Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-09 / 58. szám
1990. március 9. 3 „Ez a megye fontos..." Korábban jött a böjti szél, ami hagyományosan húsvét előtt egy hétig tomboL Es kénysmrítette szünetre a Balsánál közlekedő kompot és a két révészt, akinek gondot már csak a komp rögzítése okozott. (B-zs.) Nádexport, halastavak Békacombért valuta Mindenek előtt a lakossági szolgáltatást tűzte maga elé a Király éri Vízgazdálkodási Társulat, s mindent megtesz azért, hogy e közben munka- alkalmat is teremtsen hét település lakóinak — kaptok a tájékoztatást abból az alkalomból, mint minden vállalatnál, itt Is elkészült a múlt évi mérleg. Ebből kitűnik, hogy a társulat — mely 127 embernek ad kenyérkereseti lehetőséget — főként vízügyi és mélyépítési munkákat végez a különböző települések, lakóközösségek megrendelése alapján. Ennek nyomán az elmúlt évben Nyíregyházán, Tiszavasváriban összesen több, mint 12 kilométernyi gázvezeték alapépítményét készítették el, Rakamazon egy lakótelep 150 családjának kérésére és vállalkozásával szennyvízcsatornát építettek, s többek között megvalósították Virányos településen a vezetékes ivóvíz ellátását. A mélyépítéseken túl nádfeldolgozással is foglalkoznak a társulat munkatársai: elhagyott területeken géppel vágják, kötegelik és osztrák, valamint NSZK exportra juttatják a mások szemében csak haszontalan nádat. Hogy ne kerüljön létszámleépítésre sor, tovább bővítik tevékenységi körüket. Ennek során már tavasszal elkészül a li- szavasvári halastó, s Tisza- nagyfalu határában újabbat építenek, ahol napijeggyel és állandó felügyelet mellett hódolhatnak szenvedélyüknek a horgászok. Kísérletképpen békatenyésztéssel is próbálkoznak. Ez főként Francia- országban számít Ínyencségnek, de üzletnek sem utolsó, hiszen kevesen tudják, hogy a fagyasztott békacomb kilója 2 ezer forint, s több hasznot hoz, mint akár a libamáj. A társulat kollektívájának szorgalma jelentkezik a jövedelmekben is, hiszen tavaly ez egy főre számítva már elérte az évi 118 ezer forintot, ami nem csekélység, ha tudjuk, hogy a társulatban dolgozóknak csaknem 60 százaléka segédmunkás. Várjunk, de meddig? Csak részben értek egyet Beck Tamás kereskedelmi miniszterrel. Azt üdvözlöm, bogy hazánk múlt évi, 800 millió rubeles aktívumát keleti szomszédunktól dollárban kérjük, azt viszont nem, hogy míg a két ország nem állapodik meg az összeg rendezésében, egyáltalán nem kötik meg az idei árucserére vonatkozó szerződéseket. A megye vállalatai, szövetkezetei, amelyek jelentős forgalmat bonyolítanak le a határon túl lévő cégekkel, tehetetlenül várnak, bizonytalanok az ez éves terv kialakításában. A barterüzlet nem jelent kibúvót a tilalom alól, hiszen a szovjet partnerek alig tudják ellentételezni a magyar szállításokat. Mi nem tudjuk megtalálni bosszú ideje a megoldást, közben a legtehetősebb amerikai és nyngat-európai cégek sorra kötik az üzleteket, sokszor a mi kárunkra, a Szovjetunióban. A halogató taktika most is bizonyította, nem ér semmit. (máthé) Lizanee professzor a kisebbségvédelemről Aktuális nemzetiségi kérdésekről folytatott beszélgetést szerkesztőségünk újságíróival a napokban Nyíregyházán Lizanee Péter, az Ungváron létesült Szovjet Hungarológiai Központ vezetője, és válaszolt lapunk munkatársainak kérdéseire. — Mivel foglalkozik a Hungarológiai K&zpont, működésétől milyen eredményeket várhat a kárpátaljai magyarság? — A Szovjet Hungarológiai Központ az Ungvári Állami Egyetem magyar filológia tanszéke mellett alakult meg 1988 januárjában, azzal