Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
A Kossuth-címer A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, leginkább pajzs formájú szimbólum, amelyet magánszemélyek, testületek és államok megkülönböztető jel gyanánt használnak. Magyaroszág címerpajzsa fölé a XIV. századtól helyeztek koronát. Először nyitott, leveleset, majd a XVI. századtól már következetesen a Szent Koronát. A korona, mint egyes álláspontok szerint a magyar címeren a királyi hatalom jelképe ti színű szalagra helyezett, az akkoriban jogilag az országhoz csatolt és kapcsolt, valamint társult területek — mint például Erdély, Horváthország, Szlavónia, Dalmácia, Galícia, Lodo- méria, Kunország stb.—jelvényei vették körül. A pecséten „a magyar álladalom pecsété” körfelirat és az ,,1849" évszám olvasható. íme, így született meg az a címer, amely Kossuth-címer- ként vonult be a magyar köztudatba. A szabadságharc bukása után Kossuth-címerhez. A hivatalos lap fejlécén 1947. január 1 - tői látható a koronátlan kiscí- mer az 1949. augusztus 20-án kihirdetett Alkotmányban leírt új, kerek, minden hagyományt felrúgó, kalapácsos, vörös csillagos, búzakalászos címer megjelenéséig. Nem csoda, hogy 1956 októberében kinyírták a zászlókból, és a forradalom ismét visszanyúlt a Kossuth-címer szimbólumához, ha csak néhány napra is. Ma ismét napirenden van or48. szán*. Budapest, 1040 máreius 3, csütörtök. MAGYAR KÖZLÖNY RENDELETEK TÁRA A LAP MAI SZÁMÁBAN KÖZZÉTETT »RENDELETEK TARTALOMJEGYZÉKE: A Magyar Közlöny a koronátlan kiscímert használta 1947 és 49 között a koronátlan címer a népmű- szágcímerünk kérdése. Vajon vészeiben és a Kossuthot kül- melyiket kívánja majd a nemföldre követő emigránsoknál élt zet az ország megtestesítője- tovább. ként, jelvényeként látni? A ko(más elmélet alapján az egész országot jelképezi, ám erre itt nem térhetünk ki), először az 1848—49-es szabadságharc idején került le a címerpajzsról. A koronájától megfosztott magyar címert először a köztársaságpártiak már 1848 decemberében, V. Ferdinándnak a trónról való lemondatása, illetve Ferenc Józsefnek a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül történt uralomra lépése után kezdték el használni a „Március Tizenötödike” című újságban. A korona eltávolításával azt akarták kifejezni, hogy törvénytelennek tekintik Ferenc József uralkodását. Példájukat mind többen követték, és egyre sűrűbben lehetett találkozni a korona nélküli kis- címerrel. 1849 tavaszán, az április 14- én Debrecenben elhangzott Függetlenségi Nyilatkozat után Kossuth Lajos kormányzóelnök utasítást adott az új, tényleges — királytalan — helyzetnek megfelelő, korona nélküli magyar országcímer hivatalos használatára. Magyarország új címere hivatalosan először az állami pecséten tűnikfel, ahol a címert fedő és a kettős kereszt tövében lévő koronát keresztben fekvő babérágak helyettesítik. A címerpajzsot a nemzeHivatalosan az első világháború után élesztették fel, amikor Károlyi Mihály miniszterelnök 1918 novemberében a lombdíszes Kossuth-címert rendszeresítette a magyar állam jelvényeként. 1919-ben, a Tanácsköztársaság megszűntét követően visszaállították a régi, koronás címert. 1946. február 1-én Magyar- ország köztársasággá vált, és az állam vezetése visszatért a A független magyar állam pecsétje 1849-ben ronásat, amely évszázadokon át ragyogva képviselte a nemzetet, vagy a koronátlant, amelyhez a szabadságharc és forradalmak kapcsolódnak? dr. Csonkaréti Károly Magyar édesapja az első világháborúban a keleti fronton harcolt, ott fogságba esett — és szerelembe: orosz asszonnyal tért haza. Kisebbik fiúk, Darvas Iván féléves volt, amikor a család Prágába került, és ott éltek a Felvidék visszacsatolásáig, 1938 őszéig, akkor telepedtek le ismét Budapesten. így aztán Darvas Iván már gyermekkorában anyanyelvi szinten beszélt a magyar mellett oroszul, csehül és németül, és ez a többnyelvűség, meg a két világháború közötti csehszlovák demokrácia szelleme olyan útravalót adott neki, amely napjainkig is a humanizmus, a tolerancia, a liberalizmus és a demokrácia muníciójával táplálja szellemiségét. Politikai fogolyként ült a Rákosi- rezsim börtönében fivére, Darvas Attila. A forradalom