Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-14 / 88. szám
8 Ünnepi melléklete 1990. április 14. ( Svábhúsvét Gáv j Harmadnapi legénylocsolás — A legdiadalmasabb ünnep ez, a kikelet, a feltámadás ünnepe — mondja Smidt Jánosné. — Mi vencsellőiek római katolikusok vagyunk, egyszerű, dolgos nép. De bármilyen elfoglaltságot is jelentettek a tavaszi munkák, mindig eljártunk a templomba. A böjt már 7 héttel húsvét előtt kezdődött, mert a legendák szerint a zsidók hétezer évig várták a Messiást. Minden szerdán, pénteken és a nagyhét három utolsó napján nem ettünk zsíros és húsos ételt. Nagypénteken pattogatott kukorica volt az étrend. Jeles nap volt még a „fájdalmas-péntek”. Ekkor mentek Rakamazra búcsúba. A feke- tevasámap, majd a virágvasárnap a diadalmas bevonulás ideje. Az ünnepek előtt közvetlenül, minden reggel-este a templomban imádkoztak. Krisztus szenvedését örökíti meg az a passiójáték is, amit már hagyományosan bemutatnak a templomban. A nagy ünnepre nemcsak lélekben készültek fel. A torná- cos házak vakító fehér, tiszta illatú ruhát kaptak. A földes padlót felsúrolták, homokkal hintették le. A felsepert udvarban már illatoztak a nárciszok. A nagytakarítással a tél minden szennyét kidobták. A ládákból és a szekrényekből előkerültek az ünneplő felöltők, Ha idős emberekkel beszélgetek, sokszor úgy érzem, kincsesbányára bukkantam. Az évek során felhalmozott emlékek, élettapasztalattal szerzett igazságok szövik át történeteiket. Szemük távolba réved, gondolatban újból átélik az eseményeket. A gávavencsellői idősek klubjában a régmúlt húsvé- tokról beszélgettünk. A sváb múlt, a nagyon erős vallásosság cseng ki a visz- s/.aem I ékezések bői. mindent kimostak, s megtol- toztak. — A sütés-főzés már napokkal előbb megkezdődött, — veszi át a szót Héri Mihályné. — A főfogást a sonka, a tojás és a torma jelentette. A sonkát nagypénteken áztattuk be hideg vízbe, majd szombaton megfőztük. A hímestojás festésének is megvolt a szertartása, a fehér tojásra gyertyával rajzoltuk a szöveget és a figurákat, majd meghempergettük a festékben. (A faggyús részt nem fogta be a hagymahéjból vagy a színes krepp papírból nyert festék.) A tormát az udvaron vagy a nyitott tűzhelyajtó előtt reszeltük meg, hogy ne „sírjunk". Forró sütőbe tettük rövid időre, hogy elvegyük az erejét. A tésztákkal nem sokat „vacakoltunk”. Volt fehérkalács, mákos és dióskürtös. A nehezebb időkben cukor helyett melasszal ízesítettünk. Az ünnepre felbontottuk a tartalékolt boroshordót, néha főztünk árpából sört, s a tehetősebbek már szódavizet is ittak. A húsvéti ételekhez nem nyúltak addig, míg első nap meg nem szentelték a templomban. Második nap még a iegszegé- nyebb családnál is terített asztal várta a locsolódókat. Karajz Mihály bácsi emlékeiben élénken él, amikor a legények csapatokba verődve elindultak ön- tözködni: — Sokszor alig pitymalodott, már vertük a kiskaput, bekiabáltunk, „jöjjön gazduram, mert kiszökött az ökör”. Mikor kinyitotta az ajtót, meg sem álltunk a lány ágyáig, jól nyakonöntöttük vízzel. Nem volt akkor még kölni, parfüm, levittük a fehérnépet a kúthoz, a nyakába egy vödörrel, mehetett átöltözni. Minden lányhoz igyekeztünk elmenni, s ha nem sikerült, annak a bor volt az oka. Aki komolyan udvarolt, az lemaradt, úgy mondtuk, annál a lánynál „ő zárta be a