a céllal, hogy támogassa és összhangba hozza a Szovjetunió területén végzett hungarológiai kutatásokat, tudományos. pedagógiai, vagy egyéb közérdekű munkát, elősegítse a kutatók, tanárok és más szakembereik együttműködését, illetve hozzájáruljon a kárpátaljai magyar, ukrán és más nemzetiségek kultúrájának tanulmányozásához. Szervezési, pedagógiai, valamint tudományos és kutatóközpontként működik, ellát továbbá információs feladatokat is. Sokoldalú tevékenységéből kiemelhetjük például a diákok és szakemberek cseréjének megszervezését, vagy a nyelvoktatás módszertanának kidolgozását. — A nyelvoktatás és a nemzeti kisebbség élete napjaink egyik legizgalmasabb kérdése több környező országban. Mi a helyzet most Kárpátalján? — A Hungarológiai Központ Szabályzatában az szerepel. hogy „kidolgozza az orosz és ukrán nyelv tanításának módszertanát a magyar nemzetiségű gyerekek számára azzal a céllal, hogy Kárpátontúl határain kívül is folytathassák tanulmányaikat”. Ám a gyakorlatban ennél többről van szó. és éppen ez az. amiről itt Magyar- országon szeretnék véleményeket hallani. Hogyan oldjuk meg az ukrán nyelv bevezetését a magyar iskolákban. illetve a magyar nyelv oktatását ukrán osztályokban? Elég bonyolult ez a kérdés, hiszen az ukránok még elég jól fogadják a magyar nyelvet, különösen a szülők — ha a tervezett be- vásárlóutákra gondolnak, ahol majd hasznát vehetik a nyelvtudásnak — viszont a magyar szülők úgy is fogalmaznak: miért tanuljanak a gyerekek ' ukránt, ha majd oroszt úgyis kell? A magam tapasztalatából úgy gondolom; az egymás mellett élő népeknek segít a nyelv kölcsönös ismerete. Nyelv és kultúra egymás szolgálatára lehetnek. Én is egészen más szemmel nézem a magyarokat a magyar mentalitást amióta beszélem ezt a nyelvet.. tJJ M • M I M I | — Ugyancsak a nyelvoktatáshoz tartozik: sokkal több magyar nyelvtanárra volna szükség szerte a Szovjetunióban. a távoli területeken is. Az eddig képzettek ugyanis csak rövid időket töltöttek el a távol-keleti részeken. visszajöttek a Kárpátaljára. Most új forma indul: a tíz nappali és tíz levelező szakos hallgatón kívül még tíz ösztöndíjast vesznek fel az egyetemre, akik a képzés célja szerint olyan szovjetunióbeli gyárakban. munkahelyeken fognak majd tolmácsként dolgozni. melyek magyar cégekkel állnak kapcsolatban. — El kell mondanom, már több sikeres kezdeményezésünk volt. és szép terveink vannak a magyar nyelv ápolása és a magyar nemzetiség értékeinek megőrzése terén. Zsebkönyveket jelentetünk meg. bibliográfia készül, vigyázunk. hogy a magyar történelem oktatása megfelelő súlyt kapjon. Teljes a magyar tankönyvsorozat, napirenden van a pedagógusképzés. Szerveződik Beregszászban a magyar színház — jelenleg tizenheten tanulnak Kijevben. ők lesznek majd az alapítók. Most dolgozunk azon, hogy egy magyar hagyományokat ápoló tánc- és énekegyüttest létrehozzunk. Tudományos területen pedig a legfontosabb a kistelepüléseken a szülőföld hagyományainak ápolása. Gyűjtőmunkát indítunk a kis magyar falvakban, hogy a legendák, a helynevek fennmaradjanak. Esténként újra mesét mondanak az öregek a régi életről, szokásokról. — Azt is meg keli mondani. nem mindenkinek tetszik minden, és arra is megvan a tehetőség, hogy a más vélemény nyilvánosság elé kerüljön: vasárnap délután a színház melletti térre el lehet menni, ott lehet tüntetni, és mint a londoni Hyde parkban. beszédet lehet mondani, így élünk most... — Az utóbbi időszakban mint más határ menti településekkel, Kárpátaljával is megélénkülnek kapcsolataink. Mit