá! Meddővé vált a vitánk, rá­adásul közben megérkeztünk a kórházba. Sose tudom meg, vajon baltával vagy késsel esett volt munkaadójának, netán felbérelt valakit. A lé­nyeg az, hogy a mentőautó vezetője távozásra szólított fel bennünket. Detoxos be­szélgetőpartnerem hiába pró­bált erősködni, hogy még be­szélgetni szándékszik az új­ságírónővel, ki kellett száll­nia. • Olyannyira belejött a csevegésbe, hogy el is feled­kezett az ellenállásról. Az ajtóban már ketten vár­ták. Én megdicsőülve száll­tam ki a mentőből, odaro­bogtam az egyik fogadóhoz, és illedelmesen bemutatkoz­tam. Őszintén szólva piros pontra áhítoztam. Vidáman nyújtottam kezem a fehér kö­penyes felé, mire ö kissé mo­gorván megszólalt: — Hozzátartozó? (csk)1 Tisztelt Építkezők! Kedves Vásárlóink! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a FEHÉRGYARMATI gyáregységünk termékeire 1990. III. 31-ig befizetett, kézben lévő utalványokra az ütemzést, illetve kiszolgálást csak 1990. április 30-ig tudjuk elfogadni, illetve biztosítani. Kérjük Kedves Ügyfeleink szíves jelentkezését. Észak-magyarországi Tégla és Cserépipari Vállalat, Mályi (1337)

Next

/
Oldalképek
Tartalom