kaput.” — Apró gyermekként nagyon vártuk ezt a napot—teszi hozzá Pájer Tóni bácsi. — Verset tanultunk és rózsavízzel végigöntöztük a falut. Még emlékszem az egyik versre. ✓ Oh, mami C sak üldögélt a fotelban, közel az ajtóhoz és várt. Néha el-elbó- biskolt, de amint lépéseket hallott a folyosón, azonnal felkapta a fejét: biztos, hogy most jönnek a gyerekek. Már pattant volna ajtót nyitni, de aztán mégsem. A léptek zaja lassan halkult és valahol másutt megszólalt a csengő. Nem hozzájöttek. Most sem hozzá jöttek. És kicsordultak a könnyei. Mióta a papa elment, nagyon egyedül van. Igaz, addig sem jöttek gyakrabban a gyerekek, hisz sok a dolguk. Nappaldolgoznak, délután építkeznek, egyszer az egyik, másszor a másik unoka beteg, nehezen tudnak kimozdulni otthonról. Mondják mindig, menjen ö, de nem akar a terhűkre lenni. Jobban érzi magát megszokott bútorai között, ahol minden a papára emlékezteti. Meg aztán mit is csináljon ott? Ha segíteni akar, a gyerekek rögtön leültetik: hagyja mama, eszik pihen- gessen. Pedig jobb, ha valamivel lefoglalja megát, mert különben úgyis eszébe jut a papa... Csak nem esett valami bajuk a gyerekeknek? Mindig olyan nyakócon járnak. És annyit dolgoznak. Jaj, ez a bizonytalanság! Legalább telefon lenne. Bár, úgysem mondanák meg, ha valami baj van. Előre mindig mindent eltitkolnak, mert nem akarják felizgatni. Pedig mikor kicsik voltak, mindennel rögtön hozzá szaladtak: ha elvették tőlük a labdát a szomszéd gyerekek, ha felborultak a biciklivel, vagy kiesett a baba karja. A nagylány azt hitte, összedőlt a világ, mikor első szerelmében csalódott, s az ötében ki magát. Bezzeg hogy leste az öccsét az ablakból, mikor az kézenfogva hozta bemutatni menyasszonyát! Még cukkolta is. Szegény papa nem érhette meg a kisebbik lánya esküvőjét. Pedig hogy mondta: ,,azén lányom lesz a legszebb menyasszony! Nem mondom, szem- revaló teremtés volt az anyja is, de ez a gyerek rám ütött!" Igaz, ami igaz, mindig megértették egymást. Néha csak cinkosan egymásra néztek, rögtön tudták, miről van szó, a mama pedig kapkodhatta a fejét. Aztán nagyot kacagtak, s már hozták is a születésnapi meglepetést. Ó, azok a születésnapi ebédek! Ilyenkor mindig a nagyszobában terítettek. Az asztalfőre ültették az ünnepeltet, s a kedvencét főzték. Mintha csengettek volna. Vagy mégsem? Ez az átkozott bérház az oka, minden áthal- latszik a szomszédból. A múltkor is itt voltak a szomszédasz- szony unokái. Hogy azok mit műveltek! Mintha egy csapat kiscsikó szabadult volna el, úgy dübörögtek a parkettán. A papa persze erre azt mondaná, hadd tombolják ki magukat a gyerekek a nagyszülőknél, otthon úgysem engedik meg nekik. D e mikor olyan jólesik egy kis csend, nyugalom. S mi lenne, ha kapná magát és elmenne a gyerekekhez? Most már biztosan hazajöttek a munkából. S ha rábeszélné őket, menjenek el egy kicsit szórakozni? Majd ő vigyáz az unokákra... De mégsem. Nem mozdul itthonról, mert már biztosan elindultak hozzá. Még a végén elkerülnék egymást! Cservenyák Katalin ________J „ Gyászt öltött magába az egész természet, Mikor Krisztus urunk a keresztfán vérzett, Jámbor tanítványai zokogva siratták, Mint jó gyermek a jó édesanyját, Harmadnapra megnyílt a sír szája, Kilépett belőle az élet királya. Ezzel mutatta meg, lesz feltámadás, Lesz még az életben örök jutalmazás. ” — Ezután