várnának az ottani magyarok az anyagországtól? — Mindenekelőtt arra hadd hívjam fel a figyelmet: nagyon sok függ az itt élő magyaroktól. hogyan érzik magukat az ottani magyarok Kárpátalján, a hivatalosan 170 ezernek mondott magyar. Most az lenne a jó. ha minél több közvetlen emberi kapcsolat alakulna ki. ha egymást minél jobban megismerhetjük. Ezért a Hungarológiai Központ szívesen fogadná a különböző intézmények közeledését, és örömmel tennénk eleget egy-egy meghívásnak. Oktatási intézményekkel már van kapcsolatunk, de több terület van még — a TIT, a színházi vonal. vagy a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tagszervezetei — ahol előnyösnek látnánk a további közeledést, hogy egymásról kölcsönösen objektív információt tudjunk adni. És nekünk elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg. ez a megye a fontos! Építők napja, verekedéssel — Azért utaztam Tengízbe, mert ott jól lehet keresni — mondja immár személyesen Pataki Miklós, egy osztrák— magyar vegyes vállalat bedolgozójaként. Nemigen gondoltam, hogy ilyen hamar, s főleg, hogy ilyen körülmények között kerülök haza. Különösen azt sérelmezem, hogy rámsütötték a bélyeget, papíron idegbetegnek nyilvánítottak. Miről van szó valójában? A hosszúra nyúlt levélből kiderül: „1988. június 4-én este sérüléses balesetet (nem üzemi) szenvedtem, állapotom nem javult, június 18- án véglegesen hazautaztattak. Indoklás: alkalmazkodási képtelenség. Levélírónk innen kezdve orvostól orvosig járt, s különösen azt sérelmezi, hogy bár az ideggyógyász alkalmasnak találta a kinti munkára, az utazás engedélyezésére illetékes üzemorvosi bizottság mégsem adta hozzájárulását. Miért nem? — kérdeztük dr. Virág Anikó főorvost. — A döntés joga első fokon a mienk, számunkra a szakorvos véleménye útmutató, de nem kötelező. Pataki Miklós kérelmét azért utasítottuk el, mert úgy láttuk, állapota nem teszi alkalmassá a kinti munkára. Döntésünk ellen másodfokon a Budapesten található bizottságnál fellebbezhetett volna, de nem tette. Hogy miért nem? Azért, mert időközben fertőző máj- gyulladást állapítottak meg nála az orvosok és ez a betegség még lezajlása után is kizáró ok a tengízi munka- vállalásban. Fertőzés, de mitől? — A májgyulladást Ten- gízben kaptam — mondja a fiatalember, aki levelében egyáltalán nem említette, s személyes beszélgetésünk során is csak konkrét kérdésre válaszolva mondta el: balesete nem volt más. mint egy alapos verekedés, amelybe szobatársaival együtt keveredett a Tengízben igencsak nagy ünnepnek számító építők napján. A verekedésnél alaposan helyben hagyták, mint mondja, két foga kitört, s szerinte foghúzáskor kapott fertőzést. Munkatársai erősen ittasak voltak, s mint mondja, ő maga is ivott, bár társainál enyhébb alkoholos állapotban volt. A Tengízben készült jegyzőkönyv szerint „Az ügyeletes orvos a sérültre és körülményeire határozottan emlékszik, de arra a tényre, hogy nála fogműtétet végeztek volna, vagy a fogai közül kettő kitörött, semmilyen nálunk maradt dokumentum nem utal.” Utal viszont arra, hogy Pataki Miklós szorongásos, félelmi panaszokkal, újból keresőképtelen, ezért végleges alkalmatlansága miatt hazaküldjük. Orvosok és vélemények Levélírónk nem ért egyet az orvosi diagnózis megállapításaival, változatlanul úgy tartja, a foghúzáskor kapott fertőzést. Ezért, no meg a kieső jövedelem elvesztése miatt most pert indított a fő- vállalkozó VEGYÉPSZER ellen. Legfőbb érve az itthoni igazságügyi orvosszakértő véleménye, amely szerinte minden kétséget