idején Iván kiszabadította (ki nem tette volna meg ugyanezt a testvérbátyjáért?), de legyünk pontosabbak: hozzájárult törvényes kiszabadításához. Vagyis az illetékes igazságügyi hatóságokat kereste fel, azok előbb felháborodtak, (vagy csak tettették?), hogy Darvas Attila és mások még mindig börtönben ülnek. Ez október utolsó napjaiban történt, Mátyás Ferenc: Csendes forradalom Csendes ez a forradalom, hála Isten, forr a lélek, hogy a nép magán segítsen, nem ágyúz, nem tapos vérben, s el sem oroz senkitől vagyont, s ellene nem jön orosz, csak a könnyeit szárítja, — szárítaná, ha nem lenne még oly közel az a halál, az a számos kínzó tábor, a sok bűntett, s ne nézne vissza ránk vádlón, kit megöltek, de kit megnyomorítanak, kifosztanak, üres kincstári kamrától mit várhat az? Romlakók maradtunk itt a szegénységben, — bizakodhatunk-e, hogy nem halunk éhen? Nincsen okunk énekelni, fáj a múlt még, diderget a minduntalan ránkborult ég. Bárány Frigyes érdemes művész Nem születtem színésznek Civilben... — Nem születtem színésznek — mondja a népszerű színész, akinek játékában tíz éve gyönyörködhet a nyíregyházi közönség, de azt talán kevesen tudják róla, honnan indult, milyen életutat járt végig, mit tart önmagáról, a színházról, a városról, ahol tíz éve él, s ahol boldogságát megtalálta... — Papnövendék voltam. Három évi teológia után a legvadabb Ráko- si-időszakban próbáltam elhelyezkedni, megélni valahogy. De. képzelheted, szóba sem álltak velem, papnövendék... Az öcsém grafikus volt akkor, én is örököltem valamit az apámtól, szépen rajzoltam. Az öcsém azt mondta, jelentkezzem valamelyik cégnél, dekorációs munkára. így kaptam — állományon kívüli — munkát a sport-és a játékáru dekorációs osztályán. Szerettem a festészetet, de el lehet képzelni, hogy hetekig, hónapokig Sztálin-, Lenin-, Rákosi-fejeket festettünk. Olyan nagyokat, hogy az orra akkora volt, mint egy hordó...Úgyhogy undorom lett ettől a munkától, soha nem tudtam magam kipihenni... És hogyan találkoztak a színészettel? — Annál a cégnél is, hisz akkor minden mukahelyen így volt az abban az időben, volt egy munkás színjátszó csoport. Ezek a csoportok gyűléseken. Szabad Nép-félórákon, különböző párt- és állami rendezvényeken adtak műsort. Hívtak engem is, de én szabadkoztam, életemben ilyet nem csináltam. De menjek, jó kiállású ember vagyok — mondták, épp ilyenre lenne szükség a színjátszóknál... Aztán mégis engedtél? — Igen. És olyan szerencsém volt, hogy egy év után bevittek a szakszervezeti művelődési házba, ahol volt egy nagy játszócsoportjuk, és a nagyszerű Makay Margit, Isten nyugosztalja, vezette a csoportot. Hír: Bárány Frigyes, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház színésze, a társulat egyik alapító tagja a Parlamentben tartott ünnepségen vette át a Magyar Köztársaság Érdemes művésze kitüntetést. Elmondhatom, hogy amit a pályán ma tudok, a-lényegét és az alapjait, ő vetette meg. Ekkor voltam huszonhárom éves... Ez volt a nagy pillanat, a nagy élmény, amikor már nem tudtál szabadulni a színház, a színjátszás varázsától? — Valóban így volt. Ötvenhat után adódott egy lehetőség, hogy el tudtam helyezkedni profiként egy fővárosi színháznál, mint kezdő, segédszínész, Ascher Oszkárnál, az Állami Déryné Színháznál. A Déryné együttes sokszor szerepelt Nyíregyházán is, akkor jártál itt először? — Nem egészen. Itt voltam katona az ötvenes évek elején. A Huszár laktanyában még érezni lehetett a lovak melegét... Akkor nem gondoltam, hogy végleg Nyíregyházán kötök majd ki. Utána, emlékszem, a Déryné Színházzal a Rómeó és Júlia című darabban léptem fel először a nyíregyházi közönség előtt. Feledhetetlen éveket töltöttél Debrecenben, ahol Márkus Lászlóval, Mensáros Lászlóval, Hoft Gézával, Szendrő Józseffel és másokkal voltál egy társulatban. Voltak filmszerepeid, egy sereg szinkron, amelyeket még ma is hallhatunk a tévében, moziban. Számos város: Győr, Szolnok, Budapest, Pécs, utána jöttél Nyíregyházára. Miért? — Valaki azt mondta, egy színész hét évnél tovább ne maradjon egy helyen, mert nem tud már újat adni. Pécsett hét évig sok szerepet eljátszottam, jól éreztem magam. De egyszer odakerült Bozóky Pista, aki akkor szervezte