engedélyt kértünk a ház „virágszálait” meglocsolni, kaptunk érte hímestojást és egy-két fillért. Persze a lányok is számon- tartották, hány fiú öntözte meg őket. Harmadik nap jöttek aztán ők. Amikor a legények vitték ki a trágyát az ökrös szekereken, négy-öt vedér vizet is kaptak útközben. Főleg azoktól, akiket valamilyen ok miatt nem locsoltak meg. — Rendszeresen tartottunk táncmulatságot is, még második nap — szól közbe Karajz Miska bácsi. — A farsang óta táncra kiéhezett fiatalság kitakarított csőrükben, vagy házaknál ropta a táncot. A legényeken rozmaringos kalap, zsinó- ros kabát és nadrág, kifényesített csizma volt. A lányok suhogós ruhában. De szép is volt... A beszélgetésünket „felelevenített” nótákkal fejeztük be, sőt bemutattak egy helyi táncot is. Közben megérkezett az ebéd. a 91 éves Erlich Ferencné. Kati néni köszön el a nem várt látogatótól. Dankó Mihály Macskássy Izolda Pieta című képe előtt Macskássy Izolda képein madarak, hatalmas szirmú, trópusi virágok, mákgubók, napraforgók, lovak, ölelő karú asszonyok, gyerekek... Valami csodálatos erő és szépség sugárzik belőlük, a vigasz, a simogatás. Annyi mocsok és szorongattatás között élünk, annyit vesződünk a kisszerűség nyűgeiben, s olyan kevés az, amiből hitet meríthetünk. Mint egy parasztmadonna, gömbölyű. Mert kerek a teljes világ. Erős karja nemcsak két édesgyermekét vigyázza, de „palástja” alá tudja vonni mind szeretteit. Az adás számára olyan természetes, mint másnak, ha ételt vesz magához. —- Székely asszony vagyok — mondja. — A hatvanas években jöttem át édesapámhoz. Addig anyám, nagyanyám és Szelina néném neveltek... Vannak népek, és ilyen a székely, akiknek mindig mindent túl kell élniök. Még a pusztító halált, a tragédiákat is. Lehajtott fővel, kedvetlen, örömtelen nem lehet. Olyan rövid ideig élünk, annyira nincs idő, hogy nem múlathatjuk mások boszszantására, az irigységre... Büszke vagyok fajtámra, és minden gesztusával fel szeretném mutatni sutaságaival, derék dolgaival együtt. Hadd döntsem én el — ahogy Páskándi Géza írja a Vendégségben —, hogy ki lehessen az árulóm. Talán büszkeség ez, de emelt fővel nem lehet nélküle élni. Osztani szeretek, nem kapni. A kufárkodás nem kenyerem. Munkáimat sem tudom pénzzel mérni. Volt, amikor a diplomamunkámat alig tudtam befejezni pénzhiány miatt. Nem tudok mást. Teszem a dolgom, festek, rajzolok. A gyerekeknek ennivaló kell... Csak kerül a krajcár is... Édesanyám, aki Erdélyben él — háromszázötven tő rózsát nevel. Három tő belőle mindig fehér. Ez az én emlékemet őrzi... Szeretem a fehéret, mert benne van a legtöbb szín. Ezért is dolgozom szívesen selyemre, pedig azt mondják, selyemre festeni a legnehezlebb. Nem tudom. Selyemben inkább izzik az indigó, a sárga feszesebb, fényesebb és szebb. Macskássy Izolda Marosvásárhelyen született, a híres köröndi fazekas, Katona Sándor unokája. Erdélyben és Ausztriában végezte képzőművészeti tanulmányait. 