kizáróan bizonyítja a kinti fertőződés tényét. E megállapítás már csak azért sem kizárt, mert a szakvélemény szerint „Ten- gíz hepatitisszel fertőzött terület, ezért a kiutazó dolgozókat tífusz-tetanusz, valamint kolera elleni védőoltásokban részesítik, s a helyszínen ezt még pestis elleni védőoltással is kiegészítik.” Pataki Miklós mindezeket a védőoltásokat idejében megkapta. Hogy betegségéért a foghúzás, vagy az általánosan ismert tengízi körülmények hibáztathaíők-e, nem lehet tudni. Mint ahogy azt sem, mi lett volna akkor, ha nem történik meg a verekedés. Bizton csak az tudható, mit fog tenni Pataki Miklós, ha ügye nem rendeződik, ha a kért pénzt nem kapja meg, vagy betegségéből bármiféle szövődmény marad. „Fejeket fogok követelni” — mondta tömör egyszerűséggel Kovács Era Barak só Erzsébet r ’j ez az átkozott szél. Amíg megyek az utcán a szélre, meg arra gondolok, még azt a kevéske vizet is kifújja a talajból ez a ronda szél, ami a minap esett. Mi lesz veled, mezőgazdaság? Mi lesz veled Magyarország? Szóval megyek az utcán, a szél süvöltve fúj, én meg zsebrevágom a Surdakála- pom. Tegnap tíz métert futottam a kalap után. Még egy ilyen próbatétel és kipurcanok. A szívem. A lábam. A karom. Itt lecöve- kélek. Egy kutya ül előttem a kiskapu előtt. Reszket a szegény pára, a farkát behúzza és szomorú szemekkel tekint rám. — Mi van kutyuska — kérdezem részvéttel — kizártak? Nyújtom a kezem, nyitnám a kaput és megdöbbenek. Felháborító hazugság. A kapura ki van írva: Vigyázat! A kutya harap. Éppen utolér Stohanek és mondom neki: — Micsoda disznóság. Riogatják itt az embert egy harapós fenevaddal és a valóságban itt ül egy nyúl- szívű betojt eb. — Választási fogás. — Micsoda? Hallja szomszéd úr, ne keverje nekem ebbe is bele a politikát, mert magának megyek. Ez egy szimpla, pitiáner hazugság a gazdák részéről, amibe belekeverték ezt a derék házőrzőt. Ebben nincs semmiféle választási fogás. — De van. Az esetleges besurranó tolvaj választhat. Vagy berezel a kiírástól és nem lopja meg a tulajdonosokat, vagy nem ijed be, rizikózik, bemegy és övé a szajré. Ma a választások korát éljük. Nézzem rám. Én ma jól választottam. Ránézek Stohanekre, de semmi jelét sem látom annak, hogy jól választott. Slampos, mint mindig. Sőt slamposabb mint mindig, mert ma reggel még meg sem borotválkozott. — Mi a csudát választott ! f 1 » , —:—,------------: _____i • , maga jól? — kérdezem megütközve — talán azt, hogy szakállt növeszt? — Pontosan? Elhatároztam, hogy előveszem az állampolgári engedetlenségemet én nem leszek szíves 120 forintot adni azért a borotvahabért, amiért egy hónapja még 96 forintot fizettem. Tönkreteszem a kereskedelmet. Bojkottra hívok minden állampolgárt. Maga az első, akinek azt mondom kövessen. aiem követem. Viszont #■» elmondom ennek a baleknek, hogy nem muszáj 120-at adni a borotvahabért. Lehet azt 104 forintért is kapni, csak menni kell utána. Az egyik üzletben 120, a másikban 135, a harmadikban 104 forint a borotvahab. Az árkülönbözetek magyarázata egyszerű: a hab szabadáras. A szabad ár lényege viszont az, hogy kit, hogy lehet becsapni. A vevőnek joga van megválasztani a boltját. Na tessék, már megint választás. Ez a szó engem már akkor is idegesít, ha nincs benne politika. Seres Ernő ’ . } f , r |l. mi, _________ Fejeket fogok követelni Még egy tengízi „sebesült” „Tengízi titkok nyomában” jártam nemrég. A Keiet- Magyarország hasábjain megjelent cikk hatására fogott tollat Pataki Miklós sényői lakos. ■ nrslrismeret ságit más népek megértésében