a nyíregyházi társulatot, megkérdezte, nem volna kedvem eljönni a világ végére. Először viccnek vettem. Azt mondtam, nem tudnál annyit fizetni. Nem mintha ezt tartottam volna a legfontosabbDarvas Iván találkozásai a politikával Egyik legkedvesebb szerepében Nyíregyházán, Az atyai ház című Remenyik műben, darabbéli „unokájával”. nak, csak a humor kedvéért mondtam. Ennek már tíz éve, és itt vagyok Nyíregyházán. Felsorolni sem tudnám az emlékezetes szerepeimet, az Úri-murit, az Atyai házat, a Nem félünk a farkastóit, a Rezeda Káz- mért és a többieket... Tehát a hét év mégsem szentírás a színésznek, hogy tovább kell menni? — Ezek szerint nem. A társulat nagyon jó, s kár lenne, ha most az igazgatóváltás miatt szétmenne. Magam pedig nemcsak a színházban, a magánéletben is megtaláltam azt, amire vágytam. Megtaláltam a boldogságot, feleségemet itt ismertem meg, itt házasodtunk össze. így a színház, a társulat is és a családi boldogság is itt tartott. Nem is tudom, hogy végleg meg tudnék-e válni Nyíregyházától. Ebben az évben betöltőm a hatvanadik évemet, nyugdíjba megyek, máris több szerepre kaptam ajánlatot a fővárosból, máshonnan is, de minden ideköt. Azért látni fogunk a színpadon azután is? —- Természetesen szeretnék továbbra is a társulattal maradni és még újabb, szép szerepeket eljátszani, de most már egy kicsit módjával, és talán, ha úgy adódik, egy-egy filmszereptől sem fogok húzódozni. Hacsak nem kell lovagolni, mert arra nem vagyok hajlandó. Rég épp emiatt „ugrott” az egyik ftlmfősze- repem, nem voltam hajlandó lóra ülni. Veszélyes. 1956-ban. Aztán hivatalos, pecsétes írást adtak a színésznek arról, hogy kinevezik a fogolyszabadító bizottság tagjának. így történt. S mert abszolút legálisan, mondhatni: úriember módjára járt el, a magát forradalminak is, munkásnak is, parasztnak is nevező, legitimitásában fölöttébb vitatható, szovjet tankokkal begördülő új kormány — a maga értelmezésében ugyancsak törvényesen — letartóztatta, elítélte és börtönbe csukta az akkori évek szinte üstökösként magasba emelkedett, legígéretesebb ifjú színésztehetségét, az akkor már színpadi és filmsikerei zenitjén lévő Darvas Ivánt. Aki élt már az ötvenes évek második felében, és emlékezik, az tudja: többlépcsős volt a megtorlás, kegyetlen volt a bosszú. így azután Darvas Iván, kiszabadulása után, dehogyis térhetett még vissza a színpadra, arra „ítélték” — persze nem írásban, csak suba alatti telefonokkal intézve —, hogy nem lehet színész, hogy segédmunkáskod- jék, aztán kisipari szövetkezetben tegyen-vegyen, majd amikor nagy kegyesen megengedték, hogy újból gyakorolja hivatását, további büntetésként előbb még vidéken, történetesen Miskolcon kellett egy évadot abszolválnia, és utána Pesten is előbb csak kisebb jelentőségű teátrumhoz szerződhetett, amíg végül odaengedték igazi terepére, a Vígszínházba. Erről azt nyilatkozta nemrégiben: „Munkahelyem a Vígszínház, amely annak idején létrehozott egy ma is élő stílust... És ha majd meghalok — azzal hízelgek magamnak —, rólam is (mint Ruttkai Éváról, Latinovitsról) azt fogják mondani: „Olyan igazi, Vígszínházba való színész volt.” Barabás Tamás Még annyit, magánóráidban mi az, ami pihentet, felfrissít? — Orgonáim szoktam otthon. Csak nagyon kell vigyázni, ha nagyon belefeledkezem, kapkodhatom magam, hogy el ne késsem a próbáról, vagy az előadásról... S még talán annyit, engem most „irigyeltek” a színházban, Simor Ottó éppen tavaly kapta meg az Érdemes művész kitüntetést, ő a Népköztársaság, én pedig a Magyar Köztársaság Érdemes művésze vagyok. Persze, ez csak vicc... Emlékszem, Borsi Béla egyszer azt mondta, kérlek szépen, én még akkor kaptam a Kossuth-díjat, amikor még az szégyen volt. Én jól tudom, díjat az kap, akinek adnak, nem mindig az, aki megérdemli. Tudom azt is, hogy engem, már nem tudom hány éve felterjesztettek, de mindig visszadobták. Persze nem panaszkodom, a Jászai-díjat is — amit a fiatal művészeknek alapítottak — ötvenhat éves koromban kaptam. Úgy látszik — ahogy Velenczei Pista mondta, aki 60 éves korában kapta meg a Jászai-díjat —, ez a mienk egy elmaradt korosztály... Páll Géza a »MflfgnrMii? hétvégi melléklete —■—^— U Kelet 1990. március 15. 7