1971 óta magyar állampolgár. Képeivel kiállításokon gyakran találkozhatunk. Műveit ismerik Ausztriában, Bulgáriában, Lengyelországban, Angliában, de Irakban, Amerikában és Kanadában is. NSZK-ban állandó kiállításában gyönyörködhetnek. Ősszel kiállított Nyíregyházán és Nümbergben is. Szükségünk van a belőle áradó fényre, erőre, hitre, hogy mi is élhessünk, higgyünk, érezzünk, tenni és örülni tudjunk. Józsa Ágnes Szálkái A hogy a csípős tavaszi szélben égetem az almafákról lemetszett, majd kupacokba viliázott gallyat, a füstfellegben felködlenek a rég elment utcabeli zsidóasszonyok és emberek, ahogyan gondosan készülődtek a maguk „húsvétjára”, a Pészáhra. Még egyetemista koromban Scheiber Sándor kitűnő néprajzi tanulmányait forgatva gondoltam arra, hogy össze kellene gyűjteni a szatmári zsidóhagyományokat. Néhány gyüjtő- füzetnyi anyag össze is került Willinger Náci, apám fogságbeli kebelbarátjának faggatása során, melyből ide jegyzem az Egyiptomból való kivonulás emlékünnepének momentumait. (Náci bácsi, akkoriban kényszerből felvásárló lett, de előtte kóser-hentes volt, így különösen járatos volt a rituális hagyományokban. A kórház mögötti hullaház utcában lakott (mi szalkaiak, csak így ismertük az utcát!), s a maga 130 kilójával, kerékpárjára támaszked- | va, a volt Metter-té\e rézműves ! műhely előtt órák hosszat | mondta „tollba” a zsidócsaládok szokásait. A zsidó ünnepek közül kie- ! melkedikaháromzarándokün- ! nép — kezdi Náci bácsi — a Pészáh, a Sávouotés a Szukkot. (A zsidó naptár holdhónapokban számol, így most 1953- ban mi, 5313 esztendővel számolunk — magyarázta...) A Pészáh az Egyiptomból való kivonulás emlékünnepe — így a leggondosabb és legtöbb előkészületet kívánja. Érkezése előtt a zsidó-ház amúgy is gondosan szervezett életét még alaposabbá kell alakítani. Az egész lakásból el kell távolítani valamennyi erjedésre, ková- szodásra hajlamos élelmiszert. Az évközben használt főzőedényeket vagy „kóserezik” (vizet töltenek bele, majd fel- forrósított követ tesznek a vízbe), vagy a gondosan elkülönített, lehetőleg külön polcon, vagy szekrényben tartott pészáhi edényeket veszik használatba. Az egész lakást alaposan morzsátlanítani is kell! Az ünnep hét napja alatt a zsidó ember más ételekkel él, kenyér helyett pászkát, macót fogyaszt. Besavanyított céklából, ciberelevest kap. A „szeies ételek” bab, borsó, lencse fogyasztása tiltott, ellenben a b.rgonya minden formában kívánatos. A finom őrlemények a dara. a liszt alapja mindennek A pászkát búzalisztből, víz hozzáadásával készítik. A temetőközi „szent zsidók” a pászka-búzát, a Herman- tagban termeltették és a búzatáblaszélén külön stráfot hagytak, amit nagyon gondosan arattak le a rabbi felügyelete mellett. Gondosan kellett elcsépelni is — rendszerint Komáromi húzatott cséplőgépével az asztaghoz. Tisztára mosott, fehérvászon zsákokba eresztették a szemet, magtárban nem tárolhatták a többi búzával együtt, óvni kellett a do- hosodástól, a nedvességtől is. Szálkán voltak a zsidók közt külön pászka (maco) készítők, akiknek a keze alá kellett dolgozni, mivel dagasztás közben sokszor kellett kezet mosni. A pészáhi bor készítésével nemigen foglalatoskodtak — a szálkái zsidóknak kevés szőlőjük volt — hanem a hitközség vezetősége Mádról szerezte be az ottani rabbi pecsétjével ellátott hordókban szállított meny- nyiséget. Gondoskodni kellett a szédertál elkészítéséről is. Helyet kapott itt a tojás, torma, csontos-hús, zeller, főtt krumpli. A torma — mint keserűfű szimbólum — az egyiptomi sors keserűségét idézte. A zeller, a petrezselyem, a tavaszi zöldek, a megváltás reményét ígéri. A szédertál a fehér abrosszal leterített ünnepi asztalra kerül, a || Kelet